Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-21 / 144. szám
1977. június 21., kedd Mákszemnyi hazai mák Az ország különböző részéből érkezett szakemberek nagy elismeréssel szóltak a termesztői munkáról, a terméskilátásról. A beszélgetésekből kitűnt, hogy jövőre több közös gazdaság növeli a mák vetésterületét Hazánkban élelmiszeripari és gyógyszeripari célra termesztik a mákot. A fogyasztói igényeket nem biztosítja a hazai 200 vagonnyi mákszemtermés, ezért csaknem még egyszer ennyit kell importálni. A máktermesztés élelmiszeripari jelentősége mellett külön figyelmet érdemel a gyógyszeripari lehetőség. A fontos gyógyszeralapanyagot, a morfint a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár állítja elő. Itt évente 600 vagon mákgubót dolgoznak fel, s ebből mintegy 15 tonna morfint nyernek. A feldolgozásra kerülő nyersanyag felét importból, zömmel Törökországból és Indiából szerzik be, s ezért évente 3 millió dolláat fizetnek. Azon túl, hogy ez költséges és gazdaságtalan, az iparág ki van szolgáltatva a szállítóknak. Mindezeket figyelembe véve, az állandó és folyamatos ellátásért az import csökkentésére és az export fokozására hozták létre az Alkaloida 'Máktermesztési Rendszert, melynek 22 termelőszövetkezeti — közöttük több Békés megyei is — a tagja. A rendszergazda június 20-án, tegnap országos termesztési tanácskozást és bemutatót rendezett a csorvási Lenin Tsz-ben, az egyik legnagyobb máktermesztő gazdaságban. A beszámolóból kitűnt, hogy szerződés szerint a rendszer gazdaságaival az idén 2200 hektár mák termésére — mákgubóra — kötöttek szerződést. Jövőre a mákterület eléri az 5000 hektárt, s a cél, hogy 1979- ben 10 ezer hektárról kapjon elegendő mennyiségű és jó minőségű alapanyagot a gyár. A termesztéshez a gesztor biztosítja a vetőmagot, a szükséges növényvédő szereket, komplett technológiai gépsorokat és szakmai tanácsadással is segíti a munkát. A magyar gyógyszeripar legjelentősebb ága a morfintermelés. A gyár évente jelentős mennyiségű gyógyszeralapanyagot exportál 40 országba, amelyek közül legnagyobb vevő az NSZK, az USA, Törökország és Brazília. Az elmúlt két-három évben felszökött a nyers morfin ára, kilogrammja eléri a 600 dollárt. A külföldi értékesítést és a hazai igényeket figyelembe véve alakították meg ez évben a termesztési rendszert. A csorvási Lenin Tsz termesztési eredményeiről Sülé Ferenc ágazatvezető adott áttekintést. A közös gazdaság 103 hektáron termeszt mákot, teljesen gépi műveléssel. Az idei termés jónak ígérkezik, egy hektár megközelítőleg 30 ezer forint hasznot ígér, mindezt különösebb ráfordítás nélkül. Az előadást követően a tanácskozás résztvevői megtekintették a területet, s a betakarítógépet. Elismeréssel szóltak a látottakról, majd számos, a termesztéssel összefüggő kérdést tettek fel az ágazatvezetőnek, illetve a gyár jelenlevő szakembereinek. —sz— Bővülő szolgáltatások A Generál Ipari Szolgáltató Szövetkezet ez évben tovább bővítette szolgáltatásainak körét. A szolgáltatás javításáért a gyártó cégekkel jó kapcsolatot alakított ki. így a Lehel-Bosch hűtőszekrény több típusa megjelenésével egy időben a szövetkezet kialakította a javításhoz szükséges helyiséget és eszközöket, valamint tanfolyamra küldte dolgozóit, hogy a javításokat szakszerűen tudják végezni. A lakosság régi igénye volt, hogy krómoztassa, nikkelez- tesse edényeit, használati tárgyait, erre azonban eddig nem volt lehetőség. Gyulán galvanizálórészleget hoztak létre, ezzel együtt végeznek még kismotor javítást és ott helyben akkumulátortöltést is. A háztartási gépek, híradástechnikai eszközök javítását a szövetkezet tótkom- lósi részlege is végzi. Ezzel szolgáltatásaik köre több mint húszfajta ipari termék javítására terjed ki. Az egy éve alakult szövetkezet összes szolgáltatását az egész megyére szeretné kiterjeszteni. Ehhez természetesen szükséges, hogy beruházást, fejlesztést valósítsanak meg. Az V. ötéves terv végéig egy 1300 négyzetméteres karosz- széria- és gépjárműműhelyt, egy 360 négyzetméteres elekt-/ ronikus és háztartásigép-szerelő, valamint bútorjavító és lakáskarbantartó részleget szeretnének építeni, amelyhez a megyei tanács, az OKISZ és a KISZÖV nyújt segítséget. ________________________ E gy szocialista brigádvezető vallomása Baráth Károly 56 éves lakatos, a November 7. Szocialista Brigád vezetője a Békés megyei Vegyesipari Vállalat gyomai gyáregységében. Súlyos vaslemezekkel dolgozik mindennap. Ha munkájáról kérdezik, hallgat csöppet, mintha valami nagy titkot rejtene. Aztán hirtelen beszélni kezd. Őszintén, egyszerűen, mint most is. — Hát persze. A múltat mindig össze lehet hasonlítani a jelennel. Hogy mekkora a különbség, talán mérni sem lehet. A szüleim hat hold földön gazdálkodtak. Mit gazdálkodtak? Vergődtek szegények. Én meg cselédes- kedtem hol itt, hol ott. A fene csinálja ezt tovább, gondoltam magamban, amikor betöltöttem a 19. évet. Minden vágyam az volt, hogy mozdonyvezető legyek. Igaz, ez mindvégig vágy maradt, hiszen egy magamfajta proligyerek nem könnyen juthatott akkoriban a MÁV kötelékébe. Fogtam a tarisznyát, és negyvenegy őszén irány Pest, a Hoff er gépgyár. Délelőtt dolgoztam, délután tanultam. Mire megszereztem a segédlevelet, már hozta is a posta a behívót. Amikor ötévi fogság után visszatértem az üzembe, ott álltam, ahogy manapság mondani szokták, „megfürödve”. Ugyanis minden papírom elveszett és újra meg kellett szereznem a szakmunkás-bizonyítványt. De megszereztem. A vashoz, a gépekhez úgy vonzódom még ma is, mint a gyerek az édesanyjához. Lehet, hogy most sokan kinevetnek, de én akkor is komolyan gondolom. Erről jut eszembe, hűségesnek lenni mostanság a munkahelyhez, nem valami nagy sikk. Pedig a munkást fogni kell, a törzsgárda kialakítása nélkül a termelés sem nőhet számottevően. Ehhez az is szükséges, hogy a munka jó megszervezésével, a kulturális, a szociális ellátással szerezzen jó pontokat a gyár a munkásnál. Nekem ez a negyedik munkahelyem, pedig megettem a kenyerem javát. De sohasem számításból, hanem kényszerűségből változtattam. Amikor 1967- ben megalakult ez az üzem, örömmel engedtem az invitálásnak, hiszen fantáziát láttam a gázkazángyártásban. Nem is csalódtam. Ügy érzem, engem itt megbecsülnek. Vannak jó napok, vannak rossz napok..., de nem tudnának annyit ígérni, amennyiért elmennék innen. Sose vágytam rá, hogy maszek lángossütő legyek. Nem vagyok közgazdász, annyi azonban ragadt rám az évek során, hogy meg tudjam ítélni, mennyire káros az az elv, miszerint az új belépők magasabb órabért kapnak. Azért tartom jónak a bértömeggazdálkodást. Minden vállalat megkapja: ennyit fizethetsz ki munkabérre. A lakatos vagy esztergályos hiába táncol üzemtől üzemig, lényegesen többet úgysem keres. Egyenlő munkáért, egyenlő bért. Jó lenne, ha ez valóban megvalósulna, és ha az új ember szakértelméről meggyőződnének, mielőtt felveszik. — Nem szégyellem: káromkodtam már a normarendezés miatt. Az ember hajtja magát, hogy minél többet teljesítsen, és akkor a kollektív szerződésben kikötik a felső határt. Arra is rájöttem, hogy miért van ez így, és igyekszem megértetni a többiekkel is. Valamikor a munkás arra is igényes volt, hogy amit megcsinált, szép és jó legyen. Aztán sokáig csak a magas százalék volt a fontos. Az utóbbi időben mintha megmozdult volna valami, örvendetes, hogy a fiatal szakmunkások bizonyítják: lehet rájuk számítani. Még nem is beszéltem a mi brigádunkról, ahol szintén sok fiatalember dolgozik. Szeretem őket, úgy gondolom tudok is velük bánni, hiszen semmivel sem rosz- szabbak, mint mi voltunk annak idején. — Rengeteget tudnék mesélni a 18 tagú kollektíváról. Tíz évvel ezelőtt, az üzem létrehozásának évében, ösz- szedugtuk a fejünket hatan: szocialista brigádot kéne alakítani. Azóta kétszer is elnyertük az aranykoszorús jelvényt. Hogy ez mit jelent? Sokat. Nálunk nincs olyan, hogy félórával később kezdjünk dolgozni, vagy hamarább lelépjünk. Nagyon jó a kollektív szellem: segítünk egymásnak, amiben tudunk. Tavaly az egyik általános iskola építésénél a vasszerkezetet mi csináltuk társadalmi munkában. A tanácstól dicsérő oklevelet kaptunk. A féléves tervet már teljesítette a brigád, úgy néz ki, hogy egymillióval túl is szárnyaljuk azt. Egy évtized alatt annyi ésszerűsítést, újítást adtunk be, hogy nem is tudjuk a számát. Mi nem válogatjuk ki az embereket, mert nekünk az a dolgunk: olyanokból, amilyenek éppen vagyunk, neveljünk szocialista embereket. Ehhez nemcsak kérlelhetetlenség kell, hanem türelem is. A nevelést, önmagunk alakítását nagyon komolyan kell venni. — Előrébb kell lépni a szocialista brigádmozgalomnak is. Erről volt szó tavaszszal a brigádvezetők ágazati és országos tanácskozásán, amelyeken részt vettem. Rettenetesen meglepődtem, amikor megtudtam a hírt. Álmodni sem mertem, hogy én egyszer ilyen helyekre eljuthatok. De ha már így adódott, gondoltam, megpróbálom gyümölcsöztetnL Az előbbi összejövetelen felszólaltam. Először megijedtem saját hangomtól, amikor beleszóltam a mikrofonba. Később ment minden, mint a karikacsapás. Megkapott az a közvetlen emberi hangulat, ami ott kialakult a vezetők, a munkások és egymás között. Azóta értékelem igazán a kötetlen beszélgetéseket, hiszen szegényebb a világ, nagy te- referék nélkül. Jólesett, hogy mások is úgy vélekednek egyes dolgokról, mint én. Például arról: a legnagyobb nehézség, amivel a brigádoknak meg kell küzdeniük, a sok formaság. Sokszor a papír, a gyönyörűen kidekorált brigádnapló a fontos, nem a tartalom. Minek kényszerből színházba, kiállításra menni, vagy éppen továbbtanulni? Az ember maga jöjjön rá arra, hogy amit tud az kevés, az ismereteknek, a több tudásnak más íze van, ha lelkesedésből szerezzük meg. — Azt hiszem a munkaidő az öltözőben kezdődik. Itt viccelődünk, ugratjuk egymást és komoly dolgok is szóba kerülnek. Nem vagyunk idegesek, nevetünk, készülünk a nyolcórai munkáira. Persze, könnyű nekünk — mondják — a világ bonyolultabb, mint a mi gépeink, szerszámaink. De velük teremtünk jobb világot. Seres Sándor Állami gazdaságok az ötéves tervben ________L T ejtermelésben az élen A március közepén Debrecenben megrendezett országos szarvasmarha-tenyésztési tanácskozást üdvözlő levelében egyebek között így írt dr. Romány Pál, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter: „Nagyra értékelem az állami gazdaságok 3674 literes országos átlagát”. A tejhozamról van szó, amely majdnem két és fél száz literrel gyarapodott egyetlen év alatt, ideértve a termelőszövetkezetek és a kisgazdaságok termelését is. Versenygyőztesek A tejtermelési verseny díjainak átadásakor is kitűnt, hogy a nem kevés eredményesen dolgozó téesz mellett, az állami gazdaságok vannak fölényben. Igaz, a magyartarka tehenekkel benevezett gazdaságok között az első és második helyezést termelőszövetkezet érte el, míg a harmadik díjas állami .gazdaság lett. De már mind a fajtatiszta, mind a keresztezett holstein-friz teheneket tartók élére állami gazdaság került. Az előbbiekben az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát nyerte el a fődíjat, amely 352 tehéntől egyenként 6783 liter tejet fejt, míg a keresztezett állománnyal bírók sorrendje: Szigetvári, Mezőnagymihályi, Hajdúnánási és Hosszúhegyi Állami Gazdaság. Az egyéb importfajtákkal versenyzők közül a Környei Mezőgazda- sági Kombinát jutott az élre. Klenczner Andrástól, az Állami Gazdaságok Országos Központjának vezérigazgatójától megkérdeztem a díjkiosztás után: a szarvasmarhatenyésztésben most már úgy látszik, mindenképpen élen járnak az állami gazdaságok; amelyek tehát sokféle tenyésztési és tartási tapasztalatot tudtak átadni a termelő- szövetkezeteknek. Megítélése szerint ezenkívül mi az az ágazat, amivel hasonló színvonalra jutott az ország 134 állami gazdasága? A vezér- igazgató szerint a szarvas- marhán kívül a sertés, továbbá a gabonatermesztés ilyenek. Út a 4000 liter eléréséhez Lássuk tehát először, miként alakult a mai, általánosan elismertté az állami gazdaságok szarvasmarhatenyésztése? A kép föl vázolásához dr. Mentényi Miklós vezérigazgató-helyettes nyújtott segítséget. Kiindulásnak minősítette az 1968-as dátumot, amikor is egy felmérés alapján elhatározták, hogy importálnak külföldön jól bevált fajtákat, de erre még főleg a feketetarka lapályt tekintették megfelelőnek. Az 1972-es kormányhatározat lényeges vonása volt, hogy a tenyésztés célja kettős: tej irányú és hús irányú szakosodással jár együtt. 1975-ben állították össze a gazdaságok szarvasmarhaágazatának ötödik ötéves tervét. Távlatilag a tehénállomány 73 százaléka tejtermelő típusú, 16 százaléka egyhasznú húsmarha, 11 százaléka pedig kettős hasznosítású. A tejtermelésben az első jelentősebb eredmények 1975 óta mutatkoznak meg. Az 1972-ben mindössze 2942 literes átlag 1975-ben már 3326, tavaly pedig a miniszter említett levelében is leírt 3674 literes átlaghozamot érték el az állami gazdaságok. Csupán tavaly 348 literrel gyarapodott a tehenenkénti átlaghozam, s ha ez a 10 százalékos növekedés az idén megismétlődhetne, az állami gazdaságok tejtermelése elérné a bűvös 4000 literes határt. A vezérigazgató-helyettes véleménye szerint a január 1-től életbe léptetett többlettej-ér- tékesítési prémium nagy ösztönző erre. Kevesebb munkaerővel Annak ellenére így van ez, hogy egyéb mutatókban — elhullás, szaporulat, hústermelés és így tovább — még nem tudnak hasonló mérvű fejlődést felmutatni az állami gazdaságok. A 134 közül 110 tart tehenet, közülük is 107 kizárólag tejtermelőt. A mostani ötéves tervben a 110 gazdaságból 26-ban épül 27 teljesen új telep, 24 ezer férőhellyel. A korszerűsítéssel együtt azt kívánják elérni, hogy 1980-ra 80 ezer tejtermelő-férőhely legyen immár szakosított telepeken. — Olyan, kevesebb munkaerőt igénylő, jobban gépesített teleprendszerre van szükség — fogalmaz dr. Mentényi Miklós —, amely kielégíti az állat élettani kívánalmait, de környezetvédelmi és munkavédelmi szempontból is megfelelő. Megkezdődött az ilyen új telepek építése, eléggé drágán, még sok megoldatlan problémával. Némelyek talán fölvetik: nem is volna szabad ilyeneket építeni. Mint ahogy akadtak ilyen vélekedések 1973—75 táján, az akkor üzembe helyezett sertéstelepekről is. Keresztényi Nándor (Folytatjuk) Közeledve az I. félév végéhez, a Csepel Művek gyárában már több kiemelkedő eredmény született. Az első négy hónap alatt a fémmű huzalhengerművében a tervezettnél mintegy 60 millió forint értékű huzallal többet gyártottak, az alumínium- forma-öntödében pedig 1744 tonna helyett 1943 tonna öntvény készült. A csőgyár ívhajlító üzemében a féléves tervet várhatóan 12 tonnával túlteljesítik, míg a melegen hengerelt csőből a gyors Pilgersoron csaknem 500 tonnával gyártanak többet. Képűnkön a csőívhajlító-üze- met mutatjuk be. (MTI-fotó, Fehér József felvétele — KS)
