Békés Megyei Népújság, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-10 / 84. szám
Balogh Ferenc Ábra Áz amatőr nem dilettáns Amatőr az. aki úgy érzi-látja, hogy vállalt útja, állása, megélhetése forrása mellett képességeiből, sőt esetleg valóságos elhivatottságból többre, másra is telik és szorongatja a kifejezés, a közlés vágya, a művészi vagy tudományos megfogalmazás kényszere. Az Értelmező Szótár szerint amatőr az, aki „rendszeres anyagi ellenszolgáltatásban nem részesül” s „tevékenységet mükedvelésből végzi ”, Bárcsak le lenne olyan rossz visszhangja a „műkedvelésnek”, ezt a meghatározást használnánk mi is szívesen. A dílete tánsról is hasonló véleménye van szótárunknak, vagyis dilettáns, aki „szellemi, művészi pályán szaktudás nélküli műkedvelő”. Ez már elmarasztalóbb, mert hiányolja a szaktudást, és joggal. Az amatőr azonban nem nélkülözi a szaktudást, csupán „ellenszolgáltatásban nem részesül”. S ha éppen részesül, nem ez a megélhetési forrása, ezért talán őszintébben, odaadób- ban szolgálja ügyét, amelyhez elszegődött. Az amatőr lehet eredeti alkotó egyéniség, de nem ez a lényege, hanem az, hogy megérti az alkotót, megérzi és visszabólint: én is ártérzem, megértem, «mi, aki te vagy, követlek, hived vagyok. Fél évszázaddal ezelőtt mindnyájan rádióamatőrök voltunk. Előbb kicsi detektoros készülékeinkkel, aztán több lámpás telepes vevőkkel figyeltünk távoli hangokra, s boldogan bólogattunk tiszta, erős vételeinkre. Hogy belénk rögződtek ezek az első hangok, a bemondók ás a muzsika hangjai! Befogadói, megértői lettünk távoli üzeneteknek, s ebből az odaadó igyekezetből értő közönség születettAki maga is megpróbálta gyúrni az agyagot, lerajzolni egy köcsögöt, vagy távcsövet barkácsolt s azon at nézte a csillagokat, bizonyosan nagyobb tisztelettel és odaadással vesz kezébe egy kerámiát, fémmunkát, grafikát s több megértéssel kíséri a világűr meghódítását, mint, aki ezek nélkül az életet előre lendítő találkozások nélkül fölényesen és fitymálva legyint. Művészünk van elég, de értő közönségünk alig. Ha elfogadjuk azt, hogy művészeink, tudósaink korunk korszerű képviselői, nem nyugodhatunk bele abba, hogy a művészek, a tudomány és közönsége között szakadék legyen. Nem a szakadék miatt. Az emberhez méltó életnek feltételei vannak, elsősorban az. hogy nem élünk visza az ember birtokában levő készségekkel, logikus cselekvésünkkel, erkölcsi érzésünkkel. Azzal. amire a művészetek és tudományok minduntalan figyelmeztetnek. Az amatőrök igénye, képessége, jó szándéka, tiszta érzéke, bölcs megértése, a szakmáktól való függetlensége nagy segítség ezekhez a találkozásokhoz: művészetekkel. tudománnyal. És még valami. Ha sokféleképpen élhetünk, hát. nem mindegy, hogy szabad időnket elfecséreltük vagy- önmagunkat keressük, egyéniségünk kibontakozásának esetleg valamikor elmulasztott lehetőségeit. A lélektan a megmondhatója, hogy mennyi bajt okoznak társadalmi életünkben gátlásaink. Az amatőr mozgalmak felhúzzák a gátlások zsilipéit. Leszoktatnak arról, hogy hazudjunk, hogy úgv tegyünk, mintha megértenénk irodalmunkat, képző- művészetünket, tudományos eredményeinket. Az amatőr mozgalmak arra adnak lehetőséget mindenki- számára, hogy lappangó értékeit kiteljesíthesse, s ezáltal teljesebbé tehesse életét Koezogh Ákos KÖRÖSTÁJ Megismételt találkozások Balogh Ferenc Parasztgótika Bimbók kórusa Mátyás Ferenc Parti nádasok, falucsönd, vágy vadkacsái; dallamok, csattogjatok föl a magány vackáról, deli szel dalol. Fekete somogyi erdők, elhányt agancsok, — vén telem, téli köd, oszolj, ne legyek tüz-ö,ledben oly védtelen. Adj hitet, bírjam a lépést, ne inogjanak inaim, elolvadt a hó szivemen s a fű fénylő szuronyain. Előrángat a cinke, a fiírj, kakukk vígan ram kiált — a levélkék hóna alatt latom kimúlni a halált. Jégbörtönből csapott tavaszt a fényhírt hozó csöpp levél, az égen kottázó fecskeraj szárnyán csillan meg a remény. Letérdelek egy zöld bokor előtt, — látom, megérkezett a bimbók, virágok kórusa, hallom, daluk fülembe zeng. \ Tavaszi portré Várnai Zseniről Több mint öt éve. hogy a Köröstaj részere interjúkat készítettem országosan ismert niűvésaekkel. Kisfaludy Stróbl Zsigmond. Mesterházi Lajos és Várnai Zseni voltak első beszélgető partnereim, s a velük való találkozáson önbizalmat kapva kerestem fel Zelk Zoltánt, Demény Ottót, Kállai Ferencet, Gyurko- vics Zsuzsát és sok más kiváló írót, költőt, előadómű. vészt. Számomra is tanulságosak voltak ezek a beszélgetések, s néha azt reméltem, hogy a kedves olvasók között is akadt néhány, akihez sikerült közelebb vinni a bemutatottakat. Változik a világ, változnak az emberek és az évek távlatából még azonos életművön is új színeket fedezhetünk fel. Talán nem lesz hiábavaló, ha megismételjük az egykori találkozásokat, Időközben a Szabadság-szobor alkotója, Kisfaluéi Strobl Zsigmond csendben elköszönt az élettől. és örökre elnémult a költő Demény Ottó is. Emléküknek is tisztelgek most, amikor újra felkeresem régi beszélgető társaimat. * Mintha megállt volna az idő egy csöndes budai lakásban. Várnai Zseni most is olyan finom kedvességgel fogad, mint a fél évtizeddel ezelőtti találkozásunk alkalmával. Ügy látszik, amikor a kilencedik évtizedhez közeledik az ember. már csak lassan változtat rajta az idő. — Régi szememfénye. a kis. unokám is felnőtt, s immár dédnagymama lettem — űj. ságolja büszkén Várnai Zseni. — Nem győzök betelni az élet csodáin, hiszen tanúja lehetek új nemzedékek születésének, emberi sorsok kibontakozásának. Tudom, a természet markában tartja az emberiséget, különösen a nőket, de valamit mi is tehetünk életünk jobbításáért. Teljesen behódoltam dédunokámnak, s most azt szeretném, ha ő is békében nőhetne fel. Egész életemben az asszonyok igazáért és a békéért küzdöttem, bár számomra elég kevés nyugalom adatott meg. Igazán nem szidom a sorsot, amiért ilyen életet szánt nekem, hiszen oly korban jártam itt a földön, amikor másként nem is cselekedhettem. A Vérvörös Csütörtökön például ott élt a köztudatban a forradalmi vágy. % nekem csak le kellett írnom a híressé lett sorokat: „Ne lőjj fiam, mert én is ott leszek!” Később is mindig azt éreztem, hogy költői tehetségem csak eszköz, s én csupán vezetem a papíron a tollat, de a mondanivalót a történelem diktálja. Évtizedek viharai zúgtak el fölötte, sok kedves barát és harcostárs kidőlt a sorból, ám Várnai Zseni törékeny alakja szívós gyökerekkel kötődik mindennapjainkhoz. Idős korára is friss szellemmel áldotta meg ,a természet, s ezért ma is igyekszik kamatoztatni költői tehetségét. — Szerencsére egészséges vagyok és ezért kötelességemnek érzem, hogy dolgozzak. Lehet, hogy csak egy halk hang vagyok a tömegek szavában, de ha mindnyájan egyet akarunk, hangos kiáltás lesz a vágyunk, s erre már mindenkinek oda kell figyelnie. A világ ma is tele van forrongó nyugtalansággal, s az emberiségnek nagyon „észnél kell lenni”, hogy el ne pusztítsa önmagát. Amit elődeink vetettek, azt fogyasztjuk napjainkban, de unokáink számára már biztonságot jelent, hogv mj békét vetünk, s ebből talán kisar- jadzik a boldog élet. Ezért fáradoztam én is hosszú pályafutásom során, s ezért írok tovább egészen addig, amíg el nem fogy az erőm. Andódy Tibor KULTURÁLIS MELLÉKLET
