Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-24 / 147. szám

1977. június 24., péntek Sínre vinni az elrontott életeket A változó megyeszékhely lengyel szemmel A megye egyik legjobban működő gyermek- és ifjúság- védelmi albizottságát Kon­doroson találjuk. Van mit tenni azoknak az emberek­nek, pedagógusoknak, taná­csi dolgozóknak, óvónőknek, védőnőknek, szülőknek, akik napi munkájuk mellett vál­lalták, hogy mások családi gondjait is segítik megolda­ni, vagy ha kell, hatósági közreműködéssel a gyerme­kek életét mentik meg azzal, hogy kiemelik a rossz kör­nyezetből, s elejét veszik esetleges tragédiának. Miért csinálják? Nem várnak köszönetét, és nem is kapnak. A legtöbb­ször inkább szidalmakat azok részéről, akiknek éle­tébe beavatkoznak. Ennek ellenére mégsem tántorítjá őket vissza semmi nehézség, megpróbáltatás. Dolgoznak kitartóan az emberért, a jö­vő nemzedékért. Pusztán hu­manitásból teszik. Éppen ezért munkájukat nem lehet kellően elismerni. Nincs az a kitüntetés, az a pénz, ami kifejezné értékét. Mélységes tisztelettel adózunk hát nemcsak a kondorosiaknak, hanem mindazoknak szerte a megyében, akik hasonló munkát végeznek. Szülék helyett A kondorosi Nagyközségi Tanács gyermek- és ifjúság- védelmi albizottságának 11 tagja van. Vezetője Stefán Mihály pedagógus, a többiek nevelők, védőnők, óvónők, hazafias és vöröskeresztes aktívák, tanácsi dolgozók és a különböző munkahelyek képviselői. összesen 155 gyermeket tartanak nyilván, akikkel foglalkozniuk kell, mert környezetük, életkörül­ményük olyan, hogy veszé­lyezteti további fejlődésüket. A nemrég készült tanácsi je­lentésben arról adnak szá­mot, hogy 21 gyermek hely­zete különösen súlyos. Velük foglalkoznak intenzívebben. A legtöbb gondot a szülők — elsősorban az apa, de nem ritkán az anya sem — italo­zása okozza. Nem törődnek családjukkal. A gyermekek éheznek, fáznak, nem járnak iskolába sem. A bizottság tagjai a szülők helyett ma­gukra vállalják ezeknek a gyermekeknek a sorsát, il­letve annak irányítását. Szükség szerint napközibe, diák- és nevelőotthonba he­lyezik, segélyt utalnak, la­kást szereznek és így tovább. Nem kis áldozattal jár e munka. Lássunk néhány esetet... Magatartás és ital R. Gy. családjával már sokszor foglalkoztak. Ennek ellenére még ma is ők okoz­zák a legnagyobb gondot. Az anya takarítónő, alkoholista. A négy gyermek ellátásáról nem gondoskodik, sokszor éheznek, fáznak, ruhátlanok. Bejelentésre látogattak hoz­zájuk a bizottság tagjai, s amit ott láttak, annak leírá­sára nem lenne elegendő egy újságoldal sem. Rendetlen­ség, zsúfoltság egy szobában és szemét mindenütt. Az el­sődleges az volt, hogy beszél­jenek a szülőkkel és munka­helyi vezetőivel. Kiderült, hogy a férj a munkahelyen példás magatartást tanúsít. Az otthoni állapotokról sen­ki nem tud semmit. Pedig otthon ő is iszik és durva. Nem törődik a gyerekekkel. A bizottság nem maradt tétlen. A gyerekeket diákott­honban helyezték el, a ne­velők külön foglalkoztak mindegyikkel, mivel megál­lapították, hogy jó eszű gye­rekek, de nagyon elmaradot­tak. Az idei tanév végén már mindegyik jó eredménnyel zárt. Hatan állami gondozásban J.-ék családjában hat gyer­mek él. Az anya alig 23 éves. Tanyán laknak, elhagyott helyen, ahová úgy mond: a madár sem jár. A bizottság tagjai viszont eljutottak ide. Az elmúlt nyáron figyeltek fel az állapotokra, a védőnő ugyanis — aki bizottsági tag — észrevette, hogy az anya nem vitte el az apró gyer­mekeket a kötelező orvosi vizsgálatra, védőoltásra. Ki­ment tehát a tanyára. Amit ott látott, az felülmúlta a képzeletet... Sok-sok vita, huzavona árán végül is a hat gyermek állami gondozásba került. Nem ment simán. Csak kar­hatalommal sikerült őket megfelelő körülmények közé helyezni. Persze, ez a mód­szer csak végső megoldás, A cél elsősorban a nevelés. Fontos a jó szó, a figyelmez­tetés, s így elérni, hogy a szülő törődjön gyermekével. Sajnos, ez nem mindig si­kerül, ilyenkor fordulnak más eszközökhöz, mert min­denkor a gyermek jövőjét tartják szem előtt. Fiatalkorúak magatartásá­val, tinédzserek viselkedésé­vel is foglalkoznak. Volt olyan, hogy felfigyeltek ti­zenéves lányok helytelen magatartására. Csavarogtak, mulatoztak, a csárda és a presszó mindennapos vendé­gei voltak. A jó szó, a fi­gyelmeztetés használt A há­rom lány helyes útra tért, munkát vállalt. Segítség és együttmüküdés — Van értelme annak, amit csinálunk — mondja Stefán Mihály. S az a jó, hogy szép számmal vannak, akik csatlakoznak hozzánk. Vállalják a szépet, a nehe­zet, a rosszat is. Sok segítsé­get kapunk a munkahelyek­től, ahol hasonló bizottságok működnek. De különösen jó az együttműködés a tanács­csal, személy szerint Mokran Jánosnéval, a tanács igazga­tási csoportjának főelőadójá­val. Szíwel-lélekkel áll az ifjúság mellé és mindenben segíti a bizottságot. De ugyanezt mondhatnánk el minden bizottsági tagról. Mindnyájan azon vagyunk, hogy a kisiklott életeket sín­re vigyük. Segíteni erőnk szerint — valljuk — a leg­nemesebb tett. A vasút — csakúgy mint a népgazdaság többi nagyüze­me — küszködik a maga gondjaival. De ha rangsorol­ni kellene ezeket a gondo­kat, alighanem habozás nél­kül a munkaerőhiányt ten­nék az első helyre. Akkor is, ha ma már ré­gen túl vannak annak fel­ismerésén, hogy csodára nem számíthatnak, hogy a mun­kaerőforrások vidéken is ki­apadtak. Az egyetlen helyes dolog, amit tehetnek, hogy a meglevőt igyekeznek megtar­tani és okosan gazdálkodni vele. A munkaerő megtartása azonban már régen nemcsak és nem elsősorban bérkérdés. Hiszen a legszűkebb ke­resztmetszetet jelentő kocsi- rendező, váltókezelő, pálya­Annak ellenére, hogy Ma­gyarországon elég jól tájéko­zottnak tartom magamat (mivel itt éltem a II. világ­háború idején, itt is tanul­tam és érettségiztem a len­gyel menekült ifjúság szá­mára megszervezett balaton- boglári gimnáziumban) — Békéscsabán csak egyszer jártam. És akkor is — talán öt év előtt volt ez — alig pár óra hosszát. A Magyar Nem­zet vendégeként Gyulára mentem, hogy a várszínházát és a Várfürdőt látogassam meg a nyári előkészülődés- kor. Az út másik célja volt, hogy az eszperantó nyári egyetemről gyűjtsem az anyagot, mivel az intézmény­nek Európa-szerte híre van az eszperantisták körében. Nem sokat láthattam akkor Békéscsabából.. Ami bennem maradt, ez a modern Kner Nyomda emléke. Tehát, amikor a krakkói „Groteska” Báb- és Maszk­színház az V. nemzetközi bábfesztiválra meghívót ka­pott és a vezetősége megkért, hogy kísérjem a társulatát tolmácsként — örömmel be­leegyeztem. Azért is örültem ennek a lehetőségnek, mert a krakkói színház által játszan­dó gyermekkabaré bevezető szövegét én írtam, és hogy az én hangom ezt továbbítja a magnószalagról. Vajon — mennyivel váltó­munkás réteg nem keres ke­veset. Pontosabban: havi jö­vedelmük jócskán meghalad­ja a népgazdasági átlagot. Ám nem a keresett munka­körökhöz tartozik] — a többi között — azért is, mert a hiányzók helyett is a jelen­levők dolgoznak. Túlóráznak, sokszor i a kimerülés határá­ig. Ami természetesen nem növeli a vasút vonzóerejét. De mi az, ami növelhetné? Az állami és a szakszerveze­ti vezetők egyöntetű vélemé­nye szerint a szociális ellátás fejlesztése, az élet- é* mun­kakörülmények javítása az egyedüli eszköz. Megvalósí­tásaihoz milliárd forintokra, magasabb színvonalú szociá­lis tervekre van szükség. Igen, milliárdokról van szó. A negyedik ötéves tervben 2,4, a mostani tervidőszakban 3,6 milliárd forintot irányoz­tak elő szociális, egészség- ügyi, kulturális célokra. És ezenfelül 12 milliárdot költe­nek a munkavédelem, a mun­kavégzés közvetlen körülmé­nyeinek tökéletesítésére, a balesetek megelőzésére. Számtalan kisebb-nagyobb, jelentős és kevésbé jelentős létesítmény épül: üzemi ét­kezők, öltözők, fürdők, mun­kásszállók. íme néhány, a sok közül: a miskolc-tiszai pályaudvarra 440 személyes öltöző-mosdót, 1000—2000 adagos üzemi konyhát, 200 személyes éttermet és üzem­orvosi rendelőt terveznek, amelyek 1980-ra készülnek el. De megemlíthetnénk Szentest, vagy Kiskunfélegy­házát, Makót és Kecskemétet, Veszprémet, Várpalotát, ahol az új létesítményekkel lénye­gesen javul a dolgozók szo­ciális körülménye. Az eddigi tapasztalatok te­hát arra vallanak, hogy ä szociális terv fejezetei lé­nyegében ütemesen valóra válnak. A vasút vezetői a tavalyi beruházási tevékeny­séget pozitívan értékelték, a korábbinál jobbnak minősí­tették. zott meg a volt alföldi me­zőváros? Hogy néz ki a bá­bosoktól megszállt Békéscsa­ba? — gondoltam. Három-négy nap alatt nem sokat lehet észrevenni. Mégis vannak olyan dolgok, ame­lyek a vendég szemének már az érkezés utáni első órákban feltűnnek. Elsősorban a csendes, zöldövezetben elég gazdag városban gyorsan ha­ladó építkezési munkát pil­lantottam meg. Az említett öt év előtti látogatásom óta sok új épület készült. A la­kótelepek világszerte hason­lóak; tehát nemcsak a Sza­badság téri és Bajza utca ta­lálkozásánál levő lakótelep tett rám jó benyomást, ha­nem a Jókai Színház köze­lében folyó építkezés az, ami­re még jobban felfigyeltem. Arra, hogy az új épületek öt-, sőt több szintes magas­sága jól beilleszkedik a kör­nyezetbe. Arra is, hogy ezek a házak nem annyira unal­masan egyhangúak, mint másutt. Ami különösen meg­tetszett nekem — az egy ép­pen most épülő sarki lakó­ház ablakok fölötti „vascsip- Jkéi”, azaz a napsugártól vé-' dő formák. Ugyanúgy feltűnt a régi házak bontása. Ezeket is többek között ott, a színház szomszédságában láttam, ahol várhatóan új, modern és A mezőkovácsházi Népi Ellenőrzési Bizottság hat év­vel ezelőtt tartott vizsgála­tot a járás területén működő vadásztársaságoknál. Akko­riban több szabálytalanságra, sőt visszaélésre is fény de­rült. Ügy látszik, a vadász- társaságok okultak a tapasz­talatokból. A mostani NEB- vizsgálat ugyanis erről ta­núskodik. A társaságok az előző évekhez képest na­gyobb gondot fordítanak az előírások betartására, javult a gazdálkodás fegyelme, s mi több, eredményekkel is dicsekedhetnek. Persze tenni­valók is akadnak jócskán. A vadásztársaságok mun­kájukat az alapszabály kere­tei között végzik. Az alapsza-. bályt természetesen a fel­ügyeleti szervek hagyják jó­vá. Időközben a közgyűlések több helyen módosításokat határoztak el. Ezeknek a jó­váhagyásáról azonban a tár­saságok megfeledkeztek. Sőt, a medgyesegyházi „Huber- tusz” vadásztársaság az alap­szabályt nem is tudta meg­mutatni a népi ellenőröknek. Előfordult az is, hogy a há­ziszabályzat kidolgozásánál figyelmen kívül hagyták az alapszabályt, illetve a jog­szabályokat. Ebből adódott az, hogy, az egyik társaság­nál éppen a védett madarak irtását rendelték el. Az ajándékozást sem szabályoz­ták mindenhol megfelelően. A nagykamarási vadásztársa­ság egyik határozata úgy ren­delkezik, hogy aki selejtes vadat lő, köteles vadászrész­ként hazavinni. Ez viszont ellentmond a háziszabályzat­nak. A NEB-vizsgálat kitért • a vadgazdálkodásra is. Közis­mert, hogy a vadállomány­nak jelentős értéke van. Sza­porítása, gondozása népgaz­dasági érdek. A gyakorlat­ban ez azonban attól függ, hogy milyen az együttműkö­dés a vadásztársaságok és a mezőgazdasági nagyüzemek között. Kellő gondot fordíta­nak-e erre a feladatra? A — remélem — érdekes for­májú házak építése valósul meg. Még egy, hogy az építke­zéssel végezzünk. Felfigyel­tem arra is, hogy mennyi út­javító és útépítő munka van folyamatban. Másra is fel­figyeltem a Körös szállodai szobámból. Ennek viszont legkevésbé örültem. Ügy lát­tam, hogy a téren valameny- nyi fát kivágnak. A másik fontos benyomá­som a gázfűtéshez kapcsoló­dik. Bár eddig is tudtam, hogy gázban és olajban gaz­dag Békés megye, de azt nem gondoltam, hogy a földszin­tes házacskákban is már sok helyen gázfűtést szereltekbe. Fesztiválra jöttem. Tehát a fesztivál is az első benyomá­saim között szerepelt. Jó szervezésért, szíves, baráti fogadtatásért csak hálásak lehetünk a fesztivál városá­nak. Minden forgalmasabb helyen színes plakátok hív­ják fel a nagy eseményre a közönség figyelmét. Ügy ér­zem, hogy nem haragszik Bé­késcsaba lakossága azért, hogy hét napra „elraboltuk” tőle a színházat, az ifjúsági centrumot és több város kulturális intézményét. Azzal búcsúzom a szép várostól, hogy a következő bábfeszti­válon is szeretnék itt lenni... Jakubiec Danuta tapasztalatok azt igazolják, hogy az utóbbi években az együttműködésben számotte­vő eredmények születtek. A medgyesegyházi társa­ság a vadgazdálkodással kap­csolatos teendők ellátására négy termelőszövetkezettel megállapodást kötött. Ez többek között a növényvédő szerek alkalmazásakor a vadállomány védelmére, az élő vad befogására, s egyéb kölcsönös támogatásra vo­natkozik. A megállapodás olyan előírásokat tartalmaz, mely a szövetkezeteknek, a vadásztársaságnak egyaránt előnyös. Nem mindenhol kö­töttek ilyen megállapodást a mezőgazdasági szövetkeze­tekkel, jóllehet, alkalman­ként segítik egymás munká­ját. Több helyen éppen a szö­vetkezetek támogatásával vá­sároltak a vadásztársaságok olyan eszközöket — etetőket, itatókat —, melyek a vadál­lomány fenntartását szolgál­ják. Kölcsönösen gondot for­dítanak a takarmányozásra is. A battonyai vadásztársa­ság a múlt évben a Petőfi Termelőszövetkezettől 100 mázsa rostaalja kukoricát, s az állami gazdaságtól pedig 90 mázsa búzaocsút kapott. De más nagyüzemek is ad­nak a vadásztársaságoknak takarmányozásra magtári hulladékot. Azi utóbbi években a vad­állomány vérfrissítésére is fo­kozott figyelmet fordítanak. Az elmúlt két évben fácán­csibéket vásároltak a járás vadásztársaságai. Ennek tu­lajdonítható, hogy a fácán­tenyésztés ismét fellendült. A jó gazdálkodás eredménye az is, hogy az őzek ismét el­szaporodtak. Számuk eléri a tervezettet. A vadnyúl- és a fogolytenyésztésben viszont visszaesés mutatkozik. Kü­lönösen Battonyán, Med- gyesegyházán és Dombirato­son a mezőgazdasági nagy­üzemek területén csökkent a vadállomány. Békésen egyre bővül a KaracsTeréz-lakótelep. A már elkészült és átadott lakások szom­szédságában már épülnek az új tömbök Fotó: Béla Ottó Kasnyik Judit Javul a vasutasok szociális helyzete II vadásztársaságok a NEB nagyítója alatt L. M. (Serédi)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents