Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-28 / 150. szám
o 1977. Június 28., kedd Négyszáz éve született Rubens Rubens portréfestészetének egyik remeke: Gyermekarckép Talán ott dőlt el a sorsa, hogy apja, Jan Rubens, a Köln melletti Siegenben élő, protestáns vallású jogász II. Fülöp inkvizíciója elől menekülve Vestfáliába került, s ott nemcsak Orániai Vilmos jogtanácsosa lett, de a herceg kikapós feleségének, Szász Annának a kedvese is... A dolog persze kitudódott, s az öreg Rubens-t halálra ítélték. A család majd’ minden pénzét föl kellett áldozni, hogy a szerelmes természetű apát kimenekítsék az akasztófa alól. Jan Rubens hamarosan meghalt, özvegye valameny- nyi gyermekével — köztük a most négyszáz éve, 1577-ben született Pieter Pauwellel — áttérhetett a katolikus vallásra, s visszatelepedhetett Antwerpenbe, ahol a hányatott életű család rokonai, barátai éltek. Pieter Pauwel Rubensből ott, Antwerpenben lett „a barokk művészet Michel- angelója”, „a festészet Homérosza”! Ott fogott először ecsetet a kezébe, s onnan indult el — immár a flamand város festőcéhének tagjaként — itáliai tanulmányútra is. Huszonhárom éves korában, 1600-ban érkezett meg a művészetek földjére, s remek ajánlóleveleinek, meg némi szerencséjének köszönhetően azonnal a mantuai herceg, Vincenzo Gonzaga udvarába került. Másolhatott, tanulhatott — a legjobb mesterektől leshette el a legjobb fogásokat. Rubens nyolc esztendeig szolgálta Gonzagát. Akkor — 1608-ban — anyja betegsége miatt visszatért Antwerpenbe, hogy legfeljebb csak alkalmanként távozzon onnan diplomataként. Pár újabb év, és Rubens az Antwerpenben székelő Albert főherceg és felesége, Izabella infánsnő udvari festője lett. Sorra kapta s vállalta a nagyobbnál nagyobb megbízatásokat, és hamarosan egy új stílus, a flamand barokk teljesedett ki ecsetje alól. Óriási munkabírással készítette mozgalmas képeit, amelyeknek nagy erejű alakjai hol mitológiai témák, hol meg vadász jelenetek szereplőiként hirdették alkotójuk fantáziájának gazdagságát, megjelenítő erejét. Nem sok idő kellett, hogy kialakuljon a félreismerhetetlen rubensi testforma, a vaskos, húsos alak, a flamand ízlésnek megfelelő szépségideál. Gyorsan népszerű lett. Műhelye — Hauser Arnold művészetszociológus szavaival: „manufaktúraszerű üzem” — álig győzte a megrendelések teljesítését. Egy idő után — de hát ez nem is volt szokatlan abban az időben — Rubens már csak röpke vázlatokat készített, s legföljebb a képek befejezését végezte el: a többi, aprólékosabb tennivaló műhelyének különben igen tehetséges alkalmazottaira, tanítványaira maradt. ‘ Élete legnagyobb sorozatát, IV. Henrik francia király özvegyét, Medici Katalint megörökítő képsorait is így festette: a huszonegy négy négyzetméteres táblát alig öt esztendő alatt adta át. Ez a sorozata talán minden más munkájánál jobban mutatja festészetének élénkségét, puhaságát, színeinek könnyed átmeneteit. Portréi — noha kevésbé látványosak — ugyanezeket a művészi erényeket hordozzák. Különösen híres első feleségéről, Isabella Brantról készített utolsó arcképe: bensőségesség, lélektani hitelesség jellemzi ezt a vásznat. Akárcsak azokat a munkáit, amelyeken gyermekeit örökítette meg. Rubens életében akkor következett be egy újabb, nagy változás, amikor az 1630-as évek elején vidékre, Steen- be költözött. Ott már az új feleség, az elhunyt Isabella unokahúga, Helene Fourment élt vele, s mind az alig tizenhét éves ifjú hitves, mind a békés táj újabb és újabb — mozgalmas kompozícipju, színekben tobzódó — képek festésére ösztönzik az akkor már ötvenes éveiben járó férfit. Steenben fedezte fel, s örökítette meg a flamand tájat, a flamand parasztok életét... Meghalni azonban hazament első sikereinek színhelyére Antwerpenbe. Ott is temették el 1640-ben. Antwerpen — s persze egész Belgium — az idén nagy festőfiát ünnepli: a Ru- bens-év fővédnöke maga Baudouin belga király, s számos emlékkiállításon mutatják be a művész alkotásait. Ám nemcsak az egykori flamandok leszármazottai emlékeznek meg róla, hanem mindazok, akik tisztelik, szeretik csodálatos művészetét. Magyarország sem marad ki az ünneplők sorából, annál is inkább nem, mert a Budapesti Szépművészeti '- Múzeum két nagyszerű alkotását is őrzi: egy középkorú, szakállas férfit ábrázoló Férfi tanulmányfejet, s egy másik, ugyancsak szakállas, fehér nyakfodros Férfi képmást — ezeket a puhán, nagy jellemző erővel megfestett képeket... Akácz László Úl KÖNYVEK A Kossuth Könyvkiadó újdonságai közül említsük meg azt a tanulmánykötetet, amely A fejlett szocializmus politikai gazdaságtanának kérdései címmel látott napvilágot. A márxiz- mus—leninizmus klasszikusainak kiskönyvtárában jelent meg Marx: A gothai program kritikája, valamint Lenin: A proletárforradalom és a renegát Kauts- ky, az utóbbi tartalmazza még a Téziseket az alkot- mányozó gyűlésről. A szabadság jelene, jövője a szocializmus címmel látott napvilágot Aczél Györgynek, a Politikai Bizottság tagjának új könyve, sok aktuális írással. Megjelent a Vietnami Kommunista Párt IV. kongresszusának rövidített jegyzőkönyve, melynek anyaga jól eligazít a vietnami nép előtt álló legfontosabb feladatokban is. Ugyancsak vietnami témájú Ké- kesdi Gyula úti jegyzeteinek érdekes képekkel illusztrált kötete, a Tavasz a Selyem utcában. Az Akadémiai Kiadó a Pszichológia a gyakorlatban sorozatában megjelentette Gelléri Péter kötetét A vándorló munkások címmel. Kétszáz térképet tartalmaz A magyar nyelvjárások atlaszának a könyvesboltokba került ötödik része, közös tokban. A nagy munkát a Magyar Nyelvatlasz munka- közössége végezte el, még Bárczi Géza vezetésével; a nyelvjárásatlasz gondozója: a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete. Érdekes kérdéssel foglalkozik Sugárné Kádár Júlia tanulmánya. Címe: A tévémese hatásának fejlődési élettani vizsgálata. Megjelent A kémia újabb eredményei 35. kötete. A Szépirodalmi Könyvkiadó adta ki Rozgonyi Iván verseskötetét, Könnyű járásért címmel. Csalog Zsolt novelláskötete a Temető ősszel. Radnóti Miklósról, a költő 1909—1935 közötti életéről, tevékenységéről szól Baróti Dezső könyve, a Kor- társ útlevelére. A könyvet Buday György illusztrálta. Passuth László esszéinek, tanulmányainak kötete, a Tornyok árnyékában. Az Olcsó Könyvtárban látott napvilágot a Képtelen természetrajz és Nagy Lajos több más karcolata. Egri Viktor visz- szaemlékezéseinek kötete az Angyalbőrben; ez a magyar —csehszlovák közös kiadás keretében jelent meg. Újabb kiadásban látott napvilágot Hatvány Lajos könyve Ady- ról; ez cikkeket, emlékezéseket, leveleket tartalmaz. (A kötet anyagát Belia György gyűjtötte és szerkesztette.) Egyesített, bővített kiadásban került a könyvesboltokba Vas Zoltán Horthy-életrajza. A kötetben most együtt található meg az Őfelsége szárnysegéde: Horthy Miklós és a Horthy vagy a király? című két mű. Ismét megjelentette a kiadó az Aucasin és Nicolette című ófrancia széphistóriát, egy kötetben Joseph Bédier: Trisztán'és Izolda regéje című híres munkájával. A tizedik táncverseny Orosházán Június 25 és 26-án került sor Orosházán tizedik alkalommal a nyári táncversenyre. Az idei táncostalálkozót úgy jellemezhetnénk, hogy a Sonderklasse táncosok magas szintű bemutatkozása volt, amelyen a hazai legjobbak mellett csehekkel és NDK-beliekkel is megismerkedhetett Orosháza tánckedvelő közönsége. A X. orosházi nyári táncversenyen négy klub vett részt: a ZKL Táncklub Brnoból, az Orchidee Táncklub Karl- Marx-Stadtból, a Rot-Weiss Táncklub Lipcséből, valamint az orosházi Petőfi Művelődési Központ táncklubja. E klubok mellett tizenöt hazai „A” és „S” osztályos pár, valamint tizenhárom „C” osztálybeli kettős mutatkozott be illetve versengett a legjobb helyezésért. Az első napon került sor a C osztályosok versenyére. Ez volt a legnépesebb mezőny, hiszen tizenhat pár indult. Ebben a kategóriában Lipcse, Karl-Marx-Stadt, Orosháza, Gyoma, Szeged, Budapest, Békéscsaba, Szarvás táncosai indultak. A nemzetközi zsűri döntése alapján — amelynek tagjai Jürgen Schimmel, Liane Seidel NDK, Kveta Jancova Csehszlovákia, valamint Gul- ler János és Szererba Imre Magyarország — a következő eredmények születtek. A kategória első helyezettje Kas Zoltán—Baranya Éva HVDSZ Művelődési Központ, Budapest, a második Ingo Tannert—Heike Babio Lipcse, a harmadik pedig Horváth Ferenc—Kriczki Zita orosházi páros lett. Ugyancsak szombaton léptek a közönség elé az A osztályos versenyzők a latin-amerikai táncokkal, a Sonderklasse versenyzői standard táncokban. Ez utóbbi számban már az első napon is páratlan szépségű művészi mutatványokban gyönyörködhetett a közönség. E verseny két páros hatalmas vetélkedője volt, a magyarországi bajnok kettős Jánosi László— Gruber Márta, valamint a Karl-Marx-Stadt-iak új csillaga, Frank Wiegand— Barbara Straube erőpróbája már ekkor nyilvánvaló volt. Azt is mesélik a Karl-Marx- Stadt-iak, hogy fiatal párosuk úgy tűnt fel, mint az üstökös, és szereplésüket mindenhol siker koronázza. Az orosháziak elismerését már első megjelenésükkor kétségtelenül megnyerték. Az esti versenyen az A kategóriában a következő sorrend született: Vladimir Vasek— Dagmar Pospisilova, Brno; öze László—Pálinkó Lujza, Szeged; Paál László—Hegyi Zsuzsa, Szombathely. A Sonderklasse kategóriában az első napon a helyezési rend ily módon alakult: Jánosi László—Gruber Márta HVDSZ Budapest, Frank Wiegand—Barbara Straube, Karl-Marx-Stadt, Manfred Dudech—Monika Dudech, Lipcse, a negyedik helyet megosztva az orosházi Antali Zoltán—Győri Edit, valamint a lipcsei Zeiss házaspár kapta. Vasárnap az A osztályosok standard versenyére, valamint a Sonderklasse latinamerikai táncokra került sor. Itt a következő egyéni eredmények születtek. A csoportban: Vladimir Vasek —Dagmar Pospisilova, Öze László—Pálinkó Lujza Szeged, Horváth Károly—Horváth Károlyné, Szombathely. A Sonderklasse kategóriában: a budapesti Jánosi László—Gruber Márta kettőst követi a Karl-Marx- Stadt-i Frank Wiegand— Barbara Straube páros, s a harmadik a lipcsei Manfred és Monika Dudech páros lett. A csapatversenyben ilyen sorrend alakult ki a kétnapos verseny során: Karl-Marx-Stadt, Orosháza, Lipcse és Brno. —fb— Július 2—3 TIT -küldöttközgyű lés Július 2-án Budapesten, az építők Dózsa György úti székházában megkezdi tanácskozását a TIT VII. küldöttközgyűlése. Az országos elnökség beszámolója figyelemre méltó eredményeket tükröz: a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat tagjainak száma 1972 óta több mint tízezerrel, 27 594-re emelkedett. A TIT szabadegyetemeit és előadásait az elmúlt tanévben több mint 27 500-an hallgatták, s az előadások száma ma már kétszer annyi, mint öt éve. Különösen népszerűek a nyelvtanfolyamok: az elmúlt tanévben 43 ezer hallgatót tanítottak, összesen 16 nyelvre. Nagy sikere volt az 1975-ben nyitott KRESZ- tanfolyamoknak, amelyeken két év alatt csaknem 400 .ezren vettek részt. Az elnökség beszámolójához Ortutay Gyula, a TIT elnöke mond szóbeli kiegészítést, az egyéb kérdésekről pedig dr. Soós Gábor és dr. Garancsy Mihályné tesz jelentést a küldötteknek. Nappal gyógyít, éjszaka komponál A július 9-én kezdődő „Metronom 77” elődöntőibe a legtöbb táncdallal — hárommal — Gábor S. Pál zeneszerző került be. A dolog érdekessége: a szerző orvos. A röntgen és a belgyógyász szakorvosi vizsgák letétele után most elmegyógyászattal foglalkozik. — Gyermekkoromban e két pályáról álmodtam — mondja. — Kilencévesen már komponáltam. A komoly zene érdekelt mindaddig, amíg szükségből nem lettem bárzongorista. Ez egyetemista éveimben történt, valamiből meg kellett élnem. Éjszakánként játszottam a Savoy és a Moszkva bárban. — Zeneszerzőként mikor lépett először a nyilvánosság elé? — Harmincesztendősen. Komponáltam egy táncdalt Döntened kell címmel. Barátom írta hozzá a szöveget, s teljesen ismeretlenül bekopogtattam a dallal a rádióba. Aztán elhangzott a dal Ambrus Kiry előadásában. Első úgynevezett slágerem a Kicsi gyere velem rózsát szedni volt. Ez Cserháti Zsuzsa előadásában vált ismertté, a rádió Tessék választani műsorában hangzott el. — Legsikeresebb dalai? — Várlak még, Hány éjjel vártam, Találkozás egy régi szerelemmel, Nem lehet boldogságot venni, és a legutóbbiak: Ez az utolsó tánc és a Mindent, ami szép. Három éve, a tokiói Yamaha fesztiválon, amelyen 43 ország dalai versengtek, második díjat nyertem. — Tudnak-e betegei „kettős életéről”? — A nővérek mindig elárulják. Nappal orvosként dolgozom, éjjel komponálok. — Ha több szabad ideje lenne, mire használná? — Sportolásra. Az egyetem után súlyt emeltem, a TF-en edzői oklevelet szereztem, s a Kinizsi Húsos sportorvosa vagyok. És megpróbálkoznék egy musical-zene komponálásával. (sebes) Szépen, jól magyarul Jó találmány ez a műsor. Attól is, hogy nem úgy nyelvőrködik, ahogyan azt már más alkalmakkor megszoktuk, ebben több a közvetlenség, egyszerűen több az élet; tehát korántsem elvonatkoztatott tudományos okoskodás. Vagy két hete például a lámpalázról esett szó. Mi az, mitől van, és hogyan lehet leküzdeni? Persze, a lámpalázról való beszélgetés is oda kanyarodott, hogy kifejezni magunkat szépen, szabatosan, világosan: nem is olyan könnyű dolog. Pedig az élet különböző helyzeteiben sokszor és nagy szükség van arra, hogy az ember kerek mondatokban, jól szerkesztve legyen képes elmondani véleményét, gondolatait, mert nincs annál kínosabb, ha valaki csak mekeg-makog, és nyelvi restségében, korlátoltságában a konyhanyelv és a különböző zsargonok legértéktelenebb szavait keresgeti. Ugyan ki nem hallott már gyűlésen, baráti körben, előadások alkalmával, vagy éppen brigádárte- kezleten ilyen mondatokat: „A mindennapi közösben és a háztartásban végzett munka mellett a brigád tagjai vállalták a fáradtságot nem kímélő munkát. Erőfeszítéseink valóban arra irányultak, hogy a munka jó végzése minden vonatkozásban sínre kerüljön.” Nem szükséges magyarázni, milyen nevetséges, és milyen elszomorító! Valósággal hihetetlen, hogyan lehet eny- nyire kitekerni a magyar nyelvet, ennyire körülmagyarázni azt, amit egyszerűen, világosan, néhány szóval el lehetne mondani? Senki sem születik írónak, szónoknak, vagy effélének, de ha a legkisebb közösség előtt is kell elmondania valamit, vagy leírni közlendőit, legyen óvatos, és figyelmes. Mi több: igyekezzen magyarul fogalmazni, ami egyet jelent a közérthetőséggel. Mert igen furcsa dolog, ha valaki a művészetek közérthetőségét kéri számon az alkotóktól, önmaga pedig képtelen a világos, a szép beszédre, mert — vagy tudja, vagy nem tudja — azt hiszi, csak a nyaka- tekert szófacsarás, a dolgok körülmagyarázása a korszerű. Micsoda kiáltó ellentétek, és hányféle következtetést vonhat le az ember a színtelen, szagtalan közéleti gazdasági zsargonban beszélő emberi arcáról is! Mert kétségtelen, aki nem az egyenes, őszinte szó híve, az körülmagyaráz, az szörnyű szóösszetételeket tanul el hasonszőrű társaitól, és még rá is licitál azokra. Nem akarok túlságosan elkalandozni a témától, de ide tartozik még az is, hogy miért lett divatos nálunk ez a körülmagyarázás, túlmagya- rázás? Talán csak nem azért, mert így a kisebb eredményből is nagyobbat lehet faragni, növeszteni lehet felesleges, nagyképű szó-duzzanatokkal akkorára, amekkorára csak akarjuk? A kérdésre, nyilván, tisztelt Olvasóimnak is megvan a válaszuk. Nekem is, mégpedig a figyelmeztető válasz, attól, ha valaki egyszerűen, szépen és jól beszél, vagy ír, még nem lesz kisebb értékű ember. Az, hogy „nyelvében él a nemzet”, nagyon igaz megállapítás. Legyen naponta intő példa, mert azt is elárulja, hogyan él az a nemzet. Körülmagyarázva, köntör- falazva, ködösítve, okoskodva-e, vagy nyíltan, egyenesen, őszintén. A gondolatsor a televízió „Szépen, jól magyarul” című műsora indította el. Érdemes erre a szerénynek tűnő műsorra jobban odafigyelni. Sass Ervin
