Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-07 / 106. szám
1977. május 7., szombat ETTslDl-fiTd Vajda János emlékezete A nagy költő 150. születésnapján A szülők parlamentje után A szülői mukaközösségek társadalmi irányítása egy idő óta a népfrontmozgalom megtisztelő feladata. A cél: segítse megvalósítani a szülői ház és az oktatási intézmény nevelési tevékenységének összhangját. Széles körben adjon hangot annak, hogy a gyermeknevelés a szülők és az Iskola közös felelőssége. A család legyen jó partner a nevelésben. A Hazafias Népfront békéscsabai városi pedagógiai bizottsága hivatott e cél megvalósítását segíteni, s ennek jegyében rendezni meg immár negyedik éve sikeresen a szülők parlamentjét. A legutóbbi ilyen tanácskozáson 350-en vettek részt. Sok olyan értéke van a magyar irodalomnak, amelyek a kedvezőtlen körülmények egybejátszása miatt nem jutottak el a széles olvasóközönséghez. Ezek közé tartozik Vajda János is, Petőfi és Arany kortársa, s mellettük Adyig legnagyobb lírikusaink egyike. Ez évben kettős évfordulójára emlékezünk: 150 évvel ezelőtt született, s 80 éve, hogy halott. Vajda élete a magyar történelemnek egyik legmozgalmasabb korszakát íveli át. A reformkorban Petőfi mellett küzd és agitál 48 eszméiért, s a szabadságharcot — lemondva a tiszti fokozatról — rang nélkül küzdi végig. Tüzes hazafias verseiért és aktív harcosságáért a szabadságharc bukása után üldöztetés és mellőzés lett sorsa. Költészete ebben az időben elbizonytalanodik, elveszti irányát, s keresi az élet (életének) értelmét. „Miért születni? minek élni?” — kérdezi a Sirámok dalciklusának első verse végén. Egyet azonban bizonyosan tud még ekkor is: a költő feladata a haza szolgálata- Híressé vált A virrasztók c. cersében erre szólítja fel költőtársait. A bukás utáni megváltozott világba nem illettek az ő eszméi, de lemondani nem tudott róluk, nem tudott hallgatni, s ez nagy bűnnek számított ebben az időben, Népszerűtlen lett, összeférhetetlennek kiáltották ki, mint embert, s költészetéről nem vettek tudomást. így álltak rajta bosszút. Annyi igaz, hogy nehéz természetű ember volt, s kérlelhetetlen, kegyetlen leleplezője korának, különösen élete utolsó felében írt gyilkos szatíráiban" (Jubilate, Credo, Végrendelet), nagy lélegzetű versekben mondott ítéletet a nemesi Magyarország elmaradottságáról. Vajda vágya egy művelt, európai színvonalú ország volt. Egy olyan korban maradt hű 48-hoz, amikor gyakori volt a „lélekcse- re”. Sok mellőzés, a gyakori nélkülözés emberkerülővé, magányossá, különccé tette. Üldözött vadnak érezte magát, s bizalmatlan volt mindenkivel szemben, s ez még fokozta elszigeteltségét. Mindössze egy igen szűkkörű, haladó szellemű ifjú írókból tálló csoport, az irodalmi ellenzék tagjai tartottak ki mellette, akik meglátták költészetében az újat, a jövő útját. Nagy lépésnek tartották a hagyományos, zsánerköltészettől elszakadó törekvését, s európai szem- határú modernségét.— Vajda, bár a XIX. századba gyökerezik minden ízével, el tud szakadni a külső világot ábFilmátvételi delegációnk a közelmúltban Rómában 33 olasz film közül hatot választott ki és vásárolt meg hazai forgalmazásra. „A fekete kalóz” című film — Sergio Solima rendezése — egy vérbosszú történetét dolgozza fel, melynek végrehajtását a főhős szerelmi kalandja akadályozza meg. Bruno Vailati filmje, ,,A tenger kedves szörnyei” a tengeri ragadozók életét mutatja be, a „Keoma” című wes- ternfilm — melynek főszereplője Franco Néró ismert filmszínész — egy fiatal meszticról szól, aki visszatérve szülőföldjére, küzdelmes harcban győzi le népének kegyetlen kizsákmányo- lóit. Dino Risi alkotása a „Fehér telefonok” című szelrázoló iránytól, s olykor rá meri bízni érzéseit, gondolatait a sejtetésre, a sugal- lásra; tud elvontan általánosítani, S ezzel lépést tesz a szimbólumalkotás felé, s így válik Ady előkészítőjévé. Az említett Sirámok í-ben már nem az őt körülvevő természet a lényeges, hanem az a „nagy rejtett bánat”, amely ebből a képből kiárad. Egészen új hangon szólal meg szerelmi költészete, híven tükrözi azt a változást, ami a férfi—nő kapcsolatban időközben végbement. Az ő lírája teljesen nyílt önfeltá- rulkozás, nem kendőzi vágyait sem, ami nagy megbot- ránkoztatást keltett az álszent világban. Szerelméhez, Ginához írott ciklusaiban (Szerelem átka, Gina emléke) azonban meg kell látnunk a vergődő, kínjában emésztődő embert is. Úgy vélte, megilleti őt egy szép nő az élettől, de tévedett — csak pénzért szerezhette volna meg, mert „áruvá lett a csók”, s Ginát egy sánta mágnás vette meg jó áron, s a szegény költő soha be nem gyógyuló sebet kapott ekkor. Hogy milyen mély fájdalmat keltett benne ez a veszteség, azt talán elég egy versszakkal is igazolni: Hogy gyalázatfolt ég a napban, Virágkehelyben ronda pók. Nincs szemérem a csillagokban Zsibáru lett a szűzi csók. Hogy koldússá szegényült a lét. Leélte tündöklő nyarát. Üres a végtelen mindenség, ki van rabolva a világ. Fájdalmát egyetemessé tette, el nem ért boldogságából fakasztott költészetet. Felfokozott érzelmi izzása a magyar költészet új irányát indította Ady felé, kozmikus látásmódja és képei pedig teljesen egyediek, sajátságosán Vajdaiak. Nem egy darabja e költészetnek örök gyöngyszeme marad irodalmunknak. Ezek közül is kiemelkedik a legismertebb, a Húsz év múlva. E vers alapján nevezte Ady Vajdát Mont- blank-embernek. A szerelmi harc Vajdánál nem egysíkú, nemcsak Giná- val küzd, még csak nem is a társadalommal perlekedik csupán, hanem legfőképpen önmagával. Az éjzelem és értelem küzd benne egymással: eszével tudja, hogy Gina: nem érdemli meg az ő szeretetét, de szíve, teste-lel- ke nem képes elszakadni tőle még gondolatban sem. Sokszor megveti ezért önmagát, így «z a szerelem nem egyszerűen csak a vágyakolemes vígjáték — melynek főszereplői között Vittorio Gassmant és Ugo Tognazzit láthatja majd a hazai közönség — egy „szobacica” hölgy karrierjéről szól, aki Mussolini rendszerének ünnepelt filmszínésznője és a duce szeretője lesz. A Todo hodo” című filmben ismét láthatjuk majd Gian Maria Volentet és Marcello Mast- roiannit: Elio Petri filmje egy elhagyott, spiritiszta szeánszokra berendezett szállodában játszódik. Mario Mo- nicelli „Barátaim” című alkotása négy 50 év körüli jó barát sorozatos csínytevéseiről szól: tréfáik miatt egyik társuk váratlan halálát senki sem akarja komolyan venni. zás kifejezése, több annál, az ember rejtett énjének feltárása is. A sok csalódás, a keserűség, a befeléfordulás, a századvégi kiábrándultság teszi hajlamossá Vajdát a filozofálásra. Ehhez járul még gyermekkorából származó természetszeretete is. A világegyetem, a kozmosz foglalkoztatja képzeletét, amibe e korszak a világról alkotott új eszméi, elsősorban a materialista tanok erősen belejátszanak. Nehezíti a tisztánlátást a vallási szemlélet, amelyet sem elfogadni, sem elvetni nem tud Vajda sem. Az öröklétről szól mind a kettő, amit elképzelni nem tud, s emiatt gyötrődik. Az anyagmegmaradás elve meg éppen megdöbbenti. Hát nem pusztul el semmi, soha? Mindig megmarad a fájdalom? „Nem örök a sír, nincs benne örök / Nyugodalom”? Mert „ami itten leltározva van, / E lomkamra lajstromáéul egy / Láthatatlan porszemet ki nem vakarhat, / El nem sikkaszthat maga a mindenség / Mindenhatónak vélt leltárnoka”. (Végtelenség.) Annyit látunk e sorokból, hogy Vajda a létet és a tudatot egynek veszi. Ma már könnyű nekünk ezt tisztán látnunk, de az ő — és kora — számára még kínzó bizonytalanság volt. Ebből a felfogásból egy más térre is átvitt nézete alakult ki — az anyagmegmaradás analógiájára —: ami egyszer megtörtént, azt az isten sem teheti meg nem történtté. Ezért kívánta a teljes megsemmisülést, hogy teljes nyugalma lehessen, hogy ne „keljen agyában több gondolat”. Ez egyben légy, uram, kegyelmes, És megbocsájtom én neked, Hogy adtad e nem kért, keserves Siralomházi életet. E sorok világosságot vetnek egész felfogására, félelmének igazi okára. És mindezek ellenére nem volt élettagadó. „Mert szép e földi élet” — mondja egyik versében. Csak hát neki kevés jutott a szépből-jóból, annál több a szenvedésből. E mögött azonban meghúzódik az a gondolat is, hogy van, hogy lenni kell valahol egy harmonikus életnek is. Vajda emberi és költői küzdelmei megérdemlik, hogy ne csak évfordulók alkalmával emlékezzünk meg róla, hanem vegyük kezünkbe írásait máskor is. Az ötletet a szükségszerűség adta: a család és az iskola, valamint a társadalom kapcsolatának erősítése, a szülői szemlélet formálása, a korszerű nevelés népszerűsítése, és nem utolsósorban a szocialista gondolkodásmód fejlesztése. Szükségszerű ez, hiszen a technika, a körülöttünk levő világ rohamléptekkel fejlődik. Gyermekeink egyre több ismeretet szereznek, s ha a szülő nem tart lépést ezzel a fejlődéssel, menthetetlenül lemarad, s tovább tágul a szakadék — nemcsak a korkülönbség miatt — a nemzedékek között. A család s a társadalom kapcsolatát ezért kell mind szorosabbá fűzni. A békéscsabai pedagógiai bizottság munkája során erre törekszik, s hogy sikereket ér el, az elsősorban a jó irányításnak tulajdonítható. Áf- ra Gyuláné, a bizottság vezetője nagy odaadással végzi megbízatását, sok hasznos ötlettel gazdagítja a bizottság munkáját. Ilyen az idei munkaterv is, amit jól előkészítettek, több megbeszélés után fogadtak el. Olyan témákra is kiterjedt a figyelmük a család, az iskola és a társadalom kapcsolatának segítése mellett, mint az apák bevonása- a szülői munkaközösség tevékenységébe vagy a pályaválasztás segítése. A szülők parlamentjét is alapos előkészítő munka előzte meg. Már az ősszel kezdték a szervezést azzal, hogy az iskolai szülői értekezleteken véleményt kértek, milyen téma kerüljön napirendre, mi érdekli a szülőket. Ehhez meg kell jegyeznünk, hogy minden iskolában van egy-egy megbízottja a pedagógiai bizottságnak. Ezek a megbízottak részt vesznek a szülői értekezleteken, összegyűjtik a véleményeket, javaslatokat. Az így szerzett tapasztalatok alapján állítják össze a szülők parlamentje programját, témakörét. A legutóbbi tanácskozáson a következő témák voltak napirenden: A család szerepe a szocialista életmód kialakításában. Szülők, gyerekek kapcsolatának alapproblémái. Az előadók rangos szakemberek: dr. Simon Gyula, a Magyar Pedagógiai Társaság főtitkára, és dr. Ranschburg Jenő, az Eötvös Lóránd Tudomány- egyetem docense. A hat szekcióülésen szintén érdekes témákat vitattak meg: A nagyszülő és kisgyermek kapcsolatát — ez volt a rövid idő alatt nagyon népszerűvé vált, nagymamaszekció —, a szabad idő helyes kihasználása, s ebben a család szerepe, feladata, és így tovább. Mind vonzó téma a szülők számára. Az ifjúsági és úttörőházban megtartott tanácskozásnak nagy a visszhangja még ma is. Az itt elhangzott javaslatok nyomán újabb akciók születtek az iskola és a család kapcsolatának további erősítésére. Ilyen az egy család — egy őrs akció. Lényeges, hogy őrsi foglalkozásokat egy-egy családi otthonban tartanak, hogy a szülő közelebbről megismerje, hogyan foglalkoznak a gyerekek az úttörőmunkával, hogyan fogják fel az Őrsi tevékenységet. De alkalom arra is, hogy a szülő elvi- hesse ezt a 8—10 gyefeket a közeibe kirándulni — például Póstelekre — vagy a múzeumba, esetleg közös játékot szervezzen. Szép példákat is élmondtak a szülők ezen a- tanácskozáson a szocialista brigádokról, akik egy-egy rajt, őrsöt patronálnak. A baráti kapcsolat nemcsak abban merül ki, hogy a brigádok szemléltető eszközöket szerelnek, ajtót, ablakot javítanak, hanem arra is, hogy elviszik saját üzemükbe, a gyerekek rendezvényein részt vesznek, vetélkedőket szerveznek együtt, s ezzel tulajdonképpen már a pályaválasztást is segítik. Jó tapasztalatcsere is volt a szülők parlamentje, hiszen — főleg a szekcióüléseken — sok ötletet kaptak további munkájukhoz. Ez a tanácskozás jó példája volt annak, hogyan kell együtt dolgozni a jövő nemzedék szocialista emberré formálásáért. Dicséretes törekvés, követendő példa más városok, nagyközségek hasonló kollektívái számára is a békéscsabai pedagógiai bizottság munkája. Kasnyik Judit A JÖVŐ EMBERE Mindenkit izgat a kérdés, vajon hogyan élnek majd utódaink? A merészebb fantasztikus regények szerzői már azt jósolják, hogy egykét emberöltőn belül megérjük az űrkorszakoknak azt a fokát, amikor természetes lesz számunkra, ha a csillagközi térben száguldozunk. Különösen a technikai civilizáció rohamos fejlődése izgatja az emberek fantáziáját, de arról már kevesebb szó esik, hogy a változó körülmények milyen hatással lesz nek földünk lakóira. Remények és félelmek címmel sugározta hétfőn délután a Petőfi adó Egyed László új sorozatának első részét, amelyben az ember biológiai jövőjét vitatták a mikrofon köré meghívott KlSZ-fiata- lok és tudós, szakemberek. A városiasodás, a föld lakosságának rohamos szaporodása joggal táplálja azt a kétséget, hogy a zsúfoltság embertelenné teszi számunkra saját környezetünket. A „viselkedéstan” tudományos állatkísérletei látványosak ugyan, de csak erős fenntartással alkalmazhatók az emberekre. Érdekes volt a hétfői rádióműsorban is említett „patkányváros” sorsa. Kísérletező tudósok egy olyan zárt területet készítettek, ahol a patkányok számára bőségesen biztosítottak élelmet, s a különböző zsúfoltságok mellett figyelték az állatok életét. Azt tapasztalták, hogy bizonyos sűrűségen túl a kísérleti állatok örökké csak veszekedtek, a fiatal pockok hordákba verődtek és háborgatták a békésen élő családokat is. A felületes szemlélő azonnal párhuzamot vonhat a patkánytelepülés „huligánjai” és a nagyvárosokban randalírozók között. Csakhogy az ember társas lény, aki igényli a barátságot, mások segítségét, a közösség munkáját. Nem máj tapasztalat, hogy ha barátok vannak együtt, sok jó megfér kis helyen. Tehát, ha emberi tartalommal töltjük meg a munkahelyek és a lakótelepek látszólagos zsúfoltságát, akkor mindjárt nem lesz nyomasztó érzés számunkra a többiek közelsége. Egy újszülött idegrendszere olyan, mint a nyitott könyv, amelyre a környezeti hatások írják az emlékezet és a tapasztalat sorait. A modern kor gyermekét egészen másfajta hatások érik, mint akár a 40—50 évvel ezelőtt világra jött újszülötteket. Mégse volna helyes egy csecsemőt a tv-készülék elé tenni, hogy „okosodjon”, hiszen egy ár- nyas fa alatt is éppen elég jótékony inger éri az érzékeny idegrendszert. Rohanóan változik körülöttünk a világ, s ha okosan élünk, saját hasznunkra irányíthatjuk a változásokat. A középkorban dúló járványokat a tudománynak sikerült megfékezni. Új agrotechnikai eljárásokkal, a megtermelt javak igazságosabb elosztásával hadat üzenhetünk az emberiséget tizedelő éhínségnek. A világszerte erősödő haladó mozgalmak pedig a legfőbb biztosítékai annak, hogy a jövő embere jólétben élhet, s a technikai civilizáció nem gátja, hanem segítője lesz a további fejlődésnek. Gergely Gergely A Bajkál—Amur vasút építői — Kubarev grafikája Hat film Rómából (Andódy)
