Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-14 / 138. szám
1977. június 14.. kedd Egy névtelen megszállottról Amikor a Kortárs 1976-ban folytatásokban közölni kezdte Moldova György: Akit a mozdony füstje megcsapott— című könyvét, sokan azt jósolták, hogy ezért a munkájáért az írót minden bizonynyal meglincselik, mert in médiás rés — egy vasúti vezetőt idézve — így kezdi művét: „Az 1970-es évekre a vasútnál csak a hülyék maradtak — és a megszállottak.” A könyv az ünnepi könyvhét egyik sikere volt, a lin- cselés is elmaradt, sőt 1976 decemberében az írót tiszteletbeli vasutassá fogadták. Pedig ha létezik kendőzetlen valóságfeltárás, úgy ebben a könyvben az található. Miért maradt el mégis a bírósági becsületsértés és rágalmazás] perek sora, melyben például a Tisztelet Komlónak! című szociográfiájáért volt része. Mert, pontosan ez a könyv bizonyítja, hogy a MÁV-nál a megszállottak vannak többségben ! Olyanok, akik közül egyről most én is szólni akarok, név nélkül, mert ez illik hozzá a legjobban. (A történet időpontjából felettesei úgyis könnyűszerrel kideríthetik, hogy kiről van szó.) Április 26-án történt, azon a motorvonaton, mely Szeghalomról 6 óra 28 perckor indul, hogy Dévaványán át, Gyomán érjen úticéljához. Röviddel az indulás után megjelent a kalauz, hogy kezelje a menetjegyekét. Négy utas — nemdohányzó fülkében! — kéményként ontotta a füstöt,' s közben fennhangon diskurált. A kalauz kezelte négyőjük jegyét, s kérte még azt a hármat is, amit a peronon álló társaik azért nem tudtak felmutatni, mert arra hivatkoztak, hogy mind a hét jegy a „főnöküknél” van. A jegykeresés hangulata egyre emelkedettebb lett, trágár szavak röpködtek a levegőben, hét ember csatázott egy ellen, annak ellenére, hogy már az első perctől világosan látta minden útitárs, hogy három jegy nincs, nem is volt, bliccelésről van itt szó, semmi másról. És a kalauz tűrt, udvarias volt, de tántoríthatatlan céljától: a hiányzó három jegyet meg kell venni, s az érte járó büntetést is ki kell fizetni! De fizetni nem volt hajlandó senki, mondván úgyis mindjárt Dévaványára érünk, s akkor „lelépünk”. Csakhogy Gyomára kellett mind a hét embernek menni, mert ott várta őket a munkahely. Itt azután felborult a taktikázá- si manőver egésze, mert abba nem volt hajlandó még a „főnök” sem beleegyezni, hogy majd ők négyen dolgoznak addig, míg három társuk stoppal Gyomára éri Nem volt mit tenni, a jegyeket meg kellett venni, s lenyelni a keserű tablettát, hogy heten sem bírtak egy kalauzzal. Dévaványát elhagyva, megjelent az ellenőr — vannak véletlenek! —, s mindent rendben talált. A kalauz nem panaszkodott, nem dicsekedett, kísérte az ellenőrt a következő kocsiba. Mi meg abban „gyönyörködtünk” az út hátralevő részében, hogy hallgattuk a héttagú csapat immár egymást sértegető kijelentéseit, melyből nem derült ki, hogy kinek az agyában született meg az a „spórolási” szándék, mely menetjegyenként alig több egy féldeci áránál, amiből — érezhetően — indulás előtt nem is egyre futotta. S, hogy egyben mégis nekik legyen igazuk, érkezés után ismét féldecivel folytatták. Vajon dolgoztak-e azon a napon egyáltalán, s ha igen — hogyan? Egy biztos: nem úgy, mint névtelen megszállottunk, aki munkáját a hivatás rangjára emelve maradt meg emlékezetemben. Értük szólt Moldova is és nem ellenük. Ok, a megszállottak ezt tudják is, ez ad nekik erőt ahhoz, hogy vasutasok maradjanak. Szüárd Ádám Az apró cikkeket, háztartási eszközöket árusító boltban az üzlet vezetője kapásból sorolja az árukat: kárpitosszeg, összecsukható ruhaszárító, műanyag locsolókanna, turistafelszerelés, fém fedőtartó... A megye legnagyobb villamossági szaküzletében nem lehet kapni négyszemélyes Auto- pressz és Kotyogó kávéfőzőhöz felső és alsó szűrőt. A vasboltban az egyik vevő arra panaszkodik, hogy kénytelen megvenni 130 forintért a komplett biztonsági zárat, holott neki csak * az elkopott betétre lenne szüksége. Ha az utóbbi alkatrészhez hozzájutna, legalább 50 forintot megtakarítana. Az eladó udvariasan közli: megrendelte a szóban forgó cikket, reméli hamarosan beérkezik. A vásárlót ez természetesen nem nyugtatja meg, hiszen az előszobaajtót még ma be kell zárnia. Aztán itt vannak a mezőgazdasági kézi szerszámok. Nem. megfelelő a választék, sőt, egyes termékek szinte nyomtalanul eltűntek az üzletek polcairól. Ellentmondás Ezek a tények manapság elgondolkoztatják az embereket. Az eredménytelen szaladgálás,’ bosszantó tortúra közepette arra is választ várnak: mi ennek az oka? Töprengenek, mert maguk is látják, tapasztalják, hogy hazánkban évről évre folyamatosan jobb az ellátás, üzleteinkben árubőség van. Gondoljuk csak el: mennyi élelmiszert, ruházati és tartós fogyasztási cikket vásárolhatunk, olyanokat is, Kezdődik az idegenforgalmi főszezon Az idén mintegy egymillió- an vehetnek részt kedvezményes üdülésben az ország különböző pihenőhelyein, az iskolai vakáció beköszöntésével most érkezett az első turnus a balatonlellei és a zamárdi családos szakszervezeti üdülőkbe és több gyermeküdülőbe. Júliustól bővül a SZOT üdülőhálózata, Bükfürdőn megnyitják a 300 ágyas új szakszervezeti szállót. A hazai lakosság igényeihez igazodva elsősorban az olcsó szálláshelyek számát bővitették — összesen mintegy 3900-zal. Űj kempinget adtak át Makón, Agárdon és Sopronban; Miskolc-Tapolcán megépült az Éden-kem- ping, ahol 25 négyágyas faház fogadja a vendégeket, Egerben 90 személyes új motel kapcsolódott be az idegenforgalomba, s még e hónapban megnyílik Agárdon a C-kategóriás turistaszálló. Az ország határátkelőhelyein is felkészülten várják a vendégeket. Az ország délalföldi „kapuinál”, a röszkei és a nagylaki közúti átkelőhelyeken az idegenforgalmi szakemberek becslése szerint az idén előreláthatóan egymillió külföldi autós turista lép be. A vendégek egy része néhány éjszakát Szegeden tölt, ezért a nyárra a város egyetemeit, kollégiumait is szállodaként üzemeltetik. Győr-Sopron megyében négy határállomás, fogadja a külföldieket, legforgalmasabb a rajkai és a hegyeshalmi, ahol ötmillió utast várnak ez évben. A határállomásokat a főszezonra korszerűsítették, a sopronit bővítették, Letenyén júniüs elejétől működik a Zala-Tour információs szolgálata, az IBUSZ éjjel-nappal vízum- és pénzbeváltószolgálatot tart, 29-féle valutát váltanak át forintra. Le- tényén, Barcson, Gyékényesen és más határátkelőhelyen tíznyelvű különféle nyomtatott prospektust adnak a külföldieknek. A hazánkba látogató külföldiek és a hazai üdülők számára színes programokat, változatos kulturális és sport- rendezvényeket állítottak ösz- sze a rendező szervek. Az idei főszezon! rendezvények száma meghaladja a négyszázat. amelyeket néhány évvel ezelőtt még a pult alól, vagy sehogyan se lehetett kapni. Mégis valami állandóan hiányzik. Már hallom is a „magyarázatot”, miszerint nincs a viliágon olyan kereskedelem, ahol minden árucikk megtalálható lenne. Ez igaz. Csakhogy nekünk az a feladatunk, hogy az igényeket — a jelenlegi fejlődési szakasznak megfelelően — a lehető legteljesebben kielégítsük. Persze a dolgok elméletben egyszerűek, világosak. A végrehajtás során a nyilvánvalóan helyes elhatározások, törekvések ellentmondásosak lehetnek. Tulajdonképpen az apró cikkek hiányánál is erről van szó. r Ami mögötte van Tudvalevő, hogy a gazdaságos termelés egyik fontos mozzanata a gyártmányszerkezet átalakítása, korszerűsítése. A szelektív iparpolitika teszi lehetővé a gazdaságtalan termékek gyártásának megszüntetését. Alapvetően fontos, hogy ezt az'utat járjuk, másképpen egész népgazdaságunk eredményessége romlana. Ám ezzel összefüggésben azoknak is igazuk van, akik úgy teszik fel a kérdést: ki gyártsa akkor a lakosságnak elengedhetetlenül szükséges vastömegcikkeket, alkatrészeket, háztartási eszközöket? Mert itt másról van szó, mint a ruházati termékek esetében, amelyek könnyedén helyettesíthetők egymással. De mit vehet az ember nyújtódeszka, tűzrács, kályhacső, szeneskanna, korongecset, kapanyél, ásó helyett? Nézzük csak meg közelebbről a mezőgazdasági kézi szerszámok előállításának, forgalmazásának a helyzetét. A kereslet a háztáji és kisegítő gazdaságok térhódításával állandóan növekszik. Az a három hazai üzem, amely ilyen szerszámokat gyárt, elavult. A fejlesztéssel párhuzamosan gazdaságosabb termékek előállítására tértek át. Mit lehet ilyenkor tenni? Egyszerű a dolog, importálni kell, mondják sokan. Csakhogy a kézenfekvő ajánlat után újabb kérdés következik: honnán? Ugyanis a szocialista országok hasonló cipőben járnak, s nem tudnak ilyen árukat szállítani. Nem marad más hátra, mint dollárért vásárolni és a hazai árnál há- romszor-négyszer magasabban forgalomba hozni ezeket a fontos cikkeket. Ez viszont kevésbé jó a népgazdaságnak, a vásárlóknak. Hiszen apró cikkeket tartósan súlyos dollármilliókért behozni épp olyan értelmetlen, mint mondjuk személygépkocsit, tengeri hajót gyártani idehaza. Ráadásul nagyon sok olyan termék van, amelyet egyszerűen nem lehet külföldivel pótolni. Itt vannak például a' kávéfőző, vagy egyéb híradástechnikai alkatrészek. Honnan is vehetnénk a Szarvason gyártott Kotyogó kávéfőzőhöz szűrőbetétet? Június 21-én nyílik Szeged ÚJ szállodája. A Tisza-parton épült 144 szobás Hungária Hotel Háromszáz vendéget tud fogadni, A házgyári elemekből készült létesítményhez konyha, étterem és presszó is tartozik. (MTI-fotó — Tóth Béla felvétele — KS) Miért csak a kereskedelem? Ezek a gondok természetszerűleg a kereskedelemben csapódnak le. A vevő a boltban keresi az árut, s ha nem kapja meg, a kereskedőt okolja. De mit tegyen a nagy- vagy kiskereskedelmi vállalat, ha az ipar nem tud szállítani kőművesserpenyőt, csavaranyát, üvegmosót? Azt mondja: nekem nagyobb feladataim vannak, nem foglalkozom apróságokkal. És még azt sem lehet mondani, hogy nincs igaza. Nos, a kereskedelem még a múlt év végén megpróbálkozott egy akciósorozattal. Kiállították a megyeszékhelyen azokat a cikkeket, amelyekre gyártót kerestek. Kiderült: van értelme, hiszen egyes termékek előállítására akadt jelentkező, különösen a helyiipar részéről. Békéscsabán legutóbb a Kisipari Termeltető Vállalat és az Univerzál Kiskereskedelmi Vállalat szervezésében volt ilyen termékbemutató, amelyet azzal a céllal rendeztek meg, hogy a megye kisiparosai tudomást szerezzenek a hiánycikkekről, ezek gyártási lehetőségeiről. Hogy áru formájában mikor találkozhatunk ezekkel a boltokban, nem lehet tudni. A törekvés mindenesetre dicséretes. Arról tanúskodik, hogy a kereskedelem a kisiparosokkal karöltve felelősségteljesen törekszik a jobb áruellátásra. Kétségtelen: a következetes, céltudatos munka eredményhez vezethet, érdemes csinálni. Ugyanakkor felvetődik a kérdés: miért nem az ipari tárcák gondoskodnak a termelés megszervezéséről? A kereskedelemnek az áruforgalom lebonyolítása a feladata. Nem lehetetlen Az ipar keresse és találja meg azokat a lehetőségeket, amelyek arra irányulnak, hogy senki se gyártson gazdaságtalanul, de a lakosság is hozzájusson mindahhoz, amire szüksége . van. Nem lehetetlen dolog ez. A megoldás attól függ: hogyan hajtják végre a pártnak és a kormánynak ' a szelektív iparfejlesztésre hozott határozatait. Miért van az, hogy egyes fontos cikk megszüntetéséről nem értesítik időben a kereskedelmet? Még ma is előfordul: az ipari, szövetkezetek nem ismerik az illető minisztérium álláspontját, nevezetesen azt, hogy melyik termék gyártását szüntetik meg vagy csökkentik. Akadozik a gyártmányok átadása, átvétele. Mind a mai napig nincs olyan általános és kötelező érvényű jogszabály, amely például az alkatrész-utánpótlást szabályozná. A késztermék kibocsátása önmagában kevés. Mindenképpen meg kellene követelni, hogy a gyártók teljesítsék ilyen irányú kötelezettségüket. Talán az sem lenne rossz, ha az ipari vállalat csak akkor állhatna le az ilyen áruk előállításáról, miután gondoskodott az utánpótlásról. Az apró cikkek gyártásának feltételeit tehát hosszú távon itthon kell megteremteni. Többek között úgy, hogy gazdaságossá tesszük a gyártást, még akkor is, ha ez a fogyasztói árak emelkedésével jár. Érdemes elgondolkozni rajta, mi a jobb megoldás: az előbbi, vagy az, hogy viszonylag egyszerűbb eszközöket a megszokott árnak négyszereséért-ötszörösé- ért vásárolunk. Megfelelő érdekeltséggel elérhető, hogy kis- és középüzemek alkatrészeket gyártsanak, e tevékenységükhöz kialakítsák az optimális gazdasági, műszaki kereteket. Szákkor elkerüljük, hogy az "apró cikkek hiánya nagy bosszúságokhoz vezessen. Seres Sándor Fél évszázad egyenruhában — Nagycsaládos, igen szigorú ember volt az apám. Hogyan is mertem volna ellenkezni — pedig már nagy legény, 21 éves voltam — amikor rámszólt egyik vasárnap, készülj fiam, jössz velem a gyakorlatra. Ugyanis akkoriban jóval a II. világháború előtt a helyi tűzoltó egyesület tagjai vasárnap délután tartották gyakorlatukat. Ez jelentette nekik a szórakozást. Ez 1927-ben volt. Mindehhez hozzátenném, hogy édesapám kéményseprőmester volt, így aztán hivatalból is foglalkozni kellett a tűzoltás gyakorlatával, de nem ezért tette ő, hanem meggyőződésből. Már akkor ott volt, amikor 1904-ben Ke- vermesen is megalakult az önkéntes tűzoltó egyesület, tehát alapító tagnak számít. A felettesei elismerték önzetlen tevékenységét és ennek eredményeként az első tűzoltó tiszt volt a községben. Rámragadt ez a lelkesedés és azóta én is viselem az egyenruhát, járok még a mai napig is minden gyakorlatra, versenyre. Nemrégiben megjelent a Falukrónika, amelyben jelentős helyet kapott tűzoltó egyesületünk munkája, eredménye. Ebben szerepel édesapám is, meg az is, hogy a kevermesi tűzoltók tudásukkal, felkészültségükkel hírnevet vívtak ki maguknak a megyében. Egy korabeli feljegyzés szerint a versenyeken, amikor a többiek meglátták a csíkos ruhás, piros csizmás kevermesi tűzoltókat megcsappant a kedvük a verseny iránt, mert tudták, nehéz versenytársra lelnek bennük. Az öcsém, János is önkéntes tűzoltó lett, de ő időközben Orosházára került. A falubeli tűzoltók mindig nagy népszerűségnek örvendtek, különösen a századfordulón, amikor még a faluban levő 581 lakóépület közül 551 gyúlékony anyaggal, zsúppal és zsindellyel volt fedve és legtöbb házon fából készült kémény állt. Ebből is adódik, hogy bizony sokszor riasztottak bennünket tűzhöz. Melyik volt a legemlékezetesebb kivonulásunk ? Nem sokkal később, hogy tűzoltó lettem, azt hiszem 1928-ban, vagy 29-ben „vöröskakas” szállt a malom épületére, lóvontatású kézifecskendővel igyekeztünk a tüzet megfékezni. Főleg azt kérték, hogy a gépházat mentsük amennyire lehet, meg az értékes gépeket. Egy egész nap és egész éjjel dolgoztunk, amire sikerült megfékezni a. tüzet. Tegnap, június 13-án, hétfőn este bensőséges hangulatú ünnepséget rendeztek a kevermesi tűzoltók. Az egyesület elnöke, dr. Mánya Tibor rövid beszédben üdvözölte Reich Zoltánt, abból az alkalomból, hogy fél évszázados önkéntes tűzoltói tevékenysége elismeréséül a belügyminiszter aranykoszorús Szolgálati Érdeméremmel tüntette ki. B. O.
