Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-26 / 122. szám
1977. május 26., csütörtök o IZIÜilUKTJcl Játékkal ért véget Péntek 13: szerencsés nap a pályaválasztási verseny Szerdán délelőtt Békéscsabán, az ifjúsági ház nagytermében több mint száz úttörő vidám énekével megkezdődött a 6 fordulós pálya- választási verseny utolsó programja. A négy első helyezést elért raj tagjai beszámoltak a szakmunkás- képző intézeti látogatásukról, majd apró jelenetekben eljátszották, hogyan készültek a pályaválasztási döntésre. Tizenöt perces sportműsor után a díjak kiosztása következett. A megye általános iskoláiból összesen 40 raj, mintegy 800 hetedik osztályos diák vett részt ősz óta a Békés megyei Pályaválasztási Intézet és az úttörőszövetség által meghirdetett versenyben. A cél az volt, hogy jobban megismerjék a választható pályákat, s egyben saját magukat, képességeiket, alkalmasságukat. Gyárakat, üzemeket látogattak, barátkoztak a jövendő munkahelylyel, tájékozódtak a szakmákról, sőt az ahhoz szükséges szerszámokat is alaposan megnézték. Az egészség- ügyi követelményekről a rajhoz meghívott orvostól kértek felvilágosítást. Képrejtvények feladatait oldották meg és maguk is csináltak hasonló rejtvényeket. Egy napom 10 év múlva címmel a jövendőjüket vázolták fel: életük és pályájuk alakulását. Az utolsó fordulóban tablókon mutatták be majdani munkájuk legjellemzőbb mozzanatait. A versenyben az első a csanádapácai Arany János raj lett, könyvet és 2 ezer forintos vásárlási utalványt kaptak. Második a békéscsabai Padrah Iskola Toldi raja, harmadik a Szarvasi 2. sz. Iskola Hermann Ottó raja és negyedik ugyancsak a békéscsabai Padrah Általános Iskola lett a Természetbarát rajjal. Ljuba és Marika Környei Marika békéscsabai úttörőkislánynak gyakran hoz a posta levelet Moszkvából. Drága kincsként őrzi valamennyit, számtalanszor elolvassa az oroszul írt sorokat. Érdeklődésemre, hogyan került kapcsolatba Ljubával, felnőttes komolysággal válaszol: — Orosz szakos tanárnőm, Jancsó Zsuzsanna segített abban, hogy én és Ljuba levelezzünk. A tanár néni nagy türelemmel tanít minket, talán ezért tartjuk szépnek az orosz nyelvet és szeretnénk folyékonyan írni, olvasni oroszul. Az orosz nyelvtudásomhoz rengeteget jelentenek barátnőm levelei. Mert tessék elhinni, hogy Moszkva mesz- sze van Békéscsabától, de mi ketten igazi barátnők vagyunk. A távolságnál sokkal nagyobb a szeretet. A levélben apró ajándékokat is küldünk egymásnak. Sok mindent tudok Moszkváról, Ljuba családjáról, iskolájáról. Én pedig magunkról írok neki. Ügy tervezem, hogy a nyári szünetben meghívom hozzánk, hogy ismerje meg az én szép hazámat. Azoknak az úttörőknek, akik szeretik az orosz nyelvet, javaslom, hogy levelezzenek. Ha nem tudnak címet szerezni, írjanak nekem, én szívesen segítek. Címem: Környei Mária, 6. a. 5600 Békéscsaba, 10. sz. Általános Iskola. A. Jönnek a méhészek A nagy kiterjedésű pusztavacsi akácerdőben évente 200 méhész helyezi el kaptárait. Az első akácvirágzásra is sok méhcsaládot telepítettek le. Az idei virágzásnak kedvez az időjárás is. Az első méhészek Hatvanból jöttek, dr. Berkes Sándor 24, Dósa János 20 és Chinoradszki István 22 méhcsaláddal érkezett (MTI-fotó, Fehérváry Ferenc felvétele — KS) Péntek volt és tizenhar- madika. — A lottószámokat megnézted, apa? — Meg hát! Van két hármasunk, nyolc kettes, meg egy ötös! — Jó vicc! És milyen számokat húztak ki? — 1, 2, 28, 57, 60. — Na, ki az az ember, aki ezekre tippel?! Két nappal később, május 15-én reggel aztán a lánya elé állt az őszülő hajú kőművesmester : — Többek közt én vagyok az az ember! — és az asztalra simította bizonyítékul a Népszabadságot, benne a lottótájékoztatóval, meg a szelvényt. * Az idén januárban történt, hogy Mezőhegyesen hat kőműves, egy karbantartóbrigád hat tagja elhatározta: ezután együtt lottóznak, mégpedig heti 60 szelvénynyel. — Először 50 számot variáltunk — meséli egyikük Békéscsabán, az OTP-fiók- ban, a nyereménykifizetés előtti percekben. — Aztán ezt soknak találtuk, úgy hogy a 17. héten elhatároztuk: ezentúl csak 30 számmal játszunk. — És hogyan jelölték ki azt a harmincat? — Mindenki mondott kapásból öt számot — veszi át a szót a markáns arcú, középkorú brigádvezető. — Kinek mi jutott eszébe. Jószerével nem is emlékszünk, kik diktálták közülünk azt az ötöt. — 1, 2, 28, 57, 60 — sorolja egyszuszra a legidősebb brigádtag. — Jól megjegyeztük! Otthon be is van rámázva, na persze képletesen. Egyébként, nagyon nehezen hittük el, hogy miénk az a lottóötös! Bemondta ugyan a rádió, de amíg a vasárnapi újságban nem láttuk fehé- ren-feketén a szelvényszámot is, addig nem éltük bele magunkat. A lottóbrigád nyereménye, amelyet tegnap délben Békéscsabán az OTP körzeti fiókjában fizettek ki, személyenként 575 ezer 801 forint és 50 fillér. Ügy döntöttek, hogy a pénzt mind a hatan azonnal takarékbetétkönyvben helyezik el. S hogy milyen terveik vannak? Erről is egy a véleményük: — Egyelőre maradjon csak a takarékban! Még nem döntöttük el, mire költsük, azt pedig jól .meg kell gondolni. — Így a brigádvezető. — Mind a hatunknak van saját háza, amit én is, meg többen magunk építettünk. Dehogy veszek újat, mikor ebben benne van a kezem munkája! — Az enyém vertfalú, 1947-ben építettem. Jó az persze, de most talán felújítom — veszi át a szót az őszes hájú. — Tudja, mindnyájan munkásemberék vagyunk, aki pedig minden forintért megdolgozik, az háromszor is meggondolja, hová tegye a pénzt. Hát így vagyunk mi ezzel a nagy nyereménnyel is. — Volt-e már valamelyiküknek nagy szerencséje? — kíváncsiskodom. — Persze! Mikor megnősültünk! — veszi tréfára a dolgot egyikük. — Folytatják a lottózást? — Természetesen! Majd csak megint péntekre esik egyszer tizenharma- dika... Tóth Ibolya Kitüntetett szakcsoportok és termelők Hagyomány már, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium, valamint a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa évről évre különböző fokozatú emlékplakettel, illetve emlékjelvénnyel tünteti ki a kiemelkedő eredményeket elért zöldségtermelő és kisállattenyésztő szakcsoportokat, azok élen járó tagjait. Így volt ez a közelmúltban is, amikor e két országos szerv ismét odaítélte a legjobbaknak 1976. évi eredményeik alapján a szóban forgó kitüntetéseket. Megyénk zöldségtermelő és kisállattenyésztő szakcsoportjai, illetve azok tagjai közül v a következők érdemelték ki a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa által alapított kitüntetéseket. A nagyszénási tojástermelő szakcsoport a Báldy Bálint emlékplakett arany, az orosházi Zöld Mező tenyésztői ástermelő szakcsoport a Báldy Bálint emlékplakett ezüst fokozatát kapta, míg Gálik Antal, a nagyszénási szakcsoport tagja a Báldy Bálint emlékjelvény arany fokozatát veheti át. A szarvasi méhész szakcsoportnak a Sőtér Kálmán bronz fokozatról tanúskodó oklevelet ítélték oda. Ugyanakkor Torda M. Sándor orosházi, Szabó János szarvasi méhész a Sőtér Kálmán emlékjelvény ezüst, illetve bronz fokozatát kapja. A békési nyúlte- nyésztő szakcsoport munkáját a Báldy Bálint emlékplakett bronz fokozatával ismerték el. Cseke Mihályné, a szakcsoport tagja a Báldy Bálint emlékjelvény bronz fokozatát veheti át. A csanádapácai Hunyadi mezőgazdasági szakcsoport a Bereczki Máté emlékplakett bronz fokozatát érdemelte ki. Ugyanakkor a medgyesegyházi Vargá Vincé- né, Zubán Béláné, Pusztai Lajos és a csanádapácai Bo- zsó László a Bereczki Máté emlékjelvény bronz fokozatát kapta. Az említett szakcsoportok és termelők több éves kiemelkedő eredményeikkel érdemelték ki a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, illetve a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa által adományozott kitüntetéseket. — Balkus — Segítik a háztájit A békési Egyetértés Tsz csaknem egy esztendővel ezelőtt vette bizományba a háztáji gazdaságok árutermelésének szervezését. Ennek keretében a termelőszövetkezet a szerződéskötéstől az értékesítésig gondoskodik a háztáji állattenyésztésről. A termelőszövetkezet vállalja a szerződéskötést, korlátlan mennyiségben takarmányt biztosít, zöldlucernát, alomszalmát ad, s elszállítja a felvevőhelyre az állatokat. Tavaly 12 ezer sertést, 3 ezer süldőt, 2500 malacot, 1500 szarvasmarhát értékesítettek a békési háztáji gazdaságok. Azpta, amióta a termelőszövetkezet szervezi a háztáji állattenyésztést, mintegy 15—20 százalékkal növekedett az értékesítés. Munkahelyük a világpiac Olajkereskedők Az ellenséges propaganda hangadói — érthető módon — szívesebben beszélnek Magyarország gazdasági nehézségeiről, mint a nyugati világ válságáról. Együttérzően és elemzően megállapítják: „Magyarország jelenleg már 72 dollárt fizet egy fonna szovjet olajért. A szállító újabb 20 százalékkal emelte az árakat.” A MINERALIMPEX Magyar Olaj- és Bányatermék Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója, dr. Russay István illetékes e témához hozzászólni. — Valóban volt az év elején és a következő két-há- rom évben is lesz áremelkedés, amíg a KGST-országok árai fokozatosan el nem érik a világpiacét. Így egy tonna szovjet nyersolajért az idén már 49 rubelt fizetünk. De ez az import még mindig mintegy 30—40 százalékkal olcsóbb, mint a közel-keleti. — És ha az évtized végére az árarányok hasonlóak lesznek ... ? — Azonos árak mellett is előnyösebb lesz számunkra a szovjet import, mert eleve gazdaságosabb az export. A Szovjetunió nagy tömegben vásárol tőlünk autóbuszt, gépet, gyógyszert, fogyasztási cikket, élelmiszert, s ezért egyedülálló módon jövedelmező számunkra a gyártás és az értékesítés. A tervszerűség, a hosszú távú biztonság ugyanis a szovjet import mellett szól. Növekvő szükségleteinket azonban mégsem tudjuk kielégíteni teljes mértékben ebből a legelőnyösebb forrásból. Elkerülhetetlenül növekszik a közel-keleti kőolajimport. Jelenleg a megvásárolt arab és iráni olajat nem szállítjuk haza közvetlenül vasúton, hanem a Szovjetunióval elcseréljük, és fele költséggel a Barátság kőolaj- vezetéken hozzuk haza azt. De 1978. végén, 1979. elején elkészül az adriai kőolajvezeték, amely hazánk és Csehszlovákia részére egyaránt évi 5—5 millió tonna kőolajat továbbíthat, s így a tervek szerint 20 esztendőre megoldja a közel-keleti olaj szállítási gondjait. Magyarország jelenleg évente 10 millió tonna kőolajat használ fel. Ebből 2 millió tonna a hazai termelés, 7 millió a szovjet import, egymillió tonnát pedig a közel-keleti országokból szerzünk be. Földgázból évi 5—6 milliárd köbméter a hazai termelés és jelenleg 1,2 milliárd köbméter az import. Az orenburgi gázvezeték üzembe helyezésével az import 3,5 milliárd köbméterre növekszik. Az orenburgi gázvezeték építésére összpontosított nemzetközi erőfeszítések nagysága egyébként szemléletesen jelzi a szocialista import növelésének gondjait és lehetőségeit is. — Mibe kerül az olajimport? — A rubel- és a dollár- millióknál többet mond, hogy a szovjet importért háromszor, a közel-keletiért pedig ötször annyi árutömeget adunk cserébe 1975 január, illetve 1973 október óta. A világpiaci cserearány-változás, amely a magyar népgazdaságnak milliárdos veszteségeket okozott és okoz, az olajnál különösen érzékelhető. De az árrobbanás nyomán végbement minden termék ára valamilyen irányban elmozdult. Az átrendeződés során az energiahordozók, a fontos nyersanyagok, az alapvető élelmiszerek, továbbá a magas műszaki igényű beruházási javak (a részegységek és alkatrészek is) tartósan felértékelésre kerültek a világpiacon. Leértékelődtek viszont a hagyományos késztermékek, köztük jelentősen a közepes és gyengébb minőségű cikkek. Nem nehéz belátni, hogy amit nyerünk a réven, annak többszörösét elveszítjük a vámon. A timföld, az alumínium, az élelmiszer-export árnyeresége a többlet- kiadásoknak csupán töredékét fedezi. És ne feledjük, hogy exportárulistánkon jelentős arányban olyan fogyasztási cikkek és beruhár zási javak (gépek, berendezések) szerepelnek, amelyek- az árak átrendeződése során tartósan leértékelésre kerültek. Ezért nem tűrnek halasztást a lényegbevágó szerkezeti átalakítások, a fejlesztési, a termelési és az értékesítési arány-, illetve irány- változások. A világpiac értékítéletét és a magyar népgazdaság adottságait, lehetőségeit figyelembe véve a tennivalók több irányúak: — Fejlesztjük a műszakilag élenjáró gépipari termékek (közúti járművek, ne- hézhíradás-technika, elektronika, automatika, fényforrások stb.) és a kulcsra kész komplexumok (timföldgyár, erőmű, fényforrásgyár, élelmiszer-feldolgozó üzem, egészségügyi és oktatási intézmény, iparszerű mezőgazdasági termelési rendszer stb.) előállítását, exportját. — Bővítjük a hazai nyersanyagbázist, mindenekelőtt a mezőgazdaság, illetve a vegyipar fejlesztésével, nagyobb figyelmet fordítunk a meglevő természeti kincsek, köztük a szén fokozott kiaknázására. — Növeljük mind a hazai, mind az importnyersanyagok feldolgozási fokát és lehetőleg csak az értékes, az ún. magas árfekvésű, jövedelmező késztermékeket exportáljuk. — Messzemenő takarékosság szükséges az anyaggal, az energiával, az idővel és a munkaerővel. Növekszik az anyag-, az energia-, a munkaerő-megtakarítással járó fejlesztések, beruházások szerepe. A MINERALIMPEX tevékenységi körétől messzire kalandoztunk. A kitérő persze annyiban nem erőszakolt, hogy minden vállalat és szövetkezet életében, munkájában, mint cseppben a tenger tükröződik az ország helyzete. És csak az egész ismeretében, teljes rálátással az országra, a világra érthető meg a rész, a helyi tennivaló, így a MINERALIMPEX feladata is. A vállalat teljes forgalma — tőkés valutára átszámítva — egymilliárd dollár, s ennek negyedrésze az export. (Az exportlistán egyebek közt timföld, kőolajszármazékok, tűzálló anyagok, ásványipari termékek szerepelnek.) A jó piaci munka — az előnyös vásárlás, a kedvező értékesítés — a legnagyobb tartalék. Űj termékek bevezetése, új piacok szerzése, taktikai vásárlás, a közel- keleti olaj olcsó, csővezetékes hazaszállítása, a különböző árajánlatok versenyeztetése stb. együttesen százmilliós megtakarítás forrása lehet. Kovács József
