Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-28 / 150. szám

1977. június 28., kedd o Sikeres szereplés Az Oktatási Minisztérium általános iskolai főosztálya közzétette azoknak a tanu­lóknak és úttörőcsapatok tagjainak névsorát, akik az első három helyezést érték el a tudományos-technikai út­törőszemlén. Az 1976/77. tanévben tar­tott országos vetélkedőn a különféle szakágakban sike­resen szerepelt: Bugyinszki Márta, Hankóczki Márta, Li­ker Erika, Sztanek Mária bé­késcsabai; Márk Mária gyu­lai; Sztanoj Magdolna batto- nyai; Ambrus Valéria két- egyházi; Bálint Anna, Bor­dás Mária, Pa$ka Mária, Ra­dies Anna méhkeréki; István Mária, Racskó Erzsébet és Szincsok Olga tótkomlósi ta­nuló. Ezen az országos vetélke­dőn megyénkből a lányok jeleskedtek. Bizonyára tudá­suknak, szorgalmuknak, és kitartásuknak köszönhetik, hogy nemcsak iskolájuknak, hanem Békés megyének is dicsőséget szereztek a ver­senyen. A Magyar Hirdető békéscsabai nyomdájában sokféle és íz­léses nyomtatvány készük A főként ofszet eljárással dol­gozó nyomdában fontos részfeladatot teljesítenek a repro­dukciós, másoló részlegben. Képünk: Bíró József né a má­soló géppel dolgozik Fotó: Gál Edit Készül a mirelit- és konzerváru A Békéscsabai Konzerv­gyár és a hútőház dolgozói­nak nem olyan régen kezdő­dött az igazi szezon, a legna­gyobb munka. A hűtőházban a mirelit- borsó-gyártás dandárja tart éppen. Ebből a termékből mintegy 450 vagon előállítá­sát tervezték, eddig több mint 330 vagonnal készítet­tek. Az átvett zöldborsó mi­nősége a vártnál gyengébb, hiszen a növény fejlődésének éppen abban a szakaszában nem kapott csapadékot, mi­kor a legnagyobb szükség Tisztelet a nyugdíjasoknak A Szeghalmi Állami Gaz­daságban az idén először hívták össze a gazdaságból nyugdíjba vonult dolgozókat találkozóra. A június 18-i rendezvényen megjelent 130 nyugdíjas megtekintette a gazdaság üzemeit, majd ebé­den látták őket vendégül. Az ünnepeltek nagy megelége­déssel nyilatkoztak a fejlő­désről, és köszönetüket fe­jezték ki a róluk való meg­emlékezésért. Így szól a Szeghalomról érkezett hír. Hozzá hasonló­val gyakran találkozhatnak olvasóink lapunkban; min­dig szívesen adunk helyt ilyen és ehhez hasonló so­roknak. Közvetve vagy közvetle­nül mindenki tapasztalhatja: a nyugdíjba vonuló emberek többsége, főleg az első hó­napokban, nem tud mit kez­deni a hirtelen megnöveke­dett szabad idővel. Ezer szál­lal kötődik egykori munka­helyéhez, és hiányzik neki a műhely, a gépek zaja, vagy az írógép kattogása, a kol­légák heccelödése, talán még a viták, a mérgelödések is. Üj hírekért, no meg az em­lékek miatt be-bejámak az üzembe, gyárba, szövetkezet­be, gazdaságba. Van, ahol szívesen látják őket, megmu­tatják nekik az új gépeket, netán még a véleményüket is kérik. Máshol viszont nem veszik jó néven a látogatá­saikat, „csak láb alatt van­nak” — és ezt olykor még éreztetik is az idős emberek­kel... Egyszóval, a nyugdíjatok el-eljárnak régi munkahe­lyükre, — de mégis más do­log, ha hívják őket, ha ma­ga az igazgató mond „jó na­pot, hogy van Jani bácsi”-t. Ha valóban kíváncsiak is az adott munkahely vezetői, dolgozói arra, hogyan élnek ■nyugdíjasaik, ha a vélemé­nyükre, tanácsaikra is igényt tartanak — és nem csupán az év egy napján, hanem mind a 365-ön —, akkor ér valóban sokat egy-egy ilyen találkozóról szóló hír is. (tóth) lett volna rá. A zöldborsó mennyiségével is lesz gond, valószínű, hogy a hűtőház a tervezett termeléstől nem egészen tíz százalékkal le^ marad. A korai gyümölcsök feldolgozását már befejezték. Szamócából a tervezettnél 30 tonnával többet, 230 ton­nát dolgoztak fel. A piros és a fekete ribizlit, az egrest és a meggyet akár már szállít­hatnák is a boltokba. Sőt, a hűtőpultokon már találkoz­hatunk ez évi friss áruból készült mirelit-termékekkel. A hűtőház már készül a zöldbab fogadására és feldol­gozására is. A jövő héten tar­tanak próbaüzemet az új zöldbabfeldolgozó vonalon, amely a tavalyinál kétszer több, azaz nyolc tonna vá­gott zöldbab kibocsátására alkalmas óránként. A konzervgyárban most a teljes kapacitást leköti a zöldborsó feldolgozása. Eddig 5 ezer 300 tonnát vásároltak fel a gazdaságoktól. A 11 szerződött mezőgazdasági A MA VOSZ megyei intéző bizottsága tegnap, június 26- án délután megtárgyalta az újkígyósi Petőfi Vadásztár­saság beszámolóját, a megyei vadállomány helyzetét, az idős vadászokkal való törő­dést és végül folyó ügyek­ben foglalt állást. Megállapította az intéző bi­zottság, hogy az újkígyósi va­dásztársaság tevékenysége az új vezetőség megválasztása óta biztatóan alakul. Vadál­lományuk gazdagodott, de természeti adottságaik job­bak annál, amit ma még a társaság, produkál. Az idei vadlétszámbecslés adatai szerint a megye vad­állománya összességében Megírtuk, hogy Békés me­gyében az eddigi megöntö­zött terület mintegy 75 szá­zaléka annak, amit öntözni lehetne. A berendezéseket nepa mindenütt használják ki \ a gazdaságok. Bár van lehetőség az éltető víz ki­juttatására, mégis a szerző­dött területnek alig tíz szá­zalékát öntözték meg pél­dául a méhkeréki és a me- zőgyáni termelőszövetkeze­tek. A megyei vízfolyások má- sokpercenként mintegy 22 köbméter öntözővíz kijutta­tására alkalmasak. Ebből az elmúlt héten csak 18 köbmé­terre tartottak igényt a me­zőgazdasági üzemek. A hét végén — amikor az időjá­rási viszonyok miatt ugyan­csak szükség volt az öntö­üzemmel szoros kapcsolatot tartanak a gyáriak, hiszen a kicsépelt zöldborsót alig 6 óra múlva már „kezelésbe” kell venni. A nyersanyag- átvétel pontos ütemezése, a szállítás gyorsasága tehát el­engedhetetlen feltétel. Ebben az évben a szerző­dött partnerek közül a ge- rendási és a csanádapácai gazdaságok szállítottak e fontos nyersanyagból legtöb­bet, jó minőséggel, a kon­zervgyárnak. Az üzemben már most gondolnak a következő idényre. Július 5. és 10. kö­zött várják az uborka, a zöldbab, a sárgabarack és a natúr tök érkezését. Az eze­ket a nyersanyagokat fel­dolgozó berendezéseket már jó előre felülvizsgálták és a szükséges javításokat, át­alakításokat elvégezték. Re­mélhetőleg — mondják az üzem vezetői — a többi zöldséggel és gyümölccsel sem lesz több gond, mint a zöldborsóval. kedvezően alakul. Ez évben 116 ezer nyúllal, 315 ezer fá­cánnal számolhatnak a va­dászok. Az őzállomány pedig nagyobb a szükségesnél. Azonban néhány vadásztár­saságnál indokolatlanul csök­kent az állomány a nem ki­elégítő vadgazdálkodás követ­keztében. Viszont a vadvé­delem javulását mutatja, hogy a védett túzokállomány egy év alatt több mint száz­zal gyarapodott. A megyében 173 idős, 65 év feletti aktív vadász él. A legidősebb közöttük 94 éves. Az intéző bizottság javasla­tokat fogadott el a velük való nagyobb, megkülönböztetett törődésről. zésre — alig 11 köbméter vi­zet használtak másodpercen­ként. Nem csak rossz példákkal lehet találkozni szerencsére. Azok a gazdaságok, amelyek eddig is élen jártak, a hét végén is szinte 166 százalé­kosan kihasználták az ön­tözőkapacitásukat. A Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat gyulai kirendeltsége korábbi vállalása alapján in­gyenes segítséget adott a gazdaságoknak a hét végi öntözésekben. Az endrődi Lenin Termelőszövetkezet te­rületén e felajánlás része­ként a gyomai körzet dolgo­zói vasárnap 20 hektár kuko­ricát, illetve műrétet öntöz­tek meg. Jól alakul a vadállomány Öntöztek a hét végén is Orosháza, 1937. június 28. „Június vége volt akkor is. A legnagyobb magyar falu aratás előtt állott. Rendben vol­tak a szerződések... Kijelölték a helyeket a pajtákban, istállókban, ahol az aratók elké­szíthetik vackaikat, ahová a rövid éjszakára lepihenhetnek. Arra a néhány órára, ami ké­ső estétől kora hajnalig az övék volt». Azok E megrázó szavak Du- mitrás Mihály nyug­díjas, az orosházi Já­rási Tanács volt elnöke szá­jából hangzottak el 1977. jú­nius 23-án Orosházán, az 1937-es nagy alföldi letartóz­tatások évfordulójára rende­zett emlékülésen. A városi pártbizottság ezen a napon kegyelettel emlékezett azok­ra a bátor harcosokra, akik már nem ülhettek ott az em­lékülés résztvevőinek sorai­ban. Kegyelettel emlékezett, és ez első nyilvános emlék­ülés alkalmával részletesen tárta fel tetteiket az örökö­sök mai forradalmi cseleke­deteinek tovább-buzdítására. Mert az 1937-es orosházi nyá­ri hónapok hiteles története összefüggéseiben most került először ilyen széles nyilvá­nosság elé. E kortörténet elő­adói: Nagy János, a megyei tanács elnökhelyettese, dr. Szabó Ferenc, az Állami Le­véltár megyei igazgatója, és Dumitrás Mihály nyugdíjas voltak. Tanulmányaik — bízzunk ebben — megyénk munkásmozgalmi története tudományos leírásának egyik fontos forrása lesz. Visszakanyarodva a rész­vevő Dumitrás Mihály érzel­meket felkavaró szavaihoz: 1937-ben milyen súlyos bűn­nel vádolva álltak Horthy vérbírósága elé Orosháza és környéke letartóztatott kom­munistái és milyen kérdések­re követeltek tőlük választ Hain Péter pribékjei? E kérdések megválaszolá­sához szükséges felidézni azt a kort, amelyben éltek a 30- as évek elnyomott tömegei. A forradalmi mozgalom fellen­dülését éppen az elhúzódó gazdasági válság, á nyomor fokozásával, a szegénypa­rasztság és a kisiparosság je­lentős tömegeinek tönkreme­netelével, eladósodásával, az ipari munkásság munkalehe­tőségeinek és béreinek mini­mumra szorításával járó kor­mányintézkedések is segítet­ték. 1930-tól megyénkben több tiltakozó sztrájk, tünte­tés volt az embertelen intéz­kedések ellen és ezekre leg­élesebben az 1935-ös, ember- áldozatokat követelő endrődi csendőrsortűz felelt. Az em­bertelen állapotokról hű ké­pet festett Féja Géza Vihar­sarok című, ezidőben megje­lent könyve. A politikai hely­zetet is ez a féktelen terror jellemzi leginkább. A Kommunista Internacio- nálé a fasizmus vészesen kö­zelgő barbarizmusának meg­fékezésére meghirdette prog­ramját. Mindenekelőtt a munkásmozgalom erősítését és ennek vezetésével az anti­fasiszta népfront-mozgalom kibontakoztatását. 1937 tava­szán az illegalitásban levő párt kezdeményezésére létre­jött a fővárosban a Márciusi Front, mely tömörítette ma­gában hazánk antifasiszta erőit. Ennek a törekvésnek hatása megmozgatta a töme­geket a Viharsarokban is, s annak akkori munkásmoz­galmi centrumában, Oroshá­zán és környékén. Orosházán az illegális kommunisták s a baloldali szociáldemokraták által kiadott Fáklya című lap is, melyet Keresztes Mi­hály szerkesztett, ezt a célt szolgálta. Az illegális munkát össze kellett kapcsolni a legálissal, hogy az emberek ezreihez tudjanak szólni a pártsejtek tagjai. Ennek egyik lehetősé­ge volt Orosházán a mun­kás eszperantó kör és szemi­náriumainak munkája, me­lyet Dumitrás Mihály veze­tett, és amely a szocialista, kommunista agitáció, a marxista—leninista képzés színhelye volt. Egyik szálon erre épült az illegális munka. A másik bázis Kun László és Dér István orosházi kom­munisták által életre hívott nevében köszöntőm a tanácskozást, akiknek negyven évvel ezelőtt nem jutott aratás, akik­nek súlyos bűnnel vádolva kellett felelniük Schweiniczer, Hain Péter és pribékjei előtt a Horthy osztálybírósága kérdéseire... A tanúk nevében, akik cselekvői voltak az akkor zaj­lott eseményeknek.” pártsejtek szervezkedése volt. Kun László, a börtönt járt, korábban a fővárosban dol­gozó kommunista forradal­már, kapcsolatba került a franciaországi emigrációból hazatérő Dérrel és a párt központjának instrukciójára, valamint mozgalmi tapaszta­lataik alapján megkezdték Orosházán a pártsejtek ki­alakítását. Elsőként csatlako­zott hozzájuk Dumitrásék csoportja, de a proletárok soraiból újabb aktivistákat kapcsoltak be illegális mun­kára, felkészítve őket arra, hogy ha rendőrkézre kerül­nek, ez talán életük feláldo­zását is jelenti. A több százra szaporodott illegális kommu­nista párthálózat magába ölelte Békéscsaba, Szarvas, Szentetornya, Gádoros, Nagy­szénás, Kunszentmárton, Nagymágocs, Mezőtúr, Doboz pártsejtjeit és a budapesti kapcsolatokat, ahonnan el­sősorban a röpcédulákat és az illegális tankönyveket kapták. A párt sejtek megbeszé­léseket tartottak ma­gánlakásokban, közö­sen hallgatták a moszkvai rádió magyar nyelvű adásait és azokat terjesztették. Röp­cédulákat szórtak a kormány országvesztő intézkedéseinek leleplezésére és szervezték a nincsteleneket az éhbérek el­leni tiltakozásra, politikai jo­gaik kivívására. Kommunis­ta sejt alakult a Rákóczi-tele- pen is, amelynek lakói pél­dátlan nyomorban - éltek. Darvas József Fekete kenyér című regénye megrázó sza­vakkal ecseteli a reménytelen Rákóczi-telepiek nincstelen- ségét. E sejt szálai ugyancsak kiterjedtek a környéki tele­pülésekre. Ezek a bátor kommunista sejtek szervezték annak ide­jén a betiltott május 1-i ün­nepségektől kezdve - az ag­rárproletárok minden forra­dalmi megmozdulását a Vi­harsarokban. Veszélyesek voltak tehát az uralkodó­osztály számára és annak ki­szolgálói minden eszközzel igyekeztek megsemmisíteni, elpusztítani e szervezkedések mozgatóit. Provokátorokat, besúgókat küldtek soraikba, akik aztán el is árulták az illegális tevékenység szerve­zőit. 1937. június 17-én Gyopá- rosfürdőn illegális találkozót tartottak e pártsejtek vezetői, hogy megbeszéljék új felada­taikat, az antifasiszta nép­front-mozgalom kiszélesítésé­nek lehetőségeit. A csendőrök besúgóik segítségével már lesben álltak a találkozó színhelyén. Bekerítették a környéket és nagy erőkkel el­fogták a találkozó résztvevő­it. Az orosháziakon kívül ek­kor tartóztatták le Gyuska János békéscsabai, Szvák András szarvasi, és Sinka László szentetomyai sejt­összekötőt. Június 28-án bu­kott le Kun és Dér orosházi csoportja. A csendőrség politikai nyo­mozói a legbrutálisabb mód­szerrel igyekeztek felgöngyö­líteni a vihasarki illegális kommunista mozgalmat. Né­hány hét leforgása alatt több mint kétszázötven embert, körülbelül százötven kom­munistát tartóztattak le. E napok orosházi légkörét Dar­vas József Nyaralási napló című nagyhatású írása örö­kíti meg. A csendőrpribékek az orosházi községháza hír­hedt 7-es cellájában nyomo­rékká vertek embereket. Szadista módszereik, váloga­tott kínzásaik nem ismertek határt. Földönfutóvá tették a letartóztatottak hozzátar­tozóit is. Fekete lett az oros­házi nyár, gyászt hozott száz és száz családra. A Viharsarokban történt terrorhadjárat a magyar és a nemzetközi munkásosztály mély felháborodását váltot­ta ki. Aj moszkvai rádió, s a Prágában kiadott Dolgozók Lapja (a párt akkori köz­ponti újságja) foglalkozott az eseményekkel, és közölte a nemzetközi visszhangot is. „A korábbi üldözés arányait messze meghaladja az a ke­gyetlenség, amellyel a vi­harsarki mozgalom letörésé­re törekszenek. A terror- hadjárat célja a munkás- mozgalom, a fasiszta uralom egyetlen következetes ellen­sége teljes felszámolására” — írta a lap. A kínzásokat hősiesen tű­rő párttagok állhatatos ta­gadása miatt a bíróság igen sok esetben képtelen volt bizonyítani a szervezkedés, vagy más illegális munka vádját a letartóztatottakkal szemben. Ezért a több mint kettőzászötven letartóztatott helyett az 1937. december 31-én megfogalmazott szege­di királyi ügyészségi vádirat csak 120 embert állított vészbíróság elé. Kik voltak ezek az elv­társak? összetételükből ki­rajzolódik a mozgalom erős­sége, a hagyományok élő ha­tása és nevelő ereje is. La­kóhely szerint 44-en oroshá­ziak, 18-an gádorosiak, 13- an békéscsabaiak, 12-en szarvasiak, 5-en kunszent­mártoniak, hárman szente- tornyaiak voltak, két-két résztvevőjük mezőtúri, illet­ve nagymágocsi, egy-egy pe­dig dobozi, illetve kiskirály­sági (ma Eperjes). Tizenki­lenc budapesti szerepel a vádiratban. A letartóztatot­tak fele volt agrárproletár, 39-en ipari munkások és 12- en önálló kisiparosok (segéd nélküliek) voltak. Kilencen értelmiségiek és vegyes fog­lalkozásúak. Orosházán a negyvennégy közül harminc­egyen az1 iparban és a ke­reskedelemben dolgoztak, s tizenhármuk számított agrár­proletárnak. Békéscsabáról és Szarvasról az agrárprole­tárok voltak többségben. A letartóztatottakból 43 volt negyven éven túli, akiknek mozgalmi tapasztalatai még a dicső Tanácsköztársaság idejéből származtak, ök je­lentették az összekötő kap­csot az első világháború utáni generációkkal. Nevelő munkájuk eredményességét jelzi, hogy 27 harminc éven aluli nevét is felsorolja a vádirat. A lebukások közben és után új hadsereg szervezke­dett, a proletariátus leg­jobbjai nem féltek a meg­próbáltatásokból, volt erejük a szenvedések elviselésére, jogaik követelésére, mert biztosak voltak abban, hogy eljön a jobb vüág. Es 1944- ben a hős szovjet katonák a szocializmusért folyó harc élén járó Viharsarokba hoz­ták el először a szabadságot számukra is és egész népünk számára. „Negyven év után a 7-es szobát, ezt a hírhedtté vált vallató helyiséget porrá zúz­ta a történelem, de a még élők csontjaikban érzik az emlékét. Négy évtized for­gatagában megritkult a csa­pat, kidőltek a sorból a meg­próbált harcosok, akik a szabadság hajnalfényénél még talpon voltak. ...Mikor a régi harcokra, a küzdel­mek részeseire emlékezünk, köszöntjük benne történel­mi helytállásukat, de a mát építő erőfeszítéseit és holnap folytatandó munkáját is. Mert él és virul e táj, a Vi­harsarok!” — mondotta be­széde végén Dumitrás Mi­hály. S hozzátehetjük: — pél­daadásuk jó talajba hullott, s az emlékülés fiatal korosztályhoz tartozó érdeklődő résztvevői tiszte­lettel hajtották meg a fejü­ket a nagy tettek ma is élő tanúi előtt. Varga Dezső

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents