Békés Megyei Népújság, 1977. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-17 / 114. szám
NÉPÚJSÁG 19.77. május 17., kedd Hol kezdődik a haza? Amiért a néptáncot gyűjtjük A néptánckutatás egy évtizedéről • Balogh György a mezőkovácsházi járási könyvtár igazgatója. Itt kezdett el dolgozni mindjárt érettségi után, 1953-ban, mint szervező könyvtáros. Pedig nem erre a pályára készült. Már felvették Szegeden a magyar—történelem szakra, amikor családi okok szóltak közbe és el kellett helyezkednie. Kenyeret keresni. Nem bánta meg, mert az a véleménye, a könyvtárosságnál nincs szebb munka. Csak még egy valami: a helytörténet, de az is összefügg a könyvekkel. Es jó ideje már, hogy mint a 25 tagú munkaközösség vezetője, ezzel is foglalkozik, cikkeket és dolgozatokat ír. Nagyobb lélegzetű ezek közül a Szűkebb hazánkról című összeállítás, amely tavaly készült el és a járás községeiről szóló szépirodalmi írásokat tartalmazza. Például Adynak A mezőhegyesi háború című versét és egy karcolatot Móricz Zsigmond tollából Kunágotáról. És itt van már az újabb: 300 példányban — stencilez- ve — a Szűkebb hazánkban. Ez a gyűjtemény olyan 102 neves ember adatait közli, akik a járásban születtek vagy itt működtek, és maradandót alkottak valamely munkaterületen. A mezőgazdaságtól a politikáig. Életrajzi adatokat közöl, az illető munkásságát, műveinek jegyzékét és a róla szóló irodalfhat. Illetőség szerint legtöbben Battonyáról, Mezőhegyesről és Mezőkovács- há^aról valók. Szakma szeriét legtöbben pedig így következnek : pedagógus 26, író^yjságíró 20, mezőgazdász 11, orvos. 8. De még három minisztert \is találunk közöttük. , A Dombegyházán 1529-ben született Balsaráti Vitus János orvos és költő volt. Méghozzá híres mindkét minőségben. Tanult Gyulán, End- rődön, Nagybányán, s tanított Sárospatakon. Innen ment tovább Európa nagy egyetemeire, két diplomát szerezni. A pápai udvar orvosa esztendőkön át, majd a nádor hazahívja az ország egészségügyi szolgálatát irányítani. Orvosi munkákat és verseket írt. Ma már hevesen ismerik a nevét. Akárcsak a háromszáz évvel később Mezőkovácsházán született Kalocsa Rózát, aki pedagógus, ifjúsági író, lapszerkesztő és fordító volt a múlt században. Tíz kiadott könyve között ilyenek vannak: Magyar nyelvtan köny- nyű modorban; Növendékek iránytana; Tündérkert, mesék kis és nagy gyermekek számára; Családi boldogság, minden rendű asszonyok és lányoknak ajánlva. Baross László mezőgazdász, a híres bánkúti búza atyja. Több mint negyven évig dolgozott a bánkúti gazdaságban; kukorica- és cukorrépa-nemesítéssel kezdte kísérleteit, majd a búzával folytatta, és elérte a nagy magyar sikert: a „Bánkúti 1201-es” a világ legjobb búzája lett az 1933-as kanadai világkiállításon. Dombegyháza szülötte dr. Weil Emil, a Kossuth-díjas kommunista orvos, kinek az emlékét falujában a művelődési ház neve és emléktábla őrzi. Haláláig a párt és az egészségügy fáradhatatlan katonája volt. A múltban illegalitás és börtön volt a sorsa. A felszabadulás után a szakmai szakszervezet megalakítója és főtitkára, továbbá képviselő az orvosi munkája mellett. Utolsó éveiben pedig hazánk washingtoni követe. Míg arról beszélgetünk, mi is kell leginkább a hely- történeti munkássághoz: idő, tudás, készség, kapcsolat, rá- érzés, szerencse, vagy mindez együtt — azt találgatom, vajon készül-e már a folytatás? A kérdésre kész a válasz: a köztulajdonban levő képzőművészeti alkotások a járásban. És már el is kezdődött a szobrok, domborművek, emléktáblák és képek feltérképezése. Gyűlnek a kis cédulák: Molnár C. Pál oltárképe a battonyai templomban, Seregi József Esőváró kőszobra a med- gyesegyházi könyvtár előtt, stb. Valószínűleg 50—60 művet tartalmaz majd a gyűjtemény, mindenről fényképpel. — Miért? Mert az embereket nagyon érdekli a szűkebb környezet, az a táj, amelyben élnek. S ezt csak a könyvtárban található irodalom nem tudja kielégíteni. Ennél többet kell adni, s ezt próbálja a mi munkaközösségünk nyújtani és én is személy szerint — adja meg a feleletet Balogh György. * * * Mit lehet ehhez hozzátenni? Talán csak annyit, hogy ezek az írások — a stencilezés helyett — legalább a ro- ta-sokszorosítást megérdemelnék. Vass Márta A Népművelési Intézetben az ötvenes évek óta folyó néptánckutatást — Kodály Zoltán és Ortutay Gyula közbenjárására, a Művelődési Minisztérium és az MTA támogatásával — 1965-ben helyezték át az MTA népzenekutató csoportjához. 1965- től néhány évig még csak a korábbi, szűk keretek között folytatódott a munka, majd 1972-ben munkacsoport alakult, mely 1974 óta az MTA Zenetudományi Intézete néptáncosztályaként működik. ♦ Kodály közreműködésével A magyar néptánckutatás legjelentősebb eredménye a világviszonylatban is kiemelkedő nemzeti táncgyűjtemény létrehozása. Az elmúlt évtized legfőbb eredményének is e nagyarányú — az egész magyar népterületre kiterjedő — gyűjtés folytatását tartjuk. A korszerű néptánckutatás már régen időszerű igényét, a szinkron hangosfilmek készítését még Kodály Zoltán személyes erőfeszítésének eredményeként sikerült megvalósítani. 1967 óta tervszerűen igyekeztünk elvégezni, vagy részben megismételni jellemző táncfajtáinkat és táncdialektusainkat reprezentáló táncváltozatok hangosfilmes rögzítését. Az 1965 és 1975 között készült filmjeink több mint egyhar- mada már hangos, vagy hangosítható felvétel 120 település táncairól. Jelentős eredmény az is, hogy a Magyar Televízió a Művelődési Minisztérium és a Népművelési Intézet felkérésére és támogatásával 1974-ben elkészítette a „Magyarországi néptáncok” című, 16 részes, összesen 180 perc időtartamú reprezentatív színes-hangos filmsorozatot. Ez a több mint 400 paraszttáncos részvételével a korábbi évek néptáncfelvételeinek hivatásos technikai szinten való megismétlését és kiegészítését jelentette, s összesen 35 település táncait gyűjtötte össze. 160 községben A néptáncgyűjtés 1965 és 1975 között hazánk területén 160 községet érintett. Sza- bolcs-Szatmár megye 27, Bács-Kiskun 19, Tolna 14, Borsod-Abaúj-Zemplén 13, Fejér 12, Békés és Győr- Sopron 11, Hajdú-Bihar 9, Baranya és Pest 7, Heves 6, Somogy, Csongrád és Vas 5, Nógrád 4, Veszprém 3, SzolAnyanyelvi őrjárat Út lezárva vagy az út lezárva? Gyakran találkozunk az utak javításakor ilyen feliratú táblával: ÜT LEZÁRVA. Ehhez hasonlóak a következő figyelmeztető táblák szövegei is: Fűre lépni tilos, Ajtót tessék becsukni, Vágóhídon vagyok, Könyvekhez nyúlni tilos. Az előbbi feliratokból a leginkább sértő az első, pedig milyen gyakran találkozunk ezzel. Helyesen: AZ ÚT LEZÁRVA. A továbbiakban is könnyen fél- reérthetővé válhat a mondat határozott névelő nélkül, ugyanis a fenti példák mindegyikében helytelenül elhagyták a határozott névelőket. Helyesen a fenti mondatok így hangzanak: A fűre lépni tilos, Az ajtót tessék becsukni, A vágóhídon vagyok, A könyvekhez nyúlni tilos. Talán ennyi is igazolja, hogy a midennapi beszédünkben mennyire fontos szerepe van a határozott névelőknek. Mégis a beszédben és az írásban is tapasztalható egyfajta bizonytalanság azok használatában. A bizonytalanság két véglete, hogy beszéd közben túl gyakran használjuk (leginkább személynevek előtt helytelen), írásban, mint ahogyan a bevezetőben bemutatott szövegek is jól illusztrálták azt, igen gyakran elhagyják. Természetesen egységes szabályt nem lehet kimondani, de szabályszerűségek mégis vannak. íme, ezekből a leglényegesebbek, amikor használjuk: Hegyek, folyók, tavak neve előtt: a Tisza. Újság, folyóirat könyvcímek előtt: a Népszabadság. Képzőművészeti alkotások előtt: A Laokoon-csoport. Intézmények, vállalatok neve előtt: a Táncsics Mihály Gimnázium. Állatnevek előtt is előfordul: a Bodri (állatregényekben, állattörténetekben azonban szokásos a személynevekre emlékeztető névelő nélküli forma). A névelőhasználat . más esetekben változó. A személynevek többnyire névelő nélküliek. A jelzővel ellátott tulajdonnevek elé kitesszük a határozott névelőt (a szép Finnország, a lánglelkű Petőfi). A mozaikszavak névelője a kiejtéshez igazodik. Fülöp Béla nők 1 községgel szerepel a filmes néptáncgyűjtések térképén. Komárom és Zala megyékben ez idő alatt nem folyt ilyen jellegű munka. Megélénkült nemzetiségeink tánckincsének gyűjtése is. összesen 60 (14 német, 7 délszláv, 6 román, 5 szlovák, 1 görög és 26 cigány) településen történt táncgyűjtés. A határon túli magyarság népi tánckultúrájának megismerésében is ez az évtized hozta a legjelentősebb eredményeket: a szomszédos országok 120 magyarlakta községében végeztek ilyen gyűjtőmunkát. A szomszédos népek tánckultúrájára vonatkozó ismereteink is jelentősen bővültek azáltal, hogy az eddiginél hitelesebb (román, szlovák, morva, gorál, jugoszláv és bolgár) anyag gyűjtésére kerülhetett sor az elmúlt 10 esztendő során. Táncok filmszalagon Az elmúlt évtized néptáncgyűjtő munkájának számszerű eredményei a következők: Filmgyűjteményünk összesen 61 500 méter 16 mm-es mozgófilmmel gyarapodott, ebből 23 000 méter már hangosfilm. Ezáltal filmarchívumunk 10 év alatt több mint kétszeresére nőtt, vagyis a filmek mennyisége meghaladja a negyvenes évek elejétől 1965-ig forgatott néptáncfilmekét. (A teljes állomány ma 115 000 méter filmen 9500 táncváltozat 800 községből.) Ez a gyarapodás 15 országból, 400 helységből újabb 5000 táncváltozat rögzítését jelenti a kapcsolódó tánczenei anyaggal együtt. Zene és tánc együtt A magyar néptánckutatás az elmúlt negyedszázad során a legsürgősebb feladatra, a gyűjtésre összpontosította erejét. Ennek eredménye az a jelentős táncgyűjtemény, amely a 20. századi magyar népi tánckultúra jellemző műfajairól, típusairól és táji tagolódásáról már csaknem teljes keresztmetszetet nyújt. A tudományos feldolgozó munka olyan módszertani, tipológiai, történeti és összehasonlító tanulmányok, monográfiák és összefoglalások sorát eredményezte, amely átfogó szintézis előkészítését szolgálta ugyan, de nem tudta megvalósítani az ehhez megfelelő alapot biztosító, rendszeres anyagközlő forráskiadást. A publikációk csak kiragadott táncrészletek vagy szűk válogatások közreadására szorítkozhattak, s így a gyűjtött néptáncok alig 3 százaléka jelenhetett csak meg többnyire igénytelen és szűk körű formában, kevés példányszámban. Szintézisre várva A néptánc esetében a gyűjtött anyag feldolgozat- lansága súlyosabb következményekkel jár, mint a népzene vagy népköltészet területén. A tánc gépi rögzítésének módszere a későbbi kutatás számára ugyanis nem biztosítja oly mértékben a hiteles lejegyezhetősé- get, mint a zene vagy a szöveg esetében. A némafilmre felvett improvizatív néptáncok ritmikai és szerkezeti értelmezését, s a zenével szinkron írásbeli rögzítését nem lehet azok nélkül hitelesen elvégezni, akik a tánc és zene komplex jelenségét a gyűjtések során még a helyszínen is tanulmányozhatták. E tapasztalat megszerzésére pedig ma már éppoly kevés a lehetőség, mint a gyűjtések nagyobb részének hangosfilmes megismétlésére. A tánclejegyzés hosszadalmas munkájának gyorsítását is csak a forrás- kiadás célkitűzése és mielőbbi megindítása segítheti elő. Ennek halogatása vagy elmulasztása esetén néptáncgyűjteményünk értékesebbik része (85 százaléka) a későbbi kutatások számára csökkent értékűvé — a tánc és zene összefüggése tekintetében megfejthetetlenné — válik. Ezért rendkívül fontos a magyar tánctípusok forrás- kiadásának és a magyar táncdialektusokat bemutató néhány regionális monográfia megvalósítása, valamint népi tánckultúránk egészét jellemző tudományos szintézis elkészítése. Martin György, az MTA Zenetudományi Intézet néptáncosztályának vezetője KÉPERNYŐ Fantasztikus? A cím után kétségem sincs felőle, hogy találgatni szükséges: miről szándékozom tv- jegyzetet írni. Ügy van, az Alfa holdbázist idézem, csak azt sajnálom, soraimhoz nem mellékelhetek kellően agya- fúrt kísérőmuzsikát, hogy — miként azt a filmben tették — tovább fokozzam a mesterséges izgalmat. Ügy érzem, most ezen a helyen kell megkockáztatnom azt a közértékeléssel talán ellentétes megállapítást, hogy az Alfa holdbázis a giccs iskolapéldája volt. Ahogy mondják sokan: tanítani kellene, hogy így nem szabad. Hogy miért és hogyan válik veszélyessé az emberi tudatra a kétségbevonhatatlan mesterségbeli tudással megkpmponált film (vagy más, műalkotásra hasonló kompozíció), hogy miközben a sci-fi dramaturgia legcélratörőbb szabályait alkalmazzák, torz képet festenek még a fantasztikumok világáról is, fittyet hányva a tudományosság látszatának, melyet jószerével csak a mindenhonnan jeleket felfogó képernyők és a beszélő komputer képviselte, hogy a kapcsolók százát ne is említsük. Nem sikerült ez az Alfa holdbázis! Sajnos nem, és példát adott arra, hogy az út, amit követtek ebben, miért nem járható. A túlfokozott, mesterséges izgalom a filmrészletek után azonnal szétfoszlott és csak a bosz- szúság maradt meg az emberben: megint átejtettek a fantasztikum ürügyén, megint azt hitték a filmcsiná- lók, hogy a képernyőről sugárzó tömegpszichózis egyenlő a művészettel. Milyen jó lett volna pedig jobban megismerni legalább a főszereplőket, a kapitányt, a profesz* szort, az orvosnőt; sajnos, alig tudtunk meg róluk valamit. Néhány személyes, jellembeli tulajdonságuk ugyan fel-feltünedezett, különösen a bátorság és az akaraterő, de minden emberivé válható pillanatot elnyomtak a gépezetek, a földöntúli erők, idegen világok sorra-rendre ellenséges agressziói, amire a holdbázis legénysége és vezérkara is sorra-rendre agresszivitással válaszolt. Még azt is megkockáztatnám, hogy zavaros filmsorozat volt az Alfa holdbázis. Alkotóik keveset törődtek azzal, hogy bármit is megmagyarázzanak, hogy legalább azt tudtuk volna, mi miért történt a film cselekményét megelőző időszakokban, hogy mire jó ez az egész bázis, és. hogyan követhetnek el annyi tudományos-technikai baklövést vezetői, mint amennyit ezekben a filmekben elkövettek. Persze, ha nem így történik, nem kerülnek kiélezett veszélyhelyzetekbe, és akkor nincs izgalom, akkor nincs semmi. Most, ahogy leírtam ezt az utolsó mondatot, érzem, hogy a film alkotói ebben tévedtek a legnagyobbat. Azt hitték ugyanis, hogy csak akkor van izgalom, ha szénné égett emberek feltámadnak, és új csillaggá lesznek, ha „emberré” változott agyközpontok' gyilkos rabságba ejthetik az igazi embert. Egyszóval: félrevezetőén rossz film volt az Alfa holdbázis, kár, hogy átvevőik az első izgalom hatása alatt döntöttek úgy, hogy elfogadják. Ha alszanak rá egyet, nem kerül ez a tömény fan- tasztikus-giccs a képernyőre. Sajnos, most már csak tanulság lehet. Sass Ervin
