Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-27 / 123. szám
1977. május 27., péntek D tegnap ifjúsága Az emlékszobában. Középen Baukó Mihály — Az emlékszoba? Az ott, a „Hilton-”ban van! — mutatják az utat a lányok a békéscsabai megyei KISZ-is- kolán, ahol ápolt park, nyárfaerdő veszi közre az épületeket. Ez épült legutóbb, az emeleten szobák vannak — mert bentlakásosak a tanfolyamok —, és valahogy ráragadt ez a név — toldják meg az útbaigazítást egy kis helyismereti magyarázattal. Ez, pontosabban ez is a jelen, ez a KISZ-iskola. Része az ifjúsági mozgalomnak, ma. Aki pedig az épületbe lépve engedelmeskedik a balra mutató nyílnak, sok mindent megtudhat a megye if- júságmozgalom-történeti emlékszobájában a ^.tegnapról is. Megtudhat vagy feleleveníthet — mint Baukó Mihály, akivel meglátogattuk e mozgalomtörténeti emlékeket. Az a nap... Akár a múzeumban; a falak mentén üveges szekrényekben fényképek, oklevelek, egykori jegyzőkönyvek, határozatok, zászlók, igazolványok 1944-től kezdve — a tegnap ifjúsága, a világot megváltani induló első szabad nemzedék emlékei. Baukó Mihály először a „Tót- komlósi ifjúsági mozgalom, 1950” feliratú vitrin előtt áll meg. Nem véletlenül kezdjük itt a sort. — Nagyon jól emlékszem, 1944. november 29-e volt az a nap, amikor Tótkomlóson — merthogy odavalósi vagyok — 15-16 évesen a KISZ tagja lettem — idézi az első lépéseket a párt megyei bizottságának osztályvezetője. — őszintén megmondom, nekem először a közös szórakozás, tánc, játék volt az érdekes, vonzó. Aztán, szinte észre sem vettem, mikor cserélődött meg a sorrend, és kezdett egyre jobban érdekelni a mozgalom, á politika. Válogat az emlékek között; gondolkozás nélkül említi a dátumokat, eseményeket, neveket, alig győzöm jegyezni. Hogy 1945 januárjában vett részt az első pártoktatáson, hogy Komló- son a Komócsin-testvérek szervezték a KISZ-t, és Pet- rina Mátyás volt az első titkár. Hogy akkoriban a fakitermelés, plakátragasztás, sajtóterjesztés meg napraforgóvetés, -betakarítás jelentette a társadalmi munkát. Aztán jött a MADISZ, majd a DISZ. Tizennégy fénykép — Biztosan ismeri legtöbbjüket! — lép az emlékszoba közepén álló vitrinasztalhoz. A MADISZ-tablón a dátum: 1945—46. és 14 fénykép, közöttük a fiatal Baukó Mihályé. — Násztor Sándor, Kiss András, Vrbovszki György, Kendra János, Gyurkó Pál, Tarján József, Plenter Lajos, Szula István, Párzsa János — mondja hangosan a neveket —, majd Vágréti László, mellette Sülé András, Futaki László, Eisner Tiborné, Kiss András, Elekes Imre. Feljegyezte? Érdemes. ők ma szinte kivétel nélkül felelős poszton dolgoznak. — Eleinte nem nagyon lelkesültünk a MADISZ-ért — folytatja a témát —, de Boldiczki bácsi, az akkori községi párttitkár érvei meggyőztek: egységes ifjúsági szövetségre van szükség. Lendülete magával ragad. Ahogy „megkínál” legkedvesebb élményeivel, egy egész nemzedék; a 30 évvel ezelőtti fiatalok türelmetlen lelkesedését, felelősségtudását teszi konkréttá, személyes hitelűvé. — Segítettünk például a háború után férj, apa nélkül maradt családoknak. Szála Ádám bácsi özvegyénél — sose felejtem — marokszedő voltam, a rendet meg Klaukó Matyi bácsi vágta, aki akkor a földmunkások szervezetének volt a titkára — ma megyei tanácselnök. Még most is sokszor felemlítjük egymásnak azt az aratást. Szerenád Aulich néninek Jobbra az ajtó mellett Ku- lich Gyula-emlékek. Szinte valamennyi a megyeszékhelyhez kötődik. Ide érkezett 1951. november 12-én, kis csomaggal a kezében, de annál több útravalóval, egy keménykötésű fiatalember Tótkomlósról: Baukó Mihály. — Városi DISZ-titkárnak jöttem, miután 1950-ben megalakult a DISZ. Az egész apparátus két főből állt, és amikor átvettem a stafétabotot, 40 forint volt az ellátmányunk. A telefon kikapcsolva, a villany szintén és — a mai napig sem tudom az okát, de három hónapig egy fillér fizetést nem kaptunk. — Nahát, erről is van kép! — fedez fel beszélgetés közben egy régi fotót: idős néni hajol ki egy ablakon, s fiatal lányok, fiúk nevetnek fel rá. — Ez 1955 körül készülhetett. Kedves szokás volt a mozgalomban, hogy minden április 30-án szerenádot adtunk az idős mozgalmi elvtársaknak. No, persze a lányoknak is! — teszi zárójelbe egy mosoly és egy hajsimítás közé ez utóbbi megjegyzést. — A képen éppen Kulich néninek, Ku- lich Gyula édesanyjának adtunk szerenádot. Ő ott Gab- nai Pista, meg MatuskaGyu- szi, mellettük, ha jól látom Pribojszki Magdi. Újra körbejárunk a vitrinek előtt; miről is beszélgessünk még? — És ez? — mutatok egy nagy csoportképre. — Az első ifjúsági találkozó Szarvason. Komócsin Zoltán volt az előadó. Hétezren hallgattuk! — Itt meg a focicsapat? — Igen, ajaj! A felső sorban mellettem Antali Karcsi — most járási pártbizottsági Titkár Orosházán. — Sokat rúgtuk együtt a lasztit. „Mi akartuk” — Azt mondják a felszabadulás utáni években nagy tetteket hajtott végre az ifjúság, de ma... Kicsit türelmetlenül veszi át a szót. — ... ma az ifjúság ugyanolyan nagy tetteket hajt végre. Gondoljon csak az építőtáborokra vagy a védnökségekre. Persze van egy szőkébb réteg, akikkel baj van, de azért nem szabad általánosítani, és nemcsak az ifjúság felelős érte! Hogy ma jobban élnek, mint mi ilyen idősen? Jobbak a lehetőségek, éppen mi akartuk így! S hogy túl éles a nyelvük? Őszinteségre neveltük őket, hát ne vegyük rossz néven a nyíltságukat, még ha van is benne túlzás, hevesség. Talán többet kellene közöttük forogni,, beszélgetni velük. Tudom,, hisz nekem is van két nagy fiam. Távozófélben még a folyosón is szétnézünk. A falon tablók, újságkivágások. Böngészem a címeket: „Megkezdődött a KISZ-lakótelep építése”, „Ifjúsági nagygyűlés”, s szélről a közelmúlt: „Épül a KISZ-tábor”. A ma tizenéveseinek jórészt már ez utóbbi is mozgalomtörténet — melyet ők folytatnak tovább. Tóth Ibolya Magnósok! figyelem? Száz évet viszonylag köny- nyű végigpásztázni. Különösen, ha egy jól áttekinthető kis kiállítás — „Százéves a hangrögzítés”; Budapesten, a Fővárosi Művelődési Házban — kézen fogja a látogatót és a hat rendező szerv jóvoltából visszavezeti Edison fonográfjáig, majd ismét előre á mába. Az út nagyrésze sima és kényelmes; úgy látszik, nem érint bennünket különösebben érzékenyen, vajon hogyan gramofonoz- tak apáink, sőt azt is elfelejtettük, hogyan szórakoztunk vagy húsz esztendeje, a hazai magnók és magnózás hőskorában. Annál nagyobb a zavar ma, noha mindenütt jószándék. A KISZ egyetemi-főiskolai osztálya, a Rádió ifjúsági főosztálya, a Népművelési Intézet és nem utolsósorban a kereskedelmet és közvetve bár, az ipart is képviselő RAVILL Vállalat, mindmind szorgoskodik- azon, hogy a hanglemezzel és magnószalaggal, lemezjátszóval, orsós és kazettás magnóval, erősítővel, hangdobozokkal, mikrofonnal, fülhallgatóval, monó vagy sztereó módszerrel játszadozók, szórakozók és művelődök sok tízezres tábora használhassa eszköztárát. Az igényeket még csak össze lehetett foglalni e néhány sorban. A panaszokat már nehezebb lenne. Ezért csak jelezzük: előreléphetnénk viszonylag könnyűszerrel a 101. évbe. Csupán a fent említetteknek, no meg az iparnak, név szerint az elsősorban érintett Budapesti Rádiótechnikai Gyárnak, és persze a külkereskedelemnek pontosabban, tájékozottabban föl kellene mérni a jogos igényeket és hosszabb távra össze kellene hangolnia ilyen irányú munkáját — nem csupán egy jubileumi kiállítás alkalmából. Végtére is a hangrögzítés második évszázadába lépünk, megkívánható talán, hogy mindenkire egyaránt vonatkozzék, aki e téren ügyködik: Magnósok! Figyelem! Gazdag gyermeknapi program Május utolsó vasárnapja a gyermekeké, és sok-sok felnőtt fáradozik ezekben a hetekben, napokban azért, hogy valóban érezzék: a nemzetközi gyermeknapon megkülönböztetett figyelemmel fordulnak feléjük, őket köszöntik a felnőttek. Békéscsabán az idén a nép- művészeti hagyományok jegyében rendezi meg május 29-én a Kulich Gyula Ifjúsági és Űttörőház a gazdag gyermeknapi programot. Sok érdekes és hasznos élményt, jó játékot, szórakozást ígér a legifjabbaknak az idei műsor, amely az úttörőház nép- művészeti hagyományokat ápoló klubjaira, szakköreire épül. Működik itt ugyanis szövő-, hímző-, játékkészítő-, textilfestő-, báb-, képzőművész-szakkör, valamint irodalmi színpad, népi játék és könyvbarát klub, citera- és fúvószenekar. A Népművelési Intézet fiatal népművészek stúdiójának több tagja is közreműködik a gyermeknapon, ők a gyékényfonás, gyermekjáték-készítés, rojtkötés, sárkánykészítés művészetét mutatják be. Részt vesz továbbá a programban egy fafaragó mester és Békésről két kosárfonó is. Mindezeket a népi mesterségeket az úttörőházban és a ház előtti ligetben — ahol sátrakat állítanak fel — a gyakorlatban mutatják majd be a gyermekeknek, sőt nem csupán láthatják, de meg is próbálhatják az érdeklődők a mesterségbeli fogásokat, a sokféle eszközt, szerszámot. Az egész napos program május 29-én 9 órakor az úttörőház nagytermében kezdődik. A megnyitó után, melyen közreműködnek a fúvósok és a citerások, a résztvevők megtekinthetik a ház szakköreinek munkáiból rendezett kiállítást -is. Ezután kezdetét veszi „Csináld velünk!” címmel a nyüt szakköri nap. Ugyanakkor a nagyteremben vidám műsort ad a bábcsoport, az irodalmi színpad, a népi játék és a könyvbarát klub, majd a megye legjobb úttörő néptánccsoportjai lépnek fel. A Hazafias Népfront békéscsabai városi bizottsága által szervezett aszfaltrajzverseny délután 3 órakor kezdődik az úttörőház előtt. Befejezésül pedig „Játszó”-t tartanak, amelyen a városi úttörő együttes táncosainak irányításával néhány egyszerű táncot, közös játékot tanulhatnak a gyermekek. Külön említést érdemel, hogy sok vállalat, üzem, intézmény, szerv járul hozzá a gyermeknap megrendezéséhez, lebonyolításához. Sok segítséget kapott az úttörőház többek között a Békési Kosárfonó Szövetkezettől, a DÁV-tól, a kötöttárugyártói, a sátrakat felállító honvédségtől, a Centrum Áruháztól, a KISZ megyei és városi bizottságától, a városi tanácstól. A sütőipari vállalat mazsolás kaláccsal vendégeli majd meg a gyermekeket, a moziüzemi vállalat kisfilme- ket vetít. A hűsítőről a szikvíz- és szeszipar gondoskodik és segítséget nyújtott a tejipar, a szőnyegszövő a textilfeldolgozó és a vendéglátóipari vállalat is. Mit keres a kereskedő? Gelegonya Sándorné az árakat ellenőrzi — Mi köti a kereskedelemhez? — Minden — mondja a mosolygós asszony és lehajtja a fejét. Az üzletben rengeteg a vevő. Válogatnak a gondolákon, sorban állnak a pénztárnál. Minden. Látszik; munkát, embereket, emlékeket, küzdelmet jelent számára ez a hat betű: minden. — Huszonkét év a szakmában. Én már innen megyek nyugdíjba. Gelegonya Sándorné, a Békés megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat orosházi 91-es számú ABC-áruházá- nak szocialista brigádvezetője. Le se tagadhatná a foglalkozását, hiszen a városban nagyon sokan ismerik. Ha hallgat, akkor is vibrál a tekintete, ha megszólal, őszintén beszél. Mert csak így érdemes. — Hogyan lettem kereskedő? Mit mondjak erre? Azt, hogy gyerekkori álmom volt a pult, meg a felvágott? Így nem lenne igaz. Azt hiszem kereskedőnek nem születik senki, egyszerűen az lesz. És megpróbál tisztességesen helytállni. Persze, hogy megszerettem a munkámat. Háromszemélyes boltban kezdtem, aztán áthelyeztek egy nagyobbá boltvezetőnek. Amikor 1971-ben átadták ezt a szép áruházat, gondolkodási időm se nagyon volt: 33 ember irányítását vállaltam el. — Megbánta? — Szó sincs róla. Még 1961- ben megalakítottuk a Há- mán Kató brigádot, s a törzsgárda velem jött az új helyre. Havonta átlagosan három és fél millió forintot forgalmazunk. Sokat kell itt dolgozni. Most tízen vannak gyermekgondozási segélyen, hárman pedig nemsokára elmennek. Nagy hátrány ez, de nem esünk kétségbe. Jelenleg is öt nyugdíjasunk dolgozik a boltban és türelemmel, megértéssel neveljük, tanítjuk a fiatalokat, hogyne legyen gond az utánpótlással. — ön részt vett a szocialista brigádvezetők ágazati tanácskozásán, Budapesten. Felszólalt? — Sajnos, nem jutott rá idő, de beadtam a papírt. Hogy mit mondtam volna el? Többek között azt, hogy a brigádunk minden évben elnyerte a szocialista címet, négyszer pedig az aranykoszorús jelvényt. A mi közösségünkben kifejlődtek a kölcsönös segítségre jellemző emberi tulajdonságok, érzelmek. Tanulunk, művelődünk. A létszám 25 százaléka párttag; van közöttük csoportvezető, gazdasági felelős. Főbizalmit, KISZ-titkárt is innen választottak. A legfontosabb az: a vevő érezze, hogy ebben az üzletben szocialista brigád dolgozik. — Jó munkahelyi légkör. Mi jut erről az eszébe? — Ha valahol szükség van erre, akkor a kereskedelemben sokszorosan. Ehhez azonban az is szükséges, hogy a feltételeket megteremtsük hozzá. Mire gondolok? Arra, hogy minél több korszerű egységet hozzunk létre, biztosítsuk a megfelelő technikai eszközöket. Ne kelljen levegőtlen, huzatos üzletben dolgozni. Legyen elegendő hűtőberendezés, jó pénztárgép. Akkor mindenütt gyors, pontos, udvarias lesz a kiszolgálás; a vevő és az eladó is jól érzi magát a boltban. — Mi a véleménye az áruellátásról? Mit keres mostanában az élelmiszer-kereskedő? — A bébiétel, a csokoládé, a banán és egyéb hiánycikkek mellett megértést és jó szót. Igaz, ezekből néha-néha kapunk, csak nem eleget. A szállítások nem elég összehangoltak. Néhány nagykereskedelmi vállalat elvárja, hogy mi gondoskodjunk az Fotó: Demény Gyula áru elszállításáról, holott ez az ő feladata lenne. A szocialista partneri kapcsolat sokat segíthet. Az utóbbi években nagy gondunk a zöldség-, gyümölcsellátás. Szocialista szerződést kötöttünk az egyik termelőszövetkezettel. így az egész évben termelt zöldséget és gyümölcsöt átadja a boltunknak, a brigád pedig az őszi betakarítási munkákban segít a gazdaságnak. — Mit tart még fontosnak a munkájukban? — A takarékosságot. Minden dolgozó tanuljon meg az energiával, a csomagolóanyaggal okosan gazdálkodni. Remélem, nem haragszanak meg az iparban és más területeken dolgozók, ha úgy fogalmazok: jó lenne, ha ők is szívvel-lélekkel ezen lennének. Akkor kevesebb lenne, a minőségi reklamáció, a szakadt, ízléstelen csomagolású áru, s nem kellene újracsomagolni, visszaküldeni. Munka, ember, emlék és küzdelem. Minden. Hat betű. — Huszonkét év a szakmában. Én már innen megyek nyugdíjba. Seres Sándor
