Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-28 / 150. szám

1977. június 28., kedd 0 Hektáronként 410 mázsás burgonyatermés Termelni minden agrár­üzem növénytermesztési ága­zata tjid, jól termelni már kevesebben és kiemelkedő eredmények eléréséről sajnos még csak hellyel-közzel le­het szó. A különbségeknek esetenként magyarázata le­het a földek változó minősé­ge, az alkalmazott fajták el­térő képessége, de ennél lé­nyegesebb az üzemi termelé­si felkészültség differenciált színvonala. Ezért fordul elő, hogy két szomszédos agrár­üzemben több ezer forintos eltérést mutat ki a zárszám­adási mérleg az egy hektár­ra eső árbevétel és a közös jövedelem alakulásánál. ORSZtGOSIN IS... Nagymágocson az 540 hek­táron gazdálkodó Egyesült Tsz-ben egy hektárról 406 mázsa burgonyát értékesítet­tek tavaly, de ennél valami­vel többet termeltek, mert a gépi betakarítás során jó né­hány mázsa földben maradt burgonyát kilónként 1 Ft-os térítéssel a tagság szedett fel, hogy ne menjen veszen­dőbe. A termelési költség mázsánként 103 Ft-ot tett ki, míg az árbevétel meghaladta a 400,— Ft-ot. Ez megfelelő­en mutatja a termelés gaz­daságosságát, de el kell is­merni, hogy önkpltség ezért alakult 100,— Ft körül, mert kiemelkedően magas volt a hektáronkénti hozam, s en­nek arányában csökkent a ráfordítás egységnyi össze­ge. Nyilvánvaló, hogy 3 má­zsás hozamnál már maga­sabb az 1 mázsára jutó ter­melési befektetés. A 406 máisás hektáronkén­ti értékesítési eredményével nemcsak a megyében, ha­nem országos viszonylatban is az elsők közé került az Egyesült Tsz a közös gazda­ságok termelési ranglistáján. Czirbus Lászlóhoz, a gazda­ság főagronómusához fordul­tunk: foglalja össze a ki­emelkedő hozameredmény szakmai magyarázatát. TERVSZERŰ TflUUGIZDÍLKODÍS — Az első, amit rendkívül fontosnak tart a szakvezetés — mondta —, a termőtalajok tápanyaggazdálkodásának, -készletének átfogó ismerete. Olyan gyakorlat alakult ki nálunk, hogy az esztendő kö­zepén talajmintavételt tart a szarvasi Tiszántúli Talajja­Erények és gyengeségek „A szocialista brigádmoz­galom a szocialista munka­verseny legmagasabb formá­ja” — hangsúlyozta az MSZMP XI. kongresszusán a Központi Bizottság beszámo­lója. Nem is igen akad olyan ember az országban, aki vi­tatná e mozgalom erényeit; szerepét a termelő munká­ban, jelentőségét az igényes­ség, a tudásvágy felkeltésé­ben, hatását a szocialista embertípus formálásában. Azzal, hogy most mégis a gyengéit tesszük szóvá, nincs más célunk, mint a jobbítás szándéka. Mint minden mozgalom, ez is átesett néhány „gyermek- betegségen”, amelynek leg­többjét sikeresen leküzdötte, nyomtalanul kiheverte. Van azonban néhány, aminek je­gyeit, következményeit — helyenként — máig is magán viseli. Az első: a formalizmus. Megnyilvánulási módjai vál­tozatosak : a semmitmondó felajánlásoktól a csicsás bri­gádnaplóig, a gépiesen ki­pipált vállalásoktól a látszat­eredményekig. Mire gondo­lunk? Például a brigádszer­ződések olyan pontjaira, ame­lyeket végrehajtani nem fel­ajánlás kérdése, hanem a Munka Törvénykönyvében rögzített, elemi kötelesség. Hány brigádszerződésben ol­vasni még ma is ilyeneket! „A brigád tagjai vállalják, hogy a munkából nem kés­nek, a munkaidőt végigdol­gozzák, s betartják a munka- védelmi előírásokat.” Vagy: „A brigád tagjai küzdenek az igazolatlan hiányzások ellen.” Aztán: „A brigád vállalja, hogy éves termelési tervét időarányosan és jó minőség­ben teljesíti.” A másik virulens gyermek- betegség : a látszateredmé­nyek hajszolása. Magyarázat helyett hadd beszéljenek itt is magukért a példák. Nagy múltú, országosan is­mert ipari üzemek szocialista brigádjai is beleesnek olykor abba a hibába, hogy túl so­kat markolnak, s keveset fog­nak. Erőltetik például az író-olvasó találkozót — mint a kulturális vállalások leg- rangosabbikát —, ahelyett, hogy megnéznék: hogy is állnak a tanulással kapcso­latos felajánlások teljesítésé­vel? Pedig nem ártana, mert még mindig gyakori, hogy a brigádtagok némelyikének hiányzik a nyolcosztályos — alapfokú! — végzettsége. Még mindig a kulturális vál­lalásoknál maradva: gyakori, hogy a brigád kulturális kö­telezettségét kizárólag • közös színházlátogatással véli telje­síteni. Még olyan üzemekben is erőltetik a színházlátoga­tást, ahová a dolgozók 20-30 községből járnak munkába. A színház aztán többnyire a Nagymező utcában székel, s a kulturálódási szolgálni hi­vatott darab valamelyik ope­rett. A fő az, hogy bera­gaszthassák a jegyeket a brigádnaplóba. Az viszont senkinek sem jut eszébe, hogy megnézze: vajon hány brigádtag rendszeres olvasó­ja a szakszervezeti könyvtár­nak?... A harmadik gyermekbeteg­ség: a közösségi szellem, a kollektivitás fejlesztésének leegyszerűsítése. Arra gondo­lok, amikor a brigádtagok barátságát kizárólag fehér asztal mellett akarják erősí­teni. Jobbik esetben a há­zastársakkal együtt szabad szombaton, rosszabbik eset­ben— és mit tagadjuk: ez a gyakoribb — „zártkörű mu­latság” keretében. Az ürügy sokféle: „minek elaprózni a jutalmul kapott brigád­pénzt, inkább ’dobjuk fel’ gyerekek”, vagy „költsük el Sándor-nap, József-nap, le­génybúcsú, katonai bevonu­lás, leszerelés örömére”. Ele­ve méltatlan e mozgalomhoz, amikor a közösségi szellemet a családi élet — esetleg a családi béke! — rovására próbálják erősíteni. Én nem szeretem az olyan közösséget, amely férficin­kosságon alapul, álszentül „brigádösszejövetelnek” be­cézi az italozást, s elítéli, va­lósággal kiközösíti azt a bri­gádtagot, aki nem kíván részt venni benne. Én az olyan közösségi megnyilvá­nulásokat pártolom, amely épít a társadalom legkisebb egységére, a családra, s ami többet nyújt néhány félde­cinél, másnapos emlékeknél. A majálisokra, autóbuszos országjáró kirándulásokra gondolok, a közös balatoni víkendekre, vagy a valame­lyik brigádtag telkén rende­zett szalonnasütésre. A barátság, az összetarto­zás érzésének szebb megnyil­vánulása az, amikor a bri­gádtagok kölcsönösen segítik egymást a „fészekrakásban”: a házépítésben. Ismerek olyan brigádot, amelynek tagjai már négy munkatár­suknak építettek otthont szabad idejükben. Olyat is, amelynek egyik, fiatalon le­százalékolt tagja évek óta ugyanúgy részesül a brigád­jutalmakból, prémiumokból, mintha még mindig társaival együtt dolgozna. Az ilyen gesztusok adják a szocialista brigádmozgalom igazi rangját, tekintélyét! Nyíri Éva vító és Talajvédelmi Válla­lat, és ezt követi a laborató­riumi vizsgálatok alapján a talajerővisszapótlás arányai­nak a megállapítása. Az idén a tavalyi felmérések alapján folytattuk a műtrágyázást, s előzőleg a szervestrágyázást, most júniusban pedig a kö­vetkező évre szóló mintavé­telezés történik. Tagjai let­tünk a Forráskúti Zöldség- és Burgonyatermesztési Rendszernek, ahol szintén alapvető technológiai előírás a talajerő szerinti tápanyag­utánpótlás. Akkor termelünk a leggazdaságosabban, ha is­merjük a földek termőképes­ségét. A biztonságos termelés ér­dekében a szövetkezet a ma­gas hozamú külföldi Desiere- és Jarla fajtát részesíti előny­ben, amelyek képesek hek­táronként 500 mázsás termést is adni. NtVEXVtt TERMŐTERÜLET, VETÖMBGTERMESZTÍS A gazdaság tavaly 100 hek­táron foglalkozott a burgo­nyával, s a termelési rend­szer keretében az idén meg­kétszerezte a vetésterületet. A múlt évi eredmények alap­ján, s a szakmai, technikai felkészültség révén vetőmag­előállításra is megbízást ka­pott a szövetkezet. Az idén a 150 hektáros árutermelés mellett 50 hektáron kizáró­lag vetőburgonyát termel. — Szót érdemel még n ter­melés teljes gépesítése — folytatta a főagronómus. — Ehhez tartozik az önjáró burgonyaültetőgép, a repülő­gépes vegyszerezés és a sze­dés automatizálása. Az el­múlt évben még nem rakta fel a szedőgép a teherautóra a burgonyát, de az idén már teljesen automatizált betaka­rító gépet üzemeltetünk. XttZGUDlStGI ELEMZÉSSEL A termelés hátteréhez tar­tozik, hogy felkészült a szö­vetkezet a megnövekedett feladatok ellátására is. Az eddigi négy berendezést egy önjáró, másodpercenként 200 literes egységgel egészítették ki, amely szükség szerint ad­ja a vizet nemcsak a burgo­nyára, hanem a cukorrépá­ra is. — Feltétlenül hangsúlyozni kell — fejezte be a termelési ^tapasztalatok összegezését Czirbus László —, hogy min­den agrotechnikai beavatko­zást a gazdaságosság, a szük­ségesség jegyében alkalma­zunk. Ezért hoztuk létre a közelmúltban a tsz önálló közgazdasági elemző csoport­ját is. Ez a négyfős kollektí­va — ágazatonkénti bontás­ban — figyelemmel kíséri a termelési költségek alakulá­sát, továbbá az önköltség, a termelésszerkezet és a jöve­delmezőség közötti párhuza­mot. Méri ágazatonként az üzem- és munkaszervezés szintjét, és megtervezi, kidol­gozza a hasznosabb eljáráso­kat. Végeredményben tervez, mér, megfigyel és jelez a közgazdasági csoport, és ezek az információk rendkívül nagy segítséget jelentenek a vezetés számára a gazdálko­dás hatékonyságának növelé­séhez. Tóth József Kis autók ! nagy versenye Ügyességi vetélkedő Orosházán Az autó napjainkban leg­alább olyan fontos közleke­dési eszköz, mint egy évszá­zaddal ezelőtt a ló volt. Ab­ban az időben is rendeztek már versenyeket, melyeken a lovasok bemutathatták ügyességüket, hogy uralják a derék négylábúakat. így van ez napjainkban az autóval is. Egy-egy versenyen veze­tőik a volán mögött bizo­nyíthatják: engedelmesked­nek nekik a lóerők. Igaz, ezeken a versenyeken már szerepet kap a közlekedés szabályainak ismerete is. Jó dolog ez az utóbbi, mert nemcsak bebizonyosodnak az emberek saját felkészültsé­gükről, hanem fény derül a hiányosságokra is. Ezt bizo­nyította be az a verseny is, melyet az orosházi városi­járási Közlekedésbiztonsági Tanács, a Magyar Autóklub helyi csoportjával közösen rendezett vasárnap délelőtt Orosházán. Mint az már gyakorlat: a KRESZ-tesztla- pok kitöltésével kezdődött a verseny. A felállított sátorban 33- an ültek asztalhoz, hogy ösz- szemérjék tudásukat. A he­lyesen megválaszolt 30 kér­désre 90 pont járt. A maxi­mumot senkinek sem sike­rült elérnie. — Van néhány fogós kér­dés — mondja Nagy István, a városi tanács költségvetési üzemének gépkocsivezetője. Négyen ülnek egy asztalnál, három társa szemmel látha­tóan gyötrődik. — Úgy ér­zem, három kérdést elrontot­tam. — Az értékelésnél ki­derült: négy kérdésre nem válaszolt helyesen, s 78 pon­tot gyűjtött. — Én is elrontottam két kérdést, s legnagyobb bosz- szúságomra a legkönnyebbe­ket, szólal meg Petrovszki István, az MHSZ gépjármű- vezető oktatója. — Két éve a harmadik voltam, most nem kerülök a legjobbak közé. A startnál a legkülöfé- lébb márkájú kocsik sora­koztak, hogy a 15 akadállyal tarkított, könnyűnek nem mondható pályán két kate­góriában versenyezzenek. A hatalmas zápor alaposan fel­áztatta a pályát, s a jármű­vezetők tudását próbára tet­te. — Nagyon csúszott a pá­lya — mondta a verseny után Zemba Zoltán, áld 1500-as Simcával verseny­zett. — Ezen a versenyen a kiskocsik élnek. — Az ered­mények is ezt igazolták, a legjobb időeredményeket a Trabantok futották. A jól sikerült, izgalmas versenyen a következő vég­eredmény született: az első kategóriában (1200 köbcen­timéterig) Kiss Sándor győ­zött, 304 ponttal. A második lett Horváth Antal 273 pont­tal, s őt követte Várdai György 272 ponttal. A má­sodik, az 1200 köbcentiméter feletti kategóriában a leg­jobbnak Bohus Pál bizonyult 240 ponttal. A második he­lyen végzett Kulich Ferenc 234 ponttal, míg a harmadik helyet Zemba Zoltán 219 ponttal szerezte meg. Az ügyességi verseny díjait Bar- ta Imre, a városi tanács el­nökhelyettese adta át a nyerteseknek. A megyei KBT különdíjait a legjobb KRESZ-eredményt Tánczos Tibornak, Kereszte­si Tibornak és Mecsényi Ist­vánnak dr. V. Fodor Endre, a megyei KBT verseny­szakbizottságának vezetője nyújtotta át. Képek a tájkiállításról és bemutatóról Vasárnap este zárta kapuit a Hódmezővásárhelyen rendezett mezőgazdasági tájkiállítás és bemutató. A vásárlással, te­nyészállat-árveréssel egybekötött kiállítás a kistermelést hi­vatott szolgálni. Megyénk néhány gazdasága is részt vett a vásáron Az AGROKER-ek és az ÁFÉSZ-ek mozgóboltokkal várták a látogatókat. Ezek kisgépeket, növényvédő szereket, szerszá­mokat, vetőmagvakat kínáltak a vásár látogatóinak Sok tenyészállat került aukcióra. A felvezetett vemhesüszők többsége magas áron, 26 ezertől 34 ezer forintig került ka­lapács alá Fotó: Veress Erzsi Vasasok ünnepe Vasárnap rendezték meg a Miskolc melletti Csanyiki- völgyben a diósgyőri nagy­üzemek dolgozóinak társadal­mi munkájával létrehozott Majális-parkban a Borsod megyei vasas üzemek juniá- lisát. A Majális-parkba több mint tíz üzemből családjával érkezett sok ezer vasas dol­gozó megkoszorúzta a Mártír emlékművet, amelyet az egy­kori illegális találkozók he­lyén állítottak fel. Ezután megkezdődött az egész napos vidám műsor. Különböző sportágak bemu­tatóira, az üzemek öntevé­keny művészeti együtteseinek műsoraira került sor. Fel­léptek a centenáriumi vasas dalostalálkozóra Miskolcra érkezett énekkarok is. Uj üzemcsarnok épül Körösladányban A Körösladányi Fa, Vas és Vegyi Kisipari Szövetkezet három éve gyárt öltözőszek­rényeket a BÚTORÉRT Vál­lalat megrendelésére. A gon­dos munka és a jó minőség alapján elérte, hogy egyebek közt a Hilton Szállóba is Körösladányból' szállítottak öltözőszekrényeket. A szövetkezet régebbi ter­mékei közé tartozik a pat­kány- és rovarirtó szer, to­vábbá az iskolai gombfesték- és a cipőgyártáshoz használt ragasztó. Az idén horgany­zott kerítésdrót is készül. A kereskedelem fokozódó igénye alapján főként az öl­tözőszekrények, fém iroda­bútorok gyártásának a nö­velését tervezi a szövetkezet. A szervezettebb munka 'ki­alakításának elősegítésére egy 800 négyzetméter alapte­rületű üzemcsarnokot épít, ami csaknem 7 millió fo­rintba kerül. Mintegy 600 méter hosszú üzemi utat is létesít, hogy a belső anyag- mozgatás gépesíthető legyen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents