Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-08 / 133. szám
ßHSLEiS 1977. június 8., szerda Lengyelek építik Államközi szerződés értelmében Lengyelország cukorgyárat épít a Hajdú-Bihar megyei Kaba határában. Az építkezés a múlt évben kezdődött több mint ezer lengyel szakember közreműködésével. A lengyel építők 1979 május végére vállalták az építés és szerelés befejezését. Képünkön: kirakják a Lengyelországból érkezett építőanyagot (MTI-fotó, Balogh P. László felvétele — KS) Könnyűipari pályázat a lakástextil-választék bővítésére Ruházati termékek és lakástextíliák gyártmányfejlesztését ösztönző pályázati felhívást tett közzé a Köny- nyűipari Minisztérium. Főként olyan rendeltetésű és jellegű cikkek tervezését és gyártását akarják előmozdítani, amelyekből most nem tudják megfelelő színvonalon vagy elég széles választékban kielégíteni az igényeket. ♦ A pályázat egyebek mellett kiterjed a 6—14 éves korú iskolás lányok mindennapi ruházatához alkalmas, köny- nyen kezelhető, minőségileg és árban is megfelelő termékek előállítására. A tervezők figyelmébe ajánlották, hogy az iskolások mozgási igényeinek megfelelő, könnyen kezelhető, egymással kombinálható és a réteges öltözködést lehetővé tevő darabokat tervezzenek. Ismert tény, hogy meglehetősen szűkös az eső ellen védő kabátok, köpenyek, kapucnik, stb. választéka. Ezért most olyan festett, nyomott és egyéb technológiával mintázott alapanyagok gyártását igénylik, amelyek biztosítják a szellős, mozgásban nem gátoló védőöltözékek előállítását, amellett, hogy nemre és korosztályra való tekintet nélkül megfelelnek az uralkodó, divatirányzatoknak is. A pályázat az idősebbek részére többféle funkciót kielégítő (utcai, társasági, kiránduló, stb.) termékek kialakítására is biztatja a tervezőket és a termelőket, kifejezve azt az igényt, hogy tartsák szem előtt az idősebbek kényelemszeretetét, sajátos méret- és esztétikai kívánalmait fazonban, színben, mintázatban egyaránt. A cipőkategóriában most elsősorban a hazai anyagból tervezett, textil felsőrésszel készülő cipőmodelleket, továbbá a közép- és idősebb korúak igényeit kielégítő kényelmes lábbelik gyártását szorgalmazzák. ♦ A lakástextíliák előállítóit arra serkentik, hogy olyan belső téri textíliákat, szőnyegeket, függönyöket, faliképeket gyártsanak, amelyek harmonikusabbá, melegebbé teszik az otthonokat, feloldják a bútorzat által keltett merevséget, s a szigetelő, hangtompító, fényzáró és díszítő funkciót is betöltenek. (MTI) Kapunyitás a küldetésre A pártoktatási év már a felsőbb fokú tanfolyamokon is lassan befejeződik. Véget ért Tótkomlóson a Viharsarok Termelőszövetkezetben. Eredményesen ért véget. A tsz pártszervezetének 184 tagja közül 128-an jártak hat propagandista különböző témájú előadásaira, szemináriumaira. Csak azok nem vettek részt politikai oktatáson, akik még a taggyűlések alól is fel vannak mentve éltes koruk miatt. Ezeknek az elvtársaknak elég magas a létszáma, majdnem hetven. Részt vett Krska Pál propagandista előadásain és konzultációin Lászik Anna is, akit tavaly vettek fel a pártba, így először lehetett részese pártpolitikai oktatásnak. Mit tanult az első évben, mi az, ami leginkább megmaradt a fejében? —ezzel a kérdéssel kerestük fel a tsz hajtatótelepén, ahol mint szakmunkás már hat esztendeje dolgozik. Utunk megalapozott — Apám földműves volt világéletében, előbb béres, aztán újbirtokos. Huszonhét éves vagyok, de jól emlékszem azokra a hónapokra, amikor a tsz-szervezők járták a gazdákat: lépjetek be, mert ez a jövő útja. Kevesen hittek nekik eleinte, húzta az újgazdákat a kispar- cella. „Csak mondjátok, hogy jó lesz, de bizonyítani nem tudjátok!” Az agitátorok a párt politikájának helyességére hivatkoztak, hogy amit a párt ígér, az nem lehet rossz az embereknek. Anna az irodából, ahová behúzódtunk beszélgetni, kimutat a tsz valóságos kis üvegházfalujára és mondja: — Én emlékszem ezekre a beszélgetésekre és látom is, hogy amit akkor „feltettek”, hogy jó lesz, megvalósult. Nagyot változott, fejlődött a községünk is. Üzemek, új házak sora, villamosítás, közművesítés és annyi mindenünk lett, hogy számon tartani is nehéz. De a legfontosabb az itteni élet, amitől apám még idegenkedett. Erős, modem gépekkel felszerelt szövetkezetünk van, és még a mezőn sem kell látástól vakulásig dolgozni már, meggörnyedve a megerőltető munkától, gépek csinálnak szinte mindent. Ma már apám is mondja: (már nyugdíjas, amire régen nem is gondolt) — meg lett, amit ígértek. Am nemcsak a technika változott. A tanulási lehetőség, a lakáskultúra, a szokások is mások lettek, ahogyan ígérték azok, akik előre látták a jövőt... Munkásmozgalom-történetet, világnézeti tanfolyamokat hallgattam és először azt láttam meg az előadásokból, a mi élő példánk alapján, hogy az út, amelyen a párt vezeti a népünket, megalapozott, bátran lehet járni rajta. Azt is tudom, éppen a párt múltjából, hogy nem megy mindig simán az élet, ezért ha nehézségek adódnak is, egész szívvel a párt politikája mellett kell állnunk... En úgy döntöttem, hogy ide állok. Nincs „ránk mért” sors — Sok mindent tisztán látok a politikai oktatás első éve után is. — Lászik Anna komoly arccal példálód- zik. — Megint csak apámra hivatkozom, aki legény korában, ahogyan mesélte, férfiszabó szeretett volna lenni, de tízen voltak testvérek, béresnek kellett állnia, hogy segítsen a család eltartásában. Sajnos igazat kellett neki adnom, amikor azt mondta: „Ma sincs ez másképp, hiába mondják, ma választhat az ember a szakmák között!” Én ugyanis nem kertész, hanem kereskedő szerettem volna lenni, de nem sikerült. Ökígyósra küldtek a kertészeti szakmunkásképző iskolára. Mert a tsz-nek kertészek kellenek. Ma már látom, hogy ha az országban tervszerűen épül minden, akkor a szakmák tanulásában is tervszerűségnek kell uralkodnia. Olyan szakmunkásokra van szükség, akikből kevés van. Ennek tudatában már akkor sem keseredtem volna el, amikor Ókígyósra kerültem, de ezt is csak a politikai tanfolyamok tudatosították bennem. Közös dolgaink, feladataink látása szerintem nagy erőt adhat mindenkinek. Ma már feleselnék, és ne tessék félreérteni: feleselnék is a szüleimmel, amikor azt mondják: viseld a sorsod, ahogy rendeltetett, amit rád mértek, úgysem kerülheted el. És azzal sem értek egyet, amit még szintén sokszor hallok: „Hova mész megint!? Mi azelőtt, ha nem volt munka a mezőn, itthon ültünk és pihentünk. Ami nekünk jó volt, legyen neked is jó!” Én még konfirmáltam, a gyerekem, ha lesz, már nem fog. „Ránk mért sors” pedig nincs, a sorsunk urai mi vagyunk, az úgy alakul, ahogy alakítjuk és fölismerjük a követni való utat. Télen valóban nem dolgoztak régen. De ma mások az élet- körülmények és az igények, meg a teendők is. KISZ-tag is vagyok. Ott, és ma már a tsz-ben is télen ugyanúgy kell tevékenykedni, mint nyáron, vagy más évszakban. Korábban sokáig én is otthon ültem. A kis szobánk azonban kitágult, mióta tanulok és otthon érzem magam mindenütt, ahol számítanak a munkámra. És ott is akarok lenni mindenütt, ahol erre számítanak... Talán ez még, ez a tenni akarás, amit adott nekem a politikai oktatás... Hogy ahol csak lehet, hozzájáruljak magam is életünk még jobbá tételéhez. A munkásmozgalom tagjai mind ezt tették és ma már mártírt sem követel tőlünk a mozgalmi munka, mint ahogyan tőlük, a régiektől követelt... Mert ők sem nyugodtak bele a „rájuk mért” sorsba..., hanem jobbat akartak. Azt, ami most van. Szocialista módon — Az eddig tanultak is segítettek abban, hogy ezeknek az elvtársaknak a példáját kövessük a mostani körülmények között. (Nem szakítom félbe Lászik Annát, úgy belemerül mondandójába, hogy bűn lenne más kérdést feltenni neki.) — Mert tessék elhinni, azért van mit tenni. A világnézeti tanfolyamon volt szó idealista és materialista nézőpontról, kispolgári és marxista felfogásról. A kettő nem fér össze, mégis jelen van mindenütt. Nálunk is a kertészetben, bár nem akarok senkit megbántani. De hát beszélni is kellett ezekről a dolgokról nemrégiben. Én szocialista brigádban dolgozom, úgy hívják, hogy Kállai Éva. Huszonheten vagyunk, fiatalok, idősebbek egyaránt. Van másik brigád is, ugyanilyen ösz- szetételben. A régi szokások, a kispolgári felfogás, meg az új, bizony néha összeütközik közöttünk. Javasoltuk például, hogy a tervtúlteljesítésekért és általában a jutalmazásokkor kapott pénzt tegye félre a brigád és fordítsa azt közös kirándulásokra, menjünk el kollektiven a Szovjetunióba. Sokat láthatunk ott felszabadítóink életéből s az ottani kertészetek látogatása is hasznos lehet munkánkban. Sikerült is meggyőznünk erről brigádunk minden tagját. A másik brigádban nem így döntöttek az idősebbek állásfoglalására. Azt mondták, a pénzt egyénileg kapták a munkáért, azt nem adják semmiféle kirándulásra. A pénz az pénz, jó, ha minél több van belőle! Hiába vitáztak velük azok, akik nem a „kaparj kurta” régi elvén állnak, hasztalan volt minden szó. Mi elmentünk a Szovjetunióba, a tsz is hozzásegített bennünket. Nem bántuk meg, maradandó élményt jelentett mindannyiunknak. Megyünk az idén is közös kirándulásra, mert ezek az utak is jobban ösz- szehozzák a kollektívákat. Mi így gondolkozunk, így is élünk. Közös pénzünk meg van, mert így is dolgozunk. Szocialista módon, ahogy azt brigádunk vállalta. És hogy így helyes tenni, ezt erősíti bennem is a politikai oktatáson való részvétel... Lászik Annát egy TIT-elő- adásról hívtam ki, amit a nagyközség múltjáról, jelenéről és jövőjéről tartott a tanácstitkár. Az előadás még tartott, amikor elbúcsúztunk, s Anna halkan ismét benyitott a terembe, hogy valamit még halljon az előadásból. Megzavartam ebben, pedig nyilván szerette volna végighallgatni szülőföldje történetét, hiszen azok közé tartozik, akiknek folytatniuk kell történelmi múltunk forradalmi menetét. Kaput nyit erre a küldetésre a marxista—leninista elmélet megismerése. Varga Dezső Mit csinál a ZÖLDÉRT? A címben szereplő kérdésre a fogyasztó és a termelő is bizonyára azt az egyébként alapvetően igaz választ adná, hogy a zöldség- és gyümölcsféléket forgalmazza. Csakhogy az említett vállalat annak az árunak a fogyasztókhoz való eljuttatására vállalkozhat, amelyet már előzőleg megtermeltek. Így tehát a ZÖLDÉRT jó vagy rossz munkája az eladásra felkínált zöldség és gyümölcs mennyiségétől és minőségétől is függ. De vajon a forgalmazást hogyan teheti kiegyensúlyozottabbá ? A megyei ZÖLDÉRT-válla- lat öt város ellátását szervezi. A megye többi helységeiben a zöldség-, gyümölcsforgalmazásért a helyi ÁFÉSZ- ek a felelősek. Az így létrejött munkamegosztással sem sikerült azonban mindenütt zökkenőmentessé tenni a lakosság ellátását. Ezért a vállalat körzetéhez tartozó boltok — a kisgazdaságoktól történő közvetlen felvásárlással is — igyekeznek a szezonidőszaknak és igényeknek megfelelő árut biztosítani. Az áruszállítások sűrűsítése is ezt szolgálja. A legjobb szervezés mellett is előfordul azonban, hogy egy-egy napon az eladásra kínált áru meghaladja a keresletet. A ZÖLDÉRT rendelkezése értelmében ugyanakkor fonnyadt, „leöregedett” zöldséget, gyümölcsöt nem lehet a bolti állványokon elhelyezni. Vagyis a friss zöldséggel való ellátás jól működő mechanizmust feltételez. A kölcsönös — termelők-forgalma- zók-fogyasztók — egymást befolyásoló információinak figyemen kívül hagyása zavarokat okozhat. A ZÖLDÉRT-vállalat szerződéseken alapuló kapcsolatot teremtett az ÁFÉSZ-ek- kel, termelőszövetkezetekkel és 700 kistermelővel. Jó az együttműködés más megyék hasonló vállalataival. Az 1976. év 2850 vagonjával szemben 1977-ben 4600 vagon áru átadására vállalkoztak a termelők. Már a szerződés- kötések időszakában a termelés tervszerűbbé tétele volt a cél, hiszen csak így képzelhető el folyamatos ellátás. A választék további bővítésére gyümölcsfélékből még ezeken a napokon is kötnek szerződést. Kormányrendelkezés írja elő, hogy minden fogyasztásra és felhasználásra alkalmas árut minőségének megfelelő áron kell felvásárolni. Ez a legtöbb vitára okot adó intézkedés egyike... Kétségtelen előnye; a termelés biztonságosabbá vált. De milyen gondot okozhat e rendelkezés a forgalmazó vállalatnak? A szerződésben le nem kötött áru eladása előtt 48 órával a termelő bejelentési kötelezettséggel tartozik. A megyei ZÖLDÉRT-vállalat eddigi felvásárlási gyakorlatában még ettől is eltekintett, s ilyen esetekben megkísérelte a bizománybán történő értékesítést. Békéscsabán különösen szombaton, a piaci napon, van előre be nem jelentett eladási igény. Ugyanis a piacon eladatlan árut a vállalatnál akarják értékesíteni, amikor annak sem elosztására, sem eladására nincs már lehetősége. A bejelentést sem lehet minden esetben készpénznek venni — hallottuk a ZÖLDÉRT szakembereitől. Megtörtént, hogy a termelő nagyüzem 6000 fej salátát kínált eladásra, s ezt a mennyiséget be is ütemezték Békéscsaba következő napi ellátásába. Erre az üzem mindösz- sze 2000 fej osztályon aluli salátát szállított, melyet a ZÖLDÉRT végül is felvásárolt. A város ellátását az adott napon Szegedről szállított salátával biztosították. A zöldség- és gyümölcsellátás tehát kétoldalú. Egyszer feltételezik a termelő kis- és nagyüzem szerződésben, illetve bejelentésben vállalt kötelezettségének megtartását, másodszor igényli a ZÖLDÉRT birtokában levő információ továbbadását. Sőt, a későbbiekben, a feltételek megteremtésével, az ennek megfelelő zöldség-, gyümölcstermeltetést. A korrekt kapcsolatok megkönnyítik a nép- gazdaságilag fontos exportfeladatok teljesítését is. Kepenyes János Karcsú bükköny felhők szárnyán... Fotó: Veress Erzsi
