Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-27 / 123. szám
1977. május 27., péntek 9 Cukorból lett cím Malomipari szakemberek országos tanácskozása A résztvevők üzemlátogatása mékek gépi technológiával készülnek, a rossz keverési arány, a tárolási hibák a termékek minőségét rontják. Szó volt a tanácskozáson az új országos jellegminta Fotó: Veress Erzsi kidolgozásáról is. A szakemberek az idei várható kenyérgabona-termést a tavalyinál jobbnak ítélik meg, ezért a feladatok is nagyobbak lesznek. tanulságokból Amikor azt kérdeztem Mátyási Jánostól, a Sarkadi Cukorgyár igazgatójától, mi kell ahhoz, hogy egy cukorgyár elnyerje a Kiváló Vállalat címet, csendesen elmosolyodott és csak annyit mondott: „Cukor, barátom”. A dolog — legalábbis a végeredményt illetően — valóban ilyen egyszerű. Csak amíg a tervből cukor lesz, az a nehéz. A terv pedig az, hogy 1980-ra hazai termésből fedezzük az igényeket. A Sarkadi Cukorgyár 1976-ban ennek jegyében dolgozott és gyártott csaknem ezer vagonnal több cukrot, mint egy évvel korábban. Az igazgató tehát jól mondta: cukor kell a címhez. „C” BETŰS PRÉMIUMOK De hogyan? Tézsla Ferenc, a gyár egyik szervezője papírokat terít elém, rajtuk számok, tonnák, napok, százalékok. — A dolog a termeltetés szervezésével kezdődik — mondja. — Tavaly ,11 ezer 500 hektárra kötöttünk szerződést, ez 1,3 százalékkal volt több a korábbinál. De nem ez volt a döntő, hanem a minőség. Míg 1975-ben 11,13 százalék volt a répa cukor- tartalma, addig tavaly 13,26 százalék. Ez jórészt a felvilágosító, agitációs munkának, no, és az érdekeltségnek köszönhető. A tsz-ek nem arra mentek, hogy a sok nitrogént tartalmazó műtrágyával növeljék a súlyt, hanem a minőségre. Tavaly első ízben fizettünk prémiumot a cukortartalom után és senki nem bánta meg. Ismét bebizonyosodott tehát, hogy az anyagi érdekeltség hatásos eszköz, sok mindent el lehet vele érni. Például több cukrot vagy határidő-csökkentést. — Ez utóbbi a felújításnál igazolódott be — folytatja a szervező. — A termeltetés Kielégítő a Május végefelé a mezőgazdasági termelési hozamok alakulása szempontjából mindig nagy jelentősége van a talajok víztartalmának. Az agronómusok ilyentájt tartják a határ szemléket, a növények azonban „külsőre” nem mutatják, hogy valójában milyen nedvességutánpótlás felett rendelkeznek. Ezért fontos az ország 120 helyén végzett agrometeorológiai vizsgálat, amely a talaj jelenlegi vízkészleteiről ad számot. Dunai Sándor, a meteorológiai szolgálat munkatársa elmondotta, hogy általában normális a nedvességkészlet, az évszáknak megfelelő értékeket mértek az elmúlt napokban a megfigyelő állomásokon. Különösen jelentős, hogy a talaj alsóbb, 1 méterig terjedő rétegében 65—70 százalékos a víztelítettség (optimálisnak a 70 százalékot tartják, de ez eléggé ritka), s ez a mélyebb gyökérzetű növények, valamint a gyümölcsfák és a szőlő számára kitűnő utánpótlást tesz lehetővé. De nemcsak ezért jelentős, hogy a mélyebb rétegekben mennyi víz van: például 1973—74-ben fordult elő, hogy az 1 méteres „szelvényből” hiányzott a víz, s ezt nem lehetett a nyári időszakban mesterséges csapadékutánpótlással, öntözéssel pótolni. Az erős párolgás miatt ugyanis sohasem jutott elegendő vízmennyiség a mélyebb rétegekhez, s ez visszavetette a gyümölcstermést. A növények szempontjából a szántóföldeken most a talaj felső 50 centiméteres rétegében lévő nedvesség mennyisége a legfontosabb, hiszen a fiatal, zsenge növényi kultúrák, valamint az mellett a másik döntő tényező a tervszerű, kifogástalan felújítás. Ezt, a műszakiak előtt ismert hálódiag- ramos terv alapján végeztük, amely kizárja a véletleneket. Ez azért döntő, mert üzemkiesés nem fordulhat elő, hiszen ez elsősorban nem idő-, hanem óriási gyártási veszteséget jelent. Célprémiummal tettük érdekeltté a felújításon dolgozókat a minőségi munkában és a részhatáridők tartásában. Ennek eredményeként szeptember 10-én kezdődhetett a gyártás. KÉPLETEK A GYAKORLATBAN Amiről eddig szó volt, az mind az előkészítéshez tartozik. A cukor még csak ezután jön, s ahhoz, hogy minél több legyen, a tárolási, a feldolgozási veszteség és a melléktermékben levő cukor tartalmának csökkentésére van szükség. Erre is megvolt a terv. — Nálunk az üzem- és munkaszervezés eredménye vagy eredménytelensége tonnákban mérhető. A szedés, a szállítás, a tárolás szervezése döntő, hiszen a répa élő anyag, gondos kezelést kíván. A kései szállítás, a felesleges mozgatás mind veszteséggel jár. Olyan tervet dolgoztunk ki és valósítottunk meg, amelynek eredményeként csökkent a veszteség. Szeptember 10-től december 31-ig 31 ezer 105 vagon répát dolgoztunk fel, 641 vagonnal többet, mint 1975- ben. De nemcsak többet, hanem 18 nappal rövidebb idő alatt is. A napi átlagfeldol- ' gozás 46 vagonnal volt több a korábbinál, pontosan 286 vagon. Ez azt is jelenti, hogy a 300 vagonos névleges kapacitást 95 százalékra használtuk ki. Íme a képlet: minőségi felújítás, üzemszervezés, egyenlő jó eszközkihasználás. őszi kalászosok egyelőre ebből a rétegből élnek. Bár a mérési adatok különbségeket mutatnak az ország különböző vidékei között, általában el lehet mondani, hogy 40— 50 százalékos a telítettség, s vannak olyan vidékek, ahol az optimális szintet közelíti meg a nedvesség-ellátottság, például a Délnyugat-Dunán- túlon Nagykanizsa és Kaposvár térségében, valamint az Alföld északi részén, a Dunaújváros—Szolnok vonaltól északra. Kedvező a talaj vízMindez pedig a cukorért történik, hogy több legyen belőle. Köztudott, hogy a cukorgyártás egyik mellék- terméke a melasz, amit a szeszipar megvesz ugyan, de a benne levő cukrot senki nem fizette meg, kárba- veszett. Olyan eljárást vezettek be — az úgynevezett Quentin-berendezés segítségével —, amellyel az eddig kidobott cukrot kivonták a melaszból. Méghozzá nem is keveset. December 22-től üzemelt az új berendezés és 10 nap alatt 10 vagonnal nőtt a cukortermelés! Ennek, és a gyártási fegyelem javulásának eredményeként a cu- korkihozatal az 1975. évi 6,95 százalékról 9,8 százalékra nőttj Ez azt jelenti, hogy 933 vagonnal több cukrot gyártottak, mint egy évvel korábban. Ebből lett hát a cím. Kiegészül a képlet: a jó eszközkihasználás, a tartalékok feltárása egyenlő a termelés növelésével. És ez a cél. TERVEK 80-RA Hogy nyáron mit _ csinálnak a cukorgyárban? A mezőgazdasággal a szerződéseket már megkötötték — 11 ezer 500 hektárról 37 ezer vagon répára számítanak —, folyik a felújítás, az idén a feldolgozó, jövőre a gyártási vonalat bővítik. A veszteség csökkentésének újabb módját találták meg, ez sem jelentéktelenebb a tavalyinál. Persze, igyekezni kell, mert 1980-ra a feldolgozókapacitást napi 400 vagonra akarják növelni, az éves cukor- kihozatalt pedig ötezer vagonra. összehajtjuk a számokkal teli papírokat, kifelé jövet még megnézem a tavaly látott süvegcukrot, de mintha ez is nagyobb lenne, mint volt. Seleszt Ferenc készlete Balassagyarmat és Kompolt térségében is. Ez a víztömeg alkalmas arra, hogy a Magyarországon honos és a jelenlegihez hasonló nagyságrendű vízfelvételhez szokott növények kedvezően fejlődjenek a következő napokban, hetekben. Jelenleg igen erős a párologtatásuk, ezért a hónap végén és június elején szükség lesz újabb esőkre, mint ami az átlagos időjárású években általában nyár elején be is szokott következni. Országos malomipari technológiai tanácskozás volt csütörtökön a Békés megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat orosházi malomüzemében. Hazánk harmadik legnagyobb malma az orosházi, ahol évente 4100 vagon lisztet készítenek. Itt megtalálhatók a hagyományos technológiai sorok mellett a korszerű feldolgozó gépek is, ezért tartották a városban az országos tanácskozást. A Gabona Tröszt képviseletében Siklósi József országos főtechnológus tartott előadást a gabona őrlésre való előkészítéséről, az őrlés előtti koptatásról és tárolásról. Az előadó bevezetőben az őrlési technológia egységes értelmezéséről és alkalmazásáról szólt. Különösen fontos ez az új termésű búzáknál, nem mindegy, hogyan készítik elő a gabonát feldolgozásra, hogyan tárolják, kezelik. Mindezek befolyásolják a liszt minőségét. Hazánkban többfajta búzát termesztenek a mezőgazdasági üzemek. Nagyon fontos a tárolásnál, hogy az azonos fajtákat szállítás után egy helyen kezeljék, fajtán belül minőségi kategóriákat határozzanak meg, majd arányosan keverjék. Ha mindezt figyelmen kívül hagyják, a fogyasztók azonnal észreveszik a mulasztást; romlik a kenyér minősége. A tésztaüzemeknek a liszt előállítása speciális feladatot jelent a malomiparnak. A térVásárfia Az idei tavaszi BNV egyik jellemzője, hogy még mindig sikeresebb, színvonalasabb, látványosabb az őszinél. A forintban mért nagyobb üzleti siker persze nem meglepő, hiszen a beruházási javak többsége lényegesen drágább portéka, mint bármiféle fogyasztási cikk. A meglepő az, hogy a kereskedelmi siker mellett, a beruházási javak bemutatójának mintha a közönségsikere is egyöntetűbb lenne. Sok szakembernek az a véleménye, hogy mindez talán azért alakult így, mert a hazai termelőeszköz-gyártó vállalatok általában jobban követik a műszaki haladást, gyorsabban állnak át az újdonságokra, új irányzatokra, mint — legalábbis eddig — a fogyasztási cikkekkel szolgáló gyárak többsége. Ez is említésre méltó tanulság egyébként. Ebben valószínűleg közrejátszik az is, hogy a gyors gazdaság- fejlesztés eredményeként a beruházási eszközök forgalma hazánkban hamarabb vált élénkké, mint az élet- színvonal alakulásával jobban, közvetlenebbül összefüggő fogyasztási cikkek piaca. A hazai gépgyárak, műszergyárak, járműipar, a híradástechnikai vállalatok és az építőgépipar kiállításon látott gyártmányai általában közel állnak a nemzetközi élvonalhoz, sőt több gyártmány egyes ágazatokban az élvonalhoz sorolható. Az idén például a legjobbak színvonalát érte el a Csepel Művek Egyedi Gépgyárának spirálcsőhegesztő gépsora (ez éppen ezekben az években — a számtalan vezetéképítkezés miatt — keresett termék szerte a világban), vagy a Ganz háromrészes villamos-motorvonata, továbbá a Medicor elektronikus orvosi berendezései. Egy sor új hazai termék pedig megfelel a jó nemzetközi átlagnak, elérve a fejlett technikájú országok átlagszínvonalát. Ilyen például a Gamma számítógépes adatfeldolgozó és megjelenítő berendezés vagy az Elektroakusztikai Gyár integrált áramkörös stúdióberendezése. A magyar gazdaság számára tehát a legörvendete- sebb tanulsága a vásárnak, hogy a kiállító hazai gyárak termékei valóban a 70- es évek közepének megfelelő műszaki színvonalat és kivitelt képviselték — valamennyi szakcsoportban. S ami a legörvendetesebb, hogy ezúttal valamennyi termék nemcsak műszakilag „állta a sarat” a nemzetközi kínálattal szemben, hanem — gazdaságilag is. Eladható — és főként a magyar gazdaság technikai, technológiai szintjéhez alkalmazkodva — gazdaságosan gyártható konstrukciókkal jelentek meg a magyar gyárak. Többnyire nem mutatványpéldányként előállított műszaki remekművekkel rukkoltak ki, amelyeket azután lehetetlen a sorozat- gyártás racionális keretei közé bepréselni, hanem csupa olyan gyártmányt hoztak, amelyet már valóban „kínálhattak” is. Valós, elfogadható szállítási határidőket tudtak megjelölni az érdeklődők számára, mert többnyire már gyártásba vett konstrukciókat, vagy a felszerszámozás stádiumában levő gyártmányokat állítottak ki. Ez a valódi elismerést érdemlő produktum, mert ezzel már nemcsak díjak, oklevelek érhetők el — hanem jelentős devizabevétel és gyarapodó jövedelem is. Mindez arra is utal — és ez is tanulság —, hogy a hazai vállalatok többsége az exportképesség növeléséért reális célokat tűzött maga elé. Ügy tűnik, hogy a legtöbb, a BNV-n megjelent magyar vállalat józanul mérlegelve a hazai lehetőségeket nem kívánt mindenáron az élre törni, a legelsők közé kerülni valamennyi gyártmánycsoport világranglistáján, hiszen ez csak néhány ágazatban, néhány hazai gyárnak sikerülhet. A többség számára az élenjárók szolid és szívós követésének politikája a reális és minden valószínűség szerint a leghasznosabb törekvés. A kiállított termékek java része — ez pontosan érzékelhető volt — már e megfontolás jegyében született meg az utóbbi években. Ezt a vásári tapasztalatot természetesen nem szabad túlértékelni. Az iparban jelenleg előállított termékeknek ugyanis a BNV-n csupán a töredéke jelent meg. Ami tehát itt látható volt — az még csak korlátozott körben általánosítható. Az azonban bizonyos, hogy a magyar vállalatok egy része, s a vásári bemutatókból láthatóan évről évre növekvő része, már képes arra, hogy versenyre keljen az átlagos, vagy inkább az átlagosnál valamivel magasabb szinten álló nemzetközi versenytársakkal is. (G. F.) A hét elején kezdék meg a magyarbánhegyesi Egyetértés Tsz asszonyai a közös cukorrépaföldeken az első gazoló kapálást. Képünkön a mezőkovácsházi út mellett elterülő 30 hektáros táblát tisztítják meg a kapások az élősködő gyomoktól Fotó: Veress Erzsi talaj vízkészlete
