Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-17 / 141. szám

o

1977. június 17., péntek

Munka és szabad idő

Kaszaper nem nagy település, kétezerhárom vagy -négyszáz lélek. De ahogy beér az ember az első utcába, az országút két oldalán villasort lát ízelítőül. Ha pedig jobban széjjel néz, még szebb és modernebb házakat is talál. A régi falu már a múlté, a valaha nagy nyomorban élő nép a maga gazdája lett és jómódú. A látástól vakúlásig dolgozók utódainak ma már van pihenőidejük, szabad szombatjuk is.

Ezzel kezdtük a beszélgetést. Orvos, állatorvos, pedagógusok, agrárszakemberek, párttitkár, tanácselnök és titkár. Aztán azzal folytattuk, hogy töltik el azt, hisz az elfoglaltságuk nem éppen kevés.

o

— Talán a leglekötöttebb ember a pedagógus — mondja az iskola igazgatója, Forgó István. — Nincs olyan rendezvény vagy megmozdulás, amin mi részt ne vennénk. És sokat elvesz a szabad időből a helyettesítés is, mert ilyen kis számú tantestület egy gyermekgondozási szabadságot, vagy egy tartósabb betegséget nagyon megérez. Délelőtt, délután tanítottunk. Igaz, megvan a jutalma is —, egyetlen tanulónk sem bukott meg az iskolában.

Aztán hozzáteszi, hogy az ő családja szereti a mozit, a színházat, bejárják a környéket és szívesen mennek még Szegedre is időnként, akár egy jó filmet is megnézni. A Tábit házaspár is Szegedet említi Gyula és Gyopáros mellett, és az olvasást, a könyvet — ami legkedvesebb szórakozásuk. A könyvespolcok már lassan a mennyezetig érnek a szobákban náluk.

És mit csinál az orvos és mikor van szabad ideje? Méghozzá, ha pici gyerek van a háznál? Farkas doktor két éve van a faluban, fiatalember, egyenesen idejött Pestről, ahol addig élt és ahol végzett. Mert — ahogy az előbb mondta — mindig falun akart dolgozni.

— Mivel egyedül vagyok a községben, az ügyeletet is magam látom el, s csak kéthetenként vagyok szabad, amikor máshonnan egy kollégám helyettesít. De azért egy kevés idő jut arra, hogy a barátokkal összejárjunk. A két év alatt nem csak a falu népét ismertem meg, de jó barátokat is szereztünk. Ha pedig több az idő — ma már nincs távolság, kocsiba ülünk és megyünk a szülőkhöz, és a messzebb élő barátainkhoz.

A termelőszövetkezetben hét diplomás dolgozik, öt egyetemet, kettő felsőfokú technikumot végzett. Eddig elég sűrűn cserélődött a gárda, így többségük nem régen van a téeszben, s négy közülük máshonnan jár át dolgozni Kaszaperre. Az elnök — Uhlár János — nem szakít magának szabad időt, még haza is viszi a munkát, azt mondja, rendeleteket tanulmányozni, beszámolóra, beszédre felkészülni csak otthon van ideje. S ha valami kicsi ezen felül marad, örül, ha az unokákkal játszhat.

Itt már vitára fordult kis időre a beszélgetés. Helyes, nem helyes-e így élni? Végül abban maradt a társaság, hogy még a szabad időre sem lehet erőltetni senkit.

o

Jócsik István főmezőgazdász a fiatal generációhoz tartozik, két kisgyerek otthon, akiktől még, nehezen mozognak. De azért az új kollégákkal összejárnak és Debrecenbe is ellátogatnak — haza. Otthonában szeret kertészkedni, a fákat, a virágokat ápolni.

A Kovács házaspár két szakmát képvisel. A férj tanácstitkár, a feleség pedagógus: az iskolai napközi és a falu könyvtárának a vezetője. Nagyon elfoglalt emberek mindketten, de azért, mint mondta — ha akar, csinál magának időt az ember a szórakozásra, kikapcsolódásra. A kollégákból áll a baráti körük és — ami most már látszik, hogy nem véletlen — ők is Orosházán

és Szegeden elégítik ki a színházi igényeiket.

Széli Sándor párttitkár is Szegedet említi, a téeszből külön busszal viszik a tagokat a szabadtéri előadásokra, nyaranta 100—150 embert.

— De a saját kocsijukkal is eljárnak többen a faluból a csabai vagy a szegedi színházba, — ha valami jó darabot adnak — veszi át a szót Juhász Sándor tanácselnök. És, ha nem is modern már a kulturházunk, azért ki van használva. Országos hírű a kézimunka szakköre, amelynek vezetője Horváth Györgyné, Jankó Bori-díjas. A családi rendezvényeket, lakodalmakat itt tartják, s ami a legfontosabb talán, itt van az iskola tornaterme és sportrendezvényeknek is otthont ad éppúgy, mint a jól sikerült TIT-előadásoknak.

o

A sporthoz érve kiderül, hogy a beszélgető férfiak többsége régebben aktív sportoló volt, főleg atletizált, vagy futballozott.-És hogy a leglelkesebb sportbarát Le- hoczki doktor, az állatorvos. Életfontosságúnak tartja a mozgást, az intenzív erőkifejtést a mai mozgásszegény világban. Nemcsak a maga két fiát — 10—12.évesek — szoktatta rá az aktív sportra, hanem még sok gyereket a faluban, ö is atletizált régebben, — versenyszerűen futott, de feleségével együtt az asztalitenisz megszállottja is. Szakkörvezető, s ötven gyerek üti a kis fehér labdát rendszeresen a faluban, munkája nyomán. A Lehocz- ki-házban ott áll az udvaron a pingpongasztal — bárki, bármikor használhatja. Van úgy, hogy 10—15 gyerek is ott van náluk egyszerre.

De a felnőttektől sem üres a házuk. Nincs nap, hogy valamelyik barát be ne ugrana valamiért. Ezt vagy azt megbeszélni, egy kicsit megpihenni, lazítani. Tizenöt éve élnek a faluban, sok barátjuk van, akik úgy mennek hozzájuk, mint haza.

Vass Márta

CSEREI PÁL:

EGY KIMARADT SOR

4.

Reggel gondterhelten indult el a buszmegállóhoz. És mivel három percet késett az a busz, amelyikkel az üzembe jár, egy másikra szállt fel. Ez is megáll az üzem előtt, csak több a menetideje, mert nagyobb ívet ír le, kimegy a város peremére, ahol a Körös-parti gyermekjátszótértől ötven lépésnyire áll meg. S amikor a busz a megálló előtt lassított, útitársai meglepődve néztek Kontra Sándorra, ugyan mi lelhette, mert hirtelen felugrott az ülésről, tenyerét rátapasztotta az ablakra és úgy nézett ki a térre. Azután pedig, amikor a busz megállt, úgy nekilendült a nyíló ajtónak, mintha meglökte volna valaki s egy ugrással lent termett a hullámlemezekből épült kis váróterem előtt. Nem akart hinni a szemének, hogy ide már felállították az esztergályosok a hintát. Azután meg, hogy odament a játszótérre, megmarkolta a hinta egyik tartóoszlopát és megrángatta: feszesre rögzítették-e azt a földbe. Aztán

meglendítette a hintadeszkát, hogy lássa, egyenletes-e annak a lengése.

Meg volt elégedve a tartóoszlop feszességével, a hintadeszka lengésével s közben Juhász Istvánra gondolt, aki azzal heccelte, hogy talán ócskavasat gyűjtsenek előbb, amikor megbízta a brigádot a hinták készítésével, mert nem mondta annak rögtön, hogy honnét vegyék azokhoz az anyagot, most meg ő bent sem volt egy hétig az üzemben és az egyik hinta itt áll előtte készen. Pedig ketten a brigádból három napig betegállományban voltak. A fene tud eligazodni az ördög- fajzatok észjárásán. - Csak az a kár, hogy még nem festették zöldre a hintát, pedig már megszáradt azon a minium.

Azt már nem merte volna hinni, hogy a másik két játszótéren is felállították már az esztergályosok a hintákat, mégis kedve lett volna oda is elmenni, de hát munkakezdéskor az-üzemben kell lennie; a munkafegyelem nem játék. De úgy is megy napközben a tanácshoz, hogy jelezze: az egyik hintát már felállították. Akkor majd arra néz. Mert ha a másik két téren is állnak már a hinták,, akkor... akkor... az lesz az igazi. Látná a tervosztályelőadó s a tanácselnök, hogy Kontra Sándor nem beszél a levegőbe.

Amikor beért az üzembe és jelentkezett az igazgatónál, hogy felépült a betegségből, az örömmel mondta neki, ugye, hogy jól ismeri az embereket. Nem is tévedett, amikor azt mondta, hogy nem lesz nehéz dolga a hintákkal, mivel Juhász Pista a gyerekekért nem sajnálja a fáradságot. Fel is állította már a brigád mind a három játszótéren a hintákat, és minium festékkel is lekenték.

Kontra Sándor kiegyenesítette hosszú nyakát és azt mondta, hogy a jó szervezésnek mindig megvan az eredménye.

— Persze, persze — mondta az igazgató, majd nevetve fordult Kontra Sándorhoz. — De a jó esztergályosok sem hiányozhatnak.

Kontra Sándor az igazgató

Hetvenöt éves

a békési szakmunkásképző intézet

Tarkovács Imre a békési ipari szakmunkásképző intézet, a testvériskola igazgatója Balogh Zoltán pártitkárral együtt erősíti az emlékezet szalagjait az iskola zászlajára

Fotó: Marsi Gyula

A közelmúltban ünnepelte a békési mezőgazdasági szakmunkásképző intézet fennállásának 75 éves évfordulóját A jubileum alkalmából dr. Komáromi Sándor igazgató üdvözölte az iskolával szoros kapcsolatban álló gazdaságok képviselőit, a vendégeket és az intézet tanulóit.

Dr. Becsei József, a megyei tanács vb művelődés- ügyi osztályának vezetője mondott ünnepi beszédet a hallgatóságnak. Megemlékezett az iskola múltjáról, az 1902-es nyitásról, amikor a 6 elemi iskolát végzett parasztfiatalok tanítását elkezdte ez az oktatási intézmény. Az iskola első tanítója, majd igazgatója, Farkas Gyula mintaszerűen vezette, irányította az oktatást. A felszabadulás után fontos célja volt az itteni képzésnek, hogy nagyüzemi szemléletű, sokoldalú tudással rendelkező szakembereket adjon a mezőgazdaságnak. Épületbővítés, iskolafejlesztés jelzi az évek munkáját, majd tangazdaságot szerveztek a Hidasháti Állami Gazdaság területén, a gyakorlati oktatás sokoldalúságának biztosítására.

1961-től a szántóföldi növénytermesztő gépészek, növényvédő, növénytermesztő gépészek oktatásáról gondoskodott az iskola. Az új oktatási módok és módszerek megismerése, elméleti és gyakorlati alkalmazása, fejlesztése az intézeti tantestület célja, feladata.

Az ünnepi beszédet követően jutalmakat adott át az iskola kiváló dolgozóinak:

Az évforduló alkalmából

az intézet tetszetős külsejű jubileumi évkönyvben mutatkozik be -az érdeklődőknek. A magyar mezőgazdaság gépesítésének fejlődését bemutató kiállítást is rendeztek az iskola falain belül.

Az ünnepély végén elbúcsúztatták a 42 végzős hallgatót. A többiek június 13- túl július 27-ig dolgoznak nyári gyakorlatukon a megye különböző gazdaságaiban.

Iskolaelőkészítő foglalkozások óvodába nem járóknak

Megjelent az oktatási miniszter utasítása: a jövő tanévtől egyéves iskolaelőkészítő foglalkozásokat szerveznek az óvodába valamilyen ok miatt nem járó, ötéves gyermekeknek. Az iskolaelőkészítőket minden évben október 1-én kezdik és május 31-ig kell befejezni. A foglalkozások teljes időtartama 192 óra. Hetente két alkalommal 3—3, vagy három alkalommal 2—2 óra elosztásban tartják az iskolákban vagy az óvodákban; vagy hely hiányában egyéb, a nevelés-oktatás céljaira alkalmas helyiségekben. A leendő első osztályos kisgyermekekkel egy vagy két tanító, óvónő foglalkozik.

A gyermekek általános iskolai tanulmányokra való felkészítése ingyenes. A szükséges eszközöket, felszereléseket részükre biztosítják.

A foglalkozások végleges programjának kialakításánál figyelembe vették, hogy 1978-tól életbe lép az általános iskolai nevelés és oktatás terve. A 192 órás program számol ezzel, illetve az új nevelési és oktatási terv is feltételezi, hogy a kis elsős részt vett iskolaelőkészítő foglalkozásokon.

Az iskolaelőkészítő foglalkozásokon a gyerekek értelmi képességeit, beszédképességüket, valamint érzékszervüket és mozgáskészségüket meghitt légkörű, vonzó, vidám, játékos keretek között fejlesztik. Ugyancsak cél a helyes magatartási és a legfontosabb egészségügyi szokások alakítása, a közösségben való együttélés, a szellemi és gyakorlati feladat- végzés, a közös játék alapvető jártasságainak elsajátítása. Egy-egy csoportban a városokban 20—25, a községekben 15—20, kisebb községekben és településeken 10— 15 kisgyermek vesz részt. Ahol nagyon kevés az iskolaelőkészítőn részt vevő gyermekek száma, mint például a tanyákon, ott sajátos módon szervezik meg a foglalkoztatásukat. Fontos cél, hogy valamennyi ötéves, óvodába nem járó gyermek vegyen részt iskolaelőkészítő foglalkozáson.

Az iskolaelőkészítők feltételezik az iskola és a szülői ház kapcsolatát, együttműködését. A szülőket szeptemberben szülői értekezleten tájékoztatják a pedagógusok a szervezési és tartalmi tudnivalókról. A szakemberek hasonló együttműködést képzelnek el, mint amilyen az óvodások szülei és az óvónők között megvan. Azt javasolják tehát a szülőknek, hogy amint alkalmuk adódik, érdeklődjenek, tájékozódjanak gyermekeik képességeiről, fejlődéséről szülői, nevelési tennivalóikról.

utolsó szavaira már nem figyelt s azt mondta annak, hogy a betegsége alatt összeszaporodott a munkája és már megy is, hadd haladjanak a dolgok. S közben már azon járt az esze, ha a szervező munkájáért május elsején megkapná az oklevelet, milyen keretet csináltatna arra, széleset vagy keske- nyet; milyen is illene ahhoz. És azután, hogy besietett az irodájába, az íróasztalon arrébb tolta a hamutartót, az asztali lámpát, a legfrissebb Munkaügyi Kölönyt betette az iratszekrénybe és belenézett néhány aktába. Arra gondolt, valahogy eltölt egy félórát s csak azután megy a tanácsházára. Nehogy valaki is azt mondja, hogy most jött be, körül sem néz és máris elmegy. De hirtelen a homlokára csapott: az ám! hiszen amúgy is el kell mennie a tanácsházára a munka- közvetítőbe, hátha talál ott munkát kereső asztalost, mert az üzem bejáratánál három hete van kiírva, hogy felvesznek két asztalost, és egy sem jelentkezett még. Hogy ez nem jutott hamarább az eszébe!

Az órájára nézett s felkapta kéttenyérnyi nagyságú cipzáras kézitáskáját és sietve ment ki az utcára, hogy elérje a legközelebb induló buszt. Két megálló ugyan az egész út az üzemtől a tanácsházáig, de hamarább ott lesz busszal, mint gyalog.

Mire a tanácsházára ért, meg is feledkezett a munka- közvetítőről, mert annyira elfogta az izgalom, hogy bejelentheti: a hintákat már felállították! Csak bántotta aztán, hogy a tervosztály előadóját nem találta a helyén. De a tanácselnök megnyugtatta: „Az izgalomra semmi ok nincs Kontra elvtárs. Amikor az előadó visszatér, bejegyzi a hintákat. Az a lényeg, hogy amit vállaltak, teljesítették.”

— És határidő előtt! — kapott a szón Kontra Sándor, majd felnevetett. — Mert lehet így is, úgy is szervezni a dolgokat.

— Hát igen — mondta a tanácselnök —, a szervezés a cselekvés rúgója.

Május elseje előtt néhány nappal mérlegelte a tanács végrehajtó bizottsága, hogy a társadalmi munka összesített eredményei szerint kik kapjanak oklevelet vagy jelvényt és kiket illet meg szóbeli dicséret. A tervosztály előadója, aki az előterjesztést készítette, ekkor említette meg, hogy érdemes lenne annak is adni oklevelet, aki élen járt a társadalmi munka szervezésében.

— Mondja már, kiről van szó! — sürgette az előadót a tanácselnök —, mert ránk esteledik, mire végzünk.

(Folytatjuk)