Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-17 / 114. szám

1977. május 17., kedd Zöld utat a zöldségnek Kedvező hír: a vetőmagboltok az idén kétszer annyi zöldségvetőmagot értékesítettek a kistermelőknek, mint tavaly. A nagyüzemek ugyancsak erőteljesen fejlesztik zöldségtermelésüket. Az idén a zöldségfélékkel haszno­sított terület 10 százalékos, a zöldségfélék termésének pedig 42 százalékos növelésével számol a terv. Ez fel­tételezi, hogy a területegységenkénti hozamok növelése a kertészeti ágazatokban is elsőrendű feladat. ÉPÜL II DUZZASZTÓ A Körös-völgy vízrendezésének részeként 114 millió forintos beruházással épül a körös- ladányi duzzasztó. A készülő létesítmény szabályozza a Sebes-Körös és a Berettyó vízlefo­lyását, valamint a mezőgazdaság számára víztartalékot biztosít. Az építkezés során 300 ezer köbméter földet mozgattak meg, beépítettek 20 ezer köbméter vasbetont és 20 ezer tonna ter­méskövet. (MTI Fotó, Ilovszky Béla felvétele — KS) Brigád a Körös partján A termelés növekedése pe­dig lehetővé teszi, hogy a lakosság ellátása javuljon és elegendő nyersanyaghoz jus­sanak a feldolgozó iparok. A bíztató előjeleket számba véve azt is jó tudni, hogy aki zöldségnövényeket ter­mel, jelentős kockázatot vál­lal, mert a nagy ráfordítás után még mindig nem biz­tos a termés. Mérsékelni a kockázatot A zöldségtermelés kockáza­tát az értékesítés bizonyta­lansága is növelheti. Ismert, hogy bár az utóbbi években a piacon többnyire hiány volt a legfontosabb zöldség­félékből, mégis akadt szép számmal példa arra, hogy a termelőknek egy-egy zöld­ségféle értékesítése gondot okozott. Az átszervezett szövetkezeti vállalatok feladata, hogy munkájukat elősegítsék a termelés és a fogyasz­tás összhangjának a megteremtésével. Az új szervezet lehetőséget kap a felvásárlási és értéke­sítési tervek koordinálására, a kereskedelmi munka ösz- szehangolására, a különböző állami juttatásoknak az ed­diginél hatékonyabb felhasz­nálására, az áru elosztására. Most, amikor — fellendü­lőben a termelés, különösen fontos, hogy a termelői biz­tonság erősödjön. Ezt szol­Sokféleképpen folytathat­juk a címben álló félmonda­tot, már ami a fogalmazást illeti. A lényeg, a szavak különbözősége ellenére azo­nos. Elkezdik és — majdcsak befejezik. A gyakorlottabb újságolvasó ebből rögtön sej­ti, mi következhet. Igen, a beruházások makacs kísérő­je, a kivitelezési idő meg­nyúlása töprengésünk tárgya. Az az időtartam, amely — összehasonlító vizsgálatok szerint — másfélszeresen, kétszeresen haladja meg a fejlett ipari országok átla­gát. Az elgondolkoztató tény magyarázata sok ágra bom­lik, az azonban bizonyos — ezt igazolták a különféle elemzések —, hogy az elsie­tett kezdésnek, a gyatra elő­készítésnek meghatározó sze­repe van az eredetileg terve­zett átadási határidők túllé­pésében. Meghökkentő adat a ma­gunkfajta laikus számára: február végén több mint ki­lencezer építmény állt kivi­telezés alatt, s csupán az építőipari vállalatoknál, azaz a szövetkezeteket, szövetke­zeti közös vállalkozásokat nem véve figyelembe. Azt, hogy sokat építünk, fölfog­hatjuk a gazdasági fejlettség adott szintje velejárójának. Könnyen meglehet azonban, azért építünk túl lassan, mert sok mindent kívánunk egyszerre, egyidőben tető alá hozni. S ha ehhez hiányoz­nak a megfelelő kivitelezői szervezetek, akkor 'érthető­en elaprózódik az erő — em­ber és eszköz egyaránt —, valamennyi építkezésen dol­gozgatnak ugyan, de szerve­zetlenül s ezért lassan, ke­veset. Könnyű legény könnyen ugrik, tartja a népi bölcses­ség, s mintha csakis ilye­nek buzgólkodnának egy-egy beruházás kezdetekor. Ké­gálja az az intézkedés, amely a tavalyi 14 termék­kel szemben az idén már 26 árura terjeszti ki az előre meghatározott, úgynevezett garantált árakat. A garan­tált árat ugyanis akkor is ki kell fizetni, ha az adott áru­ból sok terem. Ez azért fon­tos, mert csak így fedezi az árbevétel a gazdaság terme­lési költségeit, és így marad meg a termelési kedve is. Nyilvánvaló, hogy a ke­reskedelemnek idejében fel kell készülnie az új helyzet­re, hogy képes legyen a fo­gyasztás és a termelés igé­nyeit kielégíteni. Lehet, sőt biztos: adódik olyan helyzet, hogy valamelyik termékből több terem, mint amennyire számítottak. A szerződéskötések is jelzik, hogy egyes termékből az elő­irányzatnál nagyobb meny- nyiség kerül majd a piacra. Ezért is nagyon fontos, hogy a felvásárló kereskedelem felkészüljön a nagy meny- nyiségű áru fogadására, for­galmazására. Kőtelező fegyelem A zöldséget mindenképpen át kell venni a termelőtől, és gyorsan dönteni, hogy ha nem értékesíthető a piacon, akkor a feldolgozó ipar, vagy a külkereskedelem haszno­sítsa az árut. Kötelező ez a fegyelem, mert ha a terme­sőbb azután mind nehezeb­bek lesznek ezek a „könnyű legények”, s azt is elfeledik, miként kell ugrani. Hazánk­ban minden három beruhá­zásból kettő úgy készül el, hogy időben és költségben többet emésztett fel a terve­zettnél. Amit java részben a felületes előkészítés rovásá­ra írhatunk. Mert hiszen mi­féle előkészítő munka folyt ott, ahol építés, szerelés köz­ben derülnek ki a baklövé­sek. Az áttervezésekkel „ter­mészetesen” hónapok telnek el, a munka áll, jobb eset­ben látszatfeladatokkal pisz­mognak az emberek, a gépe­ket máshová irányítják... — egyetlen hibás lépés fölbo­rítja a rendet. A félreértést elkerülve: a legutóbbi esztendőkben meg­nőtt azoknak a beruházások­nak a száma, amelyeket ha­táridőre, s a költségeket be­tartva — sőt, azokból meg­takarítva — adtak át. Javu­lás tapasztalható tehát, ahogy valamelyest kedvezőbb a be­ruházási kiadások megtérülé­sének ideje is. Ennek tuda­tában sem tarthatjuk azon­ban egészségesnek, hogy ta­valy, 1975-höz mérten, tíz- milliárd forinttal növekedett az év utolsó napján kivite­lezés alatt álló építmények költségvetési összege, s meg­közelítette a • 77 milliárdot. Indokoltan került tehát bele az MSZMP Központi Bizott­sága 1977. április 13-i ülésé­ről kiadott közleménybe, hogy „fokozni kell erőfeszí­téseinket a gazdaságos ter­melési szerkezet további fej­lesztéséért, a beruházások tervszerű megvalósításáért”. Ez a két teendő ugyanis sok­szorosan összefügg. A terv­szerű beruházási munka nem öncél, hanem feltétele a program szerinti termékki­bocsátásnak, a gazdasági élet zavartalan vérkeringésének. lótól megkövetelhető, hogy termelje meg a zöldséget és a szerződéses partnernek ér­tékesítse, akkor a felvásárló vállalattól is joggal várja el a termelő kötelezettségei tel­jesítését. De nemcsak a nagyüzemek árutermelését segíthetik a felvásárló szer­vezetek a korrekt üzleti kap­csolatok kialakításával, ha­nem a kistermelők termelé­sét is. Semmiképp nem sza­bad lemondani az idén sem az apróbb tételekről, tőlük is fel kell vásárolni a feles­leget, hiszen a friss zöldség­ellátásban a szerepük jelen­tős. Koordinációs bizottságok Amikor a Minisztertanács döntött a felvásárló kereske­delem korszerűsítéséről, szükségesnek ítélte, hogy a zöldség- és gyümölcsforgal­mazásban részt vevő állami és szövetkezeti gazdálkodó szervezetek a felvásárlási, az elosztási és tartósítási fel­adataikat az eddiginél sok­kal szervezettebb együttmű­ködéssel valósítsák meg. A gyors intézkedést kívánó fel­adatok összehangolására — szükség esetén — az egyes területeken, egyes termékek­ből mutatkozó feleslegek át­csoportosítására, az érdekelt országos feladatokat ellátó gazdálkodó szervezetek kép­viselőiből (ZÖLDKER, HUN- GAROFRUCT, konzervipar, hűtőipar, ÁGKER, TSZ- KER, a Budapesti Élelmi­szerkereskedelmi Egyesülés) koordinációs bizottságot kell létrehozni. A vitás kérdé­sekben pedig a tárcaközi zöldség-gyümölcs bizottság­nak kell döntenie. Idén, a népgazdasági terv szerint 164 milliárd forint költhető beruházásokra, s ennek az összegnek 49 szá­zalékát vállalati hatáskörben használhatják fel. Figye­lembe véve, hogy az épí­tőipari vállalatok esztendőn­ként 16—18 ezer létesít­ményt adnak át, a szóban forgó- pénz ésszerű kiadása nem is olyan egyszerű. Még bonyolultabb, ha az egyéb beruházási tevékenységet is — pl. technológiai szerelés, bel- és külföldi gépek meg­vásárlása, időbeni szállítása — számításba vesszük. Mi­nél sokrétűbb egy-egy fel­adat, annál nagyobb a jelen­tősége a fölkészülésnek, az­az annak, hogy még a kivite­lezés megkezdése előtt fény derüljön a lehetséges bukta­tókra. Nemzetközi összeha­sonlító adatok szerint a be­ruházások teljes kivitelezési idejének kétharmadát az elő­készítésre fordítják, s egy- harmad jut a tényleges meg­valósításra. Hazánkban for­dított a helyzet, s hozzátéve, amit már említettünk;- hogy maga az időszükséglet is másfélszerese, kétszerese a nemzetközi átlagnak, képet alkothatunk az egészségtelen arányokról. Ma valamennyire más a helyzet, de még — amint azt az országgyűlés építési és közlekedési bizottsága is megállapította nemrég — sok a tennivaló. Az érdekeltség javításával párhuzamosan azonban szigorítani szüksé­ges a kellő előkészítés szá­monkérését, tökéletesíteni a munkaszervezést, gyorsabb tempóban folytatni az épí­tő- és szerelőipari vállalatok felszereltségének korszerű­sítését. Valójában ismert feladatokról van szó. De jó­részt csak szó van róluk, s késik a tett. Márpedig a cse­lekvésre mindenki jogosult, sőt — kötelezett. E kötele­zettség teljesítése híján az érintettek úgy járhatnak, mint az egyszeri ember, kés­ve ült az asztalhoz, csont volt a vacsorája. Lázár Gábor A Fehér-Körös jobb part­ján, a gát mellett, egészen közel a román határhoz szerényen húzódik meg a Körösvidéki Vízügyi Igazga­tóság gyulai szakaszmérnök­ségének faipari üzeme. Itt dolgozik a két asztalosból, négy ácsból és két betanított segédmunkásból álló Körös­táj Szocialista Brigád. Az asztalosok a gát­őrházak karbantartásában működnek közre, a köz­ponti iroda bútorait ja­vítják és kis menedékháza­kat készítenek, az ácsok pedig az átereszek műtár­gyait zsaluzzák. Ha azonban árvíz fenyeget, mindnyájan mennek a gátra. Krucsó István brigádveze­tő csaknem két évtizede, de aki a legkésőbb jött, az is nyolc éve jár ki ide. Ketten már gépkocsin közlekednek, a többiek" motorkerékpáron. Az egyik autótulajdonos Náfrádi András asztalos, aki azt állítja, hogy keresetéből takarította meg a gépkocsi árát, csak egy egész kicsi családi hozzájárulást kapott hozzá. Krucsó Istvánnak nincs gépkocsija, de azért egy és mást neki is juttatott az élet. — Van egy háromszobás családi házam, amit magam OTP-kölcsönnel és a brigád segítségével építettem két éve, van egy ötéves örökbe­fogadott fiam, van egy kis „tekintélyem” — mutat mo­solyogva termetes alakjára, hozzá fűzve: — És ez bizo­nyítja, hogy nem is koplalok. Ügy véli, az egésznek az a titka, hogy az ember akkor se hagyja cserben a munka­adóját, amikor egy kicsit rosszabbul megy a sora. Előbb-utóbb rendeződik a dolog és a hűség jutalma nem marad el. . — Azért mégiscsak elmen­ne, ha valahol több fizetést kapna. Nem igaz? — kérde­zem. — Még kétszer annyi pénz­ért sem. Minket, akik itt dolgozunk, mindenki ismer. Bárhová megyünk, szeretet­tel fogadnak bennünket, akár van valakin nyakkendő, akár nincs. És a főnökeink még soha nem parancsoltak, csak kértek. Tudja mit je­lent ez? — Nyilvánvalóan bizalmat. — Igen, de azt ki is kellett érdemelni. Ha nekünk egy­szer azt mondják, hogy hol­nap a köröstarcsai gátőrház­nál ezt és ezt készítsük el, akkor ha esik, ha fúj, mi pontosan ott leszünk és vég­rehajtjuk a feladatot. Vita nincs. És amit megcsinálunk, azt nem kell ellenőrizni. A brigád évről évre sok import fenyődeszkát takarít meg, mert — ahol lehet — olcsóbb nyárfarönkből fű­részelt deszkát használ fel. — Ez ugyan többletmun­kát jelent, de megéri — je­lenti ki a 23-as Japport Jó­zsef, akit így különböztetnek meg a másik Japport József­től, aki viszont 34-es. A szá­mok 1923-ra, illetve 1934-re, a születési évükre vonatkoz­nak. — Talán a megtakarításért fizet az igazgatóság? — Nem is várjuk, hogy fi­zessen. Mi a takarékossá­got kötelességünknek tartjuk. Beszélünk arról magunk kö­zött nem egyszer. Hadd gya­rapodjon a pénz aa igazga­tóság, illetve az állam kasz- szájában. Néhány ezer forint is számít. Ha mindenki töre­kedne erre, sokkal több jut­na járdákra, vagy iskolákra, óvodákra, meg másra, gon­dolok különösen az olyan nagy gyárakra, mint amilyen a Gyulai Húskombinát — magyarázza a 23-as Japport József. A 34-es Japport Józsefnek is van mondanivalója: — Vannak, akik hangoskod­nak. Keveslik az életszínvo­nal emelkedését, közben pe­dig semmit sem tesznek ér­te. Mintha azt várnák, hogy majd más kikaparja nekik a gesztenyét a hamuból. Ne­kem szinte fáj a pazarlás, meg a hanyag munka. Ha például zsalut készítünk és egy kisebb deszkára van szükségem, akkor bizony jól szétnézek, mielőtt a nagy­ból levágok egy darabot. — Hol tapasztal pazarlást? — Sajnos elég sok helyen. Nálunk az átereszek építésé­nél is előfordult. A cementet fóliával takarták le, amit a szél elfújt, aztán az esőben zsákszámra tönkrement az értékes anyag. Most fabódé­kat készítünk a tárolására. A 34-es Japport Józsefet különben újítóként is szá­mon tartják. — Egyszer, amikor Békés­csabán az Élővíz-csatorná­nak a partszegélyét betonoz­tuk, Jóska kitalálta, hogy fémkaloda helyett megfelel a fakaloda, ami jóval ol­csóbb. Az újítás bevált, 46 ezer forint megtakarítást ért el vele. Négyezer 600 forint újítási díjat kapott — büsz­kélkedik vele a brigádvezető. Az úgynevezett menedék­házakat, ami a gátakon dol­gozó munkásoknak nyújt vé­delmet az időjárás viszontag­ságaival szemben, a brigád tagjai együttesen tervezték. Jól sikerült, kaptak is érte jutalmat. Az ésszerűsítéseknek se szeri, se száma. Vagy talán úgy is lehetne mondani: sem­mit sem csinálnak ésszerűt­lenül. Ilyesmit nem nézné­nek el egymásnak. Okosan dolgozni persze csak azt tud, aki ért is a dolgához. Ezért tanulnak va­lamennyien. Könyvekből, szakfolyóiratokból és tan­folyamokon is. Géczi Péter ács például 2 éves munkave­zetői tanfolyamot végzett, Náfrádi András ács előbb érettségizett, aztán mester- vizsgát tett. Krucsó István brigádvezetői, majd munka- védelmi tanfolyamon bőví­tette az ismereteit. Nem utol­sósorban az ő hozzáértésének köszönhető, hogy a gyors- forgású asztalosipari gépeken évek óta egyetlen baleset sem fordult elő. Miklós László a brigád neveltje, valamikor a gyulai duzzasztó karbantartója volt. Szakmunkás akart lenni. Idekerült és 4 év után, 1970- ben vizsgát tett. Azóta ács­ként dolgozik. De van más erénye is a brigádnak. Medve Józsefet, a vízügyi igazgatóság dolgo­zóját baleset érte. Emiatt a családi házának az építését félbe kellett hagynia. Amikor ezt Krucsó Istvánék megtud­ták, jelentkeztek: — Megyünk mind segíteni. Az asztalosmunkát, a parket­tázást vállaljuk. És senki sem hiányzott kö­zülük. Ez egészen természe­tes. Az évek során a Köröstáj brigád csaknem valameny- nyi tagja megkapta már a Kiváló Dolgozó ki­tüntető jelvényt, a 34­es Japport József és Krucsó István a Vízgazdál­kodás Kiváló Dolgozója lett. A brigád pedig az idén el­nyerte a Szakma Kiváló Bri­gádja címet. A május 1-i felvonulást Krucsó István is Gyula vá­ros dísztribünjéről nézte vé­gig, ahol a brigádját képvi­selte. Pásztor Béla Cserkuti Ferenc ELKEZDIK ÉS...

Next

/
Thumbnails
Contents