Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-11 / 136. szám
ÜUdUl-fiM 1977. június 11., szombat Korszerű rizstelepépitű gépsor A körösladányi Magyar— Vietnam Barátság Termelő- szövetkezet 7300 hektár szántóterületének mintegy 10 százalékán rizst termeszt. A régi rizstáblákat folyamatosan felszámolják és újakat építenek, úgy, hogy a rizsterület össznagysága nem változik. Ehhez a munkához egy Magyarországon elég ritka gépet és gépsort használnak, a Caterpillar erőgépet , és a Rome- cég gyártotta munkagépsort. Ebben az évben 292 hektár új rizstelep épül e gép segítségével. 1980-ig évente 350 hektáron lesz majd új rizstelep, ugyanennyit bontanak el a régiből. Előzetes becslések szerint a Caterpillar erőgép 8-9 DT—75-ös munkáját végzi el. A kilencféle munkagép — köztük a két 11 köbméteres szkréperláda, a gátkészítő tárcsa, a nagy tengelytávolságú simító, az altalajlazító — más nagyteljesítményű erőgéppel is üzemeltethető, például kipróbálták az altalajlazítót úgy, hogy egy K—700-as vontatta, munkája így is tökéletesnek bizonyult. A körösladányi termelő- szövetkezetben az egész rizs- termesztés alapja ez a gép lett. Az eddigi úgynevezett „rétegvonalak mentén épített”, mindössze 0,5—2 hektáros kalitkák helyett ezután 4—6 hektárosokat lehet készíteni. A rizsterület talajának szinte asztalsimaságú- nak kell lennie, hogy az árasztáskor a víz akadály nélkül folyhasson a kalitkákban. Ezzel a korszerű géppel úgy lehet kialakítani a talaj egyenességet, hogy a szintkülönbség mindössze 3 centiméter legyen. Ugyanez a szintkülönbség a DT—75-ös munkájánál 7-8 centiméter. Nemcsak a telepek Jdala- kítása javul a gép munkája nyomán, hanem a termesztés technológiája is. A rizs termesztéséhez oly fontos vízszinttartás gondja megoldódik a jól kialakított kalitkákban. Ezzel a gyomosodás csökkenthető, mert eddig a hiányos vagy a túlzott vízborítás a kakaslábfű és zsió- ka elterjedésének kedvezett. Ezután az egyenletes vízadagolással ez jelentősen csökkenthető. A vegyszerezés is hatékonyabbá válik. A termés nagyságában is változás várható, mintegy 20—25 százalékkal több rizst lehet majd az új telepekről betakarítani, azaz 25—26 mázsát hektáronként. G. E. A PROPAGANDISTA Huszonöt éves fáradhatatlan propagandatevékenységéért jutalomban részesítették Minya Jánost. A jutalmat ünnepélyes külsőségek között adták át az MSZMP békési városi bizottságán. Az egykori kubikos, mező- gazdasági cseléd ma gyárigazgató. Szerényen berendezett szobájában, mielőtt helyet foglalunk, gondosan elteszi hozott kosztját. Ezen lesz ki talán vacsoráig. Szinte szimbolikus mindez, a ta- risznyás múlt emléke. Minya János már őszül, ötvennégy év van maga mögött. És tengernyi megbízatás... A felszabadulás után a békési seprűgyár munkása lett és jelentkezett a pártba. Egyszer csak azon vette magát észre, hogy egy csomó ember azt mondja: „Legyen Minya János a szakszervezeti titkár”! Meg is választották. Valaki megbökte: — Ügy illik, hogy köszönd meg a bizalmat! Olyan hirtelen jött mindez, hogy automatikusan felállt. Nem látott senkit, száján nem akart kijönni sz'ó. Valami olyasmit mondott azért: — Nem tudom, miért éppen engem... én... megköszönöm. .. Saját hangjától is megrettentve esett a székbe. Hogyan fogok én ennyi embert képviselni, pláne beszélni előttük?! — az ijedtség lassan szűnt meg benne. Később, hónapokkal, jött valaki a párttól és mondta: —. Képezned kell magad, Minya elvtárs, hogy helyt tudj állni a posztodon. Iratkozz be a szemináriumra. Szemináriumra? Micsoda csodabogár az? Már csak kíváncsiságból is jelentkezett. 1946-ban vett először részt politikai oktatáson. A párt ideológiájának alapelveivel ismerkedtek. Hidvégi Imre volt a szeminárium vezetője. Szólni senki sem akart, meg nem is tudott az előadásaihoz. Ezért Hidvégi Imre „cselhez” folyamodott. Mindig kijelölt valakit, akinek a következő foglalkozáson tíz perc alatt be kellett számolnia a tanultakról. Mi- nyára is sor került, ö is cselhez folyamodott. A kötelező két oldalt szóról szóra megtanulta. A szemináriumon, mint egy verset mondta el, még a vesszőket sem hagyta ki az anyagból. — Jól van! — csodálkozott Hidvégi Imre. — Ezt jól bevágtad, nagy teljesítményt nyújtottál. De most mond el azt is, mi a lényege annak a két oldalnak. — Azt nem! — felelt Minya az oktatójának. — Inkább mégegyszer elmondom szóról szóra. — Az nem elég. Nem elég bemagolni az anyagot, azt érteni kell, újságot olvasni, rádiót hallgatni is szükséges hozzá, hogy táguljon az ismeret. Ezek a szavak bevésődtek Minya János agyába. — Hát így kezdődött az én ismerkedésem a marxizmussal — mosolyog az igazgató. — Nem felejtem el soha, hogy mások is így vannak, akik először vesznek részt politikai oktatáson... Azóta maga is rengeteget tanult, mígnem azzal bízták meg, hogy most már te vezess szemináriumot. Hogyan is volt? Előbb életútja állomásairól egy keveset. Az államosításkor, 1949 decemberében az orosházi seprűgyár vezetője lett. 1953- ban a békési seprűgyár igazgatásával bízták meg. 1954- től 1956-ig előbb a járási pártbizottság politikai munkatársaként, majd a békési gépállomás párttitkáraként tevékenykedett. Az ellenforradalom után a Hazafias Népfront járási titkára, majd járási tanácselnök-helyettes, ezt követően pedig Békés nagyközség tanácselnöke lett. 1966 óta a cukorkagyár igazgatója. Először Orosházán beszélt hallgatói előtt időszerű politikai kérdésekről, a marxizmus—leninizmus elmélet alapismereteiről. Hetventagú volt a szemináriuma. — A funkciódhoz a körülötted dolgozó emberek gondolkodásmódjának megváltoztatása is hozzátartozik. Ezért kell vállalnod politikai oktatásukat — mondták neki a párttól. És azóta is ezt teszi, 1953-ban háromhetes propagandista tanfolyamon vett részt Békéscsabán. Egy évre rá öthónapos pártiskolára küldték Hódmezővásárhelyre. Utána elvégezte a közgazdasági technikumot, majd a kétéves tanácsakadémiát. — Ha jól számolom 25 év alatt hat—hétszáz hallgató került ki azokról a foglalkozásokról, amelyeket én tartottam — mondja. De több ezren vannak olyanok, akik emlékeznek Minya János beszédeire, előadásaira, a különböző ünnepségek, rendezvények alkalmából, mert ahogyan pír. Inokai János, a városi pártbizottság első titkára jellemzi: „Minya elvtárs egyik legaktívabb propagandistánk ma is és színvonalas előadásait, ünnepi beszédeit érdeklődéssel hallgatják minden alkalommal a békésiek.” A cukorkaüzemben 1970 óta van szervezett pártoktatás, évente 25—30 résztvevővel. — Ne lepődjenek meg, ha néha „kínaiul” hangzik, amit Sikeresnek bizonyulnak a Volán-szombatok A szállított áruk nagy része építőanyag Egy hónapja hirdette meg a Volán Tröszt a hétközbeni kielégítetlen fuvarigények miatt a szállítási szombatokat. Az akció elsődleges célja a közúti szállítás és a hétvégi fuvarozás folyamatossá tétele, a szállítójárművek jobb kihasználásával a szállítási csúcsidény csökkentése. Az eddigi megyei tapasztalatokról beszélgettünk dr. Horváth Ferenccel, a Volán 8. sz. Vállalat igazgatóhelyettesével. * — Az eltelt egy hónap alatt milyen eredményeket ért el a vállalat a Volánszombatokkal? — Most még csak kezdeti eredményekről beszélhetünk. Ezek azonban — véleményem szerint — számottevőek. A fuvarozási igény elsősorban Békéscsabán, Gyulán, Orosházán és Szarvason jelentkezett. Az akció keretében idáig 80 gépkocsi árut fuvaroztunk, többségben a lakossági megrendelésre. Az áruk legnagyobb része építőanyag. Az elkövetkező hetekben az igények növekedésével számolunk. — Ha ez a szabad kapacitás jobb kihasználásához vezet, elképzelhető, hogy hetenként tart a vállalat V olán-szombatot? — A Volán-szombatokat kéthetenkénti időszakban hirdettük meg. Az akciónapok kiválasztásánál figyelembe vettük a hétvégi közületi, vállalati igényeket is. Nem érnénk el a célt, ha közben más fuvaroztatóink megrendelését nem teljesítenénk, hiszen ezzel párhuzamosan a zöldség, gyümölcs szállítása, valamint a nagyobb mezőgazdasági munkák indulásával szerződéses fuvaroztatóink és a mezőgazdaság szállítási igénye is növekszik majd. Ennek ellenére szeretnénk kielégíteni a lakosság szükségleteit és ha nem is szervezzük meg minden hétvégén a Volán-szombatot, nagyobb mennyiségű megrendelés esetén rugalmasan — ha kell, az eszközök átcsoportosításával — teljesítjük a fuvarozást a közbeeső szombatokon is. Véleményem szerint a Volánszombat startja jól sikerült, a lakosság örömmel fogadta fuvarozási gondjainak megoldási lehetőségét. El kell mondanom, a sikerhez hozzájárult, hogy vállalatunk által, levélben megkeresett nagyobb árukibocsátó helyek, vállalatok is lehetővé teszik szombati napokon az áruk, az építőanyagok kiadását. Továbbra is kérjük segítségüket, mert csak így tudja teljesen elérni célját az akció — fejezte be tájékoztatását dr. Horváth Ferenc. B. V. mondok — szokta kezdeni év elején Minya János. — Nem könnyű dolog elsajátítani a marxizmus—leninizmus tudományos elméletét, a politikai gazdaságtan tételeit. Ha valamit nem értenek, bátran vágjanak a szavamba. Egy üzemben sokféle gondolkodású ember dolgozik. Van aki fenntartással vesz részt még a politikai oktatáson is. „Részt veszek, mert így illik.” Van, aki valóban „hallgató”. — Én mindezzel számolok és nem erőltettem, szólítottam fel soha senkit hozzászólásra. Ezt nem tartom helyesnek — vall módszeréről Minya János. — Inkább arra ösztönöztem mindig, hogy nem baj, ha ellentétes vélemény hangzik el, mondják ki bátran, amit gondolnak, mert csak így kristályosodhat ki a megértés, a helyes felfogás. A marxizmus azt tartja: minden örök mozgásban van, változik és fejlődik. Így van ez a természet szűkebb világában, az emberi társadalomban és még szorosabb értelmezésben az emberi magatartásban, felfogásban, gondolkodásban is. — Le tudom mérni — folytatja a propagandista —, hogy milyen rendkívül sokat változnak az emberek még egy oktatási év után is. Példát mondol* Eleinte rosszalló vélemények voltak akkor, ha a kommunisták valami rendezvényt, taggyűlést, pártnapot tartottak. „Már megint értekeznek!” hangzottak itt is, ott is a megjegyzések. Azután úgy határoztunk, hogy azokat a középszintű gazdasági vezetőket, akikre emberek irányítása, a velük való foglalkozás van bízva, be kell vonni a politikai oktatásba, akkor is, ha nem párttagok^ Így is történt. Először éppen a pártról, annak szerepéről az ország irányításában esett szó az évi foglalkozásokon. Már az első konzultációk után látták a pártonkívüliek egyrészt azt, hogy a kommunisták menynyivel képzettebbek, milyen jól el tudnak igazodni az elméleti dolgok sűrűjében is és tisztelettel kezdtek rájuk nézni. Másrészt megértették a párt szerepét az ország irányításában és a párttagok feladatait is, amit végeredményben a napi termelő- munka mellett pluszként vállal minden kommunista a közösség érdekében. Egyik évről a másikra megszűnt a disszonáns hang és ma már szívesen besegít mindenki üzemünkben, ha valakit egy- egy órára elszólít a pártmegbízatás. — Foglalkozásaink őszinte légkörben zajlanak — mondja Minya János. — Nagyon lényegesnek tartom a foglalkozások nyílt légkörének, a baráti, emberi kapcsolatnak a megteremtését. Nem rovom fel, ha az adott témától elkanyarodik valaki. Ehelyett inkább igyekszem összekapcsolni mondanivalóját a tananyaggal. Valójában beszélgetések a mi foglalkozásaink, amelyeken nemcsak az adott téma plántálódik az emberekbe, hanem mondhatnám, szinte észrevétlenül, a szocialista erkölcsből fakadó emberi magatartás, a szocialista demokratizmus gyakorlása is. Lényegesnek tartom a propagandisták részéről, és magam is ezt teszem, a nevelést, ma úgy mondjuk, tudatformálás segítését az oktatási anyagon túl is... Az üzemi titkárnő kedvesen kávét tesz elénk és ahogy helyet csinálunk a csészéknek, elmozdítok egy piros kötésű könyvecskét. Kinyitom. „Bizonyítvány” — olvasom az első lapról, majd tovább: „Minya János... a gazdasági hatékonyság továbbképző (speciális) tanfolyamát sikeresen elvégezte. Jeles (5).” Alatta dátum: „1977. június 6.” — Ez tegnap volt. Még most is? — kérdezem évőd- ve. — A jó pap holtig tanul — mosolyog a propagandista. Varga Dezső JEGYZET Iskolapélda Hogyan lehet négy hónap alatt egy kétszintes, négytantermes iskolát építeni? „Jöjjenek el Gyomára, ott megláthatják” — mondták a község vezetői, de mert nem mehet mindenki Gyomára, feladatunkhoz híven, vállaljuk mi a jó példa népszerűsítését. A dolog úgy kezdődött, hogy volt másfél millió forintjuk. Igen ám, csakhogy ez az összeg alig egy tanteremre elegendő, azzal pedig nem lettek volna kisegítve. Maradt tehát a másik megoldás, mint már korábban, most is a község, az üzemek segítőkész dolgozóihoz fordultak. A községi pártbizottság szervezésében ez év április 19-én koordinációs megbeszélésre hívták az üzemek, téeszek vezetőit. A jelenlevők megállapodtak abban, hogy együttes összefogással, társadalmi munkában szeptemberre felépítik a kétszintes, négytantermes iskolát. A megállapodást követő ötödik napon megkezdődött a munka. A tanács költségvetési üzeme a kivitelezés szakmai irányítója, az egyes iskola a munkát koordinálja, az építőipari szövetkezet az alapozást, a KÖVIZIG a vasI szerkezeti munkát, a Győzelem Tsz a falak felhúzását, a vegyesipari vállalat a vízvezeték szerelését vállalta és így tovább. A szülők sem akartak kimaradni, összesen 3500 óra társadalmi munkát vállaltak. Mielőtt bárki is azt mondaná, nincs ebben semmi különös, az üzem, az iskola, a szülő igazán vállalhat eny- nyit, hadd egészítsük ki az elmondottakat azzal, hogy Gyomán nem ez az első eset. Tavaly hasonló módon épült fel a 2-es iskola ugyancsak kétszintes, négytantermes épülete — két év alatt nyolc tanterem, nem is rossz! —, tavalyelőtt a Jókai úti óvodát, azt megelőzően a Sallai úti iskolát újították fel, könyvtár- és úttörőszobát, 1973-ban szertárt, szakköri helyiséget építettek megint csak az üzemek és a lakosság segítségével. Akkor a tanács által biztosított minden három forintot egy forint társadalmi munkával toldották meg, ma fordított az arány, minden, a tanács által biztosított egy forintot három forint értékű társadalmi munka egészíti ki. Megvallom, bujkált bennem a kétkedés, vajon az üzemek, intézmények és szülők nem sokallják-e a társadalmi munkát? Elvégre más dolga van az üzemnek, az ott dolgozó szülőnek, mint iskolát építeni. Elmentem hát néhány üzembe — az építőipari szövetkezetbe, a vegyesipari vállalathoz —, s hogy elkerüljem a kötelező egyetértést tanúsító válaszokat, úgy kezdtem, miért nem azt csinálják, ami a dolguk, miért vállalnak erejükön felül? Azt a választ kaptam, hogy reggel 7-től délután 4- ig azt csinálják, ami a dolguk, és csak ezután végzik a társadalmi munkát. Az pedig, hogy erejükön felül vállalnak, csak akkor lenne igaz, ha valamit nem tudtak volna megcsinálni. Kérték, ha láttam, vagy ha tudok ilyet, mondjam. Nem láttam, nem tudtam mondani. Azt viszont láttam, hogy az április 24-én kezdett iskola falai már magasodnak. Szeptembertől sok kis apró- i ság tanulja majd itt a számtant, mértant, történelmet. De ettől az iskolától mást is lehet tanulni. Seleszt Ferenc
