Békés Megyei Népújság, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-24 / 95. szám
Endrődig csak 56 kilométer Jókedvű, mert hazajött. Ha nem is egészen haza, Endrőd vagy Gyoma már nem távolság. Szinte összetalálkoznak az alvégi házak, közöttük jószerével csak a pesti vasút az elválasztó. Urbán Vince, a gyomai mezőgazdasági szakmunkásképző új igazgatója endrődi, mégis 21 évig a kenderesi gépes mezőgazdasági szakmunkásképző intézet igazgatója volt. Kenderes 56 kilométer Endrődtől. Huszonegy év alatt a fákat, bokrokat is megismerte, közben áthaladt Mezőtúron, Túrkevén, Kisújszálláson. „Bicikli volt az első közlekedési eszközöm. Es beprogramoztam az utat: 3 és fél óra. A legjobb pihentető a kerekezés. Később, ahogy többre is tellett, vettem egy kismotort, aztán az utóbbi években már autón jártam. A feleségem Gyomén dolgozik, a háziiparnál, neki rövidebb volt naponta az út. Így éltünk huszonegy érig, mire hazajöttem. Különös öröm, de mondjam csak úgy: különös boldogság két évtized után mindennap itthon lenni, családi körben.” Hogy miért és hogyan került Kenderesre, „őfőméltósága” volt kastélyába, ahol kollégiumot rendeztek be a mezőgazdasági szakmát tanuló gyerekeknek, iskolát meg a kastélyudvaron építettek; szóval hogyan is került oda? „Mezőgazdasági technikummal kezdtem. Aztán az egyetemmel folytattam. Az ötvenes évek elején tanulmányi felügyelő voltam a Földművelésügyi Minisztériumban. Ötvennégy nyarán felszámolták a régi gyomai gazdasági iskolát', és Dévaványán nyílt egy új: ott lettem igazgató. Akkor éltük a „nagy Összevonások korszakát”, hamarosan össze is vontak hat iskolát a környéken Kenderesre, és az lett igazgatóságom második állomása. Nein mondom, hosszú ideig, huszonegy évig... Hozzam nőtt a kenderesi iskola, nagyszerű műhelyeket, gépparkot hoztunk össze. Még Békés megyéből is felvettünk egy-két gyereket, a szívem azért ide húzott. Tavaly januárban Esztergomban töltöttunk el egy továbbképzést, ott kerestek fel a Békés megyeiek. Jönnék-e Gyomára, ahol igazgatóra van szükség? Tíz napot kértem, hogy meggondoljam, meg hogy körülnézzek itt. Hazajönni, ez volt akkoriban már minden vágyam, az ember 48 évesen elkezd vonzódni a szülőföldjéhez, a gyerekkorához, minek is tagadnám? A két évtized amott, azon sem lehet csak úgy átlépni. Aztán döntöttem: vállalom. Tavaly novemberben érkeztem. Haza. Most ismerkedem az iskolával, fél esztendő még nem nagy idő.” Tizennyolc gazdasággal tartanak állandó munkakapcsolatot. Bánkúttól Füzesgyarmatig járnak gyakorlatra a gyomai intézetlek, az igazgató sorra járta valamennyit. Ismerkedés, kapcsolatteremtés; a jó munka fontos feltételei. A másik: a beiskolázás. Nagy gond! Mert akkor vagyunk igazán őszinték, ha két dolgot nem hagyunk ki a számításból. „Először azt, hogy hozzánk szinte kivétel nélkül csak olyan gyerekek jönnek, akik szeretik az állatokat. Képtelenség még elképzelni is másképp. Másodszor pedig, ha sehol fsem sikerül a továbbtanulás, legvégére maradunk mi, mezőgazdasági szakmunkásképzők. Ez. van a köztudatban, ezzel számolni kell. Pedig milyen érthetetlen! Az itteni tanulmányi feladatok és gyakorlati követelmények sem kisebb értékűek, mint akár az ipariban, és aki szakmaszeretetből jön, az egyetlen percig sem gondolja azt, hogy „nem maradt más lehetőség, jó lesz ez is”. Ügy van, szemlélet dolga. És áttörni a rossz beidegződést: tanári feladataink egyik legfontosabb része. .. Mert a szülök is elfogultak néha, hogy nagyon finoman fogalmazzak, és van küzdelmünk velük, nem is kevés.” Valami elkésett tavasz derül ki a gyomai iskola udvarán, amikor Urbán Vincével az iskola kollégiumába megyünk. A parkosított, kellemes tér zöld színekkel nyugtatja a tekintetet, a sétálóút mentén padok, sorban. Kitüntették az élenjárókat Tótkomlóson az ÁFÉSZ-nél nagy múltja van a szocialista munkaversenynek. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére több brigád csatlakozott a csetímmBBSs1977. ÁPRILIS 24. peli munkások felhívásához. Így a versenymozgalom tovább szélesedik. A napokban az ÁFÉSZ Komló éttermében ünnepséget rendeztek. A hét szocialista brigád tagjai közül többen kaptak oklevelet és pénzjutalmat munkájuk elismeréseként. Ezenkívül hárman Kiváló Dolgozó kitüntetést vettek át. Balogh Erzsébet, az ÁFÉSZ versenyfelelőse ; „Ide épül az új tanügyi épület, 1979-ben kezdjük az alapok kiásását. Ugrásra készen vár rá az egész ifjúság és mi is. Négy j tanterem, természettudományos előadó, irodák, minden. Jövőre kész a tervdokumentáció. Ha ez felépül, minden megváltozik. A régi tantermekből kollégium lesz, hetven tanulónak ad majd otthont, jó néhány szakköri helyiségre is szükségünk van, mert az utóbbi években párját ritkító itt a szakköri élet. Mondhatom így, mert azt, ami most van, j évek hosszú során át érték el a j kollégáim.” A kollégium előtt rózsákért, angolpázsit, a kollégiumban tisztaság, rend, hangulat. A lányok között manapság a hímzés hódít, ritka szép párnákat, térítőkét készítenek. Amikor aztán vezetőjük is akadt Hankó- Faragó Mihályné tanárnő személyében, azóta az egyik legjobb közösség a hímzők köre. „Hagyomány nálunk a szabad idő okos, jókedvű, hasznos eltöltése. Amikor először hallottam beszámolókat, hol, merre nyertek díjakat a gyomai szakmunkásképző szavalói, népi táncosai, nem is akartam hinni hirtelen. Nagy barátja vagyok a kultúrának, és az sem titok, hogy három év alatt ezzel valósággal hozzánk kötődnek a gyerekek, mert aki táncolni szeret, kedvére teheti, aki a citerát kedveli, szerepelhet a Röpülj páva körben, ha a versekért van oda, szavalhat, versenyezhet. Az Erkel- diákünnepekre készülve néhány hete nyert aranyérmet az egyik kislányunk, Szokolay Ibolya. Néptánccsoportunk is ott lesz az EDU-n és három eltérésünk!” Kérdezem később és újra csak: milyen érzés hazajönni, otthagyni huszonegy évet valahol, ahol mindenben megtalálhatja az élete nyomát, a gondolatai testet öltését, álmai megvalósulását? „Nagyszerű. Es nincs bennem nosztalgia Kenderes után. Nem is úgy fogom fel, hogy ezzel lezárult valami. Ügy inkább, hogy a huszonegy év után valami újat kezdek, ami végeredményben mégis ugyanaz. Ami még szív- melegítő: itthon lenni. Nem utazni reggel, két-három naponként oda-ríssza 112 kilométert. Most olyan rövid az út ,endrődi lakásunktól ide, a gyomai iskoláig, hogy nemegyszer gyalog sétálok át. Mint gyermekkoromban tettük. Es az az igazság, hogy nem tudok betelni ezzel az iskolával! Megyek a gyerekekkel kulturális versenyre, szakmai vetélkedőre: sorra veszem a partnergazdaságokat újra és sokszor, nem maradhatok el a gyomai TIT-klubból sem, szerda estéken ez a programom, és barátkozom a gyomaiakkal, régiekkel, újakkal, iskolaigazgatókkal, másokkal, mindenkivel. . Száznyolcvanöt szakmunkás- tanuló figyelmes apja Urbán Vince igazgató. Ha valamelyiknek nehezebben megy, neki is gondja. Részt vesznek a megye valamennyi pályaválasztási kiállításán, mert ha ötször annyi szakembert képeznének, az is kevés lenne. Jövőre 135 elsőst vehetnek fel. eddig még tsak 78- an jelentkeztek. Senki sem elégedett ezzel a gyomai iskolában. Az igazgató sem. Keresik, kutatják a lehetőségeket. Az újabb és újabb találkozási pontokat a fiatalokkal, akik szívesen jönnének ide, csak nem találták meg még a kapcsolatot... Tavaly ki- lencvenen kezdték az itt tanított öt szakmát, 79-en vannak most. Több mint 10 százalék a lemorzsolódás. Ha lehetne, megvívna ellene egy szál karddal. Jókedvű, mert hazajött. De azért is, mert új. nagy próba számára az itthoni feladat: fiatal életek útnak indítása. Az udvaron tisztelettudóan és leplezetlen szeretettel köszöntik a kollégiumba igyekvő. lányok. Szép pillanat. Sass Ervin A gyulai kamarazenekar idényzáró hangversenye Az Országos Filharmónia a gyulai 1976—77. idényben a bérletben adott nagyzenekari hangversenyektől. melyek az Erkel Művelődési Központban hang- j zottak el, elkülönítette és bérle- ) ten kívüli kategóriába sorolta azt a két kamarazenei hangversenyt, amit az Erkel zeneiskola hangversenytermében tartottak meg. Ez nem bizonyult szerencsés megoldásnak, mert a gyulai kamarazenekar hagyományosan idényt záró hangversenye a bérleti közönség zömének távolmaradása folytán csak az ifjú ze- nebarátok hangversenye lett: a négy középiskola tanulói élvezték a barokk műveket. A hangverseny • első főszáma Josef Haydn 1767-ben Eszterhá- zán alkotott háromtételes D- dúr zongoraversenye volt, melynek szólistájaként Sopronyi Máriát ismerhette meg a gyulai közönség. Kitűnő dallamformáló képessége, kemény billentése jól érvényesült az új Blütner zongorán, főként a híres Rondó all’Ongarése tételben, melyben magyar ritmusok és témák szólaltak meg. Jól sikerült Mozart közismert ,.Egy kis éji zene” című, négytételes szerenádjának bemutatása is. A vonószenekar előadásában hatásosan érvényesültek a tökéletes arányok, a tiszta dallamívelések és a derűs témák. A Nagy Olivér által összeállított Bach-szvitből az eredeti Gavott- tétel volt figyelemre méltó, melyet nyitó számként hallottunk. Megérdemelt sikert aratott Weiner Leó ízes magyar témákat felelevenítő I. divertimentója, főként a Rókatánc és. a Csűr- döngölő tételek. A zenekart Herbály András vezényelte és Papp Sándor volt a hangversenymester. Rázga József konferálása inkább a fiatalságnak szólt. — széles körű zenei ismereteket érintett. Dr. Mórái György Névnapi komédia a színházban Pénteken este mutatta be a | részes komédiáját Udvaros Bél* Békés megyei Jókai Színház j rendezésében. Képeink az elő- Kertész Ákos: Névnap című, 2 | adás két jelenetét idézik. Víg Gusztáv asztalos és Ilona- »felesége a névnap délutánján jönnek rá újból, hogy szeretik egymást. (Mihók Éva m. v. és Lukács József) Ital. névnap, kompánia, okoskodás: Vígék megszokott időtöltése. Kérdés, meddig lehet ezt így csinálni? (Lukács József és Varga Lehel asztalos szerepében Körösztös István) (Fotó: Demény Gyula) A sétaúton, ahol majd az új iskola épül (Fotó: Gál Edit)
