Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-07 / 106. szám

lsdmosz ,.f aulám .frei Ilyen az én anyám Azt mondják, a mezőgaz­dasági dolgozók között nehe­zebb a könyvterjesztés. Munkahelyük ugyanis 5—6 ezer hektárra terjed, állan­dóan „úton vannak”, s ne­hezebb velük szót érteni, mint az ipari munkásokkal, ha „kiadásról” van szó. Pénzkiadásról — politikai könyvekre. — Szervezés dolga az egész — mondja dr. Szlezák Károly, a mezőkovácsházi Űj Alkotmány Tsz állator­vosa. — Én két éve csiná­lom és tapasztalatokból sem mondanék ilyet. Maga is könyvszerető, olvasó ember. A terjesztés problémáiról beszélgettek egyszer Agócs István párt- titkárral, merthogy akkori­ban eléggé szervezetlen volt ez a munka. „Én szívesen el­vállalnám” — mondta az ál­latorvos és azóta ez a párt- megbízatása. Közben rájött arra is, hogy korábban mi­ért akadozott a politikai könyvterjesztés. — Legmélyebb oka ennek, ha nem törődnek azzal, hogy mi kell az embereknek,- mit olvasnának szívesebben. A kereslet és a kínálat uralko­dik itt is. Ebből következik, hogy előre kell felmérni az igényeket és legalább ezt megközelítően kérni a kiad­ványokat. Ebben látom nyit­ját a politikai könyvek si­keres terjesztésének. Kaptam egy meghívót Bu­dapestre, a Royal Szállóba. Korszerű táplálkozás, korsze­rű kiszolgálás az „Izek utcá­jában” — olvastam a papí­ron a Halértékesítő Vállalat és a Tejipari Vállalatok Trösztjének invitálását. Ne­sze neked, magyar konyha! — kiáltottam fel és apámra gon­doltam, aki valamikor rette­netesen szerétté a szalonnát zöldpaprikával. Sosem felej­tem el szomszédunkat, M.- nénit. Szinte habzsolta az ételt. Az ebéd szertartás volt náluk. Nem lehetett beszélni, csak enni, enni... Egykori munkatársam a túrós tésztát is kenyérrel ette. Most mind­hárman diétáznak és sóvá­rogva gondolnak a zsíros fa­latokra. SOK HŰS Mi lesz veled, magyar gyo­mor? Ebben a nagy korsze­rűségben még jóllakni sem lehet — mondják sokan ag­godalmasan, táplálkozásunk megreformálásáról hallva. Nehéz az embereket meg­győzni még akkor is, ha tud­ják: saját egészségüket teszik kockára. Ács. István, a HALÉRT igazgatója arról beszélt, hogy napjaink alap­vető követelménye: minél több fehérjében, vitaminban gazdag élelmiszereket fo­gyasszunk. Lassú ez a folya­mat, amit az is bizonyít, hogy hazánkban évente minden ember 70 kilogramm húst eszik meg, s ebből mindössze 2,8 kiló a hal részesedése. A halértékesítés tehát ala­posan benne van a pácban? Kétségtelen: van tennivaló bőven, de rfincs ok az elkese­redésre. A hazai haltermelés az idén kedvezőnek ígérke­zik. A HALÉRT a tervek sze­rint 1800 vagon élőhalat vesz át a termelőszövetkezetektől, csaknem 500 vagonnal többet, mint egy évvel korábban. Az eladást nehezíti, hogy nem minden üzletben van akvá­rium, a meglevők nagy része pedig korszerűtlen. Szeren­csére a Belkereskedelmi Mi­nisztérium jelentős anyagi segítsége révén ez a gond is megoldódik, örvendetes, hogy egyre több félkész és konyha­kész halétel kapható. A má­sodik félévtől a boltokba ke­rül az ízlésesen csomagolt halszelet, amelyből 100 va­gonnal hoznak forgalomba. A jövő kilátásai még kedvezőb­bek. Az V. ötéves terv végére növelik a halfeldolgozó kapa­citást, és évente 800 vagon halat értékesítenek az ország­S hogy ezt milyen jól al­kalmazzák is a tsz-ben, arra példa az 1976-os esztendő, amikor a megyei tsz-átlag dupláját adták el politikai könyvekből az Üj Alkot­mányban. Idei elvárásuk 12 ezer forint volna, de már az első negyedévben 15 ezer fo­rintot fizettek be a Kossuth Kiadónak. A felmérést természetesen nem egymaga végzi dr. Szle­zák Károly. A különböző brigádokban összesen hat ak­tívája van, akik munkáju­kat lelkiismeretesen és rend­szeresen ellátják, a kiadvá­nyokról szóló tájékoztató alapján összeírják az igé­nyeket. Tevékenységükért néha könyvjutalomban is ré­szesülnek. — Persze ez sem teljesen kívánság szerint bonyolódik — mondja dr. Szlezák. — Sok esetben meggyőző, fel- világosító szóra van szük­ség ahhoz, hogy az értékes kiadványokra felfigyeljenek. Ilyen volt például a Barba­rossa dosszié című könyv is, amelynek címe nem sokat mond és eleinte nem soka­kat érdekelt. Elmondtuk; ez a könyv a Szovjetunió elleni orvtámadás katonai előké­szítésének terveit tárja nyil­vánosság elé. Rengeteget el­adtunk belőle. Általában keresettek a II. világháborúról szóló kiadvá­ban. Ebben a munkában nagy szerep hárul a gyomai Halá­szati Termelőszövetkezetre is. KEVÉS TEJ Nem tudom, ettek-e mát sajtos besamelt. A receptje? Annyit elárulok, sok benne a tej és a sajt, valamint a zöldségféle. Mindezt azért hangsúlyozom, mert a ma­gyar ember aránylag kevés tejterméket fogyaszt. Pedig a kormány intézkedése nyomán megnőtt a tejtermelési kedv, nagyobb lett a kínálat. Váradi Pál, a tejipar főosztályveze­tője szerint az év első három hónapjában 10 százalékkal több tejet vásároltak fel, mint 1976 azonos időszaká­ban. Emelkedett a fogyasztás is, de nem eléggé. Tejből négy, ízesített savanyított ké­szítményekből 16, sajtból 10 százalékkal volt nagyobb a kereslet. Az idén tovább bő­vítik a választékot. Nemsoká­ra kapható lesz az epres és a nyok, a történelmi doku­mentumokat tartalmazó könyvek, az ismeretterjesztő füzetecskék. A most kiadott összesen 12 kötetből álló so­rozatnak (pedig 160 forint egy könyv) is nagy sikere van. — Több kellene azonban a népszerű, világos fogalma- zású, érthető nyelven írt ki­adványokból. A parasztem­bernek hiába küldenek Ber- linguer összes beszédét tar­talmazó könyvet — mondja a politikai könyvek felelőse. — Nem veszi meg. A párt- szervezet és egy-két vezető igen. Az ilyen kiadvány ná­lunk nem tömegcikk. Inkább nagyobb számban kellene megjelentetni a népszerű könyveket, melyeket tényle­gesen igényelnek a tsz-tagok. Még valamit — mond dr. Szlezák Károly —, ami fi­gyelemre méltó: a politikai könyvek terjesztését, ha már vállalta valaki, állan­dóan és lánkadatlan szorga­lommal kell csinálni. Elvből. Annak tudatában is, hogy ez végeredményben a szo­cialista tudatformálás egyik segítője. Csak a mezőgazda- sági kampánymunkák idején nem keressük mi a dolgozó­kat, mert akkor a nagy haj­tásban könnyen felelnek: nem érünk rá most ilyesmi­re. Sajnos egyelőre ez a helyzet még nálunk is, pe­dig az Űj Alkotmány Tsz a jobbak közé tartozik, ahol öt esztendeje én is nagyon jól érzem magam. Varga Dezső citromos habosított krémjog­hurt. Űj termékként kerül az üzletekbe a vaníliás puding és a félliteres műanyag cso­magolású. tejeskávé. PÉLDiUI... A Royal Szálloda ételbár­ját az elmúlt év közepén nyi­tották meg, egy másodosztá­lyú söröző helyén. Mérföldkő lehet ez az intézkedés a ha­gyományos és az egészséges táplálkozás mezsgyéjén. Hi­szen vidéken, így megyénk­ben is egyre inkább tért hó­dítanak a hal- és tejtermé­kekből készült ételek. A HALÉRT békéscsabai fiókja, az élemiszer-kiskereskedelmi vállalat, a vendéglátóipari vállalat, a MENCS szervezé­sében kóstolókat, árubemuta­tókat, előadásokat tartanak. A megyeszékhelyen levő hal­bolt egy év alatt 2,8 millió forinttal növelte forgalmát. Egyszóval: ma már nem okozhat gondot, hogy mit va­csorázzunk, ha otthon csak szalonna és kolbász lóg a kamrában. Például halszeletet sajttal... (seres) Anyánk. Törékeny, kedves alakja az otthon jelképe. A testvérek összekapaszkodó, eleven lánca. Gyökerek. Min­dennap táplálnak, utánunk nyúlnak, nem eresztenek. Így kezdődik és folytatódik ben­nünk az élet. Most néhányan édesanyjukról vallanak, öt­hat éves gyerekek, nyiladozó értelemmel, a felnőttkor fe­lé haladó diáklány és azok, akiknek már csak emlékeik­ben él a máig is szeretett, senkihez sem hasonlítható asszony. ♦ Mutatják a szétnyitható piros szíveket, amelynek bel­sejébe virágot rajzoltak. — Tudod, nemsokára anyák napja lesz, arra ké­szülünk — áll elém egy kis­fiú Békéscsabán, a Tanács- köztársaság úti óvoda egyik nagycsoportjában és meg­kérdezi : — Akarod hallani, mit ta­nultunk? — Igen. Gyorsan felállnak a pará­nyi asztaloktól és máris zúg a vidám dal. Ahogy énekel­nek, csillog a szemük. Nadá- nyi Zoltán gyönyörű sorait felváltva mondják: „Csak látni akarlak, anyu, fényes csillag, látni, ahogy jössz, jössz, mindig jössz, ha hívlak." — Miért ünnepeljük az édesanyákat? — érdeklődöm a szöszke Hőss Karcsitól. —Hpgy örömet szerezzünk nekik — válaszolja felnőttes komolysággal. — És ti mit kaptok az ajándékért cserébe? Egy pillanatig csend van, csak a halk susmogás hallat­szik. — Puszit, meg szeretétet — összegzi a többiek véle­ményét is Mátrai Ági. — Te miért szereted édes­anyádat? — mutatok rá az egyik kék szemű fiúra. Tóth Laci némi tűnődés után így válaszol: — Mert ruhát vesz nekem. Erre a többi asztaloknál is hangok csendülnek: — Meg mos, főz, takarít, este pedig mesét mond és filmet vetít... Tomka Attila még hozzá­teszi : — Anyu felnevel bennün­ket. Néhány perccel később új­ra pattogó ének zengi be a termet: „Iglice szívem, iglice aranyos lábú iglice...” ♦ Molnár Gabriella, a békés­csabai Rózsa Ferenc Gimná­zium és Szakközépiskola II. osztályos tanulója. Szerény, zárkózott lány. Amikor arra kérem, meséljen az édesany­járól, feloldódik és halkan megszólal: — Mi öten vagyunk testvé­rek. Az édesapám a hűtő­házban műszerész. Sokgyer­mekes családból származom. Tudom, mekkora erőt és ön­bizalmat ad az embernek, ha maga mögött érzi a test­véreit. Persze, azzal is tisz­tában vagyok, milyen nagy teher nehezedett édes­anyánkra. Sok teendője kö­zepette még arra is maradt ideje, hogy segítsen a tanu­lásban. Hirtelen elhallgat. Fejét oldalt billenti. Vár. • — Mivel hálálják meg a sok törődést? — kavarom fel a közénk ülepedő csön­det. — Talán azzal, hogy mind­annyian igyekszünk helyt állni az életben. Az egyik bátyám itt érettségizett a Rózsában, majd autóvilla­mossági szerelő lett, a másik pedig víz- és gépszerelést ta­nul. A nővérem fodrász, az idén fejezi be a dolgozók középiskoláját. Az öcsém most nyolcadikos, ő szintén szakmunkás szeretne lenni. — Hogy milyennek látom az édesanyámat? — kérdez vissza elgondolkozva. — Na­gyon nehéz ezt szavakba ön­Nemrégiben tartották meg a néphadsereg üzemeiben, in­tézményeiben dolgozó szoci­alista brigádvezetők küldöt­teinek tanácskozását. Főcél­ja az volt, hogy összegezze a szocialista brigádmozgalom résztvevői által az utóbbi években elért eredményeket, s megjelölje a további tenni­valókat. Bebizonyosodott, hogy a legutóbbi — 1972-ben megtartott — tanácskozás óta a szocialista verseny- és bri­gádmozgalom a néphadsereg­ben is további örvendetes fej­lődésen ment keresztül és ki­emelkedő eredményeket ért el. Miként a tanácskozás elő­adói beszédét tartó Csémi Károly altábornagy, honvé­delmi minisztériumi államtit­kár megállapította, a néphad­seregben folyó szocialista brigádmozgalomban is a munkához való viszony szo­cialista jellemvonásai teste­sülnek meg. S ez immár tö­meges, jellemző tendencia. Hiszen a néphadsereg polgá­ri dolgozóinak és a Honvé­delmi Minisztérium felügye­lete alá tartozó vállalatok­nál dolgozóknak több mint 75 százaléka vesz részt a szo­cialista munkaversenyben. Jelenleg több száz szocialista brigád és kollektíva dolgo­zik a hadseregben. A polgári alkalmazottaknak csaknem 45 százaléka szocialista bri­gád, illetve szocialista kollek­tíva tagja. E brigádok és kol­lektívák döntő többsége a termelésben fejti ki tevé­kenységét. A csapatoknál, in­tézeteknél pedig főleg a tech­nikai eszközök kiszolgálásá­ban, tárolásában, javításá­ban, karbantartásában és szá­mos más területen munkál­kodnak a szocialista brigád tagjai. teni. Hiányzik, ha nincs oda­haza, jó érzés, ha vár az ebéddel, megnyugtató, ha el­mondhatom neki, mi bánt, vagy minek örülök. Mit kap anyák napjára? Virágot. Na­gyon sok virágot... ♦ Orosházi út 94. öregek napközi otthona. Idős embe­rek vesznek körül. Milyen is volt az én anyám? — mé­láznak és könnyes szemmel emlékeik között kutatnak. A 87 éves Kolarovszki Andrásné kezdi: — A keresztlevelem Tót­komlóson állították ki, de én már csak a Beliczay ma­jorban eltöltött évekre em­lékszem. Az apám cseléd, az anyám meg mosónő volt az uraságnál. Hiába görnyedt a teknő mellett naphosszat, még fizetést sem kapott érte. A magam nyomorúságát, négy testvérem sírdogálását soha nem felejtem. — Ilonka néninek hány gyereke van? —t Két lány — mondja és kezeit az ölébe ejti. — Itt la­kom az egyiknél, a Wagner utcában. Van öt unokám és hét dédunokám. Látja, most más a világ rendje. Milyen jó, hogy néhány szép évet nekünk is adott vénségünk- re az élet. Kovács Jani bácsi mélyet sóhajt. — Az én anyám, nyugod­jon békében, ötünket nevelt fel egyedül, hiszen az apám az első háborúban meghalt. Mielőtt bement a téglagyár­ba dolgozni, kimosott, sőt még kapálni is járt a gaz­dákhoz. Nem tudom, hogyan bírta? Olyan apró, sovány asszony volt szegény... A szocialista brigádmozga­lom néphadseregünkön belüli további feladatait elemezve a tanácskozáson megállapí­tották, hogy legfontosabb egyrészt az elért eredmények megszilárdítása, másrészt a versenymozgalom fejlesztésé­nek folytatása. Lényeges a komplex brigádok számának növelése, amelyekben a mun­kafolyamatban részt vevő mérnökök, technikusok, mű­szaki és fizikai dolgozók ösz- szefogott, összehangolt tevé­kenysége valósul meg. A fel­adatok közé tartozik, hogy ahol lehetséges, kifejezetten ifjúsági brigádokat is célsze­rű létrehozni. Elengedhetet­len a jelenleginél magasabb színvonalra emelni az erköl­csi-anyagi elismerést, na­gyobb megbecsülésben része­síteni azokat, akik képessége­ik legjavát adják, és az átla­gosnál magasabb színvonalú, jobb minőségű munkát vé­geznek. A hadsereg és a pol­gári dolgozók számára köl­csönösen fontos, hogy tovább erősödjék a néphadsereghez, annak üzemeihez, intézmé­nyeihez való kötődés, ragasz­kodás érzése. Szorosan össze­függ ez a honvédelem össz­népi ügyének szolgálatával, néphadseregünk további fel­adatainak sikeres teljesítésé­vel. A tanácskozáson elhang­zott felszólalásokból kicsen­dült az az egységes állásfog­lalás, hogy a szocialista bri­gádok tagjai néphadsere­günkben is csatlakoztak £ csepeliek felhívásához, s vál­lalták, hogy részt vesznek £ Nagy Októberi Szociálist Forradalom 60. évfordulójá­nak tiszteletére meghirdetet versenymozgalomban. (KT Új lakótelep Dombegyházán A fejlődő Dombegyháza szép színfoltja a község központjában létesülő lakótelep. A közel­múltban két tömbbe, összesen nyolc lakásba költöztek be a boldog tulajdonosok. A három­szobás, kétszintes, összkomfortos lakásokat a helyi Petőfi Tsz építőbrigádjai készítették, sa napokban átadták a harmadik négylakásos tömböt is. Az elkövetkező években több hasonló szövetkezeti lakás épül a községben Fotó: Veress Erzsi Hal a pácban? Seres Sándor A szocialista brigádok seregszemléje után néphadseregünknél

Next

/
Thumbnails
Contents