Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-12 / 137. szám
1977. Június 12., vasárnap Penzaiak Szarvason Óránként három mázsa ruhát vasal Óránként három mázsa ruhát lehet kivasalni ezen a csehszlovák gyártmányú gépi vasaló- berendezésen. A Békés megyei Patyolat Vállalat dolgozói a gép mechanikus érzékelőit foto- cellás érzékelőkre cserélték ki és így a hajtogatás nehéz fizikai munkát igénylő folyamatát könnyítették meg a gépen dolgozó asszonyoknak Fotó: Veress Erzsi Kongresszusra készül a Vöröskereszt Barátok közt gyorsan telik az idő, s a megyénkben tartózkodó penzai művészdelegáció napjai is hamar elrepülnek. Békéscsaba, Orosháza és Csorvás közönségének meghódítása után pénteken a szarvasi arborétummal ismerkedtek testvérmegyénk küldöttei. A moszkvai olimpia jelképe lesz az a hatalmas játékmackó, amelyet ajándékba hoztak barátaink. A jókedvű társaság az arborétumban is megsétáltatta a macit, s természetes, hogy a park pávái csodálkozva nézték a jövevényt. Hiába, ők sem látnak mindennap ilyen kedves kis jószágot. A csodálatos környezet és a mindenfelé megnyilvánuló vendégszeretet méltán ejtette ámulatba barátainkat. — Először járunk Magyar- országon és ezt az utat soha nem fogjuk elfelejteni — mondta Alekszandra Majoro- va, az együttes vezetője. — Mindössze egy éve alakult az együttesünk és nagy megtiszteltetést jelent számunkra, hogy mi képviselhetjük Penza megyét. Örömmel látjuk, hogy Magyarországon mindenfelé igaz barátokra találtunk. Akárcsak nálunk, itt Békés megyében is az a legnagyobb esemény, hogy az emberek készülnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó megünneplésére, s ez a készülődés lendületet ad a mindennapok munkájához. Jó dolog látni a szépen gondozott földeket, a gazdag termelőszövetkezeteket, a gyönyörű kultúrházakat. Alekszandra Petrova, az SZKP penzai járási bizottságának titkára is a két testvérmegye barátságáról beszélt : — Bár személyesen még sose találkoztunk, mégis régi ismerősként jöttünk Békésbe — mondta. — Sok jót hallottunk Önökről, és mi is csak elismerő szavakat mesélhetünk majd erről az útról. Különösen tetszett, hogy Pénteken délután Gyulán, a Dürer-teremben megnyitották a IX. Kohán György- emlékkiállítást. — Immár nemes szokássá rögzül, hogy a város — értő és gondos kezek munkásságának jóvoltából — időről időre új nézőpontokat érvényesítve, a képeket új és új képsorokká rendszerezve, egyszóval megújuló értelmezésben részelteti a rábízott értékekből azokat, akikre igazán testálódtak. Kohán Györgyhöz azok jönnek, akik a művészettől az előadásainkon hamar megtaláljuk a kapcsolatot a közönséggel. A dalok szárnyán is bizonyossá válik, hogy a két nép milyen közel áll egymáshoz. Vidám fiatalok, mókás kedvű legények és hamvas szépségű Szura-parti lányok jártak az arborétumban. Egy-egy nyírfa ismerősként integetett feléjük, s ilyenkor sok ezer kilométeren át is hazaszállt a gondolat. — Ezek a szépségek legszívesebben örökké itt élnének — évődött a lányokkal az egyik fiatalember. — Itt még csak ebédre harangoznak, nálunk pedig már délután 2 óra van. Ki az a lány, aki nem menne el a világ végére is, ha két órát fiatalodhat? A fák hűs árnyéka védelmet nyújtott a tűző nap elől, ám délután mégis sokan a fürdést, a csónakázást választották. A kellemes környezetben az esti fellépéshez gyűjtött erőt Nyina Szpiridonova karnagy is: — Otthon egy kedves kis községben, Ternovkán vagyok iskolaigazgató, érthető tehát, ha most főként a magyar zenepedagógia eredményeit figyelem, Orosházán volt alkalmam közelebbről is megismerni egy gyermekkórust. Elismeréssel mondhatom, hogy Bartók és Kodály hazájában jó kezekben van a jövő zeneszerető közönsége. Az a sok virág, és a sok taps, amellyel fellépéseinken fogadnak, azt bizonyítja, hogy magyar barátaink szeretik a muzsikát. Este, a szarvasi művelődési központban adott forró sikerű előadás után is hosszan ünnepelte a közönség testvérmegyénk művészeit, akik tegnap Gyomára látogattak, ma pedig az eleki közönség láthatja műsorukat. A holnapi búcsúfellépés Gyulán lesz. A. T. többet is várnak, mint szín- pompás koloritot, bravuriá- kat olajban vagy temperában, merő divatcikké kor- csosult álkorszerűséget. Kohán világa az embereké. Művészete valóságművészet — mondotta egyebek között megnyitójában dr. Zoltai Dénes esztéta, az ELTE tanszékvezető tanára. A Kossuth-díjas művész tiszteletére rendezett tárlaton kiállított harmincnégy festmény július végéig látható. A Magyar Vöröskereszt V. kongresszusa előkészítésének időszakában országszerte, így megyénkben is megtartották a Vöröskereszt alapszervezeti taggyűléseket, tisztújításokat. Lapunkban már többször foglalkoztunk ezekkel, s adtunk hírt egy-egy eseményről, taggyűlésről. Az alapszervezeti és csúcsvezetőségi választások május 15-ével befejeződtek. A korábban meglevő 331 alapszervezet mellé újabb 26 jött létre, így megyénkben összesen 357 alapszervezetben tartották meg a vezetőségválasztást. A tapasztalatokról és az eredményekről kértünk tájékoztatást öz Ferenctől, a Vöröskereszt megyei titkárától. — Milyenek voltak a vezetőségválasztás előkészületei megyénkben? Hogyan segítették a pártalapszer- vezetek ezt a munkát? — Az országos és megyei vezetőség határozata alapján mindenütt körültekintően készítették el a választási intézkedési terveket. Sokoldalú politikai előkészítés folyt. Az alapszervezetek titkárai a helyi pártszervezetek vezetőivel konzultáltak a tennivalókról, megbeszélték a vezetőségek összetételét, véleményt kértek az elnök és titkár személyét illetően. A városi és járási vezetőségek tagjai felosztották egymás között a területet, s első ízben értük el, hogy ennek eredményeként nem volt olyan taggyűlés, amelyen a felsőbb szerv ne képviseltette volna magát. A jó politikai előkészítést mutatja az is, hogy minden taggyűlésen részt vettek a párt-, állami és munkahelyi vezetők, illetve képviselők. Általános tapasztalatunk, hogy megyénkben növekedett a Vöröskereszt politikai jelentősége, s a taggyűlések ideje alatt a közvélemény figyelmét sikerült ráirányítani e sokrétű és szép munkára. — Hogyan zajlottak le a vezetőségválasztások, milyen tapasztalatokat szereztek? — Az alapszervezetek mindenütt nagy gondossággal, jó szervezéssel készítették elő a taggyűléseket. A beszámolók többsége a konkrét munkáról adott számot, s arról a sokrétű feladatról, amely a Vöröskeresztet jellemzi. De voltak olyan témák, mint például az idős korúakkal való foglalkozás, a térítésmentes véradás, a környezetvédelem és az egészségügyi felvilágosítás, amelyek különleges hangsúlyt kaptak. Minden taggyűlésen megemlékeztek a Vöröskereszt-világnapról is. örvendetes, hogy sok helyen komoly vállalások, felajánlások születtek az V. kongresszus tiszteletére. Többek között a térítésmentes véradással, a tagszervezés és új alapszervezetek létrehozásával kapcsolatban is. Nagyon pozitívnak értékeljük a taggyűlések nyilvánosságát, ami annyit jelent, hogy nemcsak a vöröskeresztes tagok, hanem vendégek is részt vehettek. Különösen jelentős volt ez az üzemekben, ahol nagy tisztelettel, szinte az egész munkahely figyelemmel kísérte a vezetőségválasztást. A községekben hasonló volt a helyzet, nem egy helyen dísztáviratban köszöntötték a vöröskeresztesek tanácskozását. Ünnepélyessé tették a taggyűléseket az ifjú vöröskeresztesek műsorai, a véradóknak a kitüntetések átadása és az is, hogy sok helyen a gazdasági vezetők, a párt- és a szakszervezet pénz-, könyv-, illetve tárgy- jutalomban részesítette a kiváló aktívákat, vezetőségi tagokat és véradókat. A 357 alapszervezet taggyűlésén összesen 3 ezer véradó kapott kitüntetést. — Milyen eredmények születtek a vezetőségválasztó taggyűléseken? — Mint már említettem, 26 új alapszervezettel gyarapodott megyénkben a vöröskeresztes közösségek száma, örvendetes, hogy ezek elsősorban mezőgazdasági üzemekben jöttek létre. Ezt azért említem meg, mert korábban sok gondot okozott, hogy ezeken a munkahelyeken nehéz volt akár egy alapszervezetet is létrehozni. Most, az elmúlt néhány hét alatt 14 mezőgazdasági üzemben választottak vezetőséget új alapszervezetben. Ezzel eljutottunk oda, hogy termelőszövetkezeteink 95 százalékában már működik Vöröskereszt. A taglétszám is növekedett, összesen kétezerrel, jelenleg megyénkben 30 ezer 800 tagja van a Vöröskeresztnek. Másik dolog, hogy több taggyűlésen vállalták az aktívák önálló véradónap szervezését és a térítésmentes véradásra való áttérést. Így Szeghalmon és más helyeken is. Ennek eredménye máris érezhető, hiszen márciusban és áprilisban a tervezett 500 liter vér helyett több mint 700 litert vettek le az egészségügy szakemberei. örvendetes az is, -hogy különösen a csúcsvezetőségekben jó az összetétel. Kiváló szakemberek, jó aktívák, s főleg fiatalok kerültek a vezetésbe. Az átlagéletkor 25 —30 év. A választásokkal egy időben öt új csúcsvezetőség alakult, jelenleg 25 van a megyében, ezekhez 132 alapszervezet tartozik. — Megyénkben jól dolgoznak az ifjú vöröskeresztesek. A kongresszusra való készülődés náluk miben nyilvánul meg? — Vezetőséget csak a középszintű iskolák ifjúsági csoportjainál választottunk. Ebben a munkában elsősorban a KISZ-esek, a tanárelnökök és a járási-városi vezetőségek ifjúsági felelősei nyújtottak sok segítséget. A beszámolók elsősorban az ifjúság családi életre való neveléséről, fontosságáról, az Edzett ifjúságért folyó munkában való aktív részvételről, a környezetvédelemről és a hátrányos helyzetű tanulók segítéséről szóltak. A csoportok választási értekezleteinek színvonalát növelte, hogy mindenütt részt vettek a KISZ-vezetőségek képviselői. Itt is született felajánlás. Többek között olyan, hogy még a tanévzárás előtt a kongresszus tiszteletére a XV. osztályosok térítésmentes véradáson vesznek részt. Ilyen példa volt a szarvasi és szeghalmi járásban. Emelte a gyűlések színvonalát, hogy a legtöbb iskolában gyűjtött anyagokból rögtönzött kiállítást is bemutattak az ifjú vöröskeresztesek. Igen pozitívnak tartjuk, hogy az ifjúsági tanácskozásokon elmondták a fiatalok, hogy a jövőben többet kívánnak tenni a vöröskeresztes munka sikeréért. Figyelemmel kísérik azoknak az útját, akik az iskola padjait elhagyva szétszélednek, segítik őket abban, hogy ne szakadjanak el a Vöröskereszttől. összegezve megállapítható, hogy a választások jelentősen növelték és erősítették kapcsolatainkat a különböző szervekkel, nőtt a Vöröskereszt politikai befolyása és tekintélye — fejezte be tájékoztatását Öz Ferenc. Kasnyik Judit JEGYZET A csabaiak bölcsessége Ninivét egy hatalmas uralkodó parancsa emelte egyik napról a másikra tündöklő világvárossá. S a történelem ugyancsak egyik napról a másikra tette földdel egyenlővé. Csabának azonban fundamentuma van! Mégpedig a bölcsesség. Micsoda különbség! Már réges-régen, ameddig az emlékezet visz- szanyúlhat, ez volt a világitó fáklya Csabán. Egy ízben, éppen tanácskoztak az elöljárók — tartja a hagyomány —, amikor a községháza mellett kigyulladt egy szalma- fedeles ház. Rohan a tanácsterembe egy ember, hogy ég a ház. Rohan a másik, az is ugyanezt a hirt hozza. Az elöljárók törik a fejüket, hogyan kellene eloltani a tüzet, de sehogy se tudnak dűlőre jutni. Egyszer csak megszólal a leg- bölcsebb elöljáró. Meg kellene nézni harmadszor is, hogy valóban ég-e az a ház? Ügy is tesznek. Kiküldik az ajtónállót. Az szélsebesen té- rül-fordul, mégpedig azzal, hogy most már nem ég a ház, oltani sem kell, mert teljesen leégett. Hogy igaz-e a történet, ki tudja. Hiszen azóta temérdek víz lefolyt a Körösökön. S az egykoron nádasokkal körülvett sáros Csabából Békéscsaba lett. Csupa nagybetűvel. S ahogy telnek az évek, úgy szépül, tűnnek el ráncai. S hirtelenében, szinte egyik napról a másikra, olyan mohó lett, mint egy asszony, akit elragadott nemének büszkesége, s folyton új ékszerre vágyik. S akiknek lelke-szíve a városban gyökerezik, ritmusával együtt lélegzik, még a kritikában is érte aggódik. Mert bárhová megyünk, a világ bármelyik sarkába, csak egy nevünk van. Mi vagyunk a csabaiak. És ebben az egyetlen szóban benne van minden. A város múltja, jelene és jövője egyaránt. Achim és Bajcsy-Zsilinszky, Gyus- ka és a földosztás. Jelenünkről üzemeink szólnak, termékeink hírünket viszik a szélrózsa minden irányába. Csak nekünk fáj igazán, ha kikap az Előre. Örülünk minden új épületnek, a rendezett utcáknak, a szép parkoknak. Senki se várja türelmetlenebbül az új áruház megnyitását, mint mi. De mi vagyunk azok, akik bosszankodunk, akik elkeseredünk, ha az étteremben piszkos a terítő, ha harmadszor törik fel a járdát. Észre se vesszük, hogy egyben-másban mi is ludasok vagyunk. Ez is — az is Békéscsaba. Bizonyítvány a városról és önmagunkról. Íme, ilyenek vagyunk. Erről ítélnek meg minket. Ám a bölcsességből nem engedünk. A múltkor ismét szikrát csiholt a száraz tapló. Éppen a város két vállalatáról folyt a tanácskozás. A bevételi főigazgatóság, s a népi ellenőrök bizony elég sok visszásságot állapítottak meg mind a kettőnél. A tanácskozásnak döntenie kellett, hogy miként hozzák rendbe a dolgokat. Mivel sehogy se tudtak zöld ágra vergődni, felszólalt egy jó csabai, javasolván, hogy egy harmadik szervvel vizsgáltassák meg a két vállalatot, hátha az kevesebb hibát állapít meg. De ne vonjunk le messzemenő következtetést a szere- csenmosdatásból. Inkább emeljük fel a tekintetünket egészen a kéklő egekig. Büszkén és bátran nézzünk szét az Alföld rónaságán. Hol az az ember, aki azt meri állítani ezután, hogy a csabaiak Gyuláról importálják a bölcsességet. Ámbár — ékes példák igazolják — olykor-olykor volna miből. Serédi János Megnyílt Gyulán a IX. Kohán György- emlékkiállítás
