Békés Megyei Népújság, 1977. június (32. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-16 / 140. szám
IWillMM-----------------------A kár kezdődhet is az aratás Harmincnégy kombájn egy sorban 1977. június 16., csütörtök Dialektikus gondolkodás, történeti szemlélet Az utóbbi napok kánikulai időjárása is indokolta a kérdést: a mezőgazdasági üzemekben hogyan áll a betakarító gépek javítása, felkészültek-e már a küszöbönálló aratásra? Ezekre adott választ Füzesgyarmaton, a megye legnagyobb termelőszövetkezetében, a Vörös Csillagban tegnap délelőtt megrendezett gépszemle, amit a központi gépműhely mögötti téren tartottak meg. ' Látványnak is impdzáns volt a több mint 300 gépjármű, kombájn, traktor, járva bálázó, szénafelszedő és egyéb, rendszámmal ellátott jármű katonás rendben történt felsorakozása. A termelőszövetkezet és egyéb illetékes szervek vezetői, képviselői jólesően állapíthatták meg, hogy a szerelők, gépkezelők, traktorosok jó munkát végeztek. A gépeket a jó műszaki állapot jellemezte, amit az is elősegített — az AGROKER dicséretére —, hogy ilyen kiegyensúlyozott kombájnalkatrész-ellátás már évek óta nem volt. Az idén először a termelőszövetkezetben teljesítménybért alkalmaztak a gépek javításánál, és így sikerült elérni — amint arról Baranyi Ferenc főmérnök tájékoztatott —, hogy egy-egy gép előkészítése, rendbehozatala 220-280 munkaórába került. Ennek is köszönhető, hogy a gépek döntő többségét sikerült már június első napjaira teljesen rendbe hozni. Ez háromheti Tanácskozás a húskombinát befejező munkáiról Befejező szakaszához érkezett a Gyulai Húskombinát építése. A kivitelezésben részt vevő vállalatok párttitkárai, szakszervezeti titkárai és KISZ-titkárai dr. Marsi Gyulának, a városi párt- bizottság első titkárának elnökletével tanácskoztak tegnap délelőtt Gyulán, a városi pártbizottságon. Az ülésen többek között részt vett Bankó Mihály, az MSZMP Békés megyei bizottságának osztályvezetője, Irházi Lajosáé, az SZMT titkára, Duna Mihály, a KISZ mb titkára és dr. Takács Lőrinc, a gyulai Városi Tanács elnöke. Az ülés résztvevői megvitatták és egyeztették a befejező munkákat. A bevezetőben Csíki József vezérigazgató áttekintést adott a nagyberuházás befejező szakaszáról, ismertette a legutóbbi miniszter- helyettesi értekezlet határozatait, melyek a mielőbbi befejezést segítik. Az építkezésen több vállalat több száz építőmunkása, szerelője dolgozik. Igaz, ezek a vállalatok szerződésben vannak egymással, a kivitelezői munkákat vállalati szinten egyeztetik, igyekeznek mozgalmi eszközökkel is közelebb vinni egymáshoz a különböző munkahelyeken dolgozókat. Az ülés résztvevői hangsúlyozták egyebek között, hogy a sikeres befejezésért tovább kell erősíteni a munkafegyelmet, a kivitelezők közötti munkahelyi kooperációt, egymás munkája iránti megbecsülést. A tanácskozáson elhangzott, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére meghirdetett munka- verseny eredményeként néhány feladat megvalósítását határidő előtt befejezik, s a tervezettnél korábban megkezdik a próbajáratásokat. A hozzászólók megerősítették korábbi vállalásaikat, mely szerint az év utolsó munkanapjára elkészül a fontos élelmiszeripari kombinát. időnyereséget jelent az előző évekhez viszonyítva. Szükség is van az iparkodásra, hiszen a gazdaságban 4500 hektár kalászos és 350 hektár repce vár betakarításra. A jelenlegi időjárást és állapotot figyelembe véve úgy tű(Folytatás az 1. oldalról) 1938-ban mintegy 159 ezer tonnát termeltünk és ez a mennyiség nem változott az 1960-as évek elejéig. Az akkor megindult gyors fejlődés eredményeként 1976-ban már 390 ezer tonnát értünk el. Ezzel párhuzamosan emelkedett a hazai baromfihús- és tojásfogyasztás is. Ma már fejenként 16 kilogrammot eszünk meg ebből az egészséges táplálékból, és világ- viszonylatban csak az Egyesült Államok, Kanada és Olaszország előznek meg bennünket. Nagyon jelentős a baromfiipar által szerzett devizák mennyisége is. Hollandia után a legnagyobb mennyiséget exportáljuk Európában és 30 ország piacán kaphatók magyar termékek. Az utolsó hat évben megkétszereződött a vágottbaromfi-export, 2,5- szeresére nőtt a libamáj, valamint a vágott házinyúl kivitele. Az elmúlt évben több mint 20 millió rubelt és 160 millió dollárt hozott az országnak ez az iparág. A baromfiiparnak tehát jelentős feladatai vannak és ezt csak akkor tudja megoldani, ha jók a kapcsolatai a mezőgazdasági nagyüzemekkel. Ezen a téren általában nincs is probléma és a baromfiipar által évenként kifizetett mintegy 8,5 milliárd forint jelentős tétel a szövetkezetek, állami gazdaságok bevételében. Az ipar a nagyüzemi tenyésztés zömét bázisgazdaságokra bízza és ezek között kiemelkedően jól dolgozik a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat kunszentmiklósi telepe, ahol libákat tartanak, és hasonlóan jó eredményeket ért el a Biharug- rai Állami Halgazdaság kacsatenyészete. Ezeken kívül felvásárolják a kisegítő és háztáji gazdaságok állományát is az ÁFÉSZ-eken keresztül. Az iparág V. ötéves terve a baromfifeldolgozás több mint 30 százalékos növekedését irányozza elő. Erre a hazai fogyasztás növekedésén túl az egyre bővülő export miatt is szükség van. Ebben a tervidőszakban kétmilliárd forintot ruháznak be a baromfiipar vállalatai és ebből a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalatnak 350 millió forint jut. nik, a repcéhez már a jövő hét végén hozzákezdhetnek, a búza érésére pedig július első napjaiban számítanak. A gyors, jó minőségű betakarítás — ezt bizonyította a tegnapi szemle — most már a gépeken múlik. A tájékoztató után az újságírók kérdéseire válaszolt a vezérigazgató. Megkérdeztük, hogy tervezi-e a tröszt a felvásárlási árak emelését, mert a gazdaságok egy részében már nem kifizetődő a tartás. A válaszból megtudtuk, hogy a jövedelmezőség azért csökkent, mert a gazdaságok az eddig keletkező hasznot kivonták a termelésből és nem korszerűsítették megfelelően a telepeket... Példaként elmondta, hogy azok a gazdaságok, melyek modem berendezéseket használnak, kilogrammonként két forintot keresnek a csirkén. A felvásárlási árakat a jövőben sem kívánják emelni, viszont kidolgoztak egy tervet, mely szerint a gazdaságok anyagilag jobban érdekeltek lesznek a műszaki fejlesztésben. Így növekszik a technológiai színvonal és nyereségessé válik a tartás. Másik kérdésünk a békéscsabai és az orosházi gyár fejlesztésére vonatkozott. Ezzel kapcsolatban megtudtuk, hogy több ütemben végzik a rekonstrukciót. Békéscsabán már üzemel az új hűtőház, és nemrég átadták az újjáépíSúlyos viharkárok megyéokbeo A keddről szerdára virradó éjszaka Békés megye fölött átvonult vihar súlyos helyzetet idézett elő az áramszolgáltatásban. Vésztőtől Békéscsabáig a települések ipari és mezőgazdasági üzemeinek áramellátását biztosító transzformátorállomásokban a villámcsapások következtében . túlfeszültségből zárlatok keletkeztek. Amint Trefil Károly, a Dél-magyarországi Áram- szolgáltató Vállalat igazgatója elmondta, Gyula térségében 12 nagy erejű villám- csapás bénította meg az energiahálózatot. Ennek következtében egyebek között a Gyulai Húskombinát húsfeldolgozó üzeme is áram nélkül maradt, csak a kora délelőtti órákban sikerült energiát biztosítani. Áram nélkül maradt Vésztő, Sarkad, Sar- kadkeresztúr, Kétegyháza, Mezőberény, M ed gyes egyháza. A vihar okozta károk felszámolásán a Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat összevont erőkkel dolgozott. A késő esti órákban a DÉMÁSZ igazgatója arról tájékoztatott, hogy a károkat felszámolták, az áramszolgáltatást mindenhol biztosították. tett feldolgozó üzemet is. Most a szociális létesítmények és a szennyvízrendszer felépítése következik. Sajnos, a további munkák veszélyben vannak, mert nincs kivitelező. Hasonló a helyzet Orosházán is. Itt a fogyasztó és a hűtőtároló kapacitását kell bővíteni, de a kivitelezők hiánya miatt bizonytalan a beruházás megkezdése. Ez mindenképpen komoly károkat okoz, mert már ma is az iparág egyik legnagyobb gondja a hűtőtér hiánya. Emiatt nincs lehetőség a legkedvezőbb értékesítési időpontok kivárására, és ez érzékeny veszteséget okoz az országnak. A kivitelezői problémák megoldására a tröszt vezetői — mint kérdésünkre a vezérigazgató elmondta — tárgyalásokat kezdenek az ÉVM-mel és segítséget kérnek az illetékes megyei szervektől is. Mindent elkövetnek azért, hogy határidőre megvalósuljon a békéscsabai és az orosházi beruházás, annál is inkább, mert ez nemcsak a tröszt, hanem a népgazdaság érdeke is. Lónyai László D dialektika és a történetiség elve a marxista világnézet térhódításával — társadalmunk köznapi tudatának részévé lett, általánosan ismert és elfogadott gondolattá vált. Vagyis, hogy a világot, a társadalmat nem kész dolgok összességeként, hanem folyamatként, ellentmondásaiban és fejlődésében lehet csak felfogni és megérteni. De egészen más dolog ezt ismerni és elismerni, és egészen más ezt a valóság, különösen jelenlegi társadalmi viszonyaink megismerésében érvényesíteni. Az MSZMP Központi Bizottságának tavaly októberi határozata ezért szól olyan hangsúlyozottan a dialektikus gondolkodás, a történeti szemlélet kérdéseiről. A dialektika legfontosabb gondolata az ellentmondás elve: minden tárgy és jelenség ellentétes oldalak egységéből és harcából áll, a fejlődés, haladás (vagy visszafejlődés) pedig nem más, mint az ellentmondások megoldási folyamata, amely a mennyiségi változások minőségi változásokba való átcsapása útján érvényesül. Ezt megtanulni viszonylag egyszerű és könnyű feladat. Sokkal nehezebb és bonyolultabb viszont gondolkodási módszerré és készséggé Változtatni. A dialektika gondolatai sokszor sémák maradnak. Gyakran előfordul: a valóban dialektikus gondolkodás helyett valamiféle vulgáris „egyrészt-másrészt”, „ez is — az is” szemlélet érvényesül. Ennek pedig már semmi köze a dialektikához — ez eklektikus gondolkodás, szofisztika; magyarán szócsép- lés. Az ellentmondás ugyanis nem pusztán azt jelenti, hogy valami „ez is és az is”. A múlt század közepén a kapitalizmus kispolgári kritikusa, Proudhon lépett fel azzal az elgondolással, hogy a kapitalizmus „egyrészt” nyomort, elnyomást, embertelenséget teremtett, „másrészt” a feudális hierarchia helyett létrehozta az emberek (jogi) egyenlőségét, a termelés nagyarányú fejlődését, a civilizáció kiterjedését. Proudhon szerint a tőkés társadalmat olyan módon lehet megreformálni, hogy a „jó” vonásai megőrzése mellett „rossz” tulajdonságait meg kell szüntetni. Marx világosan rámutatott ennek lehetetlenségére: ami a kapitalizmusban „jó” és „rossz”, az nem egymástól függetlenül, hanem egymást feltételezve és erősítve létezik. Ezért a tőkés társadalom embertelen viszonyait nem lehet megszüntetni oly módon, hogy ugyanakkor megmaradjon a tőkés magántulajdon (vagy, ahogy Proudhon képzelte: a tőkés tulajdon „kis” tulajdonná tétele). A tényleges megoldás csak a szocialista forradalom útja lehet, amely a tőkés társadalom alapvető ellentmondását, a termelés társadalmasodásának és a tőkés elsajátításnak az ellentmondását számolja fel. Nem véletlenül idéztük fel a proudhoni gondolatmenetet. A dialektika hasonló jellegű eltorzítása, félreértése ma is sok kérdés megítélésében fellelhető. Mert vegyük például a szocializmus egyik alapvető kérdését, a munka szerinti elosztás elvét. Már Marx kimutatta, hogy a szocializmusnak, „a kommunizmus első szakaszának” ez a sajátossága egyenlőtlenséget rejt magában, hiszen egyenlő mércével méri az egyenlőtlen embereket, (akiknek képzettségük, munkabírásuk, családi helyzetük nagyon is eltérő). Ugyanakkor alapvető egyenlőséget is teremt: nem a vagyon, hanem a munka válik az'emberek megítélésének döntő szempontjává. Valóságos ellentmondással van tehát dolgunk, ami korántsem intézhető el azzal a sommás megállapítással, hogy a munka szerinti elosztás egyenlőség is és egyenlőtlenség is egyszerre. Az ellentmondásnak ez a felületi kezelése ugyanis könnyen álmegoldásokra csábít, s például az „egyen- lősdi” bevezetésében látná az ellentmondás megoldásának útját. Márpedig nyilvánvaló, hogy ez az út járhatatlan, hiszen fejlődésünk egyik fontos mozgatóenergiáját korlátozná. Mert csakis a munka, a több és a jobb munka évtizedei vezethetnek majd el az egyenlőség magasabb szintjéhez, ahhoz, hogy mindenki képességei szerint dolgozzon és szükségletei szerint részesedjék a megtermelt javakból. Persze a munka szerinti elosztás egyenlőtlenségeket is teremtő hatását addig is lehet és kell is enyhíteni. 'Ez pedig főleg a felnövekvő nemzedékek egyenlő „indulási” esélyeinek, az egyenlőbb anyagi és kulturális lehetőségek megteremtésének a szükségességét jelenti. Pártunk XI. kongresszusán elfogadott programnyilatkozata ezért hangsúlyozza: „A bérpolitikában következetesebben kell érvényesíteni az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét, a több és a jobb, valamint a nehezebb és a bonyolultabb munka magasabb díjazását.” S ugyanakkor ezzel összefüggésben megállapítja: „A családok, jövedelmi színvonala egyrészt az egyéni jövedelmekben meglevő különbségek csökkenésével, másrészt a társadalmi juttatások rendszerének továbbfejlesztésével fog közeledni egymáshoz.” Egyfajta vulgarizált szemlélet, a dialektika leegyszerűsített változata figyelhető meg olykor a különböző érdekek viszonyának megítélésében is. A társadalmi érdekeket akkor- tudjuk valóban hatékonyan érvényre juttatni, ha a részérdekek megfelelő egyeztetésével a csoport- és egyéni érdekeket bekapcsoljuk a nagyobb közösség, a társadalom érdekeinek megvalósulási folyamatába. A dialektikus gondolkodás, a valóság dialektikus megismerésének egyik jelentős mozzanata a történetiség elve, a jelenségek történeti szemlélete. Hogy mindennek története van, hogy a valóság az elmúlás és a keletkezés dialektikus folyamata — ez megint csak olyan gondolat, amely széles körben ismert és elfogadott. Ennek ellenére a történeti szemléletet sokan azonósnak vélik a múlt eseményeinek egyszerű leírásával. Így például nem értik meg, hogy társadalmunk mai nehézségei (infrastruktúránk viszonylagos elmaradottsága, gazdaságunk szerkezeti aránytalanságai stb.) hogyan függnek össze még felszabadulás előtti történelmünkkel, a múlt örökségével. Ebből aztán egyfajta türelmetlen magatartás fakad, amely nem veszi figyelembe, hogy gazdaságunk fejlettsége, anyagi erőforrásaink mit tesznek jelenleg lehetővé, és minek a megoldása nem lehetséges még ma, vagy egyhamar. □ últ és jelen történeti- etlen megközelítése súlyos hibákhoz vezethet. De nem képzelhetjük el történelmietlenül a jövőt sem. A fejlett szocialista társadalom építése sem fogható fel egyenes vonalként, ellentmondások, váratlan ne-> hézségek, esetleges megtorpanások nélkül. Hogy fejlődő szocialista társadalmunk bonyolult viszonyai, a folyamatosan felmerülő új feladatok között eligazodhassunk, meghatározhassuk tevékenységünk alapvonalait — ennek nélkülözhetetlen tudati' feltétele a dialektikus gondolkodás, a történeti szemlélet. Józsa György Nemrég kezdte meg a termelést Békéscsabán az ország jelenleg legkorszerűbb feldolgozó üzeme B. J. Dinamikusan fejlődik a baromfiipar
