Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-07 / 106. szám

GHEES! 1977. május 7., Szombat Mezőgazdasági KlSZ-védnökségek Beruházások a baromfiprogramért A megye baromfitenyész­tésének helyzetéről tárgyal­tak a napokban Orosházán, a Békéscsabai Baromfifeldol­gozó Vállalat, a termelőgaz­daságok és a megye mezőgaz­dasággal foglalkozó szakem­berei. A megbeszélés idősze­rűségét az adta, hogy a fej­lesztési tervek megvalósítá­sának szakaszában sok a megválaszolatlan kérdés. A tervidőszak végéig 1975-höz viszonyítva 31,8 százalékkal kell növelni a vágóbaromfi­termelést. A program az elkövetkező években integrált formában valósul meg. Így 1980-ra a feldolgozóipar igénye éven­te mintegy 3300 vagon vágó­baromfi lesz, mely 77 vago- nos növekedést jelent. A fel­dolgozóipar termelésének alapanyagát változatlanul a mezőgazdasági nagy- és kis­üzemekben folyó tenyésztés, hizlalás szolgáltatja. A terv sikeres végrehajtását tehát itt kell megkezdeni. A tenyésztéssel, hizlalással foglalkozó üzemekben a ba­romfitartásra alkalmas épü­letek csaknem fele ma már korszerűtlen. Nem felelnek meg a higiéniai és tartási kö­vetelményeknek. Az épüle­tek másik 50 százalékának is csak kis hányada újítható fel gazdaságosan. A baromfite­nyésztés továbbfejlesztése így beruházásokat igényel. A tervidőszakban a me­gyében 26 nagyüzem tervez­te a baromfitartásra alkal­mas épületeinek felújítását, illetve új telepek létrehozá­sát. Ezek nagy részét batté­riás, ketreces hizlalásra te­szik alkalmassá. A baromfi- ágazatokban is igaz azon­ban, hogy a legnagyobb és legolcsóbb tartalék a techno­lógiai fegyelem szigorú be­tartása. Ezzel csökkenthető az önköltség, növelhető a gazdaságosság, mennyiségileg több, minőségileg jobb, ex­portra is alkalmas baromfit adhatnak a telepek. Az integrált termelés ré­sze, hogy jó legyen a kapcso­lat a feldolgozóüzemekkel, adott esetben a baromfifel­dolgozó gyárakkal. A békés­csabai és orosházi gyár együt­tesen az ország első három legnagyobb üzeme közé tar­tozik. A Békéscsabán és Orosházán megvalósuló fej­lesztések, beruházások még tovább növelik jelentőségét. Csak pontos szervezéssel, mintaszerű együttműködéssel kerülhetők el a később érkező szállítások miatt a gyár fel­dolgozó szalagjainak ma még előforduló időszakos leállásai. Az előbb már említett együttműködés segíti, hogy a termelés szerkezete igazodjon a belföldi fogyasztók igénye­ihez és a kiviteli lehetőségek­hez. A termelés további bő­vítésének újabb feltétele pe­dig a szakosodás mind széle­sebb elterjesztése. Ilyenekkel találkozhatunk többek közt a nagyszénás! Október 6., a békési Egyetértés, a med- gyesegyházi Egyetértés és a gyulai Munkácsy Termelő- szövetkezetekben. Nem lebecsülendők a ba­romfitenyésztésben a kisgaz­daságok és az ÁFÉSZ-ek szervezésében működő szak­csoportok, hiszen az összes baromfiállomány 57 százalé­ka, a tojóállomány 82 száza­léka a háztáji kisegítő gazda­ságokban van. Ezek támoga­tásának mintapéldája a med- . gyesegyházi Egyetértés Ter­melőszövetkezet tevékenysé­ge. A továbbfejlődést segíti a kiegyensúlyozott takarmány­ellátás is. A II. tiszai vízlépcső és öntözőrendszer felett vállalt KISZ-védnökség 1977-re ' is jelentős feladatokat tartogat: a fő teendő a kiskörei főmű II. ütemének megvalósítása, a hullámtéri duzzasztómű 1978-ban való átadása. Meg­oldásra vár a nagykunsági öntöző főcsatorna III. szaka­szának kiépítése, a hajdúhát- sági, a décsfazekas-zugi, a taktaközi és a Szamos menti főmű megépítése, továbbá a hajdúnánási, a taktaközi, a tarcali és a gáva-vencsellői öntözőfürt kialakítása. A mezőgazdasági KISZ- szervezetek ebben az eszten­dőben tapasztalatcseréken, kirándulásokon ismertetik meg a fiatalokat a létreho­zott öntözéses modellgazda- ságok: a Hajdúszoboszlói Ál­lami Gazdaság, a hajdúszo- váti , Lenin Tsz, a kisújszál­lási Tisza II. TSz, a rakamazi Győzelem Tsz, a kondorosi Egyesült Tsz eredményeivel, s az üzemek és szövetkeze­tek KISZ-szervezeteinek véd- nökségi munkájával. Fiatal agrár szakemberek tájékoz­tatják az odalátogatókat az öntözéses gazdálkodás elő­nyeiről. A húsprogram keretében, üzembe helyezésük után is folytatják a Miskolci Hús­kombinát és a Szegedi Sza­lámigyár fölött vállalt véd­nökséget. A fiatalok a ter­melés hatékonyságának nö­velését és az alapanyag-ellá­tás zökkenőinek megszünte­tését szorgalmazzák. KISZ-védnökséggel épül a Gyulai Húskombinát. A véd- nökségi munka kiterjesztésé­re további lehetőség nyílik a szekszárdi és a Bajai Hús­kombinát, a Tatabányai Hús­üzem építése, valamint több húsüzem — a szolnoki és a kaposvári — rekonstrukciója révén. Kel a kukorica, fejlődik a cukorrépa A békéssámsoni Előre Ter­melőszövetkezet területét megkímélte a kedvezőtlen időjárás. Belvízkár alig van a tsz-ben. A tavaszi munkákat má­jus első hetében a tervek szerint befejezik. A három­szoros biztonsággal vetett Április közepén már-már úgy látszott: csak a remény marad. És az sem sokáig, ha nem fordul az idő. A 2600 hektár búzából 500 hektárt tarkított foltokban a víz. A 740 hektár lucernából 400 ke­rült víz alá és a tavaszi ve­tésre kijelölt 1700 hektárból is 900 ázott a mindennapos esőkben. Az elöntött gyepeket is ideszámítva, a ’dévaványai Aranykalász Tsz végül is 2 ezer hektár „vízkárt” jelen­tett a biztosítónak. Mindezt tetézte, hogy az 1977-re szóló üzemi terv is azzal zárja az idei feladatok összegzését: az előirányza­tok kedvező időjárási viszo­nyok között elérhetők. Vi­gasznak és biztosítéknak — az előbbiek után — ez vajmi kevés. A tsz tudniillik arra vállalkozott, hogy 1975-höz képest most 32 százalékkal növeli a növénytermesztés termelését. Az utóbbihoz joggal tekin­tették jó alapnak a lelkiisme­retesen elkészített magágyba került őszieket, azt, hogy minden talpalatnyi földet rendben felszántottak, hogy a megtermelt szerves trágyát is az utolsó mázsáig a földbe dolgozták. A megfelelő felké­140 hektáros cukorrépa szé­pen fejlődik, a terület nagy részén már egyeltek is. Vegyszeres felülkezelés a 400 hektáros borsón és az 1100 hektáros búzán repülő­géppel megtörtént. A vegy­szerezéssel párhuzamosan a szükséges levéltrágyát is ki­szórták a területre. Időben, gyorsan vétették a kukoricát 1100 hektáron, eb­ből 900 hektáron már kikel­tek. A 17 hektáros vegyes zöldségtermő területen a ko­raiakat kipalántázták, most öntözésük van soron. MIT VISZ n VIZ? Dévaványán számon tartják szülés után érthetően szere­pelnek a tervben a tavalyi hozamoknál magasabb — ese­tenként jóval magasabb — átlagtermések. így számíta­nak például a zöldség 26 hek­tárjáról a tavalyi 28 vagonnal szemben 53 vagon terményre az idén, illetve arra is, hogy a lucernalisztüzem az elmúlt évi 420 vagonhoz képest most 10 százalékkal termel majd többet. Nos, az már biztos, hogy ezeket elérni igazán nem lesz könnyű. Már csak azért sem, mert a víz is foltokban pusz­tított, nem lehet a kivesző bú­za helyébe mást vetni. Egy megoldás maradt: a kieső be­vételeket ellensúlyozó másod­vetések tervezése. Már le is kötöttek 120 hektárt ilyen­formán barna mustár export­termelésére. A számítások szerint ez is hozhat félmilliót. Vagyis a növénytermesz­tésben ma még a legtöbb do­log „zsákbamacska” Dévavá­nyán. Az ugar még mindig gőzölög az erős napfényben. Eddig összesen, ha 400 hek­tárt tudtak bevetni. Talán, ha most már egy darabig nem esik, még nincs minden vesz­ve. Tegnapig 600 hektárról vonult vissza a víz. Egyelőre azonban több a bizodalom az állattenyésztésben. Ennek az ágazatnak 23 százalékkal kell többet produkálnia ebben az esztendőben, mint két évvel korábban. A tejtermelés növeléséhez kedvező feltételt teremt az, hogy a gondos tenyésztői munka eredményeként már tavaly is meghaladta a 3 ezer litert az egy tehénre jutó ter­melt tej éves átlaga. Ugyan­így biztos alapokon nyugszik a szövetkezet sertéságazata, amely a község ellátására egy húsüzemmel egészül ki, ahol az idén 1500 sertést dolgoznak fel a tervek szerint. Mindent egybevetve, a dé­vaványai Aranykalász Tsz a dolgozó tagok változatlan lét­száma mellett 20 százalékkal szeretné növelni termelését. Ezzel egy időben csaknem 3 millió forintot fordít a gépe­sítés fokozására, 3 és fél mil­liót pedig a tárolótér bővíté­sére, illetve a gépszínek kor­szerűsítésére. A belvíz ugyan nem szerepel a tervszámok között, de nem is moshatja el azokat — Dévaványán lega­lábbis így tartják. K. E. P. Készülnek az új termés fogadására a Sarkad! Cukor­gyárban. Ennek sok-sok fon­tos előfeltétele van, de- ta­lán a legfontosabb az, hogy a gyár kazánjai tiszták, mű­ködőképesek legyenek. Je­lenleg — lásd képünkön — a Békés megyei Kémény­seprő és Tüzeléstechnikai Vállalat szakemberei dol­goznak a kazánokon; ko- romtalanítják őket, eltávo­lítják belőlük a vízkövet. E több hónapos, nehéz munka célja, hogy a kazánok jól, gazdaságosan, azaz energia­takarékossági szempontból is \ megfelelően működjenek. Bőven akad tehát dolga a kéményseprő vállalat béké­si és szeghalmi körzete munkásainak. Mire az új cukorrépa első szállítmánya megérkezik, el kell készülni a munkával. Gyár épül a Sárréten Néhány földszintes, kopot­tad házikó — ez ma a Buda­pesti Harisnyagyár szeghal­mi üzeme. — De már nem sokáig — .mondja Vékony József üzemvezető. — Már elkészültek a tanulmányter­vek, és ha minden jól megy, az év közepén megkezdődhet a gyárépítés. Gyárat alapítani sehol sem könnyű, nincs ez másként a Sárrét „fővárosában”, Szeg­halmon sem. A vidéki ipar- fejlesztésért a nagyközség párt- és tanácsi vezetői több üzemmel felvették a kapcso­latot, végül a Budapesti Ha­risnyagyár bizonyult megfe­lelő partnernek. Olyan ipar­ra volt szükségük ugyanis a szeghalmiaknak, ahol női munkaerőt tudnak foglalkoz­tatni. A felmérések során ki­derült, hogy a járásban mint­egy 4000-en, zömmel nők, várnak munkára. Ezenkívül a termelőszövetkezetek csak az év egy részében tudnak munkát biztosítani az asszo­nyoknak — erre a bázisra is lehet építeni. Ilyen megfontolások után kezdődött meg 1976. augusz­tus 23-án a munka Szeghal­mon. Először 11-en különbö­ző javító, válogató tevékeny­séget végeztek, a betanítók a gyulai gyárból jöttek. A kap­csolat egyébként azóta sem szakádt meg velük, jelenleg mint a Budapesti Harisnya­gyár gyulai gyárának kihe­lyezett üzeme működnek. A létszám egyre nőtt, és köz­ben új feladatokat is kap­tak. Szeghalmon nézik át és csomagolják — belföldre és exportra — a combfix haris­nyákat és a különböző zok­nikat. Tiszta, könnyű, nőknek va­ló munkát végeznek a dolgo­zók, szeretik is amit csinál­nak. Napjainkban 80-an ke­resik itt kenyerüket és lenne még jelentkező bőven, de egyelőre nincs hely a bőví­tésre. Készül azonban — elő­regyártott elemekből — egy csarnok, melyet még ebben az évbei> átadnak. Ha ez meglesz, újabb 80 nő talál munkát az üzemben. Termé­szetesen még ez sem végle­ges megoldás. Már szabaddá tették azt a 3,2 hektáros te­rületet, ahol az új gyár lesz. Mintegy 240—250 millió fo­rintért, két ütemben valósul­nak meg a tervek. Az első szakasz munkálatait még az idén elkezdik. A Békés me­gyei Tanácsi Tervező Válla­lat júniusban szállítja a ter­veket, a kivitelező a Békés­csabai ÉPSZER lesz. Erre az évre az alapozással kell elké­szülniük és a jövő év máso­dik felében 400 dolgozóval megkezdődik a termelés az új gyárban. A második ütem 1980-ra fejeződik be és ek­kor mintegy 8—900-an talál­nak munkát a — nevezhet­jük már így — szeghalmi harisnyagyárban. Napjainkban még nem tisz­tázódott véglegesen, milyen munkafolyamatok kerülnek majd Szeghalomba. Az első időszakban valószínűleg fő­leg kézi munkát igénylő te­vékenységeket végeznek, komolyabb gépesítés a máso­dik ütemben várható. Az már biztos, hogy a felké­szültséget, nagy technológiai fegyelmet igénylő festést az új gyárban végzik majd. Eh­hez szakemberek is kellenek és őket valahonnan ide kell hozni. Letelepítésüket segíti, hogy a Budapesti Harisnya­gyár a szanált lakások pótlá­sáért 3 millió forintot fize­tett és ezzel megváltották a lakáskijelölési jogot is. Szeghalmon és környékén máris óriási az érdeklődés az új gyár iránt. A párt- és ta­nácsi vezetők szívügyüknek tartják, hogy a terv szerint, időben megkezdődhessen a termelés. Teszik ezt azért, hogy munkát biztosítsanak a környékbeli nőknek és azért is, mert tudják: ipar nélkül nem képzelhető el a fejlődés. L. L. Jobb szervezéssel, eredményesebben A Gyomai Háziipari Szö­vetkezet az idén 144 millió forint termelési érték eléré­sét tűzte célul. Ezzel egy időben 35 százalékkal növe­lik exporttevékenységüket, s így ebben az évben mint­egy 35 millió forint értékű készárut értékesítenek ha­tárainkon túl. A szövetkezet termelésének 80 százalékát felsőruházati síkkötött ter­mékek, a többit a különfé­le ipari szövetek gyártása adja. Az elmúlt években az át­lagosnál kisebb volt a szö­vetkezet termelése, s ez szükségessé tette a progra­mozott gyártás bevezetését, az anyagellátás javítását, a technológiai fegyelem szigo­rítását és nem utolsósorban a minőség javítását. Az el­ső negyedév mindezek együttes hatására kedvezően alakult. Az elmúlt év ha­sonló időszakához képest 14,5 százalékkal több kész­terméket állítottak elő. Az eredményesség a gaz­dálkodásban is megmutat­kozott: a tervezettnél 24,4 százalékkal nagyobb nyere­séget értek el. Ezt segítette többek között a március ele­jén üzembe helyezett 400 négyzetméteres új varroda, a 9 darab Rimoldi gyorsvar­ró, valamint a 4 darab pánt­kötő gép. A második ne­gyedévben üzembe helyez­nek további 3 da­rab FRJ NDK gyárt­mányú körsíkkötő gé­pet, melyek évente mintegy 20 millió forint termelési értéket produkálnak. Ezzel befejeződik a 44 millió fo­rintos beruházás második üteme. A kelmetermelő és a konfekciógépek kapacitásá­nak aránya egyensúlyba ke­rül, s a tervidőszak végére 200 millió forint értékű ru­házati cikket gyárt a Gyo­mai Hisz. A szövetkezet termékei iránt határainkon túl is nagy a kereslet. A különféle ru­házati cikkek eljutnak a Szovjetunióba, Hollandiába, Lengyelországba, áz NDK- ba, valamint a Közel-Kelet­re. A napokban újabb tőkés vásárlók jelentkeztek üzlet­kötési céllal.

Next

/
Thumbnails
Contents