Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-08 / 133. szám
1977;_június<i83_szerda NÉPÚJSÁG Fiatalok a közéletben A puszta jelenlét kevés... Fiatal arcokat keresek — és találok is szép számmal — a teremben Tótkomlós nagyközség Tanácsának tagjai között. E kíváncsiság oka pedig az a félmondat, amit erre az 1977. június 3-i tanácsülésre készült beszámolóban olvastam: „... biztosítsák az ifjúság nagyobb fokú bevonását a választott testületekbe!” Így hangzik a nagyközségi tanács 1975. június 20-i ülésének egyik határozata, amelyre épp úgy visszatért most beszámolójában Lehoczki István tanácselnök, mint a két évvel ezelőtt született határozat többi pontjára. ♦ Amikor legutóbb, 1975 júniusában összegezte a testület az ifjúsági törvény végrehajtásának addigi tapasztalatait, a következő határozatot hozta: „A 8 általánost el nem végzettek részére biztosítani kell a dolgozók iskolájának működését. Ehhez a gazdasági, intézményi, társadalmi szervek megfelelő segítséget nyújtsanak.” S hogy mi a helyzet napjainkban? 'A múlt héten előterjesztett és elfogadott beszámoló egyebek között megállapítja, hogy a nagyközségben kellő figyelmet fordítanak a fiatalok politikai, szakmai képzésére. A továbbtanulók részére biztosítják a munkahelyeken a szabadidő-kedvezményt, és a tanulmányi szabadságot. Az elmúlt két évben 21 fiatal vett részt politikai képzésen, tizenegy felsőfokú, 41 pedig középfokú oktatáson. A szakmunkás-bizonyítványt 64-en szerezték meg. Ugyanakkor az alapműveltség megszerzésében két év után is tapasztalhatók hiányosságok. Jelenleg 32 fiatalnak nincs meg az általános iskolai végzettsége. Márpedig, ha nincs meg a 8 általános — érvelt hozzászólásában Lugosi Mátyás, a szlovák tannyelvű általános iskola igazgatója —, nincs lehetőség az előbbre- lépésre. Mindenféle tanfolyam, alapképzés feltétele ugyanis minimum az általános iskolai végzettség. Elgondolkoztató — mondta az iskolaigazgató —, hogy nem az idősebb korosztállyal van gond, hanem éppen a fiatalokkal. Az általános iskolás korból kinövők soraiból, sajnos, újra meg újra találhatók 8 általánost el nem végzett fiatalok is. ♦ A két év előtti testületi határozat másik lényeges pontja így hangzott: „Az üzemi demokrácia továbbfejlesztése érdekében biztosítsák az ifjúság nagyobb fokú bevonását a választott testületekbe. Ugyanakkor fejtsenek ki nagyobb szervező tevékenységet ahhoz, hogy a fiatalok mind többen kapcsolódjanak be az ifjúsági és más szocialista brigádok mozgalmi életébe.” Nos, jelenleg kilenc önálló ifjúsági szocialista brigád tevékenykedik Tótkomlóson, melyek együttes taglétszáma megközelíti a 150-et. További 150 fiatal valamilyen formában szintén részese a szocialista munkaverseny-mozgalomnak. (A nagyközségben egyébként 867 harminc éven aluli dolgozik.) Ami pedig a közéletiséget illeti: a munkahelyi társadalmi szervek választott testületéiben a tagok egynegyede 30 éven aluli. Csakhogy a puszta jelenlét önmagában kevés! — Markovics Mihály, a nagyközségi pártbizottság titkára hangsúlyozta ezt felszólalásában, megállapítva, hogy a község ifjúsága a közéletben nem elég aktív. ♦ Az ifjúsági törvény végrehajtásáról szóló intézkedési tervet minden gazdasági szervnél elkészítették Tótkomlóson, annak megvalósítását figyelemmel kísérik. Módosításokra azonban — kivéve az ÁFÉSZ-t — nem került sor. Az ifjúság anyagi támogatására mindössze három helyen, a Kossuth Tsz- ben, a háziipari szövetkezetben és a tanácsnál képeztek alapot. A Viharsarok Tsz, a vegyesipari szövetkezet, az ÁFÉSZ és a tanács a KISZ- szervezetnek juttat kisebb- nagyobb összeget. Az idén négy szövetkezet hozott létre az ifjúságnak lakásépítési alapot, melynek összege a Viharsarok Tsz- ben 200 ezer forint, a Haladásban 150 ezer, a vegyesipari szövetkezetben 60 ezer, az ÁFÉSZ-nél 80 ezer forint. Emellett a tanács és a takarékszövetkezet kezdeményezésére megalakult a községben egy lakásépítő szövetkezet, amely 20 tagú, és közülük 17 tag 30 éven aluli. Az elmúlt két év fontos eseménye volt még az ifjúsági parlamentek időszaka. Erre minden munkahelyen sor került, s összességében jól betöltötte funkcióját. A tanácselnöki beszámoló befejezésképpen így summázza az eredményeket: „Községünkben érvényre jut az MSZMP XI. kongresszusának megállapítása, mely szerint az ifjúság nevelése társadalmi ügy.” Ugyanakkor a hiányosságokat is sor- raveszi: Mindenekelőtt: a szövetkezetek, eltérően a miniszteri rendeletektől, nem vizsgálják meg minden év január 30-ig az ifjúságpolitikai intézkedési terveket, illetve kevés módosítást eszközölnek. Azután: az önálló ifjúsági szocialista brigádok száma nem növekszik a lehetőségeknek megfelelően. Több helyen nem működik ifjúsági bizottság, holott a fiatalok létszáma ezt Indokolná. Végül: kevés helyen képeztek ifjúsági alapot. ♦ A nagyközségi pártbizottság titkára azzal összegezte a témát, hogy az ifjúságpolitikai feladatok gyorsabb megoldására van lehetőség Tótkomlóson, mint ahogyan azzal jelenleg élnek. A jelenlévő fiatal tanácstagok között egyébként ezen az ülésen egyetlen hozzászóló akadt(!?). T. L A Kistárcsa Kupától a biztonságos közlekedésig A közúti közlekedés biztonsága és zavartalansága fontos társadalmi érdek. Országunkban a baleseti statisztikában, sajnos, előkelő helyet foglalnak el a gyermekbalesetek. A járművezetők fokozott óvatosságra intése mellett szükség van a gyermekek — még a legkisebbek — KRESZ-oktatására is. A közlekedésbiztonsági hetek alkalmából a gyulai járási-városi közlekedésbiztonsági tanács a gyulai Városi Tanács művelődésügyi osztályával közösen másodízben rendezte meg a nagycsoportos óvodások Kistárcsa Kupáját. Ennek a versenynek a tapasztalatairól és általában a közlekedésbiztonsági tanács szerepéről, a gyermekek közlekedésismereti nevelésének rendszeréről érdeklődtünk Kálmán János rendőr főhadnagytól, a gyulai járási-városi rendőrkapitányság közlekedésrendészeti előadójától, aki egyben a gyulai közlekedésbiztonsági tanács titkára is. — Mikor és hol merült fel a közlekedésbiztonsági tanácsok, mint társadalmi szervezetek létrehozásának terve? — 1972-ben tárgyalta először a Minisztertanács a közúti közlekedés problémáját, és ekkor született meg a közlekedésbiztonsági tanácsok megalakításáról szóló határozat. Legelőször az országos szervezet, aztán a megyeiek, majd végül 1974- ben —i Gyulán is — megalakultak a városi-járási közlekedésbiztonsági tanácsok. A tanácskozó testület és az elnökség áll a szervezet élén, és ezen belül három szakbizottság működik: az ifjúsági, a gépjárművezetői és az általános bizottság. Az ifjúsági bizottság — a gyermekek különböző korcsoportja szerint — négy albizottságra oszlik: az óvodai, az általános iskoKálmán János rendőr főhadnagy Irányítja a klsrendőrök munkáját Fotó: Kárpáti Zoltán lai, a középiskolai és a KISZ-alapszervezetire.' — Tudomásunk szerint hasonló csoportosítás a megyében sehol sem található. Mi- . ért volt szükség az albizottságok létrehozására? —í Ez valóban helyi kezdeményezés. Az albizottságokban azok foglalkozhatnak a különböző korosztályú gyerekekkel, akiknek hivatásához és szakmai tudásához legközelebb esik az adott korcsoport. Az iskolák esőiében tehát a pedagógusok végzik a felkészítést. Természetesen központi segítséget is kapnak. Az óvodákban például 1976-ban vezettük be először a közlekedésismereti foglalkozásokat. Az óvónők eleinte idegenkedve fogadták az új feladatot, de mióta közlekedésismereti tanfolyamokat szerveztünk számukra, valamint segítségként megkapták a „Közlekedésre nevelés az óvodában” című segédkönyvet, és érzékelhették gyakorlatban a kicsik felnőtteket is megszégyenítő ügyesVándorgyűlés Szolnokon A Magyar Földrajzi Társaság 1977. évi — hagyományos nyár eleji — tanulmányútját és vándorgyűlést Szolnok megyében rendezi meg június 25—27-én. A gazdag program alapján arra lehet következtetni, hogy ez a rendezvénysorozat is — az előző évekhez hasonlóan —, az úti élményeken túlmenően, jelentősen gazdagítani fogja a részvevők szakismereteit. A vándor- gyűlésen elhangzó előadások részletesen ismertetik az Alföldön folyó szénhidrogén- és nyersanyag-kutatásokat, valamint Szolnok város és megye ipari, társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődését. A tanulmányút keretében lehetőség nyílik a Lehel Hűtőgépgyár, a kiskörei víztároló, a Tisza Cipőgyár és a tiszakürti arborétum meglátogatására ségét; megszűnt kételkedésük. — Milyen rendben bonyolították le az óvodai versenyeket? — Minden vetélkedőnk két részből állt. Az elméleti feladatoknál kártyákon húzták ki a gyerekek egy-egy közúti jelzőtábla megnevezését, amelynek felolvasása után a kis versenyzők kiválasztották a felfüggesztett tablósorból a megfelelőt. A gyakorlati részben — a tavalyi tapasztalatok alapján — kis módosítást hajtottunk végre. Erre azért volt szükség, mert nem volna helyes megfosztani a versenyzés örömétől a kerékpározni nem tudókat. Az idén már rollerrel is végighaladhattak a gyerekek az ügyességi pályán. De egyéb módosításra is sor került az igazságosabb elbírálás érdekében. Ma már elmondhatjuk, hogy városunkban igen magas szinten sikerült megoldani az óvodáskorúak közlekedésbiztonsági felkészítését. Ehhez az objektív feltételek is adottak, hiszen három tanácsi és társadalmi erőből létesített óvodai közlekedési játszókertben gyakorolhatják városunk óvodásai az elméletben elsajátított ismereteket. — A napokban jelent meg lapunkban egy híradás a Gyulai 2. sz. Általános Iskola tanulójáról, Remeczki Lászlóról, aki a Nemzetközi Balesetmegelőzési Szervezet, a PRI által meghirdetett brüsszeli 15. nemzetközi ifjúsági kerékpáros kupán 2. helyezett lett. Az ő jó helyezése vajon azt jelenti-e, hogy megyénkben minden rendben van az általános iskolák közlekedésbiztonsági felkészítésében? \■— A kérdés nem alaptalan. Most a legsürgetőbb feladatunk az általános iskolások közlekedésismeretének gyarapítása. Általános tapasztalat, hogy az alsó tagozatban a környezetismereti órákra tervezett KRESZ-ok- tatást elhanyagolják a pedagógusok, vagy nem tudják — kellő felkészültség hiányában — az óvodai ismereteket gyarapítani. Pedig az országos versenyen 3. helyezést elért 2-es számú iskola csapata bizonyította, hogy minden nehézség nélkül képesek a gyerekek felnőtteket is megszégyenítő biztonsággal kitölteni még a 100 pontos tesztlapokat is, és végrehajtani az ügyességi feladatokat. Az objektív feltételek megteremtéséhez megtettük az első lépéseket, elkészült már egy iskolai KRESZ-park terve, amelyet majd a gyulai Ferencesek terén építünk meg. Ehhez természetesen a pedagógusok felkészítésének jobb lehetőségeit is meg kell keresni, mert a kedvezményes gépjárművezetői tanfolyam magában még nem elegendő — fejezte be tájékoztatóját Kálmán János. A város egyik általános iskolája is nemzetközi eredménnyel dicsekedhet. Ez a dobogós helyezés és a gyulai közlekedésbiztonsági tanács eddig elért eredményei. B. Sajti Emese JEGYZET Nőuralom A Népújság május 5-1 számában olvastam: Elnőiesedett pálya a kereskedelem című írásban: „A tapasztalat az, hogy a kereskedelmi pálya lassan elnőiesedik. A felmérések szerint ugyanis az itt dolgozó nők aránya megyénkben 67 százalék." Ennél nagyobb baj ne legyen — gondoltam magamban —, hiszen nekem majdnem teljesen mindegy, hogy húsz deka gépsonkát, vagy két kilogramm kristálycukrot ki szolgál ki, ha boltba megyek. Ez volt az első „benyomás”, a cikk elolvasása után. Hamarosan rájöttem azonban, hogy korántsem ilyen egyszerű a dolog, mert a kereskedelemben nemcsak húszdekás és kétkilós „terheket” kell emelni, hanem ennél sokkal, de sokkal többet, pláne akkor, ha napokkal szorzunk. Máshol meg azt olvastam, hogy a vendéglátóipar is biztos léptekkel halad az elnőiesedés útján, amire jó példa, hogy Budapesten a Belvárosi Vendéglátóipari Vállalat 5600 dolgozójából 4300 a nő. Megint vigasztaltam magam, s arra gondoltam, hogy nem is olyan nagy baj az, ha egy étteremben rendelésemet csinos hölgy teszi asztalomra, s kíván elfogyasztásához jó étvágyat. Most folytassam azzal, hogy persze ebben az esetben nem olyan egyszerű a helyzet, mert... Nem folytatom ! Mással folytatom, amit az eddigieknél is kritikusabbnak tartok, azzal, hogy a pedagóguspályán dolgozó nők aránya is a 73 százalék fölé emelkedett már, s ez az arány — a felmérések szerint — nőni fog! Nem azért, mert „minden szentnek maga felé hajlik a keze”, de itt már meg kell állni, s gondolkodni. Mert az ugye természetes, hogy anyuka van a gyermekkel a gyesen, meg nénik vannak a bölcsiben, az oviban (bár hallottam óvó bácsikról is!), de ha zömmel nénik, tanító és tanár nénik vannak az általános és középiskolákban — akkor ott valami veszélyes egyoldalúság jelentkezik. Mielőtt bárki is félreértené mondandóm lényegét: nem az emancipációt kívánom vitatni! Ezen már társadalmi méretekben túl vagyunk, olykor annyira, hogy — mi férfiak — azt szoktuk mondani, hogy ideje lenne most már a mi egyenjogúságunkat is kivívni. Többről, minőségileg többről van itt szó! Mert, gyermekeink koedukált osztályokba járnak, tehát az ezekben az osztályokban tanuló fiúk, azért férfias impulzusokat is kívánnak nevelésük során. (Csak zárójelben: igen sok családfő ingázik a munkahelyére, hetente, kéthetente találkozik apa és fia, ami tovább rontja a szóban forgó állapotot!) Amikor e néhány gondolat címének a „nőuralom” szót adtam, akkor nem autokrata értelemben gondolkodtam, hanem az egyoldalú hatásokban rejlő komoly pedagógiai veszélyekre kívántam a figyelmet felhívni. Olyan létező valóságra, melynek negatív hatásai máris mérhetők. Joggal tehetné most fel bárki a kérdést: és hol vannak a férfiak? Hiszen ők is szép számmal szereznek diplomát tanárképző főiskolákon és egyetemeken. S, a diploma megszerzése után elég gyorsan .Jelszívódnak”, nem pedagógusként dolgoznak. De vajon miért? Erről majd egy más alkalommal ... Szilárd Adám
