Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-26 / 149. szám
1977. június 26., vasárnap o Magyarok a Budzsak-sztyeppén Az év elején Moszkvában és Budapesten aláírták a szovjet Mezőgazdasági Minisztérium, valamint a magyar Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium tudományos-technikai együttműködéséről szóló megállapodást. Mindkét országban kijelölték a kísérleti-termelési parcellákat: Magyarországon szovjet technológiával cukorrépát, a Szovjetunióban pedig magyar szakemberek ipari módszerekkel kukoricát termesztenek. Moldavai tudósítónk, Georgij Sztojlik, arról számol be, hogyan kezdődött a Szovjetunióban a „magyar kísérlet”. Sibalin Antal, a magyar csoport vezetője éjszaka arra ébredt, hogy nehéz esőcseppek dobolnak az' ablakon. Itt, a Moldava déli részén, a Budzsak-sztyeppén nagyon kellétt az eső azokon a földeken is, amelyeket a „magyar” kukoricatermesztési rendszer-kísérletre kijelöltek. Sibalin otthon, a bajai mezőgazdasági kombinátlósi László a 12-soros vetőgépet. Mellette segítőkészen állt Pavel' Parmakli, a gépészbrigád vezetője. Jól ismerik őt szülőföldjén, Valia Perzsej faluban — neve magyarul Szilvás völgy —, és az egész köztársaságban. Több mint 25 éve vezeti a mezőgazdasági gépeket ezeken a földeken; megkapta a legmagasabb kitüntetést, a rá a következő három esztendőben. — Így igaz, tanulni és tanítani is kell egyszerre. — A megállapodás szerint ez idő alatt magyar barátaink segítenek egyharmadával növelni a kukoricahozamokat, az utóbbi öt év átlagához képest. S ezalatt gépkezelőinket és agronómusainkat is megtanítják az új termesztési technológiára. Minden feltétel adott a kísérlet sikeres végrehajtásához. Megérkeztek a Szovjetunióban, Magyarországon, az NDK- ban és Csehszlovákiában gyártott gépek, amelyekre ezt a termesztési rendszert alapozták. — Érdemes néhány szót szólni a vetőmagról is — tette hozzá Sibalin Antal. — Az első évben magyar és francia hibrideket próbálunk ki és azt is megvizsgáljuk, hogy Hollósi László az új gépekkel ismerteti meg Szytepan Pasali mérnököt. ban sok mindent megélt, jó termést hozó éveket, és olyanokat, mint a tavalyi, amikor az időjárás nagyon kedvezőtlen volt, mégis 45 mázsa kukoricát termesztettek hektáronként. Az új helyen, a szovjet barátainál azonban azt szerette volna, ha minden a lehető legjobban menne. Az éjszakai kellemesen meleg eső nem tartott soká. Reggel munkatársaival — Ribár Ferenc és Hollósi László traktorossal, Korsós József és Takács László ag- ronómussal már teljesen száraz úton mentek ki a mezőre. A szél gyorsan terelte a felhőket és délben már ragyogó napsütésben fürdött a ház, ahol kint a földön a gépkezelők élnek és ahol indulásra készen sorakoznak a vetőgépek. Gyorsan, megszokott mozdulatokkal készítette elő HolSzocialista Munka Hőse címet, s a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselője. Szívélyes házigazda és fáradhatatlan segítőtárs. Hol- lósival még Magyarországon ismerkedtek meg, amikor Pavel Parmakli tavaly ősszel más moldavai kollégáival a magyar kukoricatermesztés bajai rendszerével ismerkedett. Míg a gépkezelők tették a dolgukat, Korsós József, a moldavai kolhozok tanácsának növénytermesztési főag- ronómusával újra ellenőrizte a talajt, Takács László ismét az eget kémlelte; — Eső kellene! Vlagyimir Zamulko együttérez vele, barátságosan hát- baveregeti: — Semmi baj, László, minden rendben lesz. Most állj neki orosz és moldavai nyelvet tanulni, szükség lesz még az itteni természeti és időjárási viszonyok közepette, a kísérleti parcellákon milyen termést hoz a tíz különféle fajta, amely szerintünk a legalkalmasabb. Szép lassan berendezkedünk. Itt van minden, amire a tavaszi munkáknál szükségünk van, júniusban megérkeznek a kombájnok, az ekék, a szárvágógépek. Szov- jet-Moldava földje három év alatt második otthonunkká válik — mondta a magyar csoport vezetője. A második otthonról, szólva Csadir-Lungára gondol, ahol kényelmes szállodában rendezkedtek be. Hároméves kísérlet áll előttük. Amikor elbúcsúztunk résztvevőitől, a sztyeppe fölött sűrű esőfelhők gyülekeztek. Azt kívántuk, legyen annyi eső, amennyire szükség van. APN—KS Teremtő igyekezet 650 millió forint nem kis pénz. Nagyjából egy közepes gépipari vállalat termelési értékének felel meg. Vagyis, megközelítően ezer— kétezer ember egyévi munkájának az értéke. Nos, ezt a 650 milliót ezúttal szinte játszva kereste meg, napi munkája mellett és munkaidőben, 32 gyárnál, összesen talán 500 ember, tehát vállalatonként 15—20. Ezek az emberek ezt az eredményt — szakszerűen szólva — költségmegtakarítással érték el. Ügynevezett értékelemző munkacsoportokba szerveződve, módszeresen elkezdték keresni, hogyan, mivel takaríthatnának meg a' vállalatuknak egy-, tíz- vagy ötvenmillió forintot a termelési kiadásaikból. E költségmegtakarítás mögött persze, valójában anyag-, energia-, idő- és munkaerőmegtakarítás rejlik. A használati értéket tekintve pedig ugyanazt a gyártmányt, s abból ugyanannyit termelnek ma is, mint a kisebb-na- gyobb módosítások előtt — csak éppen több mint fél- milliárddal olcsóbban. Ez iaz egyik — s valóban látványos és igen elgondolkoztató — eredménye az OMFB által valamivel több mint egy éve kezdeményezett pályázatnak, amelyhez azután a termelő tárcák és több társadalmi szervezet is csatlakozott. A pályázaton részt vevő 32 gyárat 112 jelentkező vállalat közül, értékelemző előzetes programjuk alapján, egy erre a célra alakult tárcaközi bizottság választotta ki. Egy év múltán a; már kidolgozott és az adott vállalatnál bevezetett értékelemző tanulmányokat is ez a bizottság bírálta el, s ítélte oda a pályadíjakat. A jó szakmunkások, szakemberek előtt persze az értékelemzés módszere valójában sohasem volt ismeretlen. Azok előtt, akik a munkában, mintegy „belülről indíttatva”, mindig igyekeztek jobb, olcsóbb, egyszerűbb megoldásokat találni. Az ilyen alkotó vénájú emberek sohasem tartották véglegesnek az előző napi eredményeket, műszaki megoldásokat, tudták, hogy az idő haladtával, a tudás és a tapasztalat, a gyakorlat gyarapodásával mindig nyílik mód a jobbításra. Az értékelemzés, ha nem is a tudomány, de alkalmazásához mindenesetre sokrétű ismeretanyag elsajátítása szükséges. Nem szabad pusztán divatból belevágni, mert kellő ismeretek híján, jóval több kár származhat, mint haszon. A módszer fogásait, szisztémáját, tudományát meg lehet és érdemes is megtanulni. Az mindenképpen nélkülözhetetlen, hogy egy-egy megalakított elemző- csoportban mindig legyen 2-3 ember, aki ezt a speciális tanfolyamokon nyújtott ismeretanyagot már elsajátította, és önállóan alkalmazni tudja. S aztán jöhet a vállalat vezetői által feladott lecke, amelyet a kicsi, de erős csapat bizonyosan jól megold. Szivattyú kölcsönbe Új gabonatárolók az ötödik ötéves tervben Az aratás idején mindig visszatérő kérdés, hol tároljuk a gabonát, mit teszünk a termés biztonságos elhelyezésére? Ez érthető, hiszen a megtermelt értékek megóvása csak megfelelő raktározással valósítható meg. A mezőgazdasági termelésre is erőteljesen hat az, hogy milyen ütemben fejlődik a tárolás és a feldolgozás. A negyedik ötéves tervben 574 ezer tonna gabona befogadására képes tárolótérrel bővült a gabonafelvásárló vállalatok raktártere, de a nagyarányú raktárfejlesztés ellenére a gabonatárolótér- hiány fokozódott. Ennek oka; a gabonatermelés ugrásszerű fejlődése. Ezt mutatja az is, hogy a gabonaipar őszi csúcstárolási készlete a negyedik ötéves tervben 2,9 millió tonnáról 4,5 millió tonnára emelkedett. Az ötödik ötéves terv azonban további termelésnövekedéssel számol, tehát még több gabona felvásárlásáról, tárolásáról, feldolgozásáról és exportálásáról kell gondoskodni. Ez indokolja azt az elhatározást, ~ hogy gyorsított ütemben kell fejleszteni a raktárkapacitást. Ezért az Állami Tervbizottság vasbetonsilók, fémsilók és könnyű- szerkezetes raktárak létesítésére 3 milliárd forintot hagyott jóvá az ötödik ötéves tervben. Ebből a pénzből összesen 700 ezer tonna gabona tárolására alkalmas tárolótér építhető meg. Ebben az ötéves tervben összesen 280 ezer tonna gabona betakarítására alkalmas vasbeton rendszerű gabonatároló silókat építenek. Ezek a silók 80—100 éves élettartamúak. De építenek a tervidőszakban 160 ezer tonna gabona fogadására képes fémsilókat is. Ezek a silók a feldolgozásra kerülő gabona- készletek 3-6 havi tárolására alkalmazhatók, élettartamuk 20—25 esztendő, összesen 260 ezer tonna gabona tárolására képes földszintes raktárakat is építenek az ötödik ötéves tervben. Ezek a raktárak hazai gyártású típuselemekből felépíthetők. A könnyűszerkezetes épületekben a gabona kezelése főként mozgatható gépekkel végezhető, tehát a technológiai követelményeket csak részben elégítik ki. Előnye a földszintes raktáraknak, hogy a kivitelezést helyi építőszervezetek is elvégezhetik. A Békés megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat csaknem 66 ezer tonnával tervezte tárolói bővítését ebben a tervidőszakban. Ennek a munkának a négyötödét már 1976. decemberére elvégezték, s ez lehetővé teszi, hogy a tervidőszak végére megközelítően százezer tonnával több gabonát és más terményt tudjanak tárolni, mint az előző ötéves terv idején. A program során — hogy csak a legjelentősebbekről szóljunk — Me- zőkovácsházán és Békéscsabán egy-egy vasbeton gabonasiló, Sarkadon és Dévavá- nyán egy-egy fémsiló épül, Szeghalmon, Füzesgyarmaton és ugyancsak Sarkadon pedig csarnoktárolókat is létesítenek. Ám a megnövekvő mezőgazdasági termelés igényeit ezek a tárolók sem tudják teljesen kielégíteni, és így a vállalat továbbra is számít a termelőszövetkezetek segítségére (bértárolás). Miközben már 1979—80-ban előkészítik a VI. Ötéves terv hasonló munkáit, további, igen jelentős beruházásokat is megvalósítanak, nem kevesebb, mint — összesen — 450 millió forint értékben. Ennek során még ebben a tervidőszakban hozzáfognak egy békéscsabai koncentrá- tumgyártó üzem építéséhez, továbbá elkezdik és be is fejezik az orosházi malom és a dévaványal hántoló felújítását, s jövőre termelni kezd a sarkadi keverőüzem is. Mind a felsoroltakon kívül — aminek együttes értéke 760 millió forint — egyéb jelentős új beruházásokat (többek közt szociális létesítményeket is) megvalósítanak még 1980-ig a malomipari vállalatnál. Ilyen cukorrépákat, mint amilyenek a mostaniak, ritkán látni. Átlagon alul nyisz- lettek, 6-7 dekát ha nyomnak. A gyökér elvékonyodó vége viszont mindent megmagyaráz. Van, amelyik 30 centiméterre is megnyúlt, a víz után kutatva, mert a talaj felső 20 centis rétege majd mindenütt kiszáradt már. Pedig az öntözőberendezések megközelítően pontos becslések szerint legalább 50 ezer hektárra juttathatnák el megyénkben a csatornák, tározók vizét, ezzel szemben a mai napig még csak 20 ezer hektárt locsoltak meg az üzemek. Az érvek ismerősek: nincs elég öntözőberendezés, vagy ha van, akkor az ember kevés, s végül ha van ez is, az is, mégsem öntöznek, mert a számítások szerint: nem éri meg. Nos, ezekkel az érvekkel könnyű vitába szállni. Először: öntözőberendezés pedig annyi van, amennyi kell, szivattyút meg a vízügyi igazgatóság még kölcsönbe is ad az igénylőknek. Továbbá, ha valahol fontosnak tartják az öntözést, ott embert is tudnak megfelelő számban máshonnan átcsoportosítani. Azok pedig, akik kételkednek az öntözés hasznosságában, keressék fel a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz, a békéscsabai Május 1. Tsz, a körösi vagy a Szarvasi Állami Gazdaság szakembereit és győződjenek meg kétkedésük alaptalanságáról. Mondom, ezek azok az érvek, amelyekről — öntözésről szólva — vitatkozni lehet. De hogy mit mondhatnánk annak a tsz-vezetőnek, aki — mikor megkérdezték tőle: miért hagyja szomjúságtól fúl- dokolni cukorrépáit, kukoricáit — vállrándítva csak annyit felelt: tavaly ilyenkor 100 milliméter csapadék hiányzott a földből, mégsem öntöztünk, most meg legfeljebb ha 30 milliméter a hiány — szóval, hogy ennek az embernek mit válaszolhatnánk, azt igazán nem tudom. A vízügyi igazgatóság is csak szivattyút tud kölcsönözni. Mást nem... (kőváry) Július 1-én lép életbe az egységes, felemelt műszakpótlék A Minisztertanács határozata alapján július 1-én vezetik be azoknak a fizikai dolgozóknak és a termelést közvetlenül irányítóknak az egységes, felemelt műszak- pótlékát, akik az iparban, az élelmiszer-kiskereskedelemben vagy a vendéglátásban több műszakban végzik munkájukat. Ezek a dolgozók július 1-től a délutáni műszakban egységesen 20, az éjszakai műszakban 40 százalék pótlékot kapnak, és további 10 százalék pótlék jár közülük azoknak, akik folytonos munkarendben dolgoznak. A műszakpótlék emeléséhez az állam anyagilag is jelentékeny mértékben hozzájárul. Minden olyan ipari, élelmiszer-kiskereskedelmi és vendéglátó vállalat meghatározott állami támogatást kap, ahol a II—III. műszakban teljesített munkanapok aránya 1976-ban elérte a teljesített összes munkanap 8 százalékát. Ahol ugyanis ennél kisebb mértékben alkalmazzák a több műszakot, ott a vállalatoknak nem okozhat nagyobb gondot a műszak- pótlék emelése, mert ezeken a helyeken az emelés ösz- szege a béralapnak még az egy százalékát sem éri el. Mint a Munkaügyi Minisztériumban elmondták, a vállalatok hivatalos statisztikai jelentései alapján állapították meg, hogy az adott helyen milyen arányokban foglalkoztatják a fizikai dolgozókat több műszakban, s a számítógépek ennek alapján ösz- szegezték, hogy egy-egy vállalatnak mekkora állami támogatás jár. Az ágazati minisztériumok, felügyeleti szervek már tájékoztatták vállalataikat ezekről az ösz- szegekről és az elszámolás módjáról is, így a magasabb műszakpótlékot a vállalatok már a júliusi bérrel zavartalanul kifizethetik. A pótlékemeléshez mintegy 1500 vállalatnak évi 1,8 milliárd forint támogatást nyújt az állam, vagyis az emelésnek több mint kétharmadát a költségvetésből finanszírozzák. Természetesen előfordulhat, hogy valamely vállalatnál — például átszervezés miatt — az utóbbi időben lényegesen megváltozott a több műszakosok aránya, amit a támogatás összegének kiszámításakor még nem tudtak figyelembe venni. Ilyen esetekben az ágazati minisztériummal kell a vállalatnak konzultálnia. Olyan eseteket természetesen a minisztériumok nem vehetnek figyelembe, amikor a vállalat fizikai beosztásúnak akar feltüntetni olyan dolgozókat, akiket korábban „tévedésből” -egyéb kategóriába sorolt. Viszont lehetőség van arra, hogy a? ágazati miniszter továbbra is nagyobb pótlékot engedélyezzen azok részére, akik eddig is a mostantól kötelezőnél nagyobb pótlékot kaptak. A Munkaügyi Minisztériumban rámutatnak, hogy a vállalatoknál helyesen teszik, ha alaposan áttanulmányozzák a műszakpótlék egységesítésével és emelésével kapcsolatos minisztertanácsi határozatot. Ebből ugyanis kitűnik, hogy mely ágazatokban, s hogy csupán a több műszakban foglalkoztatott fizikai dolgozók és közvetlen termelésirányítók műszakpótléka emelkedik. Nem emelkedik tehát azoknak a pótléka, akik egy műszakban dolgoznak, mint például — az éjjeliőröké. Annak eldöntésére pedig, hogy ki számít fizikai dolgozónak, egyértelműen eligazítást ad maga a munka jellege, a besorolásról szóló okmány. Ezenkívül a vállalatoknál rendelkezésre áll a Foglalkozások egységes osztályozási rendszere című KSH-kiadvány, amely munkakörök szerint felsorolja, hogy mely munka milyen kategóriába tartozik. Az ipari dolgozók esetében még egyszerűbb a helyzet, mert itt a műszakpótlék arra a körre vonatkozik, amelyet 1973-ban a munkás-béremelés is érintett. A változás csak annyi, hogy az emelés most nemcsak az állami vállalatokra, hanem a szövetkezetekre is kiterjed. A vállalat és a dolgozók közötti vitás esetekben a munkaügyi döntőbizottsághoz kell fordulni.