Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-04 / 130. szám
1977. június 4., szombat o Kedves hagyomány megyénkben, hogy az óvodások évzáró ünnepségén műsorral, meleg szavakkal és virággal köszöntik azokat a gyerekeket, akik ősszel iskolába mennek. Képünk Békéscsabán, a Munkácsy utcai óvodában készült. A kiscsoportosok egy-egy szál szegfűt nyújtanak át az iskolába készülő pajtásoknak Fotó: Veress Erzsi tmmfwwwwwwwwwwwwwwwww* n pedagógiai pályázat eredményhirdetése Anyanyelvi vetélkedő Reálpolitika vagy reális politikai gyakorlat? A megyei pedagógus továbbképzési intézetben június 3-án délelőtt hirdették ki az 1976/77. tanévi megyei pedagógiai pályázat eredményét. A 37 pályamunka közül 11 nyert díjat. A dijakat Deák Ferenc, a megyei művelődésügyi osztály osztályvezető-helyettese adta át. Első díjat nyert Csüllög Ferenc gimnáziumi tanár (Gyoma), második díjat Keller József gimnáziumi igazgató (Orosháza). Hatan kaptak harmadik díjat: Szárazná Körösi Edit kollégiumi nevelőtanár (Orosháza, Darvas J. Kollégium), Szabó János tanár (Békéscsaba, Sebes Gy. Közgazdasági Szak- középiskola), Mihalik Jenőné tanítónő (Körösladány), SomÖngól A Nagy Riporter gondolt egy nagyot, hogy majd ő megleckézteti a vállalatok, intézmények vidékre kiszálló, utazgató embereit. Mert egyik-másik nemcsak a kitűzött célig megy a gépkocsival, hanem másfelé is szépen elfurikázik. És az elgondolást tett követte, a makrancos furikázókról a nyilvánosság előtt rántotta le a leplet. Majd azt a tanulságot vonta le, hogy aki így csalinkázik, könnyen teheti, a magyar állam fizeti. Történt pedig azután, hogy a Nagy Riporter az Alföldre utazott, s a kiszállást megelőzően munkahelyéről a gazdasági osztály egyik embere szobát rendelt neki a Körös mentén fekvő egyik városban. De mivel ezekben a napokban egy nemzetközi találkozó miatt fürdőszobával ellátott szállást már nem tudtak adni ebben a városban, a megrendelő azt mondta, hogy nem baj, csak szállás legyen. Amikor aztán a Nagy Riporter megérkezett a helyszínre, felcsattant, ő olyan helyre nem fekszik le, ahol nincs fürdőszoba. S ha ezt tudja, akkor elmegy a Volgával Debrecenbe, ott kapott volna fürdőszobát. A Nagy Riporter magas hangja fölröppent az emeletre is, ahol valami rosszmájú alak tartózkodott, mert leszólt onnan a földszintre: „Teheti, a magyar állam fizeti.” Persze a Nagy Riporter asszociációs érzékenysége magas fokú s abban a minu- tumban összezárult az ajak és szó nélkül foglalta él a fürdőszoba nélküli szállását. —ei lai Edit óvónő (Békés), Varga Sándorné tanítónő (Békés, Kisegítő Iskola), Juhász Lászlóné tanítónő (Békéscsaba, 10. sz. Általános Iskola). A harmadik díjjal egyen- értékben hárman kapták meg a Magyar Pedagógiai Társaság Békés megyei tagozatának különdíját: Csausz Vilmos gimnáziumi igazgató (Sarkad), Mári Sándorné tanárnő (Szarvas, 2. sz. Általános Iskola) és Hegedűs Erzsébet gimnáziumi tanárnő (Szeghalom). Az ünnepi könyvhét egyik emlékezetes eseménye volt Koncz Zsuzsa koncertje, amelyet a békéscsabai ifjúsági és úttörőházban tartottak. A Nem mondhatom el senkinek című műsort, amelyet a Beton együttes kísért, zömmel megzenésített irodalmi művekből állították össze. Arany János balladájától Nagy László költeményéig ívelt a műsor, s a bemutatott dalok valamennyien Koncz Zsuzsa „sikerszámai” voltak, hiszen korábbi nagylemezein gyakran szerepeltek megzenésített irodalmi művek. — Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az ünnepi könyvhét műsorában felléphetek, bár nemcsak erre az egy alkalomra szóló az irodalommal szövődött barátságom — mondta a koncert utáni beszélgetésünkkor Koncz Zsuzsa. — Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy már pályám kezdetén olyan dalokat énekelhettem, amelyeknek a szövege is valamivel többet igyekezett mondani a szokványos trallalánál. Később kiderült, hogy a szórakozni vágyó fiatalok is igénylik, hogy ne csak dallamot és ritmust, hanem gondolatokat is közöljünk velük. Apránként, szinte észrevétlenül haladva jutottam el addig, hogy ma főként megzenésített irodalmi művekre építhetem műsoraimat. Az énekes számára mindez nem idegen világ, hiszen a könyv- nyomtatást megelőző időkben a versek gyakran úgy terjedtek, hogy az emberek elénekelték azokat. Jó érzés, hogy a modern korban is befogadja a közönség a dalban előadott költészetet. A KPVDSZ megyei bizottsága ismét kezdeményezett. Az SZMT valamennyi szakmai ágazata közül elsőként rendezte meg a kereskedelmi dolgozók magyar anyanyelvi vetélkedőjét június 2- án. A munkásművelődést szolgáló szellemi tornára öt ÁFÉSZ és két állami kereskedelmi vállalat fiataljai neveztek. A vetélkedő arról győzte meg a háromtagú zsűrit, hogy a benevezett fiatalok nemcsak a kereskedelmi munkához értenek, hanem rendelkeznek olyan ismeretekkel is, melyek egy Ma, június 4-én 9.30 órától Békéscsabán, a Sebes György KISZ-vezetőképző Iskola sporttelepén hat megye újságírói, lapkiadó vállalatának dolgozói, valamint a Szabad Föld munkatársai kispályás labdarúgó-tornán vesznek részt. A villámtornán szerepel a Heves megyei Népújság, a Hajdú-Bihari Napló, a Petőfi Népe, a Szolnok megyei Néplap, a Szabad Föld, az Észak-Magyarország és a Déli -Hírlap, Valamint a torna házigazdája, a Békés megyei Népújság csapata. A szakmai találkozók, tapasztalatcsere-látogatások Május 29-én Szolnokon rendezték meg a rádió iránymérő (RÍM) körzeti bajnokságot. Ezen az MHSZ Békés megyei csapata második helyezést ért el. • * * Május 31-én a battonyai Mikes Kelemen Gimnáziumban sikeres vizsgával véget ért az MHSZ mezőkovácsházi járási vezetősége által szervezett „Általános híradó” rádiós szaktanfolyam, Sosem nélkülözte a közönség szeretetét Koncz Zsuzsa. Estjeire zsúfolásig megtelnek az ifjúsági klubok és a koncerttermek, s az idősebb nemzedék is szívesen hallgatja őt. Egyszer például egy öreg pásztor szavát hallgattam, aki arról beszélt, hogy a pusztán milyen csodálatos az élet, s a dalos madarak kórusa csak Koncz Zsuzsa énekéhez hasonlítható. A közönségtől kapott elismerések után Koncz Zsuilyen vetélkedőhöz szükségesek. Az első helyezést és az azzal járó 900 forintot a Szeghalom és Vidéke ÁFÉSZ csapata szerezte meg. Második lett és 600 forint pénzjutalomban részesült az Univer- zál Kiskereskedelmi Vállalat békéscsabai csapata. A harmadik helyezést és a 300 forintos jutalmat a Dévavá- nya és Vidéke ÁFÉSZ fiataljai vehették át. Eszerint az anyanyelvi vetélkedő országos döntőjén a Szeghalom és Vidéke ÁFÉSZ csapata vesz részt. mellett már hagyományai vannak a megyéink közötti sporttalálkozóknak is. Négy alföldi megye .részvételével az Alföld Kúpát először 1973-ban Kecskeméten rendezték mieg. Az Agria Kupáért hat megye együttese — első ízben — 1976-ban mérkőzött Egerben, s a kupa első birtokosa a Heves megyei Népújság csapata lett. A csoportmérkőzések délelőtt, egy időben két pályán zajlanak, majd délután a két csoport győztese mérkőzik az Agria Kupáért, a többi csapat a helyezésekért lép pályára. melynek vezetője Ujj János, a gimnázium fizika szakos tanára volt. * * * Június 7—8—9-én a rádió iránymérő (RÍM) megyei válogatott részére edzőtábort tartanak. * * * Június 21—22—23-án rádiós többtusa (RTT) megyei bajnokságra kerül sor a Vizesfási Állami Gazdaság területén. zsát a zenei élet irányítói is méltón • értékelték, amikőr Liszt-díjjal tüntették ki. — Legjobban annak örülök, hogy nemcsak személyemnek szól a jutalom, hanem az egész könnyűzenei műfajnak. Eddig valahol az „igazi” művészetek után kullogott ez a fajta éneklés, de most talán sikerül bebizonyítani, hogy a szórakoztató zenével is lehet tartalmas gondolatokat közölni. Andódy Tibor O izonyára sokan vettek már részt olyan beszélgetésben, ahol a reálpolitika mint kulcsszó bukkant föl hirtelen és úgy tűnt, hogy a tárgyalt kérdés egyszerre csak világossá vált De vajon mindennapi politizálásaink közepette értjük-e a reálpolitika szó jelentését és ugyanúgy értjük-e? Nem is mindig könnyű eldönteni hirtelen, hogy valaki a reálpolitika fogalmát dicsé" rő vagy elmarasztaló értelemben használja-e? A német szóhasználatból világszerte elterjedt reálpolitika fogalma ugyanis nem azonos a realitásokon alapuló politikával, hanem olyan politikát jelöl, amely megalkuvó módon vet számot az adott föltételekkel és többnyire fity- tyet hány az erkölcsi meggondolásokra és a közvélemény reagálására. Ugyanakkor a benne búvó realitás szó, azaz a valóság, megfényesíti ezt a fogalmat, lévén, hogy érdembeni és értékes politikai gyakorlatot csak a valóság alapján lehet folytatni. A reálpolitika eredeti értelmében — és sokan használják ma is így — élesen szemben áll az elvi politikával, amelyet alapvetően eszmei célok vezérelnek. Természetesen a hatóképes elvi politika mindenkor a valóságra, azaz a realitásokra épülő és a realitásoknak megfelelően módosuló politika, de olyan tevékenység, amely az azt támogató tömegek véleményével összhangban nem adja föl eszmei céljait pillanatnyi előnyökért. Ebben az értelemben például a forradalmárok soha nem voltak reálpolitikusok, sőt ellenfeleik mindig idealistának nevezték őket. És ugyanígy a nagy társadalmi reformerek sem voltak azok, gondoljunk akár a magyar reformkorra, akár a munkás- mozgalom hőskorára, akár már szocialista történelmünk gazdasági, oktatási vagy más reformjaira. Forradalmak, reformok végrehajtásának realitása ugyanis osztályok, rétegek, a nemzet érdekeinek valóságából fakad, és azt reálisnak korántsem a közvetlen siker minősíti. Ezzel szemben a reálpolitikának és a reálpolitikusoknak egyetlen mércéje van, mégpedig a siker. Ha ugyanis megbukik, a napnál világosabb, hogy nem volt „reális” a számvetés, rosszul mérték föl az erőviszonyokat. És ami a lényeges különbséget jelenti, az az érdekelkötelezettség mikéntje, az érdekérvényesítés eszközei. Kossuth a politikát az exi- genciák tudományának nevezte, vagyis hangsúlyozta, hogy a politika a valóság változó szükségszerűségeire épül. Ugyanakkor tiltakozott az ellen, hogy valaki „a célt üsse az opportunizmus kaptájára”, azaz, hogy az eszmei célokat a megalkuvás háttérbe szorítsa. Így a reális politika figyelembe veszi és számol a változó — esetenként nagyon gyorsan változó — erőviszonyokkal, de ez a vállalt célok függvényében történik. Ami a közvélemény támogatását és az erkölcsi meggondolásokat illeti, azt kell látnunk, hogy ezek — szemben a reálpolitika eredeti értelmével — elengedhetetlen tartozékai a reális politikának. MiVel a közvéleményben valamely politika megítélése többnyire morális színezetű, az állampolgári vélekedés mindenkor érzékenyen reagál a cél és az eszköz viszonyára. Az immorális eszközök használata egy cél eléréséhez eleve rombolja a cél elérésének lehetőségét, mert a közvélemény meghasonulásán keresztül az ádott politika elveszti támogatóit. Míg ha valaki vagy valakik hatalmi pozícióik megőrzését vagy erősítését tekintik elsődlegesnek — azaz reálpolitikát folytatnak —, úgy könnyen eltekintenek az erkölcsi meggondolásoktól és a közvélemény reagálásától. Alighanem tévednénk azonban, ha a reálpolitikát folytatókat egyszerűen hibás erkölcsű egyéneknek, elvtelen karrieristáknak tartanánk. Ez esetenként lehet, ’ hogy így van, és akkor esetükben ez nem mellékes ügy, de a politikai folyamatok egészében inkább hibáztatható politikai észjárásról, mintsem „egyszerűen” erkölcsi kérdésről van szó. Ezen észjárás pedig oda szokott kilyukadni, hogy: el kell jutnom egy bizonyos hatalmi szintre vagy meg kell őriznem hatalmi pozíciómat minden áron, hogy ennek segítségével érvényesíthessem azokat a nagy és fontos célokat, amelyekért küzdők. És ezért minden árat meg is fizet. És ne is kételkedjünk eleve — lehet, hogy ezt önzetlenül teszi. De nem az önzés vagy önzetlenség itt a kérdés# hanem az elvtelen- ség, amikor eszközrendűvé fokozódnak le a kommunista eszmeiség és a közerkölcs értékei. Így és ilyenkor válnak megsérthetővé a demokratikus jogosítványok, korlátozódhat a politikai nyilvánosság, függesztődhet fel a választók adta megbízatás érvényesítése stb. E hibás politikai észjárásban ' végül is nincs határa a hatalmi pozícióért megadható árnak. Ez a reálpolitika hibája. Tudnunk kell azt is, hogy az így értelmezett reálpolitikának sokszor kialakulhatnak a lehetőségei. Csak az élő demokrácia, az érdekeikben mindig érintett tömegek közéleti részvétele és a politikai nyilvánosság állíthat korlátot az ilyen hibás politikai gyakorlat elé. Tehát nemcsak erkölcsi kérdésről van itt szó, és főként nemcsak fogalmak holmi szótári magyarázatáról, hanem a kommunista elveknek megfelelő politikai gyakorlatról. A reálpolitika és a reális politika között látszólag csak az „is” szótag a különbség, ez azonban súlyos politikai tartalmak hordozója. Ha mindennapi szóhasználatunk nem is tesz e tekintetben pontos különbséget, mégsem fölösleges tehát a fogalmak mögöttes tartalmának tisztázása. Ha most ezek után ismét szemügyre vesszük a reálpolitika és a reális politika különbségét, akkor talán nyilvánvaló, hogy a reális politikai gyakorlat mind politikai rendszerünk részkérdéseiben, mind az egészet illetően a gyakorlat elemeinek élő összhangjára irányul. Realitása pedig korántsem a közvetlen sikerben mérhető — ez a reálpolitika mindig elvet csorbító és ezért gyakorlatot torzító sajátja —, hanem a társadalmi érdekek összefüggéséből vizsgálandó. Vagyis a nehézségekkel való szembenézés, adott esetben a kockázatvállalás politikája, ha a körülmények úgy kívánják — de nem hazardírozás. Mert bármilyen különösnek tűnjék is, a hazardírozás mindig a reálpolitikával jár együtt, mivel az elveket, eszményeket, értékeket kockáztat. A realitásokon nyugvó politika elszenvedhet vereséget, de hosszú távon soha nem bukhat meg. E politikai közgondolko- J dásunkat tekintve pe- I dig reméljük — és, hogy remélhessük, ezért tennünk is kell —, hogy mindig sokan lesznek köztünk olyanok, akiknek a fejéhez vághatják, hogy nem reálpolitikusok. Gombár Csaba Elmondta ö mindenkinek Koncz Zsuzsa estje Békéscsabán Agria Kupa ’77 Békéscsabán MHSZ-renilezvények
