Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-24 / 147. szám

1977. június 24., péntek

o

A Szarvasi Állami Tangazdaságban három éven keresztül, hathónaponkénti váltásban mongol diákok sajátítják el az öntözési alapismereteket. A Rózsás! kerületben tíz mongol fiatalt tanítanak a gazdaság szakemberei

Fotó: Veress Erzsi

MezSgazdasági munkán a diákok

Hagyománynak számít m».. már, hogy a diákok a nyári szünetben a könnyebb mezőgazdasági munkákba kapcsolódva teszik hasznossá magukat néhány hétre. Az előzetes felmérések alapján az idén a megye hatezer tanulójából mintegy négyezer vesz részt szervezetten a kampánymunkákban.

Állami gazdaságaink közül a mezőhegyesi, a hidasháti, a békéscsabai és az orosházi együttesen több mint 1800 fiút és lányt fogad a nyári hónapokban. Kondoros és Gyoma termelőszövetkezetei 300—350 gyerek segítségére számítanak, ezenkívül az iskolások a Békéscsabai Konzervgyárban dolgoznak majd még és a vízügyi igazgatóság is legalább hatszáz diák foglalkoztatására készült fel.

Az üzemek csak pontosan kidolgozott munkaerőmérleg alapján kérhetik feladataik megoldásához a diákok szervezett munkába állítását.

A munkafegyelem minősége

Időnként nem haszontalan egy-egy régebbi, közhasználatú fogalmat, fogalomkört átértékelni, újra végiggondolni: nem változott-e tartalma, jelentésköre — a világ változásával párhuzamosan. Különösen a gazdálkodáshoz kapcsolódó fogalmakat ajánlatos ily módon, időről időre megvizsgálni, hiszen itt, ennek elmulasztása könnyen súlyos, milliárdos veszteséget okozhat a népgazdaságnak.

Itt van például a munka- fegyelem fogalmának széles körben tapasztalható régies értelmezése. A munkafegyelem a mindennapos gyári használatban többnyire ma is mennyiségi követelmény: időpontok, időtartamok betartására vonatkoztatják. E szemlélet szerint jó a munkafegyelem akkor, ha nincs késés, ha a 8 órát mindenki kidolgozza, ha az ebédidő nem több 30 percnél, ha az ember a munkadarabot határidőre átadja, vagy megadott időközönként átad egyet.

E szemlélet „kívülről” nézi a munkát. Eszerint az a fontos, hogy az ember ott legyen a gépe mellett, vagy az íróasztalnál és tevékenykedjen szorgalmasan. Az elrohanó idő megragadása, és a rend szempontjából persze ez sem közömbös. Van is tennivaló még bőven e téren is. A valódi és hasznos munka- fegyelem szempontjából viszont az a lényeges, hogy a mi emberünk, serényen, kitöltve a munkaidőt és pontosan megjelenve műszakkezdésre min dolgozik, hogy mennyit ér az, amit csinál, milyen minőségben, milyen színvonalon látja el a munkáját.

A vevőket a világpiacon a termékek tudománya, minősége, ára, élettartama érdekli, azt fizetik meg, szemükben az a gyár „magánügye”, hogy emberei lógósak-e vagy sem. (Nálunk egy kicsit fordított a helyzet: az vált közüggyé, hogy müyen a „mennyiségi” munkafegyelem, a késés, a lógás mértéke stb. Ezt ítéljük el — társadalmilag. A brigádmozgalmak értékelésekor ez nyom sokat a latba. A termék színvonala nálunk inkább a gyár magánügye, vagy legalábbis erről, mind ez idáig társadalmilag kevés szó esett. Most talán megváltozik majd a helyzet.)

Tény, hogy napjainkban a legtöbb veszteséget a gyárnak és a népgazdaságnak egyaránt nem a lógósok okozzák, hanem a rossz minőségű munka. Tudniillik, ha valahol nem végzik el a munkát, sokat lógnak, akkor a drága — többnyire külföldön vásárolt nyersanyag megmarad. Feldolgozzák másnap, harmadnap. Nem fogy az energia, nem kopik a gép, a szerszám — csak az idő szalad el haszontalanul. Ha viszont dolgoznak valahol, serényen — de rosszul, akkor már nemcsak az idő vész el, hanem az értékes anyag, energia is.

Az a legnagyobb kár, ha valahol selejt, vagy céljának meg nem felelő termék kéZöldség és technika

Manapság nem sok idő telik el anélkül, hogy a zöldségtermesztésünk helyzete így vagy úgy szóba ne kerülne. A zöldségfélék lassan az időjárást is kiszorítják a mindennapi beszédtémák sorából. „Olcsóbb, mint tavaly, de még mindig elég drága. Megint nem lehet kapni ezt, abból meg annyi van, hogy a felét a szemétre hordják” és így tovább. Jók az értesüléseink, megítéljük gazdaságilag és politikailag a kistermelők, a nagygazdaságok, az átvevők és forgalmazók szerepét az ügyben, kritizáljuk az „emeletes” árrést.

Akárhogy is van, egy dolgot mindenképpen tudomásul kell vennünk: könnyebb beszélni a zöldségről, mint a termesztést fejleszteni, az utóbbi ugyanis nem egyszerűen a jövedelmezőségen múlik. Egy kilogramm paprikán hiába lenne akár 100 százalékos a haszon, a gazdaságok munkaerő híján képtelenek arra vállalkozni, hogy a paprikatermő területet jelentősen növeljék. Egyszerűen nincs, aki a termést leszedje.

Miért nincs különösebben nagy gond a zöldborsótermesztéssel? Csak azért, mert vetéstől a konzervdobozig szinte emberi kéz érintése nélkül oldódik meg minden. Másrészt pedig — ezt is mondjuk meg őszintén — a nem kis pénzen beszerzett borsótermesztő gépsor már nem is „engedi meg”, hogy a borsót kiiktassák a vetésszerkezetből úgy, ahogy ezt a paprikával meg lehet tenni, mivel attól még semmiféle gépsor nem marad még kihasználatlanul.

Vagyis a paprika és a hozzá hasonlóan még mindig kézi termesztésre alapozott jó néhány zöldségféle esetében nem a termesztők az adósaink. Az ő igyekezetük a megfelelő technikai feltételek hiányában csak igyekezet marad, amit ugyan tisztelnünk kell, de ennél mégis csak többre megyünk a zöldpaprikával — a vajas kenyeret falatozva.

(kőváry)

szül. Alig . kisebb a baj akkor, ha ugyanabból a gyárból, ugyanazt a terméket egyszer kiváló, másszor csapnivaló minőségben bocsátják ki. Ha mindig gyenge a minőség, mindig harmad- vagy másod- osztályú , de stabilan az, arra a felhasználók a konstrukcióikban, a karbantartó kapacitásukban felkészülhetnek, arra lehet számítani, tervezni. (Kár persze, hogy a lehetségesnél alacsonyabb használati értéket állítanak elő.) Az ingázó minőség viszont kivédhetetlen veszedelem. Az ingadozó minőségű termékeknek a legrosszabb a hírük a világpiacon. Előbb vesznek meg olyan árut, amely közismerten harmad- osztályú, mint olyat, ami közismerten megbízhatatlan minőségű.

Az ingadozó minőség oka (általában a gyenge minőség oka) a szakemberek gyakorlati tapasztalati szerint, ágazatonként változóan, 50—90 százalékban a rossz minőségű munkafegyelem. A korszerű, a teljesebb értelemben vett munkafegyelem lazasága, az, hogy nem tartják be a technológiai előírásokat, az edzési, préselési, kezelési időket, nem az előírt anyagot, méretet, gépet, szerszámot használják, nem az előírt módon vizsgálják a minőséget, stb.

Az előírásoktól való eltéréseknek újból sok oka van: pl. az előírt anyagot nem lehetett beszerezni, vagy későn jött, s a munkás a lemaradás behozásáért kénytelen „spórolni” a megmunkálási idővel, a normával. Olykor persze a munkavállaló műszaki kultúrája is olyan, hogy nem érti meg, miért kell betartani a gyártási előírásokat. A felelősség persze ez esetben is a vezetőségé, hiszen ilyenkor olyan ellenőrzési rendszert kell bevezetni, ami kompenzálja az effajta „értetlenséget”.

Lám: a munkafegyelem, az értékalkotó, igazi munkafegyelem ma körülbelül mindezt jelenti. Ezt a fegyelmet kellene mindenütt megteremteni a vezetéstől a végrehajtásig, az ipar valódi versenyképességéért, s ebben a pontosan vezetett bélyegzőkártyáknak nincs meghatározó szerepük. Azt, hogy soha, senki ne késsen el, könnyű elérni, ezt egyszerű felajánlani, ellenőrizni. Sokkal nehezebb elérni azt, hogy mindenki, a gyártáselőkészítőtől, anyagbeszerzőtől a munkásig pontos, korszerű munkát végezzen, technológiailag fegyelmezett, eszével és szívével arra összpontosítson, amit csinál, s nem pusztán arra, hogy ott legyen a munkahelyén. Ebben van ma sokfelé az igazi tartalék, számottevő mennyiségben.

Gerencsér Ferenc

Tervekre várva — építők nélkül

— Tavaly, június 28-án megrendeltük az AGRO- BER-nél egy juhhodály típusterv szerinti adaptálását. Szerettük volna ezt az alig 1,5 millió forintos beruházást még a múlt évben kezdeni, szövetkezetünk ugyanis minden évben közel 2 millió forint értékű tejes- és hízó bárányt exportál. A megyei operatív bizottság sürgetésére most 3 hete végre megkaptuk a dokumentációt. De ezzel még nem oldódott meg minden. Most következik az engedélyezési eljárás, majd csak ezután kezdődhet az építkezés. Az idén ezer jerkét hagytunk meg pótlásra, de már most látjuk: nem készül el a ho- dály — mondja keserűen Szűcs Sándor, a nagykopán- csi Kossuth Tsz főkönyvelője.

Nagy az igény

— Évente 450 millió forint értékű megvalósuló új beruházás tervét készítjük el, ugyanilyen nagyságú beruházások ellenőrzését végezzük, ennyire van kapacitásunk — kezdi sorolni Kovács György, az AGROBER igazgatója. — Ennek ellenére erre az évre már összességében 560 millió forint értékű létesítmény tervezésére van szerződésünk. Az igények megközelítik a 2,5 milliárd forintot, aminek mi csak töredékét vállaltuk. Tervezőink túlságosan leterheltek.

— Sokan kifogásolják: csak a nagy munkákat vállalják, a határidőket nem tartják...

— Kis munka, nagy munka. .. Mi nem válogatunk. Kis munkánál a tervezési díj a beruházási költség 3—3,5 százaléka, nagy munkánál 2 —2,5 százaléka. Ügy ítéljük meg: a megye mezőgazdasága számára a nagyobb, a telepszerű létesítmények fontosabbak, ezért azokat hamarább készítjük el. Ezért a határidőt valóban sok esetben nem tudjuk tartani.

Gyakran szóba kerül a típustervek alkalmazásának lehetősége. A Békés megyei AGROBER 14 típusú szarvasmarhatelepet, 6 típusú sertéstelepet, 6 féle juhtelepet és 3 típusú baromfitelepet ajánl. A megrendelők viszont egyedi tervet kérnek. Ez érthetetlen, mert a típustervek alkalmazása lerövidíthetné az időt és az építési költségek csökkentését is jelentené.

Megyénk termelőszövetkezeteinek, állami gazdaságainak beruházásai az V. ötéves tervben megközelítik a

7 milliárd forintot. A beruházásoknak mintegy 60 százaléka gépi, a többi épület, technológia.

Annak ellenére, hogy az elmúlt négy évben több mint 60 szakosított telepet helyeztek üzembe, lenne még mit építeni. Ugyanakkor a típustervek egyre jobban háttérbe szorulnak. A beruházók a pénzükért újat, egyedit akarnak, a tervező is újat szeretne alkotni. Az utóbbi anya- güag a beruházási összeg „feltornázásában” érdekelt, s nem a kívánt hatékonyság ösztönzi. Lehet, hogy ezért kell egy év a nagykopáncsi juhhodály típustervének adaptálásához. ^

Kényszerhelyzet

A legtöbb új, termelőszövetkezeti beruházást a közös gazdaságok maguk házilagos kivitelezésben valósítják meg. A nagy állami vállalatoknak nem üzlet a kis munka.

— Az idén 11 millió forint értékű beruházás és 1 millió forintos felújítás szerepel az építőrészlegünk tervében — tájékoztat Verasztó József, az orosházi Üj Élet Tsz beruházási osztályvezetője. — Nincs kivitelező, kénytelenek vagyunk magunk megvalósíttatni új létesítményeinket.

A termelőszövetkezet építőrészlegében átlagosan 25 kőműves és segédmunkás dolgozik, a műhely adja a szakipari részleget, a növénytermesztők pedig a korlátlan segédmunkát.

— Nálunk a létszám beállt. Rugalmasan, átcsoportosításokkal meg tudjuk valósítani beruházásainkat, a határidő csúszása nélkül, jó minőségben. Ennek az az előnye is megvan, hogy a hibák, a garanciális javítások ügyében nem kell szaladgálnunk, veszekednünk.

Miért nem rangsorolnak?

Kivitelező híján a termelőszövetkezetek kénytelenek saját maguk megbirkózni a beruházási feladatokkal, saját építőrészleget hoznak létre. Ezek az építőbrigádok nagy rejtett tartalékot jelentenek, rugalmasabban dolgoznak, mint bármelyik építőipari vállalat vagy építőipari szövetkezet. De ezzel egy időben szétforgácsolják az építőipart, gyengén felszereltek, a hatékonyság alacsony, olykor szakmai gondok is jelentkeznek.

— A kivitelezői gondok régi keletűek, a tervezési és beruházási gondok viszont újak — kezdi a beszélgetést Szűcs Attila, a megyei tanács élelmezési, mezőgazdasági osztályának beruházási főelőadója. — A termelőszövetkezeteknél gyakoriak a spontán döntések, a divatos létesítmények iránt nagy az

igény. Csak példaként említem: az egyik termelőszövetkezet az AGROBER-nél megrendelte egy szarvasmarhatelep tervét. Alighogy elkezdték tervezni, lemondták, helyette juhtelep tervét kérték. A tervek ismét készültek, de ezt is megmásították. Az újabb igény egy gépjavító telep volt. Amikor a gépjavító telep tervezésének feléhez közeledett, a szövetkezet vezetősége úgy döntött': inkább rizstelepet építenek. Az időközben megkezdett, majd leállított tervezések lekötötték az AGROBER kapacitását, s emiatt egy sor fontos létesítményhez nem tudtak időben hozzálátni. Az eddigi tapasztalatok szerint a megyei AGROBER általában jó kiviteli terveket készít, de a költségtakarékos műszaki megoldásokra nem törekszenek. Több típustervet ajánl, de ezek a tervek csak rajzasztalod, nem pedig a valóságban láthatók. Talán ezért idegenkednek tőle a mezőgazdasági üzemek, ezért készíttetnek egyedi terveket. Típusterv alapján a megyénkben csupán 4—5 szarvasmarhatelep épült.

A termelőszövetkezetek egy éve készítették el V. ötéves tervi elképzeléseiket, de már most eltérnek attól. A gyors változás oka, hogy vontatott a tervezőmunka, aránylag később térülnek meg a szarvasmarha- és a sertéstelepek. A divatos beruházások közé tartoznak napjainkban a baromfitelepek, melyek a nagy haszon révén hamarabb visz- szafizetődnek. A megnövekedett igényeknek mennyiségben md nem felel meg a Békés megyei AGROBER, mert az építési beruházás 1976 hasonló időszakához képest 62 százalékkal nagyobb, a költségek 92 százalékkal magasabbak. A tervezési és a kivitelezési gondok a közeljövőben csak fokozódnak. Éppen ezért célszerű lenne még most rangsorolni a mezőgazdasági beruházásokat, hogy majd csak azután kezdődhessen meg a tervezés és az építés. így bizonyára jelentős tervezői kapacitás is felszabadulna.

Szekeres András

Halászati tudományos napok Szarvason

A Magyar Agrártudományi Egyesület Állattenyésztő Társaságának halászati szakosztálya és a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet rendezésében csütörtökön kétnapos, bemutatóval egybekötött, halászati tudományos eszmecsere kezdődött. Ezen hazánkból mintegy 50 állami gazdasági, termelőszövetkezeti, halkereskedelmi, -feldolgozási szakember, megyei haltenyésztési felügyelő 21 előadást hallgat meg halgenetikai, táplálkozásbiológiai, hidrobiológiái, halkórtani és * termeléstechnológiai témakörben.

Amint dr. Müller Ferenc, a szarvasi Haltenyésztési Kutató Intézet igazgatója elmondta, a kétnapos tanácskozás alapvető célja, hogy a kutatási eredményeket a gyakorlatban minél gyorsabban elterjessszék, tájékoztassák az ágazat szakembereit a kutatómunka legújabb eredményeiről. Ezen belül a halgenetikai kutatások, amelynek egyik célja, hogy a különböző növényevő halfajok és a ponty faj hibridjeinek előállításával hatékonyabban legyenek kihasználhatók a halastavak természetes táplálékforrásai. Beszámolt arról, hogy a HAKI (Haltenyésztési Kutató Intézet) már 4—6 kg súlyú ötéves fajhibridekkel is rendelkezik.

A táplálkozásfiziológiai kutatómunka arra irányul, hogy valamennyi tenyésztett halfaj minden korosztálya számára teljes értékű, valamennyi létfontosságú aminó- savat, zsírsavat, és vitamint tartalmazó haltápok készüljenek, amelyek gazdaságosan és minél nagyobb arányban hazai alapanyagokból állíthatók elő. Ezek a tápok az alapfeltételei az iparszerű módszerek, pl. a pisztráng, harcsa, vicsege 'termelése sikerének.

Elmondta, hogy hazánkban első ízben hangzik el beszámoló halkórtan témakörben. Először számolnak be a tudományos napokon az egészen újszerű halvirológiai kutatómunka eredményeiről. Tájékoztatott arról, hogy az iparszerű haltermelés egyik perspektivikus technológiája a ketreces haltartás. A szarvasi intézet által kifejlesztett 4x4 méter alapterületű úszó alumínium vázas ketrecekben főleg harcsa és vicsege termelése folyik. 1976-ban a ketrecekben tartott harcsák 5 hónap alatt 50-100 grammtól 450 gramm súlyúra növekedtek. A má- sodnyaras vicsegék súlygyarapodása egy négyzetméter ketrecfelületre vetítve 40 kg volt. 1977-ben másfél hónap alatt 0,5 kg-ról 1 kg egyed- súlyra növekedtek a vicsegék.

Végül elmondta, a kísérleti haltápüzem, amelyet az intézetben a közeljövőben üzembe helyeznek, lehetővé teszi, hogy finomra őrölt alapanyagokból mesterséges ragasztóanyag hozzáadása nélkül is megfelelő vízstabilitású haltápok készüljenek, továbbá folyékony és pépes halmazállapotú anyagok, pl. vágóhídi hulladékok is be- keverhetők legyenek a haltápokba. Ez utóbbi különösen fontos a ragadozó halak, a harcsa, a vicsege, az angolna számára készült tápoknál, mert ezáltal jelentős meny- nyiségű import fehérjetakarmány helyettesíthető olcsó hazai hulladékokkal.