Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-24 / 147. szám
1977. június 24., péntek o IgHilUl-fitoKitüntették a békemozgalom legjobb aktivistáit Június 23-án, csütörtökön a Hazafias Népfront IJékés megyei titkárságán átnyújtották az Országos Béketanács által alapított kitüntetéseket azoknak az aktivistáknak, akik a békemozgalomban kiváló tevékenységet fejtettek ki. Az OBT és a HNF Békés megyei bizottsága nevében Nyári Sándor titkár köszöntötte a résztvevőket, és a munkahelyek képviseletében megjelent vezetőket. Rövid beszédében méltatta a békemozgalom jelentőségét, s utalt arra, hogy a belgrádi értekezletet előkészítő diplomáciai tevékenység tulajdonképpen a Helsinkiben aláírt megállapodás szellemében folyik. Louis Corvalán kiszabadítása is a tömegek szolidaritása, a haladó világ népeinek összefogása révén valósulhatott meg. Ezután került sor az OBT- emlékplakettek és az ezzel járó pénzjutalom átadására. Több országos szerv javaslatára kitüntetést kapott: az Orosházi Üveggyár kollektívája; Bana Ferenc alezredes; Benkó Imre, az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ főosztályvezetője; Hajdú Antal, az SZMT osztályvezetője; Lipták András, a mezőkovácsházi Üj Alkotmány Termelőszövetkezet elnöke; Mravik Mihálytié, a HNF kondorosi bizottságának titkára, valamint Tur- bócz Ferencné, a békéscsabai Padrah Lajos Általános Iskola tanára. A békehónap záróaktusaként rendezett kitüntetésátadás a HNF Békés megyei bizottsága titkárának köszönő szavaival és gratulációjával ért véget. Negyedszázados a helyiipari szervezet Havonta 5 millió forint értékű konfekciót és hurkolt árut gyárt a Békéscsabai Textilfeldolgozó Szövetkezet. Ezzel már most, év közben elérték az 1980-ra tervezett termelési szintet. Termékeik nagy részét exportálják Fotó: Veress Erzsi Csütörtökön jubileumi ülést tartott Békéscsabán a HVDSZ Békés megyei bizottsága. A tagokon kívül az ülésen jelen volt Nagy István, az SZMT vezető titkára és a szakma első — 1952-es — vezető testületéből KaraKörnyezetünk védelméért Figyelmesebben nemtörődömség helyett Ügy vélem, ma.is tanítják az iskolában: ha nénit, bácsit láttok állni a buszon, és ti fiitök, átengeditek a helyeteket. Régen tanították ezt, amikor még én jártam iskolába. A mai tinédzserek nem a legfiatalabbakhoz tartoznak. Legtöbbjük úgy látszik* hiányzott azokról az osztályfőnöki órákról, melyeken az illemről volt szó. Közülük kerül ki leginkább az a rezzenetlen arcú buszutas, aki közömbösen nézi, hogy mellette a munkából haza igyekvő kismama, vagy karján kisgyermekét tartó fiatalasszony áll, esetleg a buszrí is alig fellépni tudó idős ember görnyedezik. S „illemből” senki sem meri figyelmeztetni figyelmetlenségére. Azelőtt legalább a buszvezető figyelt ilyesmire és szólt hátra: tessenek ülőhelyet adni a kismamáknak! Mostanában ez is ritkán fordul elő. (Inkább az, hogy a buszvezető otthagyja a megállóhoz rohanó utast.) Pedig az ilyenfajta figyelmesség illemre taníthatnák azokat, akik nem tudják, hogy mi az illem. Más természetű nemtörődömséggel is találkozunk itt- ott. Kedden délután például hiába állt hosszú sor a békéscsabai vásárcsarnok hatósági húsboltja előtt. A sorban állók azt hitték, hogy a „zárva” tábla az ebédidőre vonatkozik, s az eladó biztosan halat ebédel, hogy még fél négykor sem nyit. Aztán ott is hagyták a boltot. Szerdán reggel a fél hetes nyitási időre ugyancsak hosszú sor állt a bolt előtt, de még hét óra után is csukott roló mögött tárgyalt az eladó, míg végül valaki udvariasan figyelmeztette. Arra, hogy esetleg a munkába indulók idejét is rabolta ezzel, nem gondolt. Pedig voltak olyanok, akik éppen ezért hagyták ott háromnegyedórás eredménytelen sorban állás után a boltot. Lehetnének itt is figyelmesebbek, hogy más jelzőt ne használjunk. a—ő. Mindenki által ismert, hogy a környezet szennyeződését nagymértékben fokozza a civilizációs fejlődés. A jobb életmód objektíve magával hordja a környezet „megbántását”. A több gépkocsi kipufogógázokkal; a mezőgazdaság a fizikai munkát mérséklő növényvédő szerekkel; az iparosítás következtében képződő szilárd és folyékony hulladékokkal — a vizekben, talajban, levegőben az ember egészségére ártalmas hatásokat váltanak ki. A környezet féltése indokolta csütörtökön a Gyulán megrendezett tanácskozást, melyet a települések párt-, tanácsi és különböző társadalmi szervei képviselőinek részvételével a megyei tanács, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság, a Magyar Hidrológiai Társaság megyei csoportja és a Hazafias Népfront településfejlesztési bizottsága hívott össze. Takács Lajos, a KOVIZIG igazgatójának megnyitója után Baranyó Géza mérnök tartott tájékoztató előadást a települések vezetőinek, aKörös-vidék vízügyi környezetvédelmi problémáiról. Egyebek között hangsúlyozta: — Minden munkahelyen arra kell törekedni, hogy a „kitermelt” hulladékot már a helyszínen semmisítsék meg, s — az „utaztatás” kiküszöböléséved — ne szennyezzék a vizet, talajt és a levegőt. Beszélt arról is, hogy a Körösök mintegy 33 holtágát még ma sem tudják megfelelően hasznosítani. A holtágak hossza megközelíti a 250 kilométert, de a vízpótló lehetőségeket nem használjuk ki. Ugyanez a helyzet az építőipar által kitermelt földanyag után maradt, úgynevezett „roncsolt területekkel” is. Megyénkben 153 helyen összesen 415 hektár vízfelületű „tó” van. Egy részüket, a kavicsos területeket hétvégi pihenőkké lehetne kiépíteni, az agyagos bányagödrök vizét pedig öntözésre felhasználni. A tanácskozáson az anyagi lehetőségeket, valamint a társadalmi mozgósítás feladatait tárgyalták meg. Vt. ba György, az első megyei titkár, továbbá Csanda Istvánná, Vass Jánosné, Gal- báts József és Susán József megyebizottsági tagok. Délelőtt 9 órakor az SZMT-székházban Valenti- nyi Mártonná, MB-titkárhe- lyettes nyitotta meg a 25 évet reprezentáló kiállítást Az ülés, bár ünnepi jellegű volt, munkával telt el. Két fontos napirendet vitatott meg a testület: a Bcs. Kertészeti és a Bcs. Szőrmeipari Vállalat üzem- és munkaszervezését, valamint a szakmához tartozó nyugdíjasok helyzetét, és a üelyi — vagyis az üzemi, vállalati szakszervezeti bizottságok ilyen irányú tevékenységét. Különösen jónak értékelték a szőrmeipari vállalat nagyszén ás i telepiének szervezettségét, amelyet — bár a telephely csak 6 éve létesült és falusi háziasszonyoknak adott kereseti lehetőséget — példaként lehet állítani a nagyobb vállalatok elé. Jó, pontos és minőségi munkát végeznek. Nincsenek hóvégi hajrák, minden a beütemezett tervek szerint megy. Nincs fluktuáció a telepen, mert a légkör olyan, hogy jól érzik magukat a dolgozók és ragaszkodnak munkahelyükhöz, ahol már az új szociális létesítmények is elkészültek az elmúlt évben. A mezőgazdasági vízrendezés klasszikus formái nem minden esetben elégítik ki a korszerű termesztési rendszerek igényeit. Ahol az altalajvízszint szabályozására van szükség, ott alagcsővezéssel lehet ezt biztonságosan megoldani. A szarvasi Tiszántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat Békés—Csongrád megyei irodájának korszerű gépei egy menetben ássák az árkot és fektetik le a cserép- vagy műanyag csöveket Fotó: Lónyai László A demokrácia és a szocializmus ~1 sorok írójának alkalma volt több nyugati I_____I országban járni. Gyakran beszélgettem emberekkel, akiket hozzászoktattak a demokrácia olyan fajta értelmezéséhez, hogy a legfontosabb a választásokon vetélkedő pártok és képviselő- jelöltek száma, a képviselők hatásos és felkészült szópárbaja, a kormány és a parlament egymás elleni harca vagy az államfő kényszernyugdíj aztatása. Nyugaton sok olyan ember van, aki megszokta, hogy a demokrácia fogalmával ösz- szekapcsolja a polgári-demokratikus államra jellemző bizonyos formális ismertető- jeleket. És mivel a szocialista demokrácia nemcsak jellegében, hanem formáiban is különbözik a polgári demokráciától, ezek az emberek nem tudják beilleszteni a megszokott elképzeléseikbe. Valóban tény, hogy a Szovjetunió demokráciája különbözik a nyugati demokráciától. Ha megpróbáljuk általános formában meghatározni elvi, alapvető sajátosságát, akkor azt látjuk, hogy ez az államhatalom gyakorlásának olyan szervezete és formája, amely biztosítja az igazi népuralmat: a hatalom a lakosság óriási többségének, a munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek a kezében van. Ezen az elvi alapon felépülő politikai rendszer pedig a tanácsokban megtestesülő népképviseleti elven, a közvetett demokrácia legszélesebb körű alkalmazásán alapszik. A hatalmi szervek szovjet képviseleti rendszere — a tanácsok — a legfontosabb, de nem az egyetlen forrása annak, hogy a tömegeket bevonják az államirányítás folyamatába. A szocialista társadalomban a dolgozók részt vesznek e folyamat valamennyi stádiumában és szintjén. Ebben rejlik végső soron a szovjet államigazgatási apparátus ereje és szilárdsága. A szocializmus politikai rendszere feltételezi a közvetlen demokrácia módszereinek egyre nagyobb arányú alkalmazását is. A fontosabb határozatokat és törvényeket, a szakszervezetek, komszomol és más társadalmi szervezetek, gazdasági szövetkezetek, alkotó szövetségek, sok száz különböző társaság tevékenységét össznépi vitára bocsátják, mégpedig ágazatonként, szakmánként, munkahelyenként, lakóhelyenként. A szovjet állampolgárok a legkülönbözőbb formákban és módszerekkel vesznek részt a politikai, termelési és a mindennapi élettel kapcsolatos kérdések megoldásában. Egy példa: az 1976—80-ra szóló népgazdaság-fejlesztés fő irányainak vitájában 7,6 millió ember vett részt, több mint egymillió javaslat és kívánság hangzott el, amelyeket az SZKP KB Politikai Bizottságának és a XXV. pártkongresszusnak külön bizottsága vizsgált meg. „A népgazdaság fejlesztésének fő irányairól folytatott össznépi vita — a szocialista demokrácia gyakorlati megvalósulása” — mondotta A. V. Csujev, a Balti Hajógyár esztergályosa a XXV. párt- kongresszuson elhangzott felszólalásában. A szocialista demokratizmus legjellemzőbb vonása, hogy a képviseleti és a közvetlen demokrácia módszerei szervesen párosulnak egymással. A tanácsok nem egyszerűen állami szervek, hanem társadalmi tömegszervezetek is, amelyek a nép széles körű aktívahálózatára támaszkodnak. Ez ma több mint 30 millió embert egyesít és minden nyolcadik szovjet állampolgár tagja. Ám az államigazgatásban természetesen nemcsak a tanácstagok vesznek részt. Minden egyes tanácstag mögött ott állnak a társadalmi tömegszervezetek (szakszervezetek, komszomol, stb.) tagjai, akiknek bár nincs tanácstagi mandátumuk, de ennek ellenére lehetőségük van arra, hogy részt vegyenek az államigazgatásban. E szervezetek törvényerejű kezdeményező joggal rendelkeznek, amely lehetővé teszi, hogy közvetlenül befolyást gyakoroljanak az állam politikájára, hogy részt vegyenek e politika kialakításában és megvalósításában. A több mint 113 millió munkás és alkalmazott szak- szervezeti tag, szervezetein keresztül mindennap befolyást gyakorol az ipari üzemek és az intézmények irányítására, az igazgatósággal közösen oldja meg a termelés tervezési és fejlesztési kérdéseit, az anyagi és élet- szükségletek, a szellemi érdeklődés kielégítésével, a pihenés megszervezésével kapcsolatos kérdéseket. A társadalmi tömegszervezetek kezdeményezőleg vetik fel mind az állami szintű, mind a helyi jelentőségű kérdéseket a tanácsok előtt, kezdeményezik a törvénytervezetek, a szovjet kormány- és a szövetségi köztársasági kormányhatározatok, valamint a helyi tanácsi határozatok kidolgozását. A szak- szervezetek aktív részvételével dolgozták ki az állami nyugdíjakról, a béremeléssel kapcsolatos intézkedésekről szóló törvényeket is. Több mint 9 millió munkás, kolhozparaszt és alkalmazott dolgozik az üzemekben, a kolhozokban, az intézményekben, a községi tanácsoknál önkéntes alapon a népi ellenőrzési csoportokban. A népi ellenőrzési csoportok segítenek a pártszervezeteknek, igazgatóságoknak az állami tervek és feladatok eredményesebb teljesítésében, a termelési tartalékok jobb kihasználásában. Ily módon a szocializmus politikai rendszere olyan politikai és társadalmi szervezetek erőteljes és szerteágazó hálózatával rendelkezik, amely a dolgozóknak mind a közös, mind a sajátságos érdekeit képviseli. A szovjet demokrácia nem csupán széles körű politikai és személyes szabadságjogokat biztosít az állampolgároknak, hanem biztosítja a társadalom valamennyi tagja számára a reális lehetőségeket is ahhoz, hogy a kulturális és politikai fejlődés olyan színvonalát érje el, amely emberi és szabadság- jogainak megértéséhez és politikailag helyes gyakorlásához szükséges. A szocializmus nemcsak hirdeti, hanem anyagilag és jogilag garantálja is az állampolgári jogokat és a szabadságjogokat és következetesen meg is valósítja azokat. Az állampolgári szabadságjogok védelmét a szovjet alkotmány kötelezővé teszi valamennyi államhatalmi szerv számára a szovjet minisztertanácstól a helyi tanácsig. Minden szovjet állampolgár biztos afelől, hogy élete és egészsége, vagyona, jogai, méltósága és nyugalma az állam megbízható védelme alatt áll. O emokráciánk célja a legszélesebb értelemben vett önigazgatás, vagyis, hogy valamennyi állampolgár részt vegyen az államigazgatásban. Még nem értük ezt el, de magabiztosan haladunk ebben az irányban. Számunkra a demokrácia igazi népuralom, vagyis a dolgozó tömegek lehető legszélesebb körű részvétele az állami és társadalmi ügyek intézésében, azaz „igazi népi önigazgatás”, amelyről Lenin beszélt. Mihail Krutogolov
