Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-25 / 148. szám
1977. június 25., szombat o Hz öntözővíz aranyat ér... Nemrég hangzott el egy tanácskozáson, hogy megyénkben 30 ezer, más becslések szerint 50 ezer hektár föld lenne öntözhető, ez az a terület, ahova már eljuthat az öntözővíz. A vízügyi igazgatósággal 25 ezer hektár öntözésére kötöttek szerződést a gazdaságok és május végéig, június közepéig mindössze 18 ezer hektár kapott mesterséges csapadékot. A nyár elején évről évre elhangzanak a felhívások az öntözés fokozására, de az eredmény elég csekély. Miért nem élnek a gazdaságok a mesterséges esőztetés adta lehetőségekkel? Nincs mód az öntözésre? Nem éri meg, vagy nincs rá szükség? A tankönyvek szerint hazánk éghajlata mérsékelt övi, de az agrometeorológusok ehhez még azt is hozzáteszik: aszályba hajló. A csapadék ugyanis nemcsak kevés, hanem néha nem is akkor esik, amikor legjobban kell. Április 20. és június 20-a között a megyében átlagosan 48 milliméternyi eső esett, és ez rendkívül kevés. A talaj felső rétege teljesen kiszáradt és a nagyobb károktól csak az menti meg a mező- gazdaságot, hogy tavasszal bőséges esők voltak. Kell Erre azonban nem lehet mindig számítani. A talaj vízháztartásának kényes egyensúlya könnyen megbomlik, és akkor vagy kipusztul a növény, vagy a vártnál lényegesen kisebb termést hoz. A nagyüzemi mezőgazdaság — érthetően — a termelés biztonságára törekszik, de ezt a bizonytalan csapadékeloszlás súlyosan veszélyezteti. Hosszú évek tapasztalata szerint Magyarországon minden öt évből 3—4 olyan, hogy a tenyészidőszak valamelyik részében öntözést igényelnek a szántóföldi kultúrák. A nagy termés egyik előfeltétele ma már, hogy megfelelő időben juttathassuk vízhez a növényeket. öntözni tehát kell, de van-e honnan és mivel? A kérdés első felére könnyebb a válasz: ahol már kiépültek az öntözőcsatornák, ott az idén van víz bőven. Az Országos Vízügyi Hivatal minden korlátozást feloldott, a mező- gazdaság annyit öntöz, amennyit tud és akar. Magasról nézve ai határt a táblák között látható a vízzel teli csatornák ezüstös csib logású hálózata. Sajnos még nem az egész megye ilyen. Több helyen az akadályozza a nagyobb mérvű öntözést, hogy bányagödrökből, csőkutakból juthatnak csak vízhez. Ez egyrészt drága, másrészt kevés. Változást csak a Tisza II. öntözőrendszer kiépülése hoz majd. Lehet Ahol van víz, ott gyakran a kijuttatás okoz gondot. Nincs munkaerő, s a jelenleg használatos öntözőberendezések zöme még sok kézi munkát igényel. Kevés a könnyen mozgatható, még kevesebb az önjáró eszköz, a mezőgazdaságban pedig egyre kevesebb a munkáskéz. Mindez azonban nem akadályozhatja az öntözést komoly mértékben, mert léteznek már korszerű, kevés kézi munkát igénylő öntözőgépek is. Ezenkívül a nyári időszakban a diákok is bevonhatók a csövek áttelepítésére. Azok a gazdaságok, melyek komolyan vették ezt a fontos feladatot és jól felkészültek elvégzésére, most különösebb gond nélkül végezhetik a munkát. Több helyütt viszont a meglevő lehetőségeket sem használják ki és ennek súlyos következményei lehetnek. Annak persze, hogy valahol élnek-e a lehetőségekkel, gazdasági okai vannak. Esetünkben az esőre várás kockázata és az öntözés költségei állnak szemben egymással és néha rosszul becsülik fel ezek arányát. Pedig a számítások azt bizonyítják, hogy egyértelműen gazdaságos dolog öntözni. A füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezetben például az elmúlt évben 630 hektáron vetettek cukorrépát, és a területből 450 hektárt tudtak öntözni. Az öntözött területen 480 mázsa volt a hektáronkénti átlagtermés, a többin 300. A különbség tehát óriási és ez mintegy 3 millió, forint többletjövedelmet hozott a termelőszövetkezetnek. Megéri A víz persze nincs ingyen. Nánási János öntözési üzemmérnök gyorsan kiszámolta, hogy nekik 95 fillérbe került égy köbméter víz kijuttatása a-földekre. Ez már minden költséget tartalmaz, beleértve az amortizációt és a munkabért is. A cukorrépára 720 ezer köbméter vizet locsoltak ki, ez durván 700 ezer forint. Ha ezt összehasonlítjuk a jóval nagyobb nyereség összegével, akkor nem kell hozzá kommentár. De nézhetünk más számokat is. A füzesgyarmatiak tavaly 2300 hektárt öntöztek, és ennek az összes költsége 1 millió 630 ezer forint volt. A cukorrépa többlettermésének alig fele fedezte tehát a teljes kiadást, a többi haszon — tulajdonképpen — már ingyen van. Érthető, hogy ezek után a füzesgyarmatiak az öntözés fejlesztését határozták el. Erre a tervidőszakra 20 millió forintot szavazott meg a tagság meliorációra, vízrendezésre, öntözésre. Már kész a terv, 250 hektár alagcsöve- zésére oly módon, hogy azzal ne csak vizet elvezetni, hanem nedvességet a talajba juttatni is lehessen. Ezzel) a módszerrel tavaly már kísérleteztek és nagyszerű eredményt hozott. Növelni fogják a talajba lefektetett úgynevezett félstabil öntözőrendszer hosz- szát és természetesen új gépeket is vásárolnak. Mindez nem kevés pénzbe kerül, de Füzesgyarmaton már kiszámolták: megéri. Vajon mikor jönnek rá erre mindenütt? Lónyai László Fácántojás keltetőgépekbe és kotlák alá Az endrődi Béke vadász- társaság május első felében kezdte meg a zöldellő határban fészket rakó vadszárnyasok lerakott tojásainak szervezett mentését, begyűj- tését. A forgalmasabb dűlőutak, a Köröst ölelő gátak mentén és a tsz-ek üzemegységeiben elhelyezett táblákon hívták fel a földeken dolgozók figyelmét e vadgazdálkodás szempontjából is igen jelentős tevékenységre. A kijelölt begyűjtőhelyeken a fácán- és fogolytojásokat anyagi juttatás ellenében átveszik a vadásztársaság megbízottai. A széles körű propaganda- munka eredményeként már eddig is több ezer fácán-, fogoly- és vadkacsatojást gyűjtöttek be mezőgazdasági területekről. Különösen kaszálás közben bukkannak jelentősebb számú, tojásokkal rakott fészekaljakra a mezőn dolgozók. Hornok Imre és Szilágyi Gáspár, a helyi Lenin Tsz rizsőrei például rendszeres begyűjtői Gel- lai Ignác vadőrnek. Nemcsak a kaszálás közben talált tojásokat, hanem a már kikelt, tehetetlen fácáncsibéket, foglyokat és apró vadkacsákat is „beszolgáltatják”. A'megmentett és összegyűjtött tojások keltetőgépbe és kotlók alá kerülnek, s a napvilágra jött pelyhes kis vadszárnyasok gondos felügyelet mellett a korszerűen kialakított fácántelep előnevelőjében fejlődnek tovább. Említésre méltó még annak az öt túzoktojásnak a megmentése is, melyet szintén Endrőd határában találtak. A túzok, ez a nagytestű védett madár ugyanis ritkaságnak számít a vadász- társaság területén. Az öt tojásból kettőből kelt ki csipogó túzokfióka, melyek azóta már Budapestre, a Vadállattani Intézetbe kerültek. Sz. K. Gellai Ignác vadőr motorjával mindennap feltűnik a dűlő- utakon, s a talált tojásokat a helyszínen veszi át. Szilágyi Gáspár, a Lenin Tsz rizsőre adja át neki a kaszálás közben talált fácántojásokat Szalma A Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézetben önálló laboratórium foglalkozik az egyik leggyakoribb munkahelyi és környezeti ártalommal: a zajjal. A szakemberek érzékeny műszerekkel „feltérképezik” a zajforrásokat és megtervezik a védekezés módját is. Képűnkön az Iparművészeti Vállalat kazánházában végeznek méréseket (MTI-fotó, Csikós Gábor felvétele — KS) Takarmányozás legeltetéssel Békés megyében 1976. 'első öt hónapjában több mint 375 ezer hektoliter tejet vásároltak fel. Ebben az évben, ugyancsak az első öt hónapban 24 százalékkal többet, csaknem 467 ezer hektolitert adtak át a gazdaságok és a kistermelők a felvásárlóknak. A tejtermelés növekedése, de az állattenyésztés egészének fejlődése is megköveteli a szükségletnek megfelelő takarmányellátást. Az elmúlt évben jó minőségű szálas takarmányt takarítottak be az üzemek, csak éppen keveset. A tartósított takarmány — a szenázs és a szilázs — mennyiségével nem volt baj, a minőségi követelménynek azonban nem felelt meg. Ebben az évben az eddigi betakarításoknak kedvezett az időjárás, így az üzemek nagy tömegű, jó minőségű takarmányt állíthattak elő. Békés megye gyepterülete mintegy 47 ezer hektár, ami a kukoricatermő terület nagyságának majdnem a fele. Az állattenyésztés — a szarvasmarha és a juhászat — takarmányellátásában kiemelkedő a szerepe e területek fűtermésének. A gyepek hasznosítása nem korlátozódhat csupán a legeltetésre. Az ilyen módon szinte természetes körülmények közt „betakarított” takarmánynak azonban kétségtelen előnyei vannak az állattartás és a növénytermelés szempontjából is. Mégis figyelembe kell venni a helyi adottságokat, a legeltetési technika korszerűségét, és így dönteni, hogy a legeltetés, vagy más betakarítási mód a legmegfelelőbb-e? A gyepek állateltartó képességét — azt, hogy az adott terület termése hány állat takarmányozására elegendő — nem csupán a legeltetés, hanem az összes betakarított termés határozza meg. A megyében 64 termelő- szövetkezetben, 26 ezer hektáron több mint 21 ezer szarvasmarhát és majdnem 81 ezer juhot legeltetnek április eleje óta. A korszerű legeltetési eljárások elterjedését nagyban segítik a ma már elegendő mennyiségben rendelkezésre álló — technológiai igényeket kielégítő — villanykarámok. Ezek kialakítása egyszerű, használatuk biztonságos, de alkalmazásuk a technológiai fegyelem pontos betartását igényli. A száraz májusi időjárás kedvezett a réti széna készítésének is. Az előző évekhez viszonyítva jóval nagyobb mennyiséget takarítottak be az üzemek az első kaszálások alkalmával. Sok helyen a hagyományos fűkaszák még az általában kevesebb zöldet adó ősgyepeken is csak nehezen birkóztak a nagy fűterméssel. Ahhoz, hogy a mostanit követő kaszálások is sikeresek legyenek, a gazdaságoknak van mit tenniük. A takarmánygazdálkodás fejlesztéséért rendezett bemutatókon és tanácskozásokon a szakemberek kísérleteikkel is bizonyították, hogy legeredményesebben és leggazdaságosabban műtrágyázással lehet növelni a gyepterületek termését — ha mód van rá — öntözéssel kiegészítve. Itt említjük meg azt a hibát, amit gyakran elkövetnek a gazdaságokban: a nyári futó záporok után abbahagyják az öntözést. Pedig az ilyen alkalmakkor hulló csapadék kevés és hamar elfolyik, illetve elpárolog. Nincs ideje arra, hogy a talajba szivárogjon. Tehát a záporok után is szükség van az öntözésre. — Ge — Kucsera bácsi jut eszembe, az állami gazdaságból, ahol gyakornokoskodtam. Tiszte szerint egész nap a határt járta. Mindent észrevett: a fa alatt felejtett ekét, a csöpögő kutat, a törött cserepet az istálló tetején. Rendre jelentette is minden tapasztalatát, azután nem hagyott békét a vezetőknek, míg a rend helyre nem állt. Kucsera bácsi még a rozsdás csavarokat is felfedezte az út porában. Össze is gyűjtötte valamennyit tarisznyájába és úgy vitte a műhelybe, hogy ott „petróba” tegyék — ahogy ő mondta —, mert még szükség lehet rá. Hiába is mutatták neki a szerelők, mennyi csavar van raktáron, Kucsera bácsi nem szállt vitába. „Munka van abban is fiam. Azért, mert ma nincs szükséged rá, még nem haszontalan. Holnap már kellhet.” Mondom, Kucsera bácsi jut eszembe, amikor hallom; megint azon vitatkoznak itt is, ott is: mi legyen a szalmával? Vannak, akik a tavaly összehordott mezei kazlakra mutogatnak: lám, a kutyának sem kellett, most csak helyet foglal, s egyetlen haszna, ha a fácán ott kelti ki csibéit. Ezt hallva mások a 40 filléres megoldással hozakodnak elő — ennyibe kerül egy doboz gyufa, ami a szalma felgyújtásához kellene. Kucsera bácsi erre azt mondaná: miért nem mindjárt a búzatáblát gyújtod fel, fiam, akkor nemcsak a szalmával, hanem a terméssel sem lenne semmi gondod. Es akkor még csak azt sem állíthatnám, hogy Kucsera bácsi eltúlozza a dolgot. Mert jóllehet nem egy szalmakazal áll megyénkben a mezőkön, s úgy tűnik, valóban hasznavehetetlenül. De aminek mi nem vesszük hasznát, az már végképp elvesztette az értékét? A bat- tonyai tsz-ek példája mást bizonyít: ezek az utolsó köte- gig értékesítették szalmájukat. A szalmában ugyanúgy munka, tehát érték fekszik, mint magában a búzaszemben. Nem szabad, semmiképp nem szabadna veszni hagynunk. Más kérdés az, hogy a szalma értékesítésének gondját nem viselhetik egymaguk ' a termelők, ök legfeljebb csak megjegyezhetik, hogy ha már ennyi szalma terem, ha már géppel be lehet takarítani, talán még egy új szalmafeldolgozót is érdemes lenne létesíteni. „Ezért tanultunk számolni az iskolában, nem?!” — jegyezhetné meg joggal Kucsera bácsi is. (kőváry) Kiegészítő bútorok kislakásokba A Szarvasi Bútoripari Szövetkezet termékeinek többségét a kiegészítő bútorok gyártása jelenti. A modern, házgyári lakásokba az idén 2 és 3 ajtós szekrényből ez- ret-ezret készítenek, míg kombinált szekrényből 4 ezret gyártanak. Az idén megkezdték a „Krisztina” gyermekbútorok sorozatgyártását, mely terméket hétféle összeállításban lehet használni. Tavaly Budapesten az Otthon ’76 kiállításon nagy sikerrel mutatták be a rusztikus jellegű, magyaros motívummal díszített fenyő ebédlő szekrénysort. Ebben az évben 200 ilyen garnitúrát gyártanak. A szövetkezet még két variálható szekrénysort, szóló heverőket és foteleket gyárt, elsősorban a modern lakásokba. Termékeiket zömmel belföldön, a környező megyékben értékesítik. A lakberendezési tárgyakon kívül ötféle hangfalat gyártanak, a Gyulai Fa, Fém Szövetkezettel kooperációban irodabútorokat készítenek, mely termékek eljutnak a világ minden részébe. Előrehaladott tárgyalás folyik egy francia céggel közvetlen export szállítására. A szövetkezet kedvező ajánlatot kapott vadászházak berendezéseinek gyártására és szerelésére. Ugyancsak tárgyalnak egy svájci céggel is, mely rusztikus jellegű, kiegészítő bútorokat szeretne rendelni. A szövetkezet több újdonsággal készül az Otthon ’77 kiállításra, melyen az idén is elsősorban rusztikus jellegű, fenyőbútorokat mutatnak be. ^ A Szarvasi Bútoripari Szövetkezet tervében ebben az évben 42 millió forint termelési érték szerepel, s ezt a célkitűzésüket időarányosan túlteljesítették.
