Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-19 / 143. szám
rTHvn 1977. június 19., vasárnap Mezőgazdasági gépészek továbbképzése Miért kell a melioráció? Ha egy akármilyen gép, berendezés áll — meghibásodás miatt, vagy egyéb okból —, az igen nagy kár. Ám ennél többszörösen nagyobb a veszteség akkor, ha egy mezőgazdasági gép nem dolgozik. Nemcsak a gépbe fektetett anyagi érték, szellemi energia megy veszendőbe így, hanem közben a termés is tönkremegy. Mit? Az országból mintegy 150 mezőgazdasági gépekkel foglalkozó szakember vett részt a hét első napjaiban Kétegyhá- zán, a Gépipari Tudományos Egyesület megyei szervezete által rendezett gépészeti szemináriumon. A „Mezőgazda- sági gépek komplex üzem- fenntartása” összefoglaló című tanfolyamon a mezőgazdasági gépész csoport-, műhelyvezetők és mérnökök továbbképzése négy szekcióban folyt. Egy csoport a gépek üzemben tartásának, javítá- - sának kérdéseivel foglalkozott, a másik a korrózió elleni védelem, a harmadik a műszaki oktatás kérdéseit tanulmányozta, s valamennyien hallgattak olyan előadásokat, amelyek a munkavédelemmel és a munkafolyamat helyes sorrendje kialakításával foglalkoztak. Ezek közül kettőt emelünk ki. Az első kérdéskör mind fontosabbá válik, különösen a termelőszövetkezetekben, ahol az új gépek, berendezések ésszerű karbantartása, javítása egyre több gondot okoz, Hárman ülnek az asztalnál. Jön a pincér. — Tessék parancsolni! — Két deci jeges kakaót kérek! — Én meg három deci forralt tejet! — Nekem lesz szives egy adag jégbe hűtött málnás joghurtot hozni. Az előbbi jelenet Békéscsabán játszódott le. A képzeletemben. Lehet, hogy a hiba bennem van, de meg kellett erőltetnem a fantáziámat a kezdő öt sor leírásához. Gyakorlati tapasztalattal ugyanis ez ügyben nem sok településünk siethetne a segítségemre. Pedig alapés nem lehetetlen, hogy hamarosan szükségessé te$?i a szövetkezetek közti szakosodást ebben a vonatkozásban is. A másik a korrózióvédelem, amellyel, sajnos, még mindig alig törődnek szakembereink, pedig mindaddig, amíg elhanyagolják, hihetetlenül nagy értékek mennek veszendőbe. Hogyan? Az ismeretbővítés gyakorlatiasságát kívánták fokozni a továbbképzés szervezői — például — azzal, hogy az előadások anyagát előre megküldték a résztvevőknek. Az előadóknak (egyetemi, főiskolai tanároknak, kutatóintézetek szakembereinek) így módja nyílt egy-egy kérdés hangsúlyosabb megvilágítására, a hallgatóságnak pedig arra, hogy kérdezzenek. Ezt szolgálták a gyakorlati bemutatók is. Működés közben mutatták be például az úgynevezett diagnosztikai mérőkocsit, amely azonnal jelzi, hol a hiba egy-egy motorban. Egy komplex berendezés hordozható, könnyen használható felületvédelmi eszközöket mutatott be, a zaj-, illetve füst- és gázmérő kocsik pedig a munkavédelem és az üzemanyag-megtakarítás új módszereit szemléltették. Egy gépkiállítás a leggyakoribb meghibásodásokat működés, illetőleg kísérlet közben tárta a szemlélők elé, s ennél is nagyobb sikere volt a műanyag fémragasztók bemutatójának; ezekkel az anyagokkal ugyanis néhány perc alatt anyagnak most már igazán nem vagyunk híján. És a jövőben sem leszünk. Mert tessék csak meghallgatni a termelőket! Orosházi Dózsa Tsz: Néhány éve még csak 280 tehenet tartottak, az ötödik ötéves terv szerint ez a szám 1980-ig eléri az ötszázat. A gyakorlatban viszont a tervet már most teljesítették. A két újonnan épített 220 férőhelyes korszerű istállót sikerrel telepítették be. Az elmúlt esztendőben egy tehenük átlagban 3400 liter tejet adott és a hozamok még csak most vannak emelkedőben. A szövetkezet a tejet maga tasakolja és saját pavilonjában árusítja Orosházán. A tervidőszak végéig a tsz-ben a jelenlegi kétszeismét működőképessé lehet tenni a törött alkatrészeket akkor, amikor a szerelésre nincs idő. Kinek? Igen, sokan érkeztek az ország minden tájáról — számosán például a Dunántúlról, vagy a Nyírségből — a tanfolyamra. Minisztériumi utasítás szabja meg ugyanis, hogy minden közép- vagy felső szintű mezőgazdasági szakembernek négyévenként részt kell vennie egy-egy ismeretbővítő tanfolyamon, s a MÉM Továbbképzési Intézete a kétegyházi stúdiumokat is ajánlotta erre az érdekelt szakembereknek. Mindezek miatt — ámbár dologidő van a mezőgazdaságban —, mégis elgondolkoztató, hogy a résztvevőknek csupán egy- harmada volt Békés megyei a tanfolyamon. Megyénk állami gazdaságaiból például mindössze négyen—öten (!) jöttek el, és nem sokkal jobb a termelőszövetkezetiek részvételi aránya sem, hiszen az összes békési közös gazdaság közül csupán 6—7 küldött hallgatót. (Mint a szervezők elmondották, a szarvasi Táncsics Termelőszövetkezet — például — nemleges válaszát azzal indokolta, hogy dolgozóikat szemináriumra 1978- ra „ütemezték be”...) Ne maradjon azonban említés nélkül a jó példa sem: a mezőkovácsházi Új Alkotmány és a medgyesbodzási Egyetértés 4—4 szakemberrel képviseltette magát. resére nő a megtermelt tej mennyisége. Szarvasi Dózsa Tsz: A megyei tej termelési versenyben első helyezést ért el és elnyert egy különdíjat is. Ebben az esztendőben átlagosan 4200 liter tejet várnak egy tehéntől. A magyartarka állományt jelenleg még hagyományos telepen tartják. Most kezdték meg egy korszerű 600 férőhelyes tehenészet kivitelezésének tervezését. E jelentős beruházásra készülve sem hanyagolták el a háztáji tejtermelőket: mintegy 2 millió forintot fordítottak a tejfelvásárlás körülményeinek javítására. Battonyai Dózsa Tsz: A két öreg istállóban ösz- szesen 150 tehén áll. Magyartarkák és csaknem 3400 litert adnak egyedenként éves átlagban. Igaz, a tehenészet nem főágazata a szövetkezet állattenyésztésének, ezért túl sok pénz nem is jut a fejlesztésre, mégis szeretnék növelni a tehenek számát. A telepen beépítettek egy NDK gyártmányú tejhűtőt, így az évi félmillió liter tej biztonságban jut el a feldolgozókhoz. A tejtermelés nagyarányú fellendüléséről számolhat be a termelőszövetkezetek sárréti tejüzeme is. A tavalyi évhez viszonyítva az esztendő első négy hónapjában 25 százalékkal nőtt az átvett tej mennyisége. Az üzembe — amely jelenleg napi 35— 40 ezer liter tej feldolgozására van felkészülve — naponta mintegy 70 ezer liter tej érkezik. Szerencsére rövidesen üzembe lépnek a legújabban beállított feldolgozó gépsorok. A tejtermelés pedig szinte feltartóztathatatlanul emelkedik tovább. A tejivók, tejpresszók száma pedig továbbra sem gyarapodik. Azért ettől függetlenül is: igyunk tejet! Van. Kőváry E. Péter Gépek dübörgésétől hangos a battonyai határ. Lánctalpas traktorok, markoló, csőfektető gépek dolgoznak mindenfelé. Komplex meliorációt végez a szarvasi Tiszántúli Talajjavító és Talaj- védelmi Vállalat. Hogy a munka hatalmas méretű, azt az avatatlan szemlélő is látja, de mi az, amit csinálnak? A választ Mészáros Istvántól, a vállalat igazgatójától tudhatjuk meg. — Hazánkban a kedvezőtlen talajtani és természeti tényezők kényszerítő hatására már 200 évvel ezelőtt megkezdődött a talaj javítása. Ebben a munkában Tessedik Sámuel járt az élen és példáját több neves magyar kutató követte. Először a föld- cserés, úgynevezett digózá- sos javítást alkalmazták, később a kémiai talajjavítás is meghonosodott. Ma azonban az élelmiszer- és fagazdaság dinamikus fejlődése szükség- szerű igényként veti fel a szántóföldi terület ideális kul- túrállapotát, a növények igényeihez igazodó tápanyag, víz, levegő jelenlétét. A termelés szintjét befolyásoló tényezők optimális biztosítása, a termésfokozó eljárások ösz- szességének együttes alkalmazása csak a termőtalaj kiegyensúlyozott vízgazdálkodása, fizikai szerkezete és megfelelő tápanyagszintje esetén eredményez a mai igényeknek megfelelő terméshozamot. Ezenkívül a modern, nagy teljesítményű gépek csak megfelelő táblaméretek esetén dolgoznak gazdaságosan, és a termés betakarításához jól kiépített, állandóan használható és karbantartható úthálózat szükséges. Ezt a sokoldalú igényt elégíti ki az agronómiái és műszaki beavatkozások összessége, a komplex melioráció. Ez egyébként nem olcsó dolog. A költségek persze változnak attól függően is, mennyire leromlott a terület és milyen beavatkozásra van szükség rendbe hozásához. A A csaknem 10 ezer t^got számláló gyulai ÁFÉSZ eredményesen zárta az elmúlt gazdasági évet, amely jó alapot biztosított az idei tervek valóra váltásához. Az előző évekhez hasonlóan az idén is tovább szélesítik kapcsolataikat a területükön levő települések lakosságával és javítják az áruellátást. Igaz, erre az évre mérsékeltebb forgalom- növekedéssel számolnak, és ennek megfelelően kiskereskedelmi forgalmukat 9,6 százalékkal ' növelik az elmúlt évhez viszonyítva. Ezen belül jobban a vegyes iparcikk forgalom emelkedik, amelynek aránya csaknem 11 százalékos. Valamennyi főárucsoportnál — a zavartalan áruellátás érdekében — a szállító vállalatokkal szerződéseket kötöttek és a megyei szállítókon kívül más megyék szállítóival is gyümölköltségek a hektáronkénti néhány ezer forinttól 22 ezer forintig változnak. Megéri a ráfordítás? A válasz nem is olyan egyszerű. Első pillanatban az tűnik logikusnak, hogy — mert a termőföld pótolhatatlan és nélkülözhetetlen nemzeti kincs — semmilyen pénz sem lehet sok megóvására. Ez népgazdasági szinten és hosszú távon így is van, de a meliorációs munkák megrendelője az esetek túlnyomó többségében nem az állam, hanem valamelyik termelő- szövetkezet vagy állami gazdaság. Itt viszont másként jelentkeznek a dolgok. Rövi- debb távra számolnak és elvárják, hogy a megtérülés is gyorsabb legyen. Ezzel kapcsolatban sok kósza hír terjed. Egyesek szerint néhány év alatt kifizeti magát a beruházás, mások szerint 15 év alatt sem térül meg. Az igazság — a gondos felmérések és gazdasági számítások szerint — az első adat környékén van. Nézzünk erre egy megyei példát. A battonyai Petőfi Termelőszövetkezet területéből 1970-ben 2100 hektárt sújtott belvíz. Emiatt 1971- ben 16, 1972-ben hatmillió forint vesztesége volt a szövetkezetnek. A terméseredmények a víz levonulása után is nagyon gyengék voltak, mert megbomlott a talaj biológiai egyensúlya, tönkrement a szerkezete. Ezek után 1976-ban kezdődtek meg a meliorációs munkák, s várhatóan 30 millió forintba kerül' majd. Ennek során 60-80 kilométert csatornáznak, 600 . hektáron végeznek kémiai talajjavítást és ahol szükséges, alag- csöveznek. Nemrég kezdődött tehát a melioráció, de az eredmény máris önmagáért beszél. A Laposréti öblözet, melynek területét minden évben elöntötte a belvíz, az idén művelhető volt és bevetették. A hét évvel ezelőtti 2100 hekcsöző kapcsolatot építettek ki. Jelentős a felvásárlás is a szövetkezetnél. Legfőbb törekvésük, hogy a háztáji kisgazdaságokban megtermelt zöldség-gyümölcsöket, kisállatokat szerződéskötés útján felvásárolják és értékesítsék. A termelési kedv fokozása érdekében meglevő szakcsoportjaikat különböző kedvezményekkel — termelési előleg, fólia, takarmány és táp — segítik. A szerződéses termeltetés elősegítése érdekében az egyéni termelők részére naposbaromfiból 250 ezret, naposkacsából 20 ezret, naposlibából, gyöngyösből és pulykából 30 ezret adtak át. A forgalom fokozását szolgálja. a Gyulán nemrég kialakított májliba- tömő telep, ahol új technológiai eljárással 15 ezer májlibát kívánnak előállítani. tár helyett az idén már csak 650 hektár maradt vetetlen a víz miatt, és ez a terület tovább csökken, ahogy előrehalad a melioráció. Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy kiszámoljuk, kevés idő kell a megtérüléséhez. Ezt ma már egyre több gazdaság ismeri fel. Már a legegyszerűbb és viszonylag legolcsóbb kémiai talajjavítás is ugrásszerűen megnöveli a hozamokat, de igazán jó eredményt és tartós hatásta legmodernebb eljárás, az alagcsövezés nyújt. Ennek előnyeit Angliában, Hollandiában, az' NSZK-ban, Spanyolországban már régen felismerték és az utóbbi időben hatalmas méretű munkák kezdődtek a Szovjetunióban és az NDK-ban. Nálunk viszont mintha kissé nagy lenne a lemaradás. Megyénkben például 131 ezer hektárt Lehetne és kellene alagcsövezni, ezzel szemben alig éri el az ezer hektárt a beépített terület. Ez várhatóim erőteljesen növekszik a közeljövőben, az állami támogatások hatására. Sajnos van egy súlyos gazdasági jellegű gond. Ott lenne a legnagyobb szükség a komplex meliorációra, ahol a legtöbb a szikes talaj és leggyakoribb a belvíz. Viszont éppen emiatt ezek a kedvezőtlen adottságú gazdaságok egyben a legszegényebbek is, arra sem telik nekik, hogy az állami támogatás után fennmaradó részt fedezzék. Ezen csak központi gondoskodással lehet segíteni. Ez országos szinten sok milliárd forintba kerülne, nem várható tehát, hogy máról holnapra megtörténik. Az viszont szükséges, hogy gyorsuljon a jelenlegi ütem, mert a vízrendezés és a talajjavítás hiánya miatt óriási területek maradnak parlagon, vagy teremnek kevesebbet. Olyan gazdag ország pedig nincs, amelyik ezt megengedhetné magának. A háztáji és kisegítő gazdaságok termelését elősegítő intézkedések során korszerűsítették a gyulai magboltot és megállapodtak a Békés megyei AGROKER Vállalattal egy Kétegyházán kihelyezett raktár építésében. A lakosság áruellátásának javítása érdekében ez évi felvásárlási tervükben szerepel burgonyából háromezer, zöldségből 3 ezer 800, gyümölcsből ezernyolcszáz, baromfiból, tojásból és egyéb élelmiszeripari termékből 10 ezer mázsa átvétele a kis- árutermelőktől. Mindezeknek a terveknek a sikeres megvalósítása esetén a szövetkezet ez évben csaknem 450 millió forintos forgalmat ér el, s ebben 13,7 millió forint lesz az eredmény. — bó — Hétszáz férőhelyes szakosított tejtermelő tehenészeti telepet adtak át Apajon, a Kiskunsági Állami Gazdaságban. A korábban Hollandiából Importált feketetarka lapáj Őszöket Amerikából származott Holstein—Friz fajtákkal keresztezve alakították ki állományukat. Tavaly 4851 literes átlagot értek el, idei tervük 5600 liter tehenenként (MTI-fotó, Király Krisztina felvétele — KS) V. J. Igyunk tejet! Lónyai László Segítik a háztáji gazdaságokat
