Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-24 / 147. szám
1977. június 24., péntek Ami van és ami lehetne Hangverseny Tar hoson Egy óra lehet kevés és sok. Ahogy vesszük vagy inkább ahogy kihasználjuk, eltöltjük. A bábfesztivál külföldi részt- vevői közül három csoporttal sikerült egy-egy órát együtt lenni, érdeklődni, ismerkedni, barátkozni. Festészet és bábjáték Beszélgetni — sokkal többet, mint amennyit itt hely van elmondani — nemcsak a szakmáról, hanem hazájuk90 éve született Karinthy Frigyes Novemberben nyit a békési fióklevéltár A közelmúltban már hírt adtunk arról, hogy Békésen fióklevéltárat szervezett a Békés megyei Levéltár. Elsősorban a városi és a megyei tanács közreműködésével kezdhették meg a munkát a fióklevéltár öt helyiségében, melyet a’járási hivatal épületében bocsátottak rendelkezésükre. Ugyanakkor megkapták a Magyar Nemzeti Bank volt épületét is, annak átalakítása, tatarozása megkezdődött. — Azt tervezzük — tájékoztat Kis László, a megyei levéltár osztályvezetője, a békési fiók vezetője —, hogy ez év novemberében megnyitjuk a fiókot, és átadjuk azt rendeltetésének. A bank volt épületében megfelelő elhelyezésről gondoskodhatunk, itt rendezzük be a kutatószobát is. Mintegy ezer iratfolyóméter raktári anyagunk lesz, ennek feldolgozását ‘már megkezdtük munkatársaimmal, Gulyás Erzsébettel, Balázs Gy. Mihállyal és Farkas Györggyel. Békés város és környékének iratanyagát, a szeghalmi járás iratanyagát és a Békés megyei Tanács ügyiratait tároljuk, dolgozzuk fel a békési fiókban. Az anyag egy része már Békésen van, közben azonban állandó szállítmányok érkeznek a megyei levéltárból, őszre több száz iratfolyóméter anyagot dolgozunk fel, és teszünk a kutatás számára hozzáférhetővé. Az eddigi munka során több érdekes és értékes dokumentum került elő a fióklevéltárban. A legnevezetesebb a békési kosárfonó iskola 1896-ban keltezett alapító levele, mely a békési kosárfonás múltjáról ad tájékoztatást. — Tervezzük — mondotta még a fióklevéltár vezetője —, hogy a békéstarhosi énekiskola összegyűjtött anyagának kiegészítésével új helyiségünkben állandó kiállítást nyitunk. A kutatás ebben a témában folyamatos és augusztus 21-én már láthatja is a város közönsége a teljes összeállítást, mely a Tarhoson végzettek további életútját is nyomon követi. S. E. Kis László, a fióklevéltár vezetője munka közben. „Őszig több száz iratfolyóméter anyagot dolgozunk fel” Fotó: Gál Edit Tarhoson, az egykori állami énekiskola zenepavilonjában tartotta meg záróhangversenyét a megyei zenei tábor. Egy hétig Tarhoson dolgoztak együtt zeneiskoláink legjobb vonósnövendékei, és ezt a hetet koronázták meg több száz hallgatót vom», szép hangversenyükkel június 22-én, szerdán este. Fasang Árpád, mondott bevezetőt, ismertetve a zenei tábor célkitűzéseit, és a hangverseny műsorán szereplő zeneszerzők életútját, művészi törekvéseiket. Az egyetlen hétig együtt játszó zenekar kitűnően vizsgázott. Tanáraik vezetésével és vendégművészek — Petényi Eszter hegedűművész, Sin Katalin gordonkaművész — közreműködésével emlékezetes zenei élményben részesítették közönségüket. Újból bebizonyosodott, hogy a tarho- si pavilon kitűnő otthona lehetne visszatérő nyári zenei alkalmaknak, mi töDD: a pavilon előtti teraszon, a pavilon homlokzatának erkélysorán szabadtéri nyári hangversenyeket is lehetne rendezni, melyek bizonyára néhány év alatt országos, sőt nemzetközi hírre tehetnének szert. A zenei tábor záróhangversenyét is szívesen látnánk Békéscsabán, Gyulán, Orps- házán vagy! más helyen is. S. E. Tóth István vezényli a zenekart a záróhangverseny egyik számában Fotó: Gál Edit 3x1 francia, szovjet és kanadai óra ról-hazánkról, munkáról, emberekről. Cristiane és Björn Fühler a francia színeket képviseli és — az egyszemélyes bábszínházát. Egy elzászi alig kétezres kis faluban laknak. A férj festőművész, és az egész színház egymaga Cristiane mindenes: ő a technikai személyzet, titkár, bábkészítő, kertész, feleség és családanya. Két gyermekük van. — Festészet és bábművészet hogy fér össze? — Jól, mert kiegészítik egymást. Amit mint festő nem tudok kifejezni, azt találom meg a bábozásban. És mivel az egész világon ez a művészet fellendülőben van, sikerül másokat is bevonni ebbe. Az örök emberi kérdések izgatnak, ezt fűszerezem olykor politikai tartalommal. Elmondja még, hogy mint valaha régen — a középkorban — ők is járják az országot, ünnepek idején különösen nagy közönség jön össze egy-egy kultúrházban, ahol nemcsak látni kívánják a játékot, hanem megtanulni is. Ma a részmunkák korában nagy vágy él az emberekben az iránt, hogy mindent maguk csináljanak végig, és ezt a bábművészetben meg lehet valósítani. Összefüggések és felkészítés A szovjet együttes 18 taggal Tbilisziből jött, az ottani Grúz Állami Bábszínház képviseletében. A milliós városban rajtuk kívül még egy orosz nyelvű bábszínház is működik. Az övéké 1934-ben alakult, 120 tagja van, s csak felnőtt színészekkel dolgoznak és — csak gyermekelő- ' adásokat tartanak, de azt naponta háromszor. A színház főrendezőjével, Givi Szárcsimelidzével beszélgetünk. Azt mondja sokszor jártak már külföldön, de hazánkban most vannak először. ö külön örült, hogy ide jöttek, és nem csak a fesztivál miatt. Gyermekkorában — a második világháború idején — magyar hadifoglyok voltak náluk, s nagyon megszerették egymást Hán György budapesti katonával, akivel nagyon szeretne találkozni, de még nem sikerült. A grúz bábművészet az ősi időkbe nyúlik vissza, népi gyökerei vannak, s ezt a hagyományt ápolják. Ezenkívül úgy érzik, fontos kultúrmisz- sziót töltenek be: a kis nézőket megtanítják a dolgok, a bonyolult élet összefüggéseire, és — ami nagyon lényeges, felkészítik a drámai színház értésére és élvezetére. Ügy gondolják, sikerrel. A legtávolabbiak Alison és Johan Vander- grun a messzi Kanadából repült Európába. Johan holland származású, ezért Amszterdamban megálltak és onnan kocsival jöttek végig Németországon és Ausztrián keresztül Békéscsabáig. Fiatal házasok, az egyetemen ismerkedtek össze egy bábszakkörben, ahol Johan — aki négyéves kora óta bábo- zik — a csoport vezetője volt. Hazájukban kevés az igazán jó profi játékos és ők az egyetlen turnézó csoport. Ketten — a férj és feleség — járják a hatalmas Ontario tartományt, főleg az iskolákat, s van úgy, hogy hetente tíz helyen is fellépnek. Kanadában-sokféle népi hagyomány él, a legősibb az indiánoké és az eszkimóké, de őrzik a franciák és az angolok is a régi kultúrát. A bábművészet inkább az angolok között kedvelt, s különösen az utóbbi 20-30 évben lett népszerű a televízió által. A gyermekközönség fogékonyságát tartják lényegesnek, mert a bábművészet nemcsak szórakoztat, hanem a helyes életszemlélet kialakításának az eszköze is. Az értelmes, örömteli élet szere- tetéé. „...én a törvényre vagyok kíváncsi — nem arra, hogy mi az ember, hanem arra, hogy mi lehetne..., hogy mi felé érdemes törekedni. Azt az embert akarom látni, akit az értelem és a belátás teremtett a hatodik napon, ahelyett, akit a véletlen teremtett” — fogalmazta meg egy drámája előszavában írói, gondolkodói programját a XX. századi irodalmunk egyik legnépszerűbb és legsokoldalúbb alkotója, Karinthy Frigyes. Karcolatok, humoreszkek ezreiben, regényekben, színdarabokban mutatta be, tette a legkíméletlenebb kritika, á nevetés tárgyává a véletlen — azaz az antagonisztikus társadalmak körülményei — szülte torz embert és annak eltorzult kapcsolatait, s mutatta ki, hogy tőle elidegenedett, számára érthetetlen és rajta uralkodó viszonyai, mint egy zavaros álom nyomasztó kulisszái közé bezárva miként fetreng butaságban, önzésben és hazugságban. És kereste szenvedélyesen — maga is ennek a fojtogató álomnak foglyaként — az ébredés, a véletlen korlátáitól való szabadulás, az emberek szívében élő eszményhez méltó, az értelem teremtette ember születésének lehetőségét. Bár már életében is humoristaként volt a legnépszerűbb, és mai köztudatunk is elsősorban így tartja számon — eltekintve a megélhetés kényszerében született napi jellegű, igénytelenebb írásaitól —, Karinthy nem viccelődött. Szállóigévé vált mondása — humorban nem ismerek tréfát — nem csupán a mesterség tiszteletét jelenti, hanem azt, hogy humoreszkjeivel nem egyszerűen szórakoztatni akart, feladatát abban látta, hogy megmutassa a nevetségeset. A nevetséges pedig az ő szótárában a tökéletlennel azonos: a nevetés szerinte azért a legnagyobb találmány, mert mindig a tökéletlenség láttán fogja el az embert, s ekként a belátás, az önnön tökéletlenségünkre való rá- ébredés annak a kiküszöbölésére tett első lépés jele — sőt maga az első lépés. Java humoreszkjeiben Karinthy nem torzított tehát, hanem a tárgyul választott társadalmi pillanatkép, embertípus, viselkedési sztereotípia, tipikus helyzet tapasztalati képéről lehántotta a Nem véletlen azonban, hogy Karinthyról beszélve mégiscsak e „melléktermékek” — a humoreszkek, az Így írtok ti, a Tanár úr kérem jutnak az eszünkbe. Karinthy ugyanis a jövő embere és társadalma elképzelésekor — figyelmen kívül hagyva, hogy a mindenkori 1938. augusztus 29-én halt meg. Életrajzírója szerint zsebében öt pengőt találtak — adósságai viszont negyvenhatezer pengőre rúgtak. Hogy mi, ma mivel tartozunk neki, annak felmérése még folyik. Menyhért Jenő megszokás, az előítélet, a látszat felhámját, és pontos logikával a mélyére, a fonákjáig hatolt. Gondoljunk itt a fonák szó eredeti jelentésére: a hímzésnél például a fonák oldal mutatja meg a minta szerkezetét. Karinthy a humor éles, könyörtelen fényével világított rá a jelenségek valódi szerkezetére, a szerkezeti elemek ellentmondásaira. Kora torz, feloldhatatlan ellentmondásokkal teli valóságának ilyetén feltárása, amellyel embertársait is igyekezett rádöbbenteni e valóság és benne önmaguk tarthatatlan, emberhez méltatlan voltára, csak az egyik, a kritikai része volt munkásságának. A teljes Karinthy- képhez hozzátartozik a pozitív program is, a kiút keresése; az emberibb ember és társadalom elképzelésére, a jövőbe vezető híd megépítésére tett lázas kísérletek: versek, novellák, fantasztikus regények, drámák sora, Üj Enciklopédiájának tervei, ö maga ezekben látta munkásságának lényegét, humoros írásait csak előkészületnek, mellékterméknek tekintette, és keserűen jegyezte meg, hogy hiába próbálta humoreszkek ezreiben bebizonyítani, hogy nem humorista, úgy járt, mint annak idején az addig még ismeretlen krumpli Európában: virágját és bogyóját (humor, vicc) ették, gyökérgumóját (filozófia) eldobták. társadalom és a mindenkori ember között eltéphetetlen kapcsolat van, és változásuk, fejlődésük csak szoros kölcsönhatásban képzelhető él —, egy „in vitro”, azaz körülményeitől függetlenül létező embert keresett. Polgári humanistaként, a francia felvilágosodás enciklopédis- táinak kései, anakronisztikus leszármazottjaként azt remélte, hogy ez a körülményeitől független ember a ráció nevében levetkőzi majd rossz tulajdonságait, s majd ezután megváltoztatja körülményeit: a társadalmat is. A jövő zálogát a tudományban látta, azt írta, hogy az ember a korlátlan technikai lehetőségek birtokában megszabadul mind természeti, mind társadalmi meghatározottságaitól, és az értelem jegyében szüli újjá magát. Azaz, nem azt kutatta, hogy abból, ami van, optimálisan mi lehetséges, hanem azt — eredményként törvényszerűen utópiákra, Kolozsvári Grandpierre Emil szavaival: rendszerezett ábrándokra jutva —, hogy annak ellenére, attól függetlenül, ami van, mi lehetne. Hidat szándékozott építeni a jövőbe — hídján azonban nein indulhatunk el, mert innenső pillére nem a földön, nem a valóság talaján áll. Kiutat keresett az ember számára —, s ha világnézeti, szemléleti gyengéi miatt nem is találhatta meg, útkereső szenvedélye megrendítő, példaadó. Egy, az ellentmondások felfedésére beprogramozott komputer tévedhetetlenségével működött viszont a mindennapok valóságát elemző humora: a társadalmi viszonylatoktól, az emberi kapcsolatoktól a tudat legbelső rezdüléséig, mindenben feltárta a disszonanciát; s tette ezt olyan kifogyhatatlan, sziporkázó ötlet- és gondolatgazdagsággal, amely utolérhetetlenné teszi őt irodalmunkban. Sajátos logikája, szelleme mindennapi humorunk, azaz egyéni és társadalmi önismeretünk fontos alkotóelemévé vált. Vass Márta
