Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-04 / 130. szám
1977. június 4., szombat o Szégyenlős dicsöségtáblák Az üzemeink, gazdasági egységeink bejáratánál elhelyezett táblákat, feliratokat, vitrineket nevezhetjük faliújságnak, tájékoztatónak vagy — ha a legjobb dolgozók vagy brigádok képei vannak rajtuk — akár dicsőségtáblának is. Egy biztos : manapság ezek a kisebb- nagyobb, díszes vagy kevésbé díszes táblák nem éppen dicsőségesek. Egyik fajtájuk arra szolgál, hogy hírt adjon az üzem életének legfontosabb, minden dolgozó érdeklődésére számot tartó eseményeiről. (Például, hogy mikor lesz üzemi gyűlés, pártnap, szocialista brigádvezetők értekezlete, egy-egy sokakat érdeklő kirándulás, vagy arról, hogyan értékelte egy- egy felsőbb fórum, szerv a legutóbbi gazdasági egység tevékenységét.) Lényegében ugyanezt a célt szolgálják az üzemegységek külön hirdetőtáblái, meg a gyár, gazdaság dolgozóinak csak egy-egy rétegét érintő KISZ-, MHSZ- és egyéb táblák, híradók. Mindezek hellyel-köz- zel mindenütt megtalálhatók. Szépek vagy kevésbé szépek, frissen vagy kevésbé frissen követik az eseményeket — ez változó, de legalább vannak. Sajnos, gyakran ez sem mondható el egy-egy kiváló dolgozó (vagy brigád), egy- egy kiváló újító (vagy ebben élen járó brigád), vagy egy-egy heti, havi vagy negyedéves tervét rendszeresen túlteljesítő munkás, szakember ilyenfajta népszerűsítésével kapcsolatban. Okét valahogy nem szeretjük, nem szoktuk ilyen formában népszerűsíteni. Vajon miért? Nem hiszem, hogy a jó munka feltételei hiányoznak. Az sem valószínű, hogy a teljesíthetőséggel van baj, hiszen kiemelkedően jól dolgozók mindenütt vannak. Az az ellenvetés se igen állja meg a helyét, hogy az ezzel kapcsolatos címek odaítélésével van baj, hiszen — az esetek többségében — alapos, körültekintő egy-egy erre vonatkozó döntés. Azt se igen mondhatjuk, hogy nincs erre anyagi lehetőség. Mindenütt kell, hogy jusson egy-egy kisebb összeg dekorációra, fényképekre és feliratokra; ehhez bőven elég néhány száz forint. Az eredményes, jó munka és a legjobb munkások, kollektívák népszerűsítése a jelek szerint inkább szemlélet dolga. Ez határozza meg például, megbíznak-e az üzemben olyan személyt, aki a propagandamunkának ezért az utóbbi időben méltatlanul elhanyagolt és mellőzött fajtájáért egy személyben — csak ő, és senki más! — felelős. Pillanatnyilag ugyanis ezért a munkáért túl sokan felelősek. (Mint például a tégla- és cserépipari vállalatnál, ahol a gyáregységek párttitkára, gazdasági vezetője, szakszervezeti bizalmija és KISZ-titkára egyaránt felel érte.) Az esetek többségében azonban az a helyzet, hogy a sok bába közt elvész a gyerek (mint például az ENCI-ben). Olyan érvek is elhangzanak, amelyek szerint a dolgozók — úgymond — szégyenlősek, nemigen szeretnek kiválóságukkal, eredményeikkel dicsekedni (Békéscsaba, Lenin Tsz). Nos, a szerénység rokonszenves, becsülendő tulajdonság, a szégyenlősség viszont már kevésbé. Különösen nem az, ha a munkával kapcsolatos eredményeire, kiválóságára lehet büszke valaki. S ha a dolgozó, a beosztott esetleg mégis túlzottan „szégyenlős”, nem szabad, hogy az legyen a közvetlen vagy magasabb szintű vezetője. Mert, ha mégis olyan, ez ismét csak arra mutat, hogy — nála — a szemléleten szükséges változtatni ... Szerencsére van azonban jó példa is. Mintaszerűen törődnek eredményük és leg- jobbjaik népszerűsítésével például a kötöttárugyárban, Békéscsabán. Büszkeségeik — köztük néhány már nyugdíjazott munkás — fényképét elhelyezték a gyár legforgalmasabb pontján, nevük, kitüntetésük megjelölésével, életrajzuk foglalatának leírásával. Az üzemrészekben naprakész táblák hirdetik, hogy legutóbb mennyit teljesített — hány óra alatt, mennyi hibaponttal- stb. — egy-egy brigád. Másutt, másféle táblák aZ aznapi teljesítményt személyekre szólóan is feltüntetik, illetőleg megmutatják, melyik brigádban kik dolgoztak legjobban, kik leggyengébben. Megszívlelendő ötletük az is, hogy a műhelyekben jól látható, feltűnő helyre függesztett fényképek mutatják, melyek a leggyakoribb hibák a munkafolyamatban. Elő tehát az ötletekkel! Bizonyára másutt sem fölösleges az eredményeket tudatosítani. Ha van mivel, s kivel — nyugodtan dicsekedjünk! V. J. A Mechanikai Laboratórium fejlesztési osztályán elkészült az új, minden igényt kielégítő stúdiómagnetofon és -lemezjátszó prototípusa. A sorozatgyártás a közeljövőben indul meg. A tervek szerint ilyen berendezésekkel látják el a szocialista országok rádió-, illetve televízió-stúdióit. Ilyen berendezések működnek már a következő olimpián, Moszkvában (MTI-fotó, Balaton József felvétele — KS) Bővítik a vízvezeték- hálózatot Köröstarcsán 15 évvel ezelőtt adták át a községi vízmüvet, mely akkor 20 kilométeres hálózatával megoldotta a település ivóvízgondjait. Az utóbbi években dinamikusan fejlődött a község, nőtt az ivóvízigény is. Ezért tavaly 380 ezer forintért egy új kutat fúrtak, melyet az idén bekapcsolnak a hálózatba. Ez évben kétmillió forintos költséggel bővítik a vízvezeték-hálózatot, s ezzel valamennyi utcában lesz vezetékes víz. A 3,5 kilométeres nyomóvezeték fektetését a közeljövőben kezdik meg, a 610 ezer forintos földmunkát a lakosság vállalta. A vezeték elkészültével lehetőség nyílik arra, hogy valameny- nyi köröstarcsai lakásba vezetéken jusson el az ivóvíz. Hajdúszoboszlón új, 13 szintes üdülő épül, mintegy 100 millió forint költséggeL A szobák nagy részét úgy alakították ki, hogy két szoba egybenyitásával a nagycsaládosok is kényelmesen elférnek. Augusztusban már vendégeket fogad a híres gyógyfürdőhely új üdülője (MTI-fotó, Balogh P. László felvétele — KS) Embertelen és drága Köznapi, kilogrammokhoz szokott súlyérzékünknek föl- foghatatlan árutömeg a 358 millió tonna. Márpedig tavaly ennyit tett ki az áru- szállítás teljesítménye, amiben nincs benne az anyagok, termékek, termények üzemen belüli mozgatása. Közhely értékű igazsággá kopott a tény, hogy a népgazdaságban minden ötödik embert az anyagmozgatás köt le; egymillió főt. Tavaly csupán a fuvarozó vállalatok tehergépkocsijai havonta 12,4 és 19,2 millió tonna közötti árut továbbítottak rendeltetési helyére, s a majdnem hétmü- lió tonnás ingadozás sejteti a szállítási szervezet lázait, görcseit. Idén, az első negyedévben 43 millió tonnát hordtak el hátukon a tehergépkocsik, s csak a Volán Tröszt vállalatainál 30 millió tonna terhet rakodnak le és fel, kézzel! Figyelemben, törődésben nincs hiány. Már a közlekedéspolitikai koncepció megkülönböztetett helyet adott a rakodás, s általában az anyagmozgatás gépesítésének, 1974-ben a Minisztertanács határozatot hozott az anyagmozgatás gépesítésének fejlesztésére. A népgazdaság ötödik ötéves tervéről elfogadott törvény az áruszállítási teljesítmények 32—34 százalékos növekedését jelölte meg feladatként, s II. fejezete 16. paragrafusában külön kitért az anyagmozgatás korszerűsítésének szükségességére. A központi szándékok helyi megvalósítása azonban — amint arra jogos elégedetlenséggel mutatott rá az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága a közelmúltban tartott ülésén, a rakodás gépesítéséről, az áru- fuvarozás helyzetéről tárgyalva — lassú, következetlen, olykor ellentmondásos. Nem mentség, nem vigasz, puszta tény: világszerte akadozik a gyors iramban növekvő áruhegyek továbbítása, vannak vasutak, kikötők, ahol hetekig nem fogadnak el szállítási, be- vagy kirakodási megbízást. A megoldás elvben kézenfekvő: szervezés és gépesítés. A megoldás gyakorlata viszont ingoványos terepen halad. Beérve hazai gondjaink fölvillantá- sával: a rakodógépek gyártása szerény, a választék még inkább az. A külföldi beszerzés nehézkes, mert mindenütt rendkívül nagy a kereslet az ilyesfajta berendezések iránt, készítőik hosszú határidőkre vállalják a megrendelések teljesítését. S ha lenne elég gép, valami csoda folytán egyik napról a másikra, akkor sem sikerülne az ugrás. A szállíttatok jelentős részénél ugyanis hiányoznak a gépi rakodás feltételei, olykor raktáraiknál ihég az a rámpa sincs meg, ahonnét szintkülönbség nélkül rakhatnák meg a járművet. .. Esztendőnként a közlekedési vállalatoknak 1,3 milliárd tonna árutömeg rakodását kell megoldaniuk, géppel és kézzel, olykor már-már bármi áron. Miközben azonban egyre nagyobbak a szállítási igények, az, ami köny- nyítené a munkát, csak lassan talál hívekre. Tavaly a vasúti árutovábbítás mindössze 0,5, igen, fél százalékát tették ki a konténerek. Elég tág tehát a tér a haladásra, de ehhez közös akarat, jól felhasznált pénz, szorosan szervezett rakodási rend kell, ahogy a rakodólapok gyorsabb terjedéséhez szintén. A legnagyobb fuvarozóknál, a közlekedési tárca vállalatainál 1975-ben 2 ezer rakodógép könnyítette a munkát, s az ötödik ötéves tervben ösz- szesen egymilliárd forintot költhetnek e cégek ilyen célra. A megvásárolható, körülbelül 1500 gép nagyobb része azonban a selejtezések pótlása, a bővítés ezek szerint szerény mértékű. Javult az élelmiszeriparban a munkavédelmi helyzet — állapította meg az ÉDOSZ átfogó vizsgálata. — Az üzemek többségében eleget tettek az előírásoknak, és nagy összegű beruházásokkal segítették a munkavédelmi fejlesztést. A legtöbbet a biztonságtechnika fejlesztésével törődtek, korábban ilyen hiányosságok miatt történt a legtöbb baleset — és egész sor üzemben a rakodás, az anyagmozgatás, valamint az egészségre ártalmas munka- folyamatok gépesítése a műszaki fejlesztés egyik leglényegesebb feladata volt. Az ÉDOSZ munkavédelmi felügyelete társadalmi munkavédelmiek bevonásával az elmúlt időszakban fokozta az ellenőrzést, különösen azoknál a vállalatoknál, ahol korábban kedvezőtlenül alakult a baleseti helyzet. Több mint 120 üzemben tettek javaslatot műszaki és üzem- szervezési hiányosságok felszámolására, 18 vállalatnál került sor átfogó munkavédelmi minősítésre. Értékelték a gazdasági vezetők és a szakszervezeti szervek tevéA realitásokhoz ragaszkodva kell ezért a terveket kialakítani. Számítások szerint az áruszállítási rakodások 150 ezer ember munkáját kötik le, s ennek az izomerőnek az egy része nagyon hiányzik a népgazdaság más területeiről. Ahhoz, hogy ezt az embertelen és drága munkát — a lehetséges határig — átvegyék a gépek, a biztatás nem elég. Ma különösebb haszna, előnye nincs a szállíttatónak abból, ha korszerű rakodási módokat vezet be, azaz ösztönözni kellene erre. Ahogy a gépgyártást is, rakodó-, anyagmozgató berendezések előállítására. Céltudatosabb külkereskedői munkával fölkutathatok a szocialista országokban, s másutt is az itthon haszonnal működtethető egyszerűbb rakodóeszközök. S persze, a megértésen alapuló együttműködést sikeresebbé teheti a fegyelem betartása és betarttatása, az ésszerű szigorúság. Nem többet, csak annyit állítunk: az adott keretek és fejlesztési lehetőségek közepette is eredményesebbé válhat az árutovábbítás bonyolult mechanizmusa. S ez valóban megér néhány milliárdot, mert e milliárdok buzgón fialják a népgazdaság más területein a haszonkenységét, ezzel kapcsolatban 78 esetben vettek részt üzem, gép és berendezés üzembe helyezési eljárásán és 186 üzemben tartottak célellenőrzést, amelynek során felelősségre vonásra tettek javaslatot a mulasztókkal szemben. A feltárt hiányosságok nem maradtak büntetlenül ; kilenc személlyel szemben folytattak szabálysértési eljárást és alkalmaztak pénzbírságot, 30 alkalommal fegyelmi eljárást indítványoztak, 9 esetben pedig figyelmeztetésben részesítették a gazdasági vezetőket. Hét alkalommal vált szükségessé munkahely, gép, berendezés üzemeltetésének felfüggesztése — közvetlen munkavédelmi veszély miatt’. Az ÉDOSZ vizsgálata megállapította, hogy a szakszervezeti bizottságok, aktivisták hatáskörüknek megfelelően részt vesznek a biztonsági és az egészségvédelmi intézkedések kidolgozásában és segítik a tervek megvalósítását, s a munkavédelmi tevékenységről mind több gazdasági ’vezetőt számoltatnak be testületi ülésen. Elhagyott tanyák Tudom, hogy a múlt meg- kövesedő emlékei. Kiszáradt gémeskút, porladó falak. A megélhetés apró szigetei voltak nemrég s most itt is, ott is gyom veri föl környéküket. Jelenlegi gazdáik öt, tizenöt éve keresték fel őket utoljára. Egy-két itt felejtett szerszámért, a még ki nem száradt gyümölcsfák terméséért. Tudom, hogy a naptól estig hajladozó hátak görbületét mintázza a kemence búbja, hogy visszafojtott könnyek és ritka mosolyok néma tanúja a verandák lócája. Tudom mindezt, csak azt nem értem: erre emlékezni, minek ennyi múzeum? Félreértés ne essék, nem a tanyákkal van baj általában. Az alföldiek közül ma is jó néhányan élnek még tanyákon. Tehenet tartanak, malacot hizlalnak, libát tömnek, zöldséget termesztenek. Maguknak is, a piacra is meg a felvásárlóknak is. Ám egyre szaporodnak azok a tanyák, amelyek már nem a megélhetés kis szigetei, hanem a nagyüzemi földművelés bosz- szantó és nem is jelentéktelen akadályait szaporító gócai. Az utóbbi bizonyításához, sajnos nem is kell messzire mennünk. A csorvási Lenin Tsz területén jelenleg 73 olyan tanyát tartanak számon, amely már 10—15 éve áll üresen, de a szövetkezet mégsem tudja megvásárolni azokat, mert gazdáik rég elköltöztek Csorvásról. Ugyanakkor érvényben levő rendelkezések nem teszik lehetővé, hogy a nagyüzemek ezeket az üres tanyákat lebontsák és helyüket a hozzájuk tartozó egymásfél holdnyi földdel együtt beszántsák. így azután a tanyák nemcsak a nagyüzemi táblák felszabdalásával okoznak kárt, hanem azzal is, hogy a gondozatlan tanyakörnyékek fái évről évre a szövőlepkék hídfőivé válnak. De túl a szövőlepkék és hernyók kártételén sem kevésről van szó: csak a csorvási Lenin Tsz területén legalább 50 hektárt az a 73 tanya. Másfél évtized alatt tehát 700 hektár termőföld egy évi hozamától estek el az itteniek. Kukoricában kifejezve, ez 500 vagon terméskiesés. És akkor még csak Csorvás elhagyott tanyáit vettük számba! Tudom, hogy a múlt meg- kövesedő emlékei. Nekünk azonban a jelenben kell élnünk. Kőváry E. Péter forintokat. Mészáros Ottó Munkavédelmi beruházások, ellenőrzések az élelmiszeriparban
