Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-18 / 142. szám

1977. júnlns 18.. szombat rcraaiMTd FOROG AZ IDEGEN Vajon kinek jutna eszébe egyszer is azt mondani: me­gyek az Idegenforgalmi Be­szerzési Utazási és Szállítási Részvénytársasághoz. Egysze­rűen csak annyit mondunk: beugrók az IBUSZ-ba vonat­jegyért, vagy éppen valutá­ért. Igen. Ez a rövidítés a köztudatban főnévvé vált Immár 75 esztendeje. Inkább a Szabá család Életünk során, így vagy úgy, turistaként, társasutazá­son valamennyien kapcsolat­ba kerülünk ezzel a furcsa nevű intézménnyel. De mondjuk meg őszintén, dol­gozóiról ritkán beszélünk. Kik ezek a zömében lányok, asszonyok, akik szakmának, hivatásnak, vagy hobbinak válásztották az idegenforga­lom valamely ágát? Szemenkár Mátyásné, az IBUSZ Békés megyei igazga­tója: — Megyénk négy IBUSZ- irodáján - — Békéscsabán, Gyulán, Szarvason, Oroshá­zán — 44 nő tevékenykedik. Van dolguk bőven, hiszen az elmúlt évben 391 autóbusz­túrát indítottunk az ország minden részébe, amelyen csaknem 12 ezren vettek részt. A szocialista országok­ba, Jugoszláviába és a nyu­gati államokba összesen több mint nyolcezren utaztak. Az utóbbi években Békés megye is bekapcsolódott a turizmus vérkeringésébe. Tavaly 324 csoport — 11 ezer 640 em­ber — látogatott szűkebb hazánkba, közülük 5600-an a Szovjetunióból érkeztek. — Persze nagy utat kellett megtennünk, míg idáig ju­tottunk — veszi át a szót So­vány Jánosné, a békéscsabai iroda belföldi társasutazásai­nak ügyintézője. — Emlék­szem, 1953-ban az OTP ke­retén belül ketten foglalkoz­tunk utazási ügyekkel. író­asztal helyett pingpongasz­talon dolgoztunk. De ki törő­dött akkor ezzel. Beindítot­tuk az úgynevezett filléres vonatakciót. Hét végeken 500—1000 ember indult a megyéből az ország legszebb tájaira. Egy miskolci út 40 forintba került. — Milyen utat járt be ezen a pályán? — Voltam belföldi, külföl­di jegykiadó, nyolc éve pe­dig a hazai utakat szerve­zem. Nem mondanám, hogy könnyű, mégis szeretem csi­nálni. Sok nehézséget okoz a turistaszállók biztosítása. Mióta megszűnt a Turista Ellátó Vállalat, ki kell nyo­mozni, hogy egy-egy ilyen épület kinek a kezelésében van. Ami engem illet, sok­felé jártam kísérőként. Szí­vesen megyek termelőszövet- / keleti csoportokkal, mert szinte isszák a szépet, az új benyomásokat, ismereteket. Vannak kedves emlékeim is. Egyszer Csehszlovákiában a hubokai várat néztük meg, ami egyébként csodálatos. Az egyik turista félszegen közöl­te velem, hogy megbeszélte a gépkocsivezetővel, ő inkább meghallgatja a rádióban a Szabó családot. A „magyar romantika” Az idegenvezetés szép, de fárasztó munka. Nyelvtudá­son, megfelelő műveltségen kívül folyamatosan friss tá­jékozottságot, találékonysá­got követel. — Valóban, ezt csak szen­vedéllyel lehet végezni — mondja hat év idegenvezetői tapasztalat birtokában Hu- nya Tibor. Oroszul, németül beszél és a szocialista orszá­gokból érkezőket vagy oda igyekvőket kalauzolja. — Mire kíváncsiak a kül­földiek? — Elsősorban arra, ami más, mint az ő országukban. Tájban, ételben, italban, mű­vészetben. A szovjet embere­ket például nagyon érdekli az országépítő munka: hogyan, milyen módon jutottunk el idáig. Az a bizonyos „ma­gyar romantika” változatla­nul kelendő. A fontos szerin­tem csak az, hogy a csárda-, csikós-, gulyásélményeket a maguk helyére tegyük. Meg kell értetni: ezek a múlt ro­mantikus színei és mekkora helyet foglalnak el a modern magyar valóság palettáján. — ön pedagógus, a Hunyai Általános Iskola igazgatóhe­lyettese. Melyik társadalmi rétegetj vagy csoportot a leg­nehezebb vezetni, mondjuk egy külföldi túrán? — Nehezen mondom ki: a pedagógusokat. Ilyenkor ala­posan fel kell készülnöm, mert minden adatra, év­számra kíváncsiak, végig­jegyzetelik az utat. Minden esetre igyekszem, nehogy szégyent vallják. Gyulától Mezőhegyesig Itt kapcsolódik a beszélge­tésbe Béres Mihályné beuta­zási ügyintéző. — Ügy érzem, ki tudjuk elégíteni a külföldről hoz­zánk érkező vendégek igé­nyeit. Én 1972-től vagyok az IBUSZ-nál. Dolgoztam a pénztárban, foglalkoztam út­levélkiadással, szobafoglalás­sal. Mostani munkám a leg­érdekesebb. — Mi vonzza a külföldie­ket Magyarországra és leg­főképpen megyénkbe? — Véleményem szerint ré­gebben első helyen a rokon­látogatás szerepelt és egyéb rendezvények. Ma a két leg­nagyobb csoport a nyaralók és a tanulmányi igénnyel ér­kezők. De újabban növekszik a gyógyüdülők száma is, aki­ket például a gyulai Várfür­dő csalogat ide, vagy a me- zőhegyesi lovasiskola. — Meddig tart a szezon? Ezt már Lukovics Béláné­tól kérdezem, aki a külföldi utakat intézi. — Áprilistól novemberig, de úgy is mondhatnám, hogy egész évben, hiszen különö­sen a nyugati utakat már egy esztendővel az utazás előtt meg kell kötni. — Mit kell tudni ezen a pályán? — Sok mindent. Nálunk is évről évre nagyobbak a kö­vetelmények. Ki gondolta volna 15 éve, amikor elje­gyeztem magam az idegen- forgalommal, hogy a megyei iroda önálló Fekete-tengeri hajóutat szervez. Vagy a Szovjetunió, az NDK, Len­gyelország mellett legtöbben Görögországba, Spanyolor­szágba, Olaszországba utaz­nak. Hogyan is mondta Hunya Tibor? Ezt csak szenvedél­lyel lehet csinálni. Jó dolog, hogy ezt egyre többen vall­ják, és így is cselekednek. Mert Magyarország megéri a propagandát. Megéri, hogy felfedezzék, megismerjék, nemcsak a külföldiek, de sa­ját állampolgárai is. A ven­dégváró, „idegent fdrgató” vállalat lányai, asszonyai eb­ben is segítségünkre vannak. Seres Sándor Kosaras felvásárlás Szentandráson Békésszentandráson a na­pokban fontos napirendet tárgyalt meg a tanácsülés. Fazekas Gábor beszámolója alapján a munkabizottság jelentését vitatták meg a háztáji gazdaságok helyzeté­ről. A munkabizottság tag­jai között volt AFESZ-kép- viselő, tsz-főkönyvelő, háztá­ji bizottsági elnök, kertbarát szakkörvezető és így tovább. A bizottság vezetője Fazekas Gábor volt. A beszámoló sze­rint az elmúlt évben és az idén jelentősen javult a ház­táji és kisegítő gazdaságok helyzete és nőtt a termelési kedv. Ennek érdekében a helyi tanács sokat tett, kü­lönösen az idén, amikor ja­nuár végén falugyűlést hí­vott össze — amelyen 80 kis­termelő jelent meg — s tájé­koztatást adott a különböző rendeletekről, a kistermelők támogatásának új rendszeré­ről. A tanács segíti a szak­csoportok létrehozását is. Je­lenleg egy galambtenyésztő szakcsoport működik és szer­vezés alatt áll a nyúltenyész- tési szakcsoport, 1971 óta 54 taggal működik egy zöldség- és gyümölcstermesztési szak­kör is. A tanács fokozottan figyelemmel kíséri a szak­kör és szakcsoportok mun­káját, segíti az árutermelés növelését és a felvásárlást is. Az ABC-áruházban pél­dául bevezették a kosaras gyümölcsfelvásárlást, ezáltal lényegesen javult a lakos­ság zöldség- és gyümölccsel való ellátása. Ezen kívül TIT-előadáso- kat is szervez a művelődési házzal közösen, s ezeken a kistermelőket érintő legfon­tosabb témákkal foglalkoz­nak. A helyi ÁFÉSZ a nö­vényvédő szert és kisgépellá­tást biztosítja. A két terme­lőszövetkezet pedig külön­böző kedvezményekkel segí­ti a gazdaságokat, kisterme­lőket. Többek között foga­tot biztosít, kedvezményes takarmányvásárlási lehetősé­get, a termőföld beművelé- sét és így tovább. A tanács­ülés úgy foglalt állást, hogy a lakosság jó áruellátása nagyrészt a kisgazdaságok termelésétől függ, éppen ezért a jövőben fokozottab­ban kell segíteni munkáju­kat. Második napirendként az együttműködési megállapo­dások végrehajtását tárgyal­ták. Ezek hasznosnak bizo­nyultak és előbbre 'vitték a nagyközség fejlődését. Töb­bek között a különböző gaz­dasági egységek az együtt­működési megállapodás alapján jelentős anyagi és társadalmi segítséget nyúj­tanak a gyermekintézmé­nyeknek. A Szőnyegszövő Háziipari Szövetkezet példá­ul az évi 30 ezer forint anyagi juttatáson felül kü­lönböző társadalmi munkák­kal járul hozzá az óvodák otthonosabbá tételéhez. Ko­moly segítséget nyújt a két termelőszövetkezet is. A Tes- sedik Sámuel Tsz például az 1-es számú óvodát évente 20 ezer forinttal segíti. A Zalka Máté Tsz az úttörőknek két faházat ajándékozott, hogy a gyerekek részt vehessenek úttörőtáborozáson. Viszonzá­sul az iskolások az őszi pa­radicsom- és paprikabetaka­rításban segédkeznek. A tanácsülés végül a csa­ládvédelem helyzetét tár­gyalta meg. K. J. Bővülő üzlethálózat Gyomán és Endrődön A Gyoma—Endrőd és Vi­déke ÁFÉSZ az elmúlt két évben mintegy négymillió forintot fordított az endrődi üzlethálózat fejlesztésére. A korszerűsítések mellett gé­peket, hűtőberendezéseket vásároltak. Nemsokára átad­ják az újjáépített Jóbarát bisztrót, amelynek az étel­forgalom fellendítésében lesz nagy szerepe. A fogyasztási szövetkezet ebben a tervidőszakban 41,6 millió forint hálózatbővítést valósít meg a nagyközség­ben. Az elképzelések szerint cukrászüzemet, a Bajcsy- Zsilinszky úton élelmiszer- boltot, valamint bisztrót hoz­nak létre, és jelentős összeg jut a vágóhíd fejlesztésére. A legnagyobb feladat a há­romezer négyzetméter alap- területű általános áruház felépítésének előkésztése, amely Gyoma és Endrőd színvonalasabb áruellátását biztosítja majd. Az öcsényi repülőtáborban az MHSZ kaposvári és szek­szárdi repülős klubjának vitorlázó versenyzői készülnek a nyári versenyekre. A tábor ideje alatt az ezüstkoszorúsok országos bajnokságának versenyszámait repülik a pilóták (MTI-fotó, Várkonyi Péter felvétele — KS) Az úttörőszövetség valóban gyermekszervezet legyen Június első napjaiban el­csendesedtek az iskolák, nép- telenek a tantermek, a fo­lyosók. Befejeződött az 1976/77-es tanév, s az évzá­rókat megelőző hetekben megtartott ünnepi csapat­összejövetelekkel, ahol érté­kelték a tanévben végzett kisdobos- és úttörőmunkát is, lezárult az úttörő moz­galmi év hosszabb szakasza. De ugyanakkor nincs vége, hiszen még a gyermekek előtt van a nyár, amely ugyancsak gazdag úttörő­programokban; most nyit­ják, illetve már megnyitot­ták kapuikat a különböző vezetőképző és szaktáborok, megkezdődtek a csapattábo­rozások, kirándulások. Az úttörő mozgalmi év valójá­ban tehát 1977 szeptemberé­ben zárul. A tanévben vég­zett mozgalmi munka mér­legét azonban már meg' le­het vonni. Így arra kértük Pataki Józsefet, az úttörő­szövetség Békés megyei ta­nácsának elnökét, egy be­szélgetés keretében értékelje a múlt év szeptemberétől május végéig végzett úttörő­tevékenységet megyénkben. Miként váltak valóra megyénkben az úttörő- vezetők , VI. országos konferenciája által kitű­zött célok, elképzelések? — Alapvetően fontosnak tartom — aminek szükséges­ségét az úttörővezetői kon­ferencia is hangsúlyozta —, hogy megerősödtek az őrsi raj közösségek. Ezzel össze­függő feladat volt arra buz­dítani a gyermekközössége­ket, hogy ne csupán az isko­lához kötődjön számukra a mozgalmi élet, hanem a szű­kebb lakóhelyhez is. Erre jó alkalom kínálkozott az úttö­rőparlamenteken, ahol részt vettek az illető lakóhely ve­zetői is. Itt a 'gyermekek ja­vaslatokat tettek, elmondták kéréseiket, véleményüket. Ezek alapján egyeztetni lehe­tett, milyen feladatokat len­ne célszerű az úttörőkollektí­vákra bízni egy-egy város­ban, községben, kerületben, amivel v a lakóhelyhez még szorosabban kapcsolódhat­nak a kisdobosok, úttörők. Ez a kedvező szemlélet egyébként, amely a felnőttek részéről az úttörőparlamen­tek alkalmával megnyilvá­nult, az MSZMP KB 1974. áprilisi titkársági határoza­tának, az úttörővezetők VI. konferenciájának és a KISZ IX. kongresszusának ered­ménye. — Az elmúlt mozgalmi év egyik legjelentősebb eseménye tehát az úttö­rőparlament volt. Miért? — Valóban az egyik legje­lentősebb eseménysorozat volt ez. Fontosságát igazol­ja, hogy — és itt ismét utal­nunk kell az úttörővezetői konferencia határozataira — olyan fórumot, olyan lehető­séget kaptak itt a gyerme­kek, ahol lényegében arról dönthettek, miként alakítják mozgalmi életűk saját prog­ramját. örvendetes, hogy míg korábban általában csak kérések, javaslatok hang­zottak el egy-egy ilyen ta­nácskozáson, most feladato­kat is kértek a pajtások. El­mondták, mit szeretnének, és ugyanakkor azt is hozzá­tették, ők mit tudnak és akarnak tenni például egy- egy játszótérért, csapatottho­nért. Az elhangzott témák közojt első helyen szerepelt a tanulás, azután: a közös­ség felelőssége az egyének iránt, az úttörőcsapat és a szülői ház kapcsolata, az út­törő—KISZ és az üzem, il­letve szocialista brigádok és az iskola kapcsolata. Sok javaslatot tettek a tanulmá­nyi eredmények javítására, különböző ösztönzési módo­kat dolgoztak ki az őrsök, rajok számára. — Milyen kiemelkedő eseményt, akciót lehet még említeni az elmúlt mozgalmi évvel kapcso­latosan? — Tulajdonképpen semmi- lyet. Nem célunk, és nem is kívánjuk a csapatoktól, hogy a rövidebb-hosszabb időre szóló akciók irányítsák a mozgalmi életet. Inkább úgy fogalmazok, hogy a na­pi munka jellemezze a kis­dobos-, úttörőközösségek életét^ ez legyen az „ese­mény”, amely kitölti az ide­jüket szeptembertől szep­temberig. Még közelebbről a tanulás, a lakóhely életé­vel, múltjával, eseményeivel való ismerkedés, és a fel­adatok megvalósításában va­ló cselekvő részvétel. A fő célunk, hogy az úttörőszö­vetség valóban gyermekszer­vezet legyen, ne csupán a felnőttek ötletein alapuló feladatokat végrehajtó szer­vezet. Én egyébként azt val­lom Makarenkóval, hogy: „a gyermekközösség szervezetét át kell hatnia a játéknak... a gyermek úgy fog dolgoz­ni, ha felserdül, ahogy ma játszik.” A felnőttek néha komolytalanságot, komolyta­lankodást értenek a játékon, pedig az nagyon is komoly dolog. Növeli a gyermek in­telligenciáját, munkára, be­csületre nevel. . — Okosan és eleget játszanak-e nálunk a gyermekek? — Nem, pontosabban nem mindenütt. Igaz, rengeteg többletmunkába kerül a fel­nőtteknek megvalósítani, hogy játékosan, fantáziadú­san teljesítsék, élményt nyújtóan végezzék mozgalmi feladataikat. Ehhez a témá­hoz kapcsolódik egyébként, hogy az elmúlt időszakban örvendetesen javultak, s a legtöbb helyen jól kialakul­tak az úttörőcsapatok társa­dalmi kapcsolatai. Ugyanak­kor még nem elég tervsze­rű ez az együttműködés. Jobban kell például ismerni az úttörőközösségeknek lakó­helyük rövidebb-hosszabb tá­vú fejlesztési elképzeléseit, amelyhez kapcsolódóan fel­adatokat vállalhatnak és ugyanakkor megbízásokat kaphatnak a város, a község, a kerület vezetőitől. — Végül beszéljünk néhány szót a nyári programról, és az 1977— 78-as mozgalmi év fel­adatairól! — Az úttörők egy része már ismeri a következő mozgalmi év programját. Értesültek arról is, hogy pártunk Központi Bizottsá­gától nagy, megtisztelő fel­adatot kapott az úttörőszö­vetség; a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó meg­ünneplését.. Így részben már erre is készülnek a pajtások a nyári táborozásokon; ötle­teket, adatokat, élményeket gyűjtenek. Ezenkívül 1978- ban lesz a világifjúsági ta­lálkozó, amelyre a testvér KISZ-szervezetekkel együtt készülnek majd. Egyébként jövőre, pontosabban szep­tembertől folytatódik az „Együtt — egymásért” moz­galom, mégpedig az elmúlt időszak eredményeire építve — magasabb szinten, hiszen összességében megállapítha­tó, hogy megyénkben ered­ményesen zárul az „Együtt — egymásért” mozgalom el­ső éve — mondotta befeje­zésül a megyei úttörőelnök. T. L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents