Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-08 / 133. szám
1977. június 8., szerda KNiHMTd Egy évad a mérlegen Mint -a napokban beszámoltunk róla, az Országos Filharmónia az utóbbi évek leggazdagabb koncertévadját zárja. Halmágyi Lászlót, a Filharmónia Békés megyei kirendeltségének vezetőjét azért kerestük fel, hogy az 1976/77. évi helyi filharmóniai rendezvényekről kérdezzük. Beszélgetés közben természetesen másról is szó esett. Kirendeltségük önálló megalakulása, 1974. január 1. óta a megyeszékhelyi főutca egyik szerényen meghúzódó üzlethelyiségében dolgoznak. Felemás helyzet: Mi a jobb? A városközpontban, ilyen körülmények között szervezni, vagy ' szívesen költöznének szép irodába, de mondjuk a város peremére? — Igen, egyik szemünk sír, a másik nevet. 5x4 méteres irodánkban mindig mállik a vakolat, szellőztetni csak a bejáraton keresztül lehet, viszont propaganda szempontjából ideális helyen van. Tudomásunk szerint ezt a leendő posta melletti utcafrontot hamarosan lebontják és majd a Tanácsköztársaság útja—Katona utca sarkán kapunk helyet, melynek felépítéséhez a Filharmónia félmillió forinttal járul hozzá. — Művészeti ágról lévén szó, számokkal nehéz jellemezni, hogyan váltotta valóra a kirendeltség a most 1befejeződött évadra vonatkozó elképzeléseit? Mégis, néhány adattal ismertesse eredményeiket! — Jelenleg a megye 75 települése közül 25 helyen rendezünk hangversenyeket, évente legkevesebb négyet. Békéscsabán 27, Gyulán 24 koncertet élvezhetnek évadonként a zene barátai, a Filharmónia szervezésében. Feltétlen hozzá kell számítanunk ehhez, hogy számos művészeti csoport; énekkarok, zenekarok is bővítik a sort. Hogy nézőszámot is említsek, 160 koncertműsorunkat — melyek közül 128 az Ifjú zenebarát sorozat keretében zajlott — mintegy húszezren hallották, természetesen döntő többségben bérletesek. Külön is kell szólnom az Ifjú zenebarát sorozatokról, melyet 32 csoport számára szerveztünk és 4-4 előadás során ismerhették meg a fiatalok a zenei korszakokat, a hazai és a külföldi zeneirodalom remekeit, neves előadók tolmácsolásában. — Sok kitűnő művész fordult meg az elmúlt évadban nálunk. Milyen benyomásokkal távoztak, elégedettek voltak-e a körülményekkel? Mi a véleménye, szívesen jön- nek-e legközelebb? — Azt hiszem még a nemzetközileg elismert előadókat is hosszú lenne felsorolni. Az itt koncertezők közül Kobajashi Kenichiró háromszor is járt nálunk, és folytathatom a sort Kocsis Zoltánnal és Ránki Dezsővel, Kovács Dénessel, Ruha Istvánnal, az Állami Hangversenyzenekarral. Ami a kérdés második részét illeti: bizonyára. Ezt minden alkalommal hangoztatják is. — A következő évadban kikkel találkozhatunk? — A békéscsabai nyári hangversenyek során fellép Margittay Sándor és Ella István orgonaművész, a Modern rézfúvósegyüttes. A békéscsabai, szarvasi, orosházi bérletsorozat keretében Sass Szilvia, Schiff András, Lehotka Gábor, a Budapesti MÁV-szimfonikusokat vezényli Kobajashi Kenichiró, a Postás Szimfonikus Zenekart Medveczky Ádám. — Elégedettek-e a feltételekkel a megyénkben koncertező művészek? — Békéscsabán, az evangélikus nagytemplommal együtt, négy helyen rendezhetünk komoly zenei esteket. A feltételek változóak. A templom akusztikája kitűnő, nagy a befogadóképessége is, de nem megfelelő a rálátás az előadókra. A Megyei Művelődési Központban alkalmi az öltöző és a ruhatár, az ifjúsági háznak rossz az akusztikája és kicsi a színpada. A gyulai koncertterem a legjobb a megyében. Az ifjú zenebarát hangversenyeket általában a művelődési házakban rendezzük. Békéscsabán nagyon elkelne egy legalább 600 személyes koncertterem. Ezt bérletesekkel is meg tudnánk tölteni, egyben jobb körülmények teremtődnének a zene- hallgatáshoz. Fokozottabban ki kellene használni azonban a templom kínálta lehetőségeket is. Eddig öt koncertet rendeztünk itt, ezeken több mint tízezren voltak, s közülük csupán kétezer volt a bérletes. / — Milyenek a kirendeltség kapcsolatai? — A lehető legjobbak. Vegyük például a zeneiskolákat. Mindkettőnk számára nyilvánvalóan azonosak a célok, és ez megmutatkozik a mindennapi munkában is. A helyi zenekarok több műsorunkban is közreműködnek — közmegelégedésre. A zeneiskolák a szervező munkában is segítségünkre vannak. Hasonló jókat mondhatok az oktatási intézményekről, azok pedagógusairól, a művelődési szervekről és a kultúrhá- zakról. — Beszéljen terveikről... — Változatlanul arra épülnek céljaink, hogy a gyerekekkel és a felnőttekkel egyaránt megszerettessük a komoly zenét, hozzájáruljunk zenekultúránk fejlesztéséhez. Az először Gyulán bevezetett rendszer alapján legkésőbb az 1980—81-es évadban Orosházán is szeretnénk megkezdeni a négy évfolyamos gyermeksorozatot. A befejezés előtt álló mezőberényi kultúrházban is tervezzük az ifjú zenebarát sorozatot. Eddigi zenei nevelésünk hiányosságát igyekszünk pótolni azzal, hogy a most következő évadban négy hangversenyből álló sorozatot indítunk középfokú iskolai fiatalok számára. Egyelőre Békéscsabán, Battonyán, Gyo- mán és Sarkadon, s reméljük ezek hatására fokozatosan emelkedik majd a zene- hallgatók száma. Ami a felnőttek esti bérletes hangversenyeit illeti, szeretnénk több munkáshallgatót bevonni programjainkba. Az az igazság, hogy a szakszervezet által vásárolt bérletek — tisztelet a kivételnek — egyáltalán nincsenek kihasználva. Ez összefügg másik fontos tennivalónkkal: növelnünk a látogatottsági arányt. Jelenleg ugyanis minden száz bérlettel rendelkezőből 84 jár el a műsorokra. Végül megemlítem, hogy két-három év múlva Békéscsabán két, 6-6 hangversenyből álló sorozatra szeretnénk áttérni, ami azt jelenti, hogy évente négy koncerttel többet rendezünk. — Mit gondol, a televízió most lezajlott karmesterversenyének hatására többen látogatják majd a koncerteket? — Előbb-utóbb biztosan érződni fog annak a hatása, hogy a tv sajátos eszközeivel a zeneszeretők táborát is erősíteni tudja. — Sikeres hangversenyévadot kívánunk 1977/78- ban is! Köszönjük a beszélgetést. (fábián) ÁRKÁDOK Fotó: Demény Gyula A fiatalok munkára neveléséről Polinszky Károly nyilatkozata A közelmúltban Szófiában rendezték meg a szocialista országok közoktatási minisztereinek II. konferenciáját. A konferencia tartalmi munkájáról Polinszky Károly oktatási miniszter, a magyar küldöttség vezetője elmondotta az MTI munkatársának, De- regán Gábornak: — Három nagy kérdéskört vitattunk meg. Elsőként a középiskola szerepét tekintettük át az ifjú nemzedék munkára nevelésében) a termelő- munkára való felkészítésében. A küldöttségek vezetői részletes tájékoztatást adtak az országaikban folyó iskolai nevelőmunkáról, amelynek kiemelt területe a munkára nevelés, a szakmára való felkészítés, a pályaválasztás előkészítése. Felszólalásomban egyebek között arról szóltam, hogy a középiskolának — az általánosan képző középiskolának is! — ki kell alakítania a tanulókban a munkára való készséget. Alapvető összetevői ennek a munkaszeretet, az általános műveltség életkornak megfelelő színvonala és bizonyos ismeret- és tapasztalatanyag a termelő- munkában. Valamennyi tantárgy összhatásaként kell kifejleszteni az alapvető képességeket, készségeket, a helyes szemléletet. Természetesen jelentős szerepük van a technikai ismereteket nyújtó tantárgyaknak, a társadalmilag hasznos munka végzésének és a pályairányítást elősegítő szakköri, iskolán kívüli munkának is. A továbbiakban a szocialista országok közötti több oldalú együttműködésre vonatkozó rendezvénytervet beszéltük meg, készítettük elő. Ennek keretében — a kormány előzetes felhatalmazása alapján — megállapodtunk abban, hogy a közoktatási miniszterek III. konferenciájának hazánk lesz a színhelye 1979-ben. A III. konferencia „A tanulók marxista—leninista világnézetének alakítása az oktatás folyamán és a tanórán kívüli munka eszközeivel” című témakört tűzi napirendjére. fl HÉT FILMJEI 3 _________ t lmM's, KÜLDETÉS (stmntmk és Bakié wifegkpgfo’ ómét »«A ét. IrMnnmt »r«*i M«t» * ittfirwMi ; ooMWfw» BALCZÓ ANDRÁSRÓL j í mAca ccdcut ... * Balczó András a Küldetés című új magyar filmben Hogyan neveljük szüleinket? Tinédzsertársaságban gyakran elhangzik hasonló kérdés. Természetesen a tizenéveseknek már nincs szükségük szülői felügyeletre! Az „ősöknek” annál jobban kell a nevelés, csak időnként nehezen tűrik. Ilyen magvas kérdésekkel foglalkozik az új francia filmvígjáték, sokat sejtető címe pedig: A pofon. Parádés szereposztás: Linó Ventura, Annie Girardot, szépség, fiatalság és szülői szigor adhak egymásnak randevút a film vetítésekor. Jean 50 éves középiskolai tanár, egyedül neveli orvostanhallgató kislányát, Isabelle-t. Nyughatatlan, szenvedélyes és meggondolatlan kis teremtés, de szeszélyes kalandozásai közben jól szórakozhat a néző Békéscsabán, a Brigád moziban június 8-tól 13-ig, minden előadáson. Ugyanebben a moziban június 14—15-én vetítik a Megálló három órára c., színes, szélesvásznú szovjet filmet. A rossz társaságba került fiatalok normális életbe illeszkedéséről, gondjairól szól a film. Az utóbbi évek legnépszerűbb magyar filmjét állandóan telt házakban vetítik Budapesten. Kosa Ferenc portréfilmet készített az ismert sportolóról, Balczó Andrásról. őszintén vall életéről, sikereiről a vüágbajnok öttusázó. Ízelítőül részlet egy régebben készült interjúból, melyet a Népsport egyik munkatársa készített: „Arról van szó, hogy öttusázni, versenyezni akarok tovább. Még pontosabban: részt akarok venni továbbra is az öttusaverseny-életben. Azért, mert szeretem csinálni. Nem mondom, hogy nyerni fogok, hogy válogatott leszek. Ha nyerek — az bizonyos értelemben csak „melléktermék” lesz, és semmiképpen sem görcsös igyekezet eredménye. Mert miért kapaszkodnék? Vagyok, amilyen vagyok, de élvezem, szeretem, csinálom. És ide kívánkozik, hogy nem akarom magam „mindenáron” tartani a kivívott helyemhez. Ha nem leszek jó, nem vállalom még a válogatottságot sem, szerencsére, nálunk öttusában nem szokás névre válogatni, így nyilván nem leszek kitéve a kísértésnek.” Az új magyar filmet Békéscsabán a Szabadság mozi vetíti június 9-től 12-ig. A szépség nem ráadás! Évszázadok félreértelmezett szépségeszméi — az érdek nélkül tetsző szépségről, az öncélú szépségről — az okai talán annak, hogy egy- egy tárgy szépségét hajlamosak vagyunk a rátett dísz szerint, festett, ragasztott, cizellált vagy formázott ékességük szerint megítélni. Nehéz is a mi helyzetünk. Évezredek óta használjuk például a tányért. Az emberiség társadalmi változásaival, technikai fejlődésével változtak meg használati eszközei, így például tányérjai is. Szárított héjból, fából cserép, cserépből ón, majd porcelán, bádog, fajansz, zománcozott fém lftt anyaguk. Tudtuk, hogy az olcsóbbat, a dísztelent használták nagyszüle- ink és szüléink a konyhában, hétköznapokon, az értékesebbet, a „díszesebbet” ünnepi terítéskor. Ez az ünnepi volt drágább, ez volt tehát a „szép”, a szebbik is. Ha manapság egyszerű fehér fajanszot, porcelánt ajánlanak, talán nem is tetszik annyira. Megszokás, beidegzés határozza meg ítéletünket. Okos kiállítást láthattunk nemrégiben Budapesten, az ipari formatervezés — immár minisztertanácsi határozattal támogatott — témaköréből. Az érdekes és informatív kiállítás — az előbbi példáknál maradva —. nem az autó szépségének fontosságáról akar meggyőzni — ezt már mindenki szépnek tudja, így fogadja el —, hanem a tányér formatervezettségének szükségességéről. Éppen mert a szépség fogalma a tudatban fészkel, mert rossz beidegzések áldozata, mint annyi más, múltból, hozott eszméink között, a kiállítás nem elsősorban a fogyasztókat akarta meggyőzni. (őket is, hiszen a tárgyak gyártói, az árucikkek előállítói és forgalmazói más oldalon fogyasztói ugyanazoknak és a másféle tárgyaknak.) A fogyasztók, a használók ugyanis kötöttek a tárgyaknak a használatához, amelyeket az üzletekben meg lehet vásárolni. Ezért elsősorban a gyártókat, a tárgyakat, használati eszközöket előállító üzemeket, vállalatokat kell meggyőzni. Bemutatta a kiállítás a termék megtervezésének folyamatát, mely az ipari forma- tervezés sajátságaként soha nem a szép külső megtervezését, hanem a funkciónak való teljes megfelelést jelenti. Bemutatta azokat a termékeket, amelyek már hordozzák ezeket az ismérveket. A termék bármi lehet. A kiállítás tanúsága szerint lehet például bútorcsalád vagy — embléma. Előbbi a székesfehérvári Garzon bútorcsalád — egyszerű formavilágával, jól variálhatóságával sok család igényét kielégítheti —, utóbbi a MÁV új emblémája — Szalay István munkája —, amelyet elkészülte óta nemcsak az utazóközönség, de a magyar vasúti teherkocsik révén a külföld is megismert. A tárgyak szépsége tehát nem valamiféle ráadás, valami ráaggatott külön esztétikum, hanem a lényeget kifejező, funkcióját legteljesebben kibontakoztató jellemző. Az ipari formatervezés úgy hozza létre a sorozatban gyártásra kerülő tárgyak terveit — együtt a gyártandó áru (legyen az rádió, vagy fogorvosi szék, lábas, textilnemű) tervező mérnökeivel —, hogy az nem a ráaggatott dísztől válik széppé, hanem formájában, lényegét, funkcióját tekintve, egyszerűségében is a szépség hordozója. Torday Aliz
