Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-19 / 143. szám
1977. június 19., vasárnap Városatyák városnézőn Több éve immár hagyomány Békéscsabán, hogy a városatyák, a tanácstagok és a megyeszékhely hivatásos tanácsi vezetői évente egy alkalommal városnéző körúton vesznek részt. A cél, közelebbről megismerni azokat a létesítményeket, amelyek’ létrehozásában együttesen döntöttek, és megismerni azt is, milyen változásokat jelentenek ezek a lakosság életében, a környezet átalakításában. Egy ilyen út során tulajdonképpen ellenőrzik azt is, hogy helyesen döntöttek-e annak idején, abból mi, hogyan valósult meg. Az idei városnézés a héten zajlott le, melyen részt vettek a kerületi népfronttitkárok is. Két autóbusszal indultak útnak Békéscsaba tanácstag- • jai, és a vendégek. A programot és az útvonalat úgy választották meg,, hogy az egész városról, annak fejlődéséről egységes képet kapjanak. Ott voltak a vezetők: élükön Araczki János tanácselnök és a helyettesek: Vantara János, Fekete Jánosné, valamint dr. XJhljár Mihály vb-titkár. Az elnökhelyettes mint idegenvezető Vantara János elnökhelyettes volt a mi buszunk alkalmi idegenvezetője. Szinte képszerűen tárta elénk a jelenlegi helyzetet, az építkezések ütemét, befejezésük időpontját. Az új posta építkezése volt az első állomás. Ez a legismertebb. Azt is tudjuk, hogy 1978 végére készen lesz. Ugyanígy ismert az Univerzál, és a szövetkezeti ifjúsági áruház építkezése is, hiszen itt van a városközpontban, a szemünk láttára bontakozik ki. Ezekről tehát többet tudunk. Erzsébethely- ről, az északi és a déli ipartelepekről, az iskolacentrumról annál kevesebbet, s főleg a csapadékvíz-elvezetési gondokról. Jó volt hát ez az út, hiszen egészen más, ha egy beruházásról csak olvasunk, vagy a helyszínen is látjuk, mi történik. A Kis-szík utcai 120 lakásos építkezés éppen ezért különösen tetszett a tanácstagoknak. Volt, aki már hallott erről, de nem látta, mert nem vezetett arra az útja. Ilyenek épülnek a Gábor Áron utcában is, mert a cél, szebbé tenni környezetünket, a városképet. Ráadásul ezek a panelek olcsóbbak és tetszetősebbek. Választ kaptak arra is a résztvevők, hogy mi lesz a dohánybeváltó helyén kialakult szabad területen, és a Jókai út, illetve Sallai utca által határolt területen, ahol már megkezdődtek a szanálások. Az ör utcán még felépül egy 10 emeletes lakóház, az Ihász utca végén az ötödik kockaház, ezzel befejeződik ennek a városrésznek a kialakítása. Szó van még arról, hogy parkolóhelyek, illetve garázsok épülnek a házak közötti részen. Többen kifogásolták, jobb lenne játszótér, a gyerekeknek amúgy sincs hol mozogniuk. A déli ipartelep is sok új létesítménnyel gazdagodik az elkövetkező években. Tovább bővítik a Híradástechnikai Vállalatot, a cserépgyár mellé új téglagyár épül, a jövőben itt kap helyet a Jókai utcából kitelepítésre kerülő Csaba Szőnyegszövő, felépül egy nyolctantermes ATI-is- kola és a Sárréti Tejüzem is. Húsz kocsiállásos buszpályaudvar Sok szó volt már tanácsülésen és egyéb fórumon az új buszpályaudvarról, épül-e, mikor, hogyan? Most annyit tudtunk meg, hogy a KPM az alépítményre 14 millió forintot biztosít, a többit a Volán 8-as számú Vállalat. Az építkezés megkezdése attól függ, mikorra lesz elegendő pénze a vállalatnak, és lesz-e építőipari kapacitás? Jó lenne mielőbb, hiszen már jelenleg is nagy zsúfoltság van a Hunyadi téren, ahol csupán öt kocsiállás van, az új pályaudvar viszont 20 kocsiállásos lesz. Választ kaptak a tanácstagok egy másik, régen húzódó vitára is. A kötöttárugyár és az ör utcai lakástulajdonosok „párbaja” rövidesen lezárul. Elvégezték a zajszint- és a fénymérést, a gyár vállalta ezek minimálisra való csökkentését. Amennyiben nem sikerül, 40 millió forintot áldoz arra, hogy megvásárolja a 84 lakást saját dolgozói számára. Minden azon múlik, hogy a tanács tud-e máshol lakást biztosítani az ör utcaiaknak. A végleges döntésre később kerül sor. Erzsébethely fejlődése, küzdelem a vízzel Erzsébethelyen is kialakulófélben van egy lakótelep, ahol 232 lakás épül. Ezenkívül a lakosság anyagi hozzájárulásával nyolc általános iskolai tanterem, egy tornaterem és egy óvoda is. Impozáns látvány volt az új utcák egész sora, a szebbnél szebb villaházakkal. De hallottunk gondokról is. Két év alatt a tanács 22 millió forintot fordított Békéscsabán a csapadékvíz elvezetésére, s ennek jelentős részét Erzsébethely kapta. Egy mondat igazolja ennek szükségességét: a városnak ez a része 4 méterrel alacsonyabban fekszik, mint az Élővíz-csatorna, összedőlt házak, víz alatti utcák igazolják a nagy ösz- szeg indokoltságát. A munkát folytatják, csatornacsövek, átvágott utak, mély árkok jelzik ezt. Nem sorolom tovább, mi minden épül még Békéscsabán. Tény, hogy ezen a városnézésen sok olyan dolgot ismertek meg közelebbről a tanácstagok, amit eddig a város vezetői és az adott körzet tanácstagján kívül a többiek csak papíron ismertek. Most a valóságban egységes egészként láthatták Békéscsaba fejlődését. Éz a fejlődés egyre nagyobb léptű, erről az út során mindenki meggyőződhetett. S hogy még többen megismerjék, arról most már a tanácstagok gondoskodnak: a Hazafias Népfronttal közösen, maguk is szervezhetnek hasonló városnézést körzetük választó- polgárai részére. A külön- autóbuszt ehhez a városi tanács adja. Kasnyik Judit Tábori élmények — naplóidézetekben A napló piros műbőr kötésű. Első lapján a nagybetűs felirat: „Országjáró úttörők első megyei találkozója, Póstelek.” Lapozzunk hát tovább, lássuk mi történt ezen a találkozón, hogyan érezte magát Pósteleken 177 úttörő? * * * KÉSZÜLŐDÉS. Tavasszal a megye minden csapatához eljutott a felhívás, amelyet a megyei úttörőelnökség adott ki. Az országban az első az országjáró úttörők megyei találkozója Pósteleken, sátortáborban. A csapatokban örömmel fogadták a hírt. Mindenhol megkezdődött a készülődés. Lázas izgalommal állítottuk össze a táborozáshoz szükséges felszereléseket... A táborba valamennyien hatalmas csomagokkal érkeznek. Ez a pósteleki találkozó a nyári nagy táborozás előkészítője. — VASÁRNAP. Már 8 óra felé megérkeztek az első csoportok a táborba. A sátorveréshez azonban nem mindenki kezdett hozzá egy kis akadály miatt: nem tudtuk felállítani. „Végre kész!” „Ezt sem hittem volna soha.” Ilyen és hasonló mondatok hallatszottak a sikeres sátor- verés után. Ezután ki-ki elindult a maga felfedező útjára. Sokan a kastélyt nézték meg, amit — most már tudjuk — nem lett volna szabad, mert életveszélyes. A barangolás az ismeretlen környezetben romantikus, s főleg izgalmas volt... Aztán megszólalt az addig igazán szép zenét szolgáltató hangosbemondó: „Pajtások! Készüljetek fel az ünnepélyes tábomyitóra !”... HÉTFŐ. Az ébresztő 6 órakor volt. A táborlakók többsége azonban már 5 órakor felébredt. Alig keltünk fel, már kocogtunk is a pályára, reggeli tornára. Legjobban talán a reggelit vártuk, aminek hiányára a hasunk figyelmeztetett... Evés után zászlófelvonás és parancskihirdetés volt... Minden csoport kapott egy értékelőlapot. Erre a papírra került rá, hogy az akadályversenyen az egyes állomásokon hány pontot kapott a csoport a feladatok elvégzéséért, öt állomás volt... Az ebédhez 12 órakor gyülekeztünk az alakulótéren... Ebéd után Ger- lára mentünk volna, de az időjárás sajnos utunkat állta, ezért sátrainkba kényszerültünk... Későre nyúlt vacsoránk után disco következett. KEDD. Hat órakor az ügyeletes hangjára ébredt a tábor. Reggeli után felsorakoztunk a zászlófelvonáshoz, ezután a tábor területéről összeszedtük a szemetet. Egyórás elméleti foglalkozás következett. Itt a tájolóval ismerkedtünk meg. A számháború 11 órakor kezdődött... A csendes pihenőt a rajok különbözőképpen használták ki. Volt, aki rozsét gyűjtött, volt aki a tábortűzi műsort állította össze. Ezután következett a tájfutóverseny. Miután megtörtént a verseny értékelése, megkezdődtek a készülődések az esti tábor- tűzhöz. Kicsivel később volt a zászlófelvonás, amelyet most már fegyelmezetten álltunk végig, bár a szúnyogok eléggé összecsipkedtek mindannyiunkat... A tábortűznél minden raj előadása nagyon jól sikerült. Később közösen énekeltünk és játszottunk. Tíz órakor sajnos le kellett feküdnünk. VENDÉGOLDAL. Gratulálok a tábor vezetőségének a szép' és eredményes munkáért, a tábor részvevőinek pedig a lelkes, úttörőkhöz méltó magatartásukért. Pataki József megyei úttörőelnök... Az egészségügyi szemlén megállapítottak szerint a tábor parancsnoksága az előírt közegészségügyi szabályokat betartotta. A tábor rendezett, kulturált, tiszta. A gyerekek az időjárásnak, hőmérsékletnek megfelelően öltözöttek, ápoltak. SZERDA: Reggeli után természetjáró-versenyen vettünk részt. Az utolsó napirendi pont az ünnepélyes zászlólevonás volt. Ezzel véget ért az országjáró úttörők első megyei találkozója. Kérés: Hosszabb legyen a tábor ideje! A következő lapok még üresek. A naplóírást jövőre az újabb táborlakók folytathatják. T. I. A csúcsai várban Nagyvárad után, át a Királyhágón, szinte leírhatatlan szépségű úton haladunk Csúcsa felé. Kísér bennünket a Körös és a vasútvonal. A kocsiban Adyról, Csinszkáról beszélgetünk. Nézzük közben a síneket: Ady vonata sokszor csattogott azokon, útban Csúcsára, vagy Váradon át Pestre. A Körös vize meg úgy rohan-robog, mint a zabolátlan paripa, sistereg-zu- hog a kövek közt, veri a partot megállíthatatlan. Hegykoszorú övezte falu előttünk, előbb az állomás, aztán jobbra fordul az út Kolozsvár felé. A házak között,' ha akarjuk, ott lépked a múlt, újabb balkanyar előtt hófehér testű templom szikrázik, és közvetlen előtte a csúcsai várkastély. Ajtaja nyitva, látogatók között lépkedünk fel a lépcsőn, mígnem felérve, teljes pompájában kibontakozik előttünk az oszlopos terasz, és felüzen a zuhogó Körös. ...Ady első csúcsai látogatásáról így számolt be Dénes Zsófiának: „A csúcsai lány nagyon tetszene neked; ösz- szes nőim közül csak ő tetszene. Dekadens hajtás: a negyvennyolc éves ember elvette tizenhat éves unokahúgát... A férfi, azaz Boncza: Jókai-regényalak. Ne úgy értsd, hogy Jókai mintázott le bizonyos fajtájú embereket, hanem fordítva. Bizonyos emberek mintázták meg magukat Jókai-hősök nyomán. Boncza is. Annyi pénzen, amennyin az Alföldön kétezer hold búzatermő földet vehetett volna, megvette a csúcsai hegyet, négy kastélyt épített a hegyoldalba, négy kastélyt sziklába vágott teraszokon, egymás hegyébe, fel a csúcsig. A hegy lábánál a Körös vágtat s az egészet sziklabástya szegélyezi — épp csak az ágyúrések hiányoznak, hogy középkor legyen...” Ki tagadná, hogy áhítattal jár itt, a kastélyokat, a régi kis házakat összekötő utakon, ahol a Költő és Csinszka jártak, ahol azon az emlékezetes április végén, 1914- ben Boncza Berta Ady menyasszonya lett... Végigjárjuk a nagy kastély termeit, az Ady-szobát, ahol a csúcsai vár későbbi tulajdonosa, Goga Octavián költő és a húszas évek román kultuszminisztere lakott, és gyűjtötte össze a kastélyhoz fűződő relikviákat. 1903-ban Goga fordítja először románra Adyt, és ő az, aki így ír róla: „...azt hiszem, legjobb volna: Adyn keresztül közel hozni egymáshoz a román és a magyar irodalmat.” A kis ház előtt, ahol Ady és Csinszka lakott, évszázados faóriás terjeszti ki lombsátrát, suhogása mintha hangokat rejtene, húsában mintha őrizné a Költő tenyerének melegét... Emléktábla fénylik a napsütésben: „Aicialo- cuit intre anni 1915—1917, Poetul Ady Endre”. A kis házban népművészeti remekek, bútorok, tálasok, tulipántos ládák. A belső szobában koszorúk, nemzeti színű szalagokkal. „Tóth Árpád Gimnázium, Debrecen; Lampart Zománcipari Művek; Bethlen Gimnázium, Hódmezővásárhely...” Kísérőnk, Rosu Veronka végigvezet a tiszttartóházon, a parkon át Goga Octávián hegyoldalban magasodó síremlékéig. Nem messze tőle fatornyos román templom, odalent a „vágtató {Coros", a csúcsai lány egykori otthona, Ady életének elszakíthatatlan, örök része. Aztán már csak integetünk a csúcsai várnak. Sass Ervin Az Ady-szobában, relikviák között. Fenti képünk: a kis ház, ahol Ady Csinszkával lakott A vágtató Körös fölé magasodó csúcsai vár Gsávás István és a szerző felvételei
