Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-10 / 135. szám
r IJIjdiJKTiltl 1977. június 10., péntek Orosháza, Békéscsaba, Csorvás Penzai vendégeink Nyma Nyikolajevna Szpiridova karnagy, Alekszandra Majo- rova delegációvezető és Alekszandra Jokovlevna elhelyezik a megemlékezés koszorúját a békéscsabai Lenin-szobor talapzatán Hét napig tartózkodnak megyénkben, mind a hét napon színpadra lépnek a Penza megyei Tamovkából érkezett művészegyüttes tagjai. Szovjet vendégeink a zsúfolt program közben is minden időt kihasználnak, hogy ismerkedjenek idegenforgalmi nevezetességeinkkel, üzemeinkkel, városainkkal. Szerdán Orosházán jártak, ahol délelőtt a helyi 3-as számú iskola kórusa köszöntötte rövid műsorral a delegációt, aztán felkeresték a múzeumot, majd Gyopárosra látogattak. Este nagy sikerű műsor következett a művelődési központban. Tegnap délelőtt vendégeink Békéscsabán megkoszorúzták Lenin szobrát, majd városnézésre indultak. Este a csorvási művelődési házban lépett fel a tar- novkai együttes. Városnéző séta közben Orosházán Fotó: Veress Erzsi és Fábián István Mi újság a „Hat szív”-nél? A nemrégiben befejeződött Ki Mit Tud?-on sikeresen szerepelt békéscsabai Hat szív dzsessz-rock együttes mozgalmas hétköznapokat él. Legutóbb Szekszárdon adtak nagy sikerű koncertet, itthon az ünnepi könyvhét keretében az ifjúsági park megnyitóján zenéltek. Örömhírt kaptak a Rádióból is: további felvételeiket tűzik műsorra. Az együttes eddigi legnagyobb feladata előtt áll: meghívást kaptak az idei debreceni dzsessznapok szeptemberben sorra kerülő rendezvénysorozatára. Ma, pénteken este fél nyolc órai kezdettel viszont Békéscsabán, az ifjúsági és úttörőházban a budapesti East együttessel adnak közös hangversenyt. Szocialista brigádok Sarkadon Munkások és értelmiségiek A Sarkadi Cukorgyárban több éves múltra tekint visz- sza a szocialista brigádmozgalom. Az utóbbi három esztendőben stabilizálódott a brigádok száma, s jelenleg 40 kollektíva mintegy 600 tagja — a dolgozók csaknem 80 százaléka — vesz részt a mozgalomban. A kollektívák számának növelése helyett inkább a minőség emelésére törekedtek, amit bizonyít, hogy a 40 szocialista brigád közül 19 arany, ugyanennyi ezüst fokozatot mondhat magáénak. Figyelemre méltó az is, hogy a szocialista brigádtagok fele, 316 dolgozó mondhatja magáénak a szocialista brigádtag arany jelvényét. A színvonalas munka elismerése sem maradt el, tavaly csaknem 280 ezer forint jutalmat fizettek ki a brigádoknak. A termelést segítő tevékenység mellett döntő a társadalmi munkára, a kulturális feladatokra vonatkozó vállalás. Bizonyítja ezt, hogy a közművelődési vetélkedőre 23 brigád nevezett be, és mintegy 20 ezer óra társadalmi munkát teljesítettek. Az idén a sarkadiak is csatlakoztak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére indított munkaversenyhez. A Dózsa brigád a karbantartási munkák egy részének határidő előtti befejezését vállalta, többek között azt, hogy a diffúziós berendezés javítását június 1-re befejezi. Ezt a vállalást már teljesítette, most a felújítással kapcsolatos további felajánlások végrehajtásán dolgoznak. Így például 30 ezer forint értékű anyag-megtakarítást vállaltak, 15 újítást adtak be és 5 százalékkal csökkentették a gépek hibájából eredő állásidőt. A Dózsa György brigádhoz hasonlóan az Ady Endre Jcol- lektíva is csatlakozott a versenyhez, s vállalásait időarányosan már teljesítette. Jubilál a mezöberényi Petőfi Sándor Gimnázium A közakarat hívta életre 15 évvel ezelőtt a mezőberé- nyi Petőfi Sándor Gimnáziumot. Tizenöt év alatt 734 nappali tagozatú és 175 esti iskolás diák tanult falai között, és csaknem kétszázan jutottak tovább közvetlenül érettségi után, felsőfokú intézményekbe. Közülük jó né- hányan ma a nagyközség vagy a megye más iskoláiban tanítanak, a tanácsnál, óvodákban, gyógyszertárakban, termelőszövetkezetekben dolgoznak. Az iskola hagyományaihoz tartozik, hogy a tanárok és diákok kapcsolata bensőséges munkatársi kapcsolattá alakul a négy év folyamán, és nem szűnik meg az érettségi után sem. Ennek bizonyítéka az a szép kiállítás, amelyre az évforduló alkalmából a volt diákok küldték el alkotásaikat, valamint az a pedagógustalálkozó, amelyre a gimnázium tantestülete a jelenleg már pedagógus munkakörben dolgozó 61 tanítványát hívta meg. Az évfordulóval kapcsolatos rendezvénysorozat befejezéseként június 11-én „öregdiák”-találkozó lesz. Ez ad alkalmat arra, hogy az iskola jelenlegi tanulói megismerkedjenek az előttük végzettekkel, akik 15 év alatt a fiatal alma mater jó hírét megalapozták. Önéletrajzíró parasztok Az orosházi Szántó Kovács Múzeumban június 12-én zárt körű felolvasó-délutánt rendeznek azoknak az önéletrajzukat író parasztoknak a munkáiból, akik a múzeum szakmai irányításával dolgoznak azon, hogy életútjuk hiteles rögzítésével hozzájáruljanak az Orosháza környéki parasztság múltjának megismeréséhez. Ez már a második alkalom, hogy ilyen bensőséges kitárulkozásra jönnek össze, s úgy tervezik: legközelebb nyilvános felolvasó-ülést rendeznek a városi-járási könyvtárban. A mostani alkalomra meghívtak néhány, hasonló munkán dolgozó vendéget és történész szakembert is, akik tanácsaikkal segítik írásműveik megszületését. Divat a munkahelyen A békéscsabai Centrum Aruház az idén ismét felelevenítette a régen oly népszerű divatbemutatókat, melyeket a különböző munkahelyeken, gyárakban, üzemekben rendeztek. Az idén a MEZÖGÉP-nél aratott nagy sikert egy ilyen divatbemutató. Gyulán a SZOT—ME- DOSZ-üdülőben a tavasszal rendeztek hasonlót, s terveznek egy újabbat is, melyen a nyári kollekciót és fürdőruhákat mutatnak be. Másik népszerű kezdeményezés az országosan is bevezetett új szolgáltatás, az úgynevezett: minta utáni értékesítés. A Centrum Aruház korábban is díjtalanul házhoz szállította a nagyobb, tartós fogyasztási cikkeket, s ezt a szolgáltatást megkedvelte a vásárlóközönség. Most, az új szolgáltatásra egy berendezett kirakat hívja fel a figyelmet, ebből megtudhatják a vásárlók, hogy melyek azok a cikkek, melyeket nemcsak díjtalanul szállítanak házhoz, hanem a lakásban fel is szerelnek. Jó viszont tudni, ho^y a színes televízió beállítását csak a GELKA szakemberei végze- hetik el, az automata mosógépet is, mivel ehhez külön szerelőmunka szükséges. D z értelmiségre vonatkozóan joggal állapította meg a párt XI. kongresszusának beszámolója, hogy „A szocializmus építésében a tudomány, a technika, a kultúra növekvő társadalmi jelentőségével, a tudományos-technikai fejlődéssel párhuzamosan fokozódik az értelmiség szerepe, gyarapodnak sorai.” E politikai összegzés a lényeget fogalmazza' meg. A megvalósulásban viszont nagyon fontos szerep jut a részleteknek is. Például annak, hogy a mindennapi munka során hogyan alakul, miképpen fejlődik a munkások és az értelmiségiek közötti közvetlen kapcsolat? Hiszen a politika, a politizálás egészét nem kizárólag az elvek alkotják, hanem a gyakorlati munka és annak részletei is. S ha jól végiggondoljuk e folyamatot, hamar és logikusan, eljuthatunk a legátfogóbb elméleti általánosításoktól az egyes emberig, a közöttük feszülő — vagy hiányzó — kapcsolatokig. Velük együtt teljes — és nélkülük hiányos — a kép. A kapcsolatok egymáshoz közelítenek, információkat, de legfőképpen hatást közvetítenek. S mindennek természetesen rendkívül nagy szerepe lehet a tudatformálásban, abban is tehát, hogy az értelmiség még jobban azonosulhasson a fejlett szocializmus építésének közvetlen és távlati céljaival. Ugyanakkor mindannyian jól tudjuk: többnyire az a legmaradandóbb hatás, amit a bensőséges emberi kapcsolatok hoznak létre és hitelesítenek. A tapasztalatok szerint a műszaki és az agrárértelmiségieknek van legtöbb, leginkább „élő” kapcsolatuk a munkásokkal. Ami érthető és természetes is, hiszen „termelésközeiben” dolgoznak, és munkájuk során naponta lemérhetik, intézkedéseikből, elképzeléseikből, mit igazol vissza az élet, és mit korrigál (a realitásokhoz igazítva azt ezzel) a kétkeziek munkatapasztalata, önérzete, osztályöntudata. Sok érintett értelmiségi szerint igen tanulságos és sok meghökkentő tényt is felszínre hozó hétköznapi tapasztalatcsere ez. Legdöntőbb ténye: a dolgozók ellenére a még oly kitűnő elképzelés sem valósítható meg — és az, hogy ami találkozik a termelésben részt vevők elképzeléseivel, egyetértésével, az sokkal hamarabb és köny- nyebben valósággá válik, mint amit a „megvalósulási pálya” hivatalos tapasztalatai ígérnek-jeleznek. De csak akkor, ha az érintett értelmiségiek nem a munkások „fölött”, nem a munkások „mellett”, hanem velük együtt, jó emberi-munkatársi kapcsolatokat kialakítva tevékenykednek, eltanulva- átvéve közben tőlük a mindennapok néhány elengedhetetlenül fontos elemét: a gyakorlati tények tiszteletét, a gép mellett álló munkás személyiségének respektálását, az őszinte szókimondást, a problémák bátor, egyenes fölszínre hozatalát. Már jóval közvetettebbek a lehetőségek a pedagógusok esetében, akik az értelmiségnek legnagyobb és hatásukban talán a legjelentősebb csoportját képviselik. Hogyan teremthet egy pedagógus közvetlen emberi kapcsolatot a munkásokkal? A kérdés távolról sem költői — sőt, konkrétan lehet rá felelni; napjainkban igen sokféleképpen. Jó alkalom erre az „Egy üzem — egy iskola”, de még jobb az „Egy üzem — egy raj”-mozgalom. Egyik sem merülhet ki abban, hogy mosollyal és kézszorítással nyugtázzák az iskolának nyújtott anyagi segítséget. A pedagógusoknak is kezdeményezniük kell: részt vállalni az érintett üzemben az oktatási és a közművelődési feladatok megoldásából. így a kapcsolat már kölcsönös lesz, egyben szorosabb is, mert ezzel jobban emberközelbe kerül. De említhetjük a családlátogatások lehetőségét is. Egy- egy ilyen találkozás szintén jó alkalom arra, hogy megismerjék egymás életkörülményeit és ezzel a bensőségesebb, emberi kapcsolat kialakulását egyengessék. Találkozni kezdeményezésekkel az irodalmi és a művészeti élet berkeiben is. Az írók terveiben több termelő munkahely meglátogatása is szerepel. Néhány képzőművész ma már nemcsak időnként megforduló vendég, hanem rendszeres látogató az üzemekben. Ezzel fontos köz- művelődési missziót is teljesít, hiszen a maga eszközeivel mindenütt igyekszik formálni a közízlést, fejleszteni a látáskultúrát, megszerettetni a művészetet. De talán még jelentősebb az eközben őt érő hatás: a munka világával való megismerkedés elsődleges élménye. Ami az esetek döntő többségében meghatározó jellegűnek és maradandónak szokott bizonyulni. A Hazafias Népfront helyi szervei — tevékenységük során — már régen fölismerték a munkások és az értelmiségiek közötti kapcsolat- teremtésben rájuk háruló fontos szerepet, és igyekeznek is minél több alkalmat teremteni a közvetlen találkozásra — elsősorban természetesen a lakóterületeken, működésük legfontosabb körzeteiben. A cél minden esetben nyilvánvaló: munkások és értelmiségiek ismerjék meg kölcsönösen közelebbről egymás élet- és munkakörülményeit, az őket foglalkoztató fő kérdéseket, problémákat, egymás örömeit, gondjait. Emlékezetesek azok a találkozások is, amelyekre a társadalmi munka egy-egy szép akciója ad alkalmat. Amikor önzetlen társadalmi áldozatvállalásból egymás mellett dolgozik az üzemi munkás és az iskolában, hivatalban dolgozó értelmiségi. Ez nem valamiféle színpadias, alkalmi találkozás, ez — nagyon is tartalmas, nagyon is emberi. És utoljára hagytuk az egyik leglényegesebbet: a személyes, akcióhoz nem kapcsolt emberi kezdemé- ' nyezéseket. Jóleső érzés látni, amikor munkásból lett értelmiségiek annyi törődéssel és szeretettel ápolják azokat a kapcsolatokat, amelyek korábbi munkatársaikhoz fűzik őket. Sokszor náluk keresnek választ az őket foglalkoztató gondokra, problémákra is: hitükből, elszántságukból merítenek újabb ösztönzést a mai, holnapi problémák megoldására, az akadályok leküzdésére. |alán az ilyen együttlé- tekben ölt leginkább testet az az emberi teljesség, ami az élet igazi értelmét, szépségét adja. Itt válnak a nagy politikai igazságok kézzelfoghatókká, az osztályok és rétegek szövetsége érzelmeken, egyetértésen, bensőséges emberi kapcsolatokon nyugvó barátsággá. S bizonyára nem túlzás az igény: végül idáig kell majd eljutnunk össztársadalmi méretekben is. Nem holnap, talán még nem is holnapután, de mégis korunkban, a fejlett szocializmus felépülésével. Papp Zoltán
