Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-12 / 137. szám

1917. június 12., vasárnap o Új beruházások Szarvason, Mezőkovácsházán A Szarvasi Vas- és Fém­ipari Szövetkezet már a IV. ötéves tervben sikerrel fe­jezte be építéssel járó beru­házásait. A mostani ötéves tervben — mégpedig zöm­mel az idén és jövőre — kell az új üzemcsarnokokat, mű­helyeket gépekkel berendez­ni ahhoz, hogy legkésőbb a tervidőszak végére — s ha lehet, még előbb — a beru­házások eredménye a na­gyobb nyereségben is jelent­kezzék. Már csupán egyet­len létesítményt kell felépí­teni: a festőüzemet. Azért, hogy még több lámpát, vas­árut és alkatrészt tudjanak készáruként eladni. Gépesítést mondtunk, no­ha helyesebb lett volna úgy fogalmazni: jelentős, új pia­cokat szereznek, s ezzel min­den esetben együtt jár majd a gépesítés és új technológi­ák bevezetése. Ezek közt leg­jelentősebb, hogy tárgyalnak a Danuvia Gyárral a jármű- fényszóró-gyártás teljes programjának átvételéről, s ha megállapodás születik, 1978-tól Szarvason készítik majd — nagy teljesítményű, korszerű berendezésekkel — a fényszórókat minden ha­zánkban készített motorke­rékpárhoz, autóbuszhoz, te­herautóhoz és traktorhoz. A szövetkezet — eddig sem jelentéktelen — tőkés exportjának növelését céloz­zák egy olaszországi és egy NSZK-beli partnerrel most folyó tárgyalásaik. Az utób­bi céggel közösen háztartási húsdarálókat gyártanának, az olasz vállalattal együtt­működve pedig a ruházati iparban mind keresettebb fémpatentokat. Együtt ala­kítják ki a gyártási folya­matot. Az olaszok — a ter­vek szerint — teljesen auto­matizált gépsorokat adnak el a szarvasiaknak, s ők ezt áruval fizetik vissza. Szol­gáltató tevékenységét is je­lentősen fejleszti a szövetke­zet. Elsősorban építőik és az autószerviz munkáját kíván­ják új berendezések vasárié- * sával megkönnyíteni. Az üze­mi szociális létesítmények fejlesztése során az óvoda 50 hellyel való bővítése lesz a legjelentősebb. Hetvenmillió forint szük­séges a vázolt beruházási program megvalósításához; ebből 1976 végéig 17 müliót invesztáltak be a szövetke­zetiek. Részben saját fejlesz­tési eszközeikből, részben az ipari szövetkezeti — megyei és országos — alapokból, részben bankhitelből terem­tik elő ezt az összeget. A meg­valósítás végső határideje a jövő év vége. A mezőkovácsházi járás 10 nagy lélekszámú községének összesen mintegy 36 ezer la­kosát látja el a legkülönbö­zőbb fajta szolgáltatással a tíz község egykori fogyasz­tási szövetkezeteit egyesítő Mezőkovácsháza és Vidéke ÁFÉSZ. Ebben az ötéves tervben mintegy 100 millió forint áll a szövetkezet ren­delkezésére üzemeik, boltja­ik, egységeik fogyóeszközei­nek pótlására, a bővítésekre és az új beruházásokra. En­nek a tetemes összegnek a háromnegyed részét költik beruházásokra. Ez — csak­nem 60 millió forint érték­ben — a meglevő korszerű­sítését jelenti. Mit terveznek tehát, mit oldanak meg? Kövessük ezt a 3-4 éves, sokoldalú beru­házási programot — hozzá­vetőlegesen — időrendben! A közelmúltban kezdte meg munkáját cukrászüze­mük, s még ebben a hónap­ban megkezdi a termelést új, hűsítő italt gyártó üzemük is. Kevermesen, egy régi ma­lomból átalakított épületben napjainkban 30-an dolgoz­nak az ÁFÉSZ seprűkötő részlegében; ahhoz, hogy Munkásokká váltak Tegnap, szombaton délelőtt ballagási ünnepséget rende­zett a gyulai szakmunkás- képző intézet mintegy 350 végzős hallgatója. A ballagási ünnepség meg­kezdése előtt az intézet ifjú­sági klubjában három tanár: Meskó Anna, Kollárik János és Póka György festményei­ből és rajzaiból nyílt kiállí­tás. Megnyitót Fekete Mária, a Békés megyei Tanács mű­velődésügyi osztályának fő­előadója mondott, méltatva a kiállítók példamutató mun­kásságát, akik a nem könnyű tanári hivatás mellett az ugyancsak nem kis energiát kívánó rajzolásra, festésre is találnak időt. Ezt a tevékeny­ségüket szervesen egészíthe­tik ki pedagógiai tevékenysé­gükben, a művészetre való nevelésben. A mintegy fél­száz alkotás, akvarell, olaj, linómetszet és rajz méltán váltott ki nagy érdeklődést a megnyitó szép számú közön­sége körében. A hagyományokhoz híven az intézet vezetői ezúttal is az udvaron rendezték meg a ballagási ünnepséget. A mint*- egy három és fél ezer szülőt, rokont és ismerőst, barátot és munkahelyi vezetőt Banadics Márton, az intézet igazgatója üdvözölte, majd rövid be­szédben búcsúztatta az ezen a napon munkásokká vált fia­talokat. A háromszázötven végzős növendék 18 szakmá­ban sajátította el a legfonto­sabb tudnivalókat. A végzett diákokat Torma Lajos, az in­tézet KISZ-bizottságának tit­kára búcsúztatta, hasznos út- ravalókat adva a munkájuk­hoz. Ugyancsak a hagyomá­nyoknak megfelelően a diá­kok kart karba fűzve járták végig az udvart és a tanter­meket. még ez év végéig hatvanan termeljenek itt, megfelelő szociális létesítményeket kell kialakítani. Még az idén megkezdik és a jövő év vé­géig befejezik egy cukrászda, egy húsbolt és egy zöldsé­gesbolt építését Mezőkovács­házán; ezeket a nagyközségi tanáccsal közösen építtetik. 1978. második felében fog­nak az ÁFÉSZ mezőkovács­házi keltetőüzeme korszerű­sítéséhez. A 12 millió forin­tos beruházás megvalósítása során csaknem 20 keltetőgé- •pet cserélnek le. Ugyanek­kor kezdődik és 1979. végére fejeződik be a kunágotai ba­romfifeldolgozó üzem kor­szerűsítése. Szintén jövőre indul — és a tervidőszak végén ér véget — az a 30 millió forintos beruházási program, amely számottevő­en megjavítja majd Mezőhe­gyes lakosságának kereske­delmi és vendéglátóipari el­látását, s melynek során a nagyközségben étterem, eszp­resszó, ABC-áruház, hús-, kultúrcikk- és iparcikkbolt is épül. De még ezzel sem értünk a sor végére, mert jövőre egy pb-gáz-cseretelep megvalósítását is tervezik Mezőkovácsházán, s ha lehe­tőségeik engedik, Kunágotán is felépítenek egy kisebb ABC-áruházat, szintén a tervidőszak végéig. Mindez — a mezőhegyesi programot egynek véve is — éppen tíz kisebb-nagyobb beruházás 1980-ig. V. J. 16 labdarúgóból ■■■■■■■■■■ díjnyertes mintakertész Sokan ismerik Orosházán és a labdarúgás hívei emlé­keznek a Hoffer-testvérekre, akik az 1930-as évek OMTK- játékosai voltak. Olyan lab­darúgók voltak ők, akik nem igényeltek jó fizetéses állást, modern lakást, hiszen az apai ház kötélgyártó műhelyében, a mesterséget kiválóan elsa­játítva találták meg élethiva­tásukat. Hoffer I és Hoffer II tehetsége nem nőtt túl a me­gye határán, de sportfegyel­müket, egyesület iránti sze- retetüket példaként lehetne említeni messzebb is. Kettőjük közül Hoffer II jobbösszekötőben finom technikával szerzett gólokat csapatának és ma, amikor 40 év távlatában, mint volt já­tékostársamat Orosházán, a Nyár u. 7. alatti szülői házá­Sokan látogatták a kiállítást Írásunk élére egy idézet kí­vánkozik, mely a Békés me­gyei zöldség-gyümölcs koor­dinációs bizottság alakuló ülésén hangzott el: „Már a zöldség primőráru megjele­nésekor voltak nyugtalanító jelenségek a szerződött áru átvételekor... A termelési kedvet, az eredményt pedig befolyásolhatja a szervezett rugalmas, zökkenőmentes fel­vásárlás... Fontos feladat a körültekintő termésbecslés...” Az említett megbeszélésen a forgalmazó és feldolgozó vállalatok első számú vezetői vettek részt, s nem fukarkod­tak az ígéretekkel. Többet tudakolnak... Álljon ki a Budapest—Mis­kolc—Debrecen felé vezető útra — adják a tanácsot is­merőseim — majd megtu­dom, hová utaztatják a zöld­séget a termelők, s talán még azt is elárulják: miért. Az­után meg inkább kötnek szerződést a veszprémi ZÖLDÉRT-tel, mint a Békés megyeivel, ha éppen kíváncsi vagyok rá. Csak hordják — gondoltam, ha éppen van rá idejük és ha nem felel meg nekik az itteni felvásárlási ár. Csakhogy a primőr áru megjelenésekor kezdődött áruátvétel körüli nyugtalaní­tó jelenségek mintha nem szolgáltak volna kellő tanul­sággal. Az elmúlt hetekben megszaporodtak a panaszos levelek, amelyekben a kis­termelők ügyük orvoslását kérték a „felsőbb” szervek­től. A levelek — ha úgy tet­szik panaszok — az egyszerű felvásárlási ügyeknél is töb­bet tudakolnak. Íme röviden: Amiért a tanácsot ostromolják Sallai Ferenc kismegyeri lakos 156 kilogramm hüve­lyes -zöldborsót kínált június 6-án a ZÖLDÉRT-nek el­adásra. Áruját a Hajnóczi úti felvásárlóhelyen vették át, kilóját 5 forintért. A termelő belenyugodott volna az átvé­teli árba, ha... De a ZÖLD­ÉRT boltjaiban még 9-én is 9,20 forintért árusították ki­lóját. Vidovenyecz János szerző­dött földiepret értékesített a békéscsabai ÁFÉSZ közvetí­tésével, ugyancsak a ZÖLD­ÉRT vállalatnál. A szerződés­ben garantált legkisebb ár 12 forint. A termelőt azonban 8 forinttal fizették ki. Átvételi papírján nem tüntették fel, hogy áruját milyen osztályba sorolják. Süli István szabadkígyósi lakos sem járt jobban, aki­nek salátáját bejelentését kö­vetően két héttel vette át a helyi ÁFÉSZ. Tekintsen el az olvasó a le­velek hosszadalmas kom­mentálásától. Csupán annyit, nem csoda, ha a kistermelő érthetetlenül áll az esemé­nyek előtt, és kérdéseivel az illetékes tanácsot ostromolja. „Lehet, ezt majd különböző haszonkulcselméletekkel megmagyarázzák, lehet, a kormányhatározatot egyesek máris saját nyelvükön for­dították” — vélekednek a levélírók. Az így kedvét sze­gett termelő azután érthető, ha más értékesítési lehetőség után néz, vagy éppen felhagy a termesztéssel... Arról sem feledkezhetünk meg természetesen, hogy az utóbbi levél esetében az ÁFÉSZ és a MÉSZÖV vizs­gálatot tartott, melynek so­rán elismerték a hibát és korrigálták az átvételnél je­lentkező hiányosságokat. Amíg a vita tartott A sorból most a termelő nagyüzemek sem maradtak ki. Az endrődi Lenin Tsz csak hosszadalmas huzavona után tudta értékesíteni salá­táját. Itt is a megyei tanács közbelépésére volt szükség. A A békésszentandrási Zalka Máté Tsz 1500 fej salátát nem tudott eladni. Miközben az átvevőhelyek és termelők közötti vita tartott, az üzle­tek egy része Szegedről szál­líttatott a lakosság kiegyen­súlyozott ellátására salátát. Utánanéztem. A főváros és más vidéki nagyvárosok felé vezető úton magam is talál­koztam a karavánnal. Olyat is hallottam, hogy sokan be­lefáradtak, s unják az uta­zást és szívesebben értékesí­tenének itt a megyében. Egyelőre azonban még átme­neti megoldáshoz folyamod­nak, mint Méhkeréken. Kö­zösen bérelt teherautón szál­lítják el az árut. A termelők többsége azon­ban nem mehet és nem is akar más megyében értékesí­teni. Nagy részük elégedett az itteni forgalmazással. Még­sem mehetünk el szó nélkül a tapasztalt hiányosságok mel­lett. Jogos kívánság tehát, hogy rendezett, jól szervezett értékesítési lehetőségek le­gyenek. Ezen a tavaszon saj­nos még előfordult, hogy a megtermelt áru nem jutott el a fogyasztóhoz, vagy éppen exportra. Irá_sunk idézettel kezdődött s abból a néhány sorból is kitűnik, a forgalmazó és fel­dolgozó vállalatok vezetői tisztában vannak az alapel­vekkel... Most mégsem az em­lékezet felfrissítéséről van szó, hanem arról a már sok­szor hangoztatott érvről, hogy népgazdaságunknak nagy szüksége van a kis- és nagy­üzemek által termelt minél több zöldségre. Ezért úgy gondoljuk, csak felelősségtel­jes, jól szervezett, körültekin­tő felvásárlási munka segít­heti a termelési kedv fenn­tartását. Kepenyes János ban meglátogattam, nagysze­rű környezet fogadott. A kaputól 25-30 méter hosszú sorokban színpompás változatban a fajrózsák (Montezumma, Szuper-star, Eicher, egyike a legillatosab­baknak, hosszú bimbójú bet- tina sárga stb.) tövei és sorai szakszerű gondozásban áll­nak. Saját készítésű cement­oszlopok között dróthálókon a fajszőlő (Csabagyöngye, Hamburgi muskotály, Olim­pia, Afusz-Ali, Italia, Panama kincse stb.) számtalan fajtái felkötözve mutatják már gyümölcsüket. Egy közbeeső baromfiudvart dísznövényfa ékesít rozsdavörös leveleivel. Az udvaron túl, mintegy 25 x 25 méter terjedelemben ismét fajszőlő sorok, egy öt­méteres góréra magasra fut­va a borszőlő. Kimért távol­ságokban kiváló fajú körte­fák (Favrené, Kedves-körte, Klappkedvence, Bőse kobak, Vilnos körte stb.) állnak szakszerű gondozásban, a szomszéd határánál egy sor­ban felfuttatott málnabokrok. Találni még ezeken kívül meggy, barack, birsalma, fe­kete ribiszke, fiatal telepíté­seket. Nincs a kertben egy fe­lesleges gyom, sőt, lehet látni felfüggesztett ecetes kis üve­geket is, melyeknek tartalma összefogdossa a legyeket. Amikor most már labdarú­gó-mérkőzésekre alig járó 66 éves, mosolygós arcú Hoffer II. Józsefet — aki még emel­lett az orosházi Béke Tsz tag­jaként kötelet is gyárt — megkérdeztem, hogyan lett az orosházi kertbarátok tagja és hogy sajátította el e szép tu­dományt, a következőket mondta: — A körülbelül 15 éve ala­kult kertbarát klub tagjainál több helyen megtekintettem kertjeiket, elhatároztam, hogy nálunk is valami ha­sonlót létesítek. Tíz éve va­gyok a klub tagja, azon belül kiváló szakemberektől több szakelőadást hallgattam, és az ő segítségükkel sajátítottam el mindazt, amit most fel tu­dok mutatni. Szeretem a vi­rágot, kertet és gyümölcsfát, itt érzem jól magam közöt­tük. Hoffer II. József — amint a fénykép is mutatja — az orosházi művelődési központ­ban 1976. szeptember 12-én, a kertbarátok kiállításán II. díjat nyert. A jó labdarúgó­ból mintakertész lett, és ha góljainak már régen nem is tapsolnak a városban, de szorgalmas felesége segítsé­gével a termelt szép rózsákért és finom gyümölcsökért, me­lyekből szomszédainak, isme­rőseinek szívesen ad — leg­alább akkora tapsot és dicsé­retet érdemel, mint egy jó labdarúgó. Dimák B. Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents