Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-17 / 141. szám

1977. június 17., péntek A Gyulai Fa-, Fémbútoripari Szövetkezetből az idén 120 millió forint értékű ülőbútort ex­portálnak. Szovjet megrendelésre színháztermi székeket gyártanak, az USA-ba pedig halász­székeket szállítanak. Képünkön: Laurentz Rudolf né székalkatrészeket csiszol Fotó: Veress Erzsi imtuuwwwMWWi**M*******“******%*M****t*%%*MWM**wwww*www Hetven hollandi kisboci “ísá9 Ksar-llimszkhen? Csanádapáca. A Széchenyi Termelőszövetkezetben ter­melési tanácskozás folyik. A jó kedélyű Kocsis József fő­állattenyésztő, míg bent az értekezleten referál, Berta Mihály tehenészeti telepveze­tő gondjaira bíz. Hogyan is állnak azokkal a hollandi tehenekkel? — szól a kér­dés, és nem késik a válasz sem. — A szövetkezet távlati fej­lesztési terve 1980-ig egy 300 férőhelyes szakosított te­henészet beindítását írja elő. Ehhez a tervek megvannak, s jövőre kezdjük el a két, egyenként 150 férőhelyes, pihenőboxos istállót építeni. S ami a terveknél is fonto­sabb: tavaly decemberben 100 darab tejtermelésre való, fekete tarka síkvidéki szarvasmarhát vásároltunk Hollandiából... Dénes László szarvasmar­ha-tenyésztési ágazatvezető intézte a beszerzést, a válo­gatást, a szállítást. Az elő­válogatott, vemhes üszőket korábban tengermelléki le­gelőn tartották, így aztán nem a legjobb kondícióban, mintegy 300—400 kilós átlag­súllyal érkeztek. Az itteni éghajlathoz való alkalmazko­dásuk viszont könnyen ment. Jelzi ezt a szaporulat is, amely június végére a százat is elérheti. — Elénk vérmérsékletű, gyors anyagcseréjű állatok — folytatja Berta Mihály —; egy-egy alkalommal keveset esznek, de többször kell ne­kik enni adni. Mivel a hol­landok semmit sem árultak el a tartásukról, magunknak kellett kitapasztalnunk a gondozást, a bánásmódot... — Például? X— Például azt, hogy cél­szerű, ha napjában négyszer esznek; a negyedik az éjfél­táji pótadag... Amióta ezt bevezettük, jelentősen meg­nőtt a tejtermelés. Március­ban még1 csak 14 litert ad­tak naponta és fejenként, a múlt hónapban viszont már csaknem tizenhetet... ♦ Néhányan, amikor meglát­ták őket, felháborodtak. Ezek kecskék! — mondták a fekete, apró termetű tehe­nekre. S az idegenkedésnek érthetőbb oka is volt, Mt szén a hollandi tehenek ide­gesebbek, érzékenyebbek, mint a szívósabb magyar- tarkák, s ezért több türelem is kell hozzájuk. — Majd meglátja, ha a szemükbe néz, hogy ezek különleges állatok, úgy is mondhatnám: intelligenseb­bek. .. — biztat Dénes Lász­ló. — Máshogy kell őket megközelíteni, türelmesen, óvatosan. Nem lehet példá­ul siettetni a fejést, vagy mondjuk, rohangálni közöt­tük. .. Apró dolgokra fi­gyelnek; akár hiszi, akár nem, még arra is reagálnak, ha más színű ruhában va­gyunk, mint amit megszok­tak .. A szarvasmarhatelep. Fe­hér csizmát húzunk, kö­penybe bújunk, kezet mo­sunk. Egy bekerített, szabad térségen, fák árnyékába hú­zódva állnak a fekete hol­landi „tehénkék”; már nem épp kicsik, hiszen némelyi­kük elérte az ötmázsás súlyt is. — Az ott 25 litert ad na­ponta — mutat az egyikre a telepvezető. — Van annál jobb is! — toldja meg Dénes László. — Az 56-os számú, nézze csak, 28 és fél litert adott teg­nap. .. ♦ Hetven hollandi kisboci. ök már magyar földön lát­ták meg á napvilágot. Köze- ledtünkre előjönnek, s néz­nek figyelmesen, de legtöbb­jük bent marad az épület­ben, a hűvösben. Odajönnek a ketrec oldalához; némelyik kinyúlva végignyal köpe­nyünk ujján vagy szabadon lengő szélén; egy másiknak a zöld jegyzetfüzetem tetszik meg. De ha feléjük nyúlok, odábbmennek, s alig tudom dudoros, frufrus fejüket meg­simogatni. Az elletőistállóban öt per­ce született 35—40 kilós fe­kete kisbika szárítkozik a ketrecében, az infralámpák alatt. Pár lépéssel arrább Gazdag István ellető gondozó újabb jövevényre vár. Lát­szik is már valami a még ifjabb bociból: a négy fehér pata. — Lábbal jön... — jegyzi meg mellettem valaki. Ha most kérdésekkel za­varnám a, gondozót, mintha orvost faggatnék szülés köz­ben. — A Mezőgazdaság Ki­váló Dolgozója — mondja ró­la Dénes László. — A mi­nisztertől vette át nemrég a kitüntetést... Példás szere­tettel és türelemmel bánik az állatokkal évek óta. ♦ Mert ez is kell hozzájuk — vagy éppen ez elsősorban. S megéri-e? Minden bizony­nyal igen. Egyrészt azért, mert ha a háromezer literes évi átlagos tejtermelést túl­szárnyalják, 25 ezer forintos térítést kapnak minden egyes Vásárolt állat után. Másrészt azért, mert ahány literrel több tejet termelnek az idén, mint tavaly, annyi liter után három forint fel­árat is kapnak. Harmadrészt, mert — rövidesen — a ki­fejt tej mennyiségével ará­nyosan többet fizető, új bére­zési rendszert is bevezetnek, s ez a fejőket, etetőket a gondosabb, eredményesebb állattartásban még inkább érdekeltté teszi. ♦ ' S az eltelt fél év alatt meg is kedvelték a hollandi teheneket az apácaiak. Lát­ják ugyanis, hogy mindig több és több tejet szállítanak el tőlük a feldolgozóba, s ez mindennél többet mond. A kérdésre a válasz: egye­lőre még nem. Mégpedig azért nem, mert a szarvasi PLASTOLUS szövetkezet nem győz eleget gyártani a gyerekek körében oly népsze­rű műanyag csipogó játékok­ból. Minősége, kivitele hiá­ba éri el az exportálhatóság szintjét, jelenlegi kapacitá­sukkal a belföldi igényeket is csak alig-alig tudják kielé­gíteni. Már pedig a szövetke­zet vezetői — nagyon helye­sen — úgy vélekednek, hogy nem szabad olyan piaci poli­tikát folytatni, mely nekik ugyan jó, de a vásárlóknak a magasabb importár miatt rossz lenne. Inkább a gyár­tás fejlesztését tűzték ki cé­lul. Szinte hihetetlen, hogy évente félmillió sípoló baba az ország igénye. Ennyit gyártanak napjainkban, és ezt a mennyiséget akarják erőteljesen növelni. Ehhez persze új gépekre, berende­zésekre is szükség lesz, ezért hitelt kíván igénybe-venni a szövetkezet. A tárgyalások már folynak, és mert export­bővítő beruházásról van szó, remélhetőleg sikerrel zárul­nak. Addig azonban a jelenlegi felszereltséggel kell dolgozni­uk és más módon fejleszteni a fő profilt, a játékgyártást. Üj oktató-nevelő, szórakoz­tató társasjátékok prototípu­sait készítették el. Rövidesen már kapható lesz a boltokban a biztonságos közlekedésre nevelő KRESZ-játék. Az ezermesterboltok részére ké­szítik az Ismerd meg hazá­dat! kirakós térképet. A műszaki újdonság ezekben a társasjátékokban az, hogy egyre több papíralkatrészt helyettesítenek műanyaggal. Ezáltal nemcsak esztétiku- sabb, de sokkal tartósabb is lesz a termék. Vadonatúj fej­lesztés egy pörgettyűs játék, — Szervusztok, jó estét! Kész van már a vacsora? — tréfálkozva, széles jókedvvel lép a lakásba a családfő, mint aki a szokásos napi munkából tér haza. A meglepetés tökéletes; az izmos, vékony arcú fiatal­ember ugyanis majd egy éve, 1976 augusztusában in­dult munkába, a sok ezer ki­lométerre fekvő Uszty- Ilimszkbe — onnan érkezett most haza, Orosházára, nyá­ri szabadságra. Szibériában, az Angara partján, Bratszktól 260 kilo­méterre van egy város, Uszty-Ilimszk, (ami magya­rul annyit tesz: az Ilim fo­lyó torkolatvidéke). Amilyen nehezen tanultuk meg kiej­teni ezt a városnevet, olyan gyorsan vált fogalommá. Itt épül a KGST hat tagorszá­gának közös beruházásában az a cellulőzkombinát, amely a világ egyik legkorszerűbb ilyen gyára lesz. A roppant méretű építkezésen itt is, ott is magyar szót hallani. Há­romszázan vannak. A Békés megyeiek közül az első cso­porttal négyen érkeztek sza­badságra. A KISZ Békés megyei bizottsága a múlt hé­ten kötetlen beszélgetésre hívta meg a hazaérkezőket — itt volt alkalmunk talál­kozni és beszélgetni Lukács Pál orosházi áccsal. A kö­szöntő, elismerő szavak és a jutalom átadása után ter­mészetesen következett a kérdés: „Mi újság Uszty- Ilimszkben ?” — Az első nagy örömöm az volt itthon, hogy három és fél éves fiam megismert, mely nagyobb csoportok szó­rakoztatására is alkalmas. A mintadarabot rövidesen be­mutatják a TRIÁL-nak és a kereskedelem érdeklődésé­től függ a sorozatgyártás megkezdése. A fő profil a játékgyártás a PLASTOLUS ipari szövet­kezetnél, de emellett nagyje­lentőségű hulladékfeldolgozó, értékmentő tevékenységük is. A kábelgyártáshoz nélkü­lözhetetlen szigetelőszalagból évente 200 tonnát állítanak elő és ezt mind a már másutt kidobásra ítélt hulladékból. Kapcsolatban állnak az or­szág műanyaggyáraival és megvásárolják a náluk már nem használható anyagokat. Ebből a már említett szigete­lőszalagon kívül padlóbur­koló lemezt • is gyártanak, melynek ára mintegy fele a hasonló termékeknek. Építé­szeti felhasználásra vákuum­formázott fal- és mennyezet­burkoló elemeket állítanak elő műanyagból, és megkez­dik az egy darabból fröccs­öntött székülőkék és támlák gyártását. Erre egy új gép vásárlása teremtette meg a lehetőséget. Egy kilogrammos fröccsön­tőt helyeztek üzembe és ez­zel már nagyobb darabokat is gyártani tudnak. A mű­anyag székelemeken kívül más időjárási hatásoknak el­lenálló bútorokat is gyárta­nak, elsősorban szabadtéri felhasználásra. A szövetkezet kollektívája sok, szerteágazó feladatot vé­gez. Éves tervükben 75 mil­lió forintos érték előállítása szerepel, de ezt most 2 mil­lióval megtoldották. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulójára tet­ték a felajánlást, és úgy tű­nik, vállalásukat még meg­toldják. L L. és most láttam először a ki­sebbet, aki 1976. decemberé­ben született — meséli a fia­tal munkás, aki a kérdés el­lenére itthoni élményekkel kezdi a beszélgetést, s ez na­gyon is érthető. — Külön­ben szinte furcsa itthon. Ha a futó ismerősök rámköszön­nek, alig tudok rájönni, ki­vel is találkoztam. Am azután egy-kettöre a munkájára, az építkezésre terelődik a szó, és termé­szetesen a városra, amely két éven át az ideiglenes ott­hont jelenti a messzi föld­ről érkezőknek. — A mi brigádunk, a 4-es betonozó, 30 tagú. Többnyire a kisegítő üzemrészek építé­sében veszünk részt. A mun­kába autóbusz visz a város­ból bennünket. A magyaro­kon kívül dolgoznak ott bol­gárok, nemrég érkeztek az NDK-beli fiatalok és termé­szetesen szovjetek. Az ottani sajátosságok közül az időjárás után '(mértek mínusz 56 fokot is) nyom­ban a méreteket említi: — A legközelebbi város, Irkutszk meg Bratszk Uszty- Ilimszktől 2—300 kilométer, ami nem számít távolságnak! Vagy például: az első mun­kanapok egyikén kértünk egy kevés anyagot a betono­záshoz. Erre kaptunk vagy 30 köbmétert, majdnem any- nyit, amennyit itthon egy egész év alatt szoktunk fel­használni ! Az építkezésen összesen 30 betonozóbrigád dolgozik, és folyik közöttük a versengés: ki a legjobb? A mérce pedig az, hogy egy hónapban hány Az újkígyósi Aranykalász Tsz-ben a napokban gyep­gazdálkodási tanácskozást és bemutatót tartottak a megye szakembereinek. A termelő- szövetkezet területének 22 százaléka, vagyis 1705 hektár a gyep. A rét- és legelőgaz­dálkodás az utóbbi években megtorpant, s most újból folytatják a fejlesztést. Ezt elsősorban az állattenyésztés fejlesztése, az állomány gya­rapodása teszi indokolttá, ugyanis a szövetkezetnek 1800 szarvasmarhája és 2000 anyajuhból álló juhászata van. A közös gazdaság cél­kitűzései között szerepel, hogy Intenzív legelőgazdál­kodással 700 hektáron fel­számolják a lucerna- és a szálas takarmány termeszté­sét, ezeken a helyeken gaz­daságosabb ipari növényeket köbméter betont dolgoznak fel. A magyaroknak nem kell szégyenkezni: a 4-es brigá­dot a legelsők között tartják számon. — Nem vinnél be a város­ba? — szólította meg, per­sze oroszul, a szimpatikus fiatalembert egyik műszak után a magyar ács. így kez­dődött a barátság Lukács Pál és Szása között, aki so­főr az építkezésen, és csa­ládjával együtt Uszty- Ilimszkben él. Otthonukban szívesen látott vendég a ma­gyar fiú, és Szása is gyak­ran megfordul a szállodában, ahol Lukács Pál lakik. — Mivel telik a szabad idő? — Igazán nem panaszkod­hatunk, van lehetőség sport­ra, szórakozásra, társasjá­tékra egyaránt. Én el-ellá- togatok Szásáékhoz, jókat szoktunk beszélgetni. Kétszer voltam moziban is. Aztán:, patronáljuk az 5-ös számú általános iskolát, és cserébe használhatjuk a tornater­müket, ott sportolni szok­tam. A fárasztó munka után egyébként nem mindig vá­gyik az ember már prog­ramra, inkább pihen, levelet ír — és levelet vár. — Nem bánta meg? — Nem. Sőt! Három évet is vállalnék. — Merthogy 1979-ben kezd majd termelni az a gyár, és szeretném látni, ahogy dol­gozik, szeretnék hazahozni emléket az első cellulózter­mékből. Tóth Ibolya és kenyérgabonát termeszte­nek majd. A mostani tanácskozáson szó esett az újratelepítés, a felújítás módszereiről, az ős­gyepek műtrágyázásáról. A nagyobb odafigyelés és a cél­tudatosabb munka után az idén már 1000 hektár lege­lőről takarítottak be jó minő­ségű gyepszénát. A legújabb betakarító gépsorokról Roz- gonyi Zoltán, a Körösvidéki Tsz-Szövetség műszaki veze­tője adott tájékoztatást. Ezt követően a betakarító gép­sorok gyakorlati bemutatójá­ra került sor. A megyében most vizsgázott a MEZŐGÉP törökszentmiklósi gyárában készült rotációs kasza. A géppel jó minőségben, gazda­ságosan lehet betakarítani telepített füvet, lucernát, vö­rös herét és füves lucernát. Varga János Londonban sípol a szarvasi baba? Gyepgazdálkodási tanácskozás gépbemutatóval A tanácskozás résztvevői nagy érdeklődéssel figyelték az új rotációs kaszát Fotó: Veress Erzsi

Next

/
Thumbnails
Contents