Békés Megyei Népújság, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-20 / 91. szám

Erősítsük szolidaritásunkat a tőkésországok kommunista és munkáspártjainak forradalmi harcával! Telex Moszkva A TASZSZ keddi zairei hely­zetjelentése megállapítja.; Dél- Zairében folytatódnak a har- i cok a marokkói—zairei egye- | sült erők és Shaba tartomány felkelő lakosai között. Hírügy­nökségi jelentések szerint a felkelők soraiban harcol a zai­rei hadsereg több volt katoná­ja is. A felkelők az ország déli vidékén nagy területek fe­lett gyakorolnak ellenőrzést. Katonai szakértőknek az a vé­leménye, hogy ha a felkelők a ! partizán hadviselés taktikája- j hoz folyamodnak, akkor a kon­fliktus meghatározhatatlanul hosszú ideig elhúzódhat. New York A nemzetközi béke és biz­tonság fenntartása jelenti to­vábbra is az ENSZ fő felada­tát — állapította meg Kurt J Waldheim, a világszervezet fő­titkára hétfőn New Yorkban, az amerikai ENSZ-társaság előtt mondott beszédében. Hangsúlyozta a fegyverkezési verseny megszüntetésének és a leszerelés megvalósításának szükségességét. Rámutatott ar­ra, hogy e problémák megol­dása nélkül lehetetlen a tartós béke biztosítása. Kurt Waldheim a továbbiak­ban kiemelte a közel-keleti, a ciprusi és a dél-afrikai hábo­rús tűzfészkek felszámolásának . szükségességét. Ezzel összeíüg- j gésben síkraszállt a genfi közel- j keleti békekonferencia mielőb- i bi összehívása mellett. Az ENSZ szerepéről szólva fontos feladatként említette a Biztonsági Tanács működése hatékonyságának fokozását. Washington „Nemzeti katasztrófa fenye­geti az amerikai népet, ha nem hagy fel a pazarló ener­giafogyasztással" — mondotta James Carter hétfő esti tv-be- szédében. Az elnök beszédét valamennyi nagy tv- és rádióhálózat közve­títette. Carter drámai hangvé­tellel támasztotta alá a kormány energiaprogramját, amelyet szerdán terjeszt a kongresszus elé. Kairó Az A1 Ahram kairói napilap kedden közölte az Iszmail Fahmi egyiptomi miniszterel­nök-helyettessel, külügyminisz­terrel készített interjút. Az egyiptomi diplomácia irá­nyítója nyilatkozatában hangoz­tatta, hogy Szadat államfő wa­shingtoni látogatása alkalmával „az Egyesült Államok nem tett ellenvetéseket az ellen, hogy Ciszjordániában és a gázai öve­zetben „palesztinai haza" léte­süljön. Carter amerikai elnök kijelen­tésére hivatkozva, miszerint a palesztinaiaknak hazát kell kap­niuk, azt bizonygatta, hogy Wa­shington „kétségtelenül elisme­ri: a közel-keleti válság áthida­lásának lényeges eleme a pa­lesztinai probléma megoldása". Peking A kínai sajtó az elmúlt hu­szonnégy órában megjelölte az ország legfontosabb tennivalóit: a párt „rendbehozatalát” (meg­tisztítását) és az előfeltételek megteremtését a gazdasági élet „újabb nagy ugrásához”. E kettő közül föltétlenül az előbbi a fontosabb, minthogy ,.a politikáé az elsőbbség". A Zsenmin Zsipao egyik keddi cik­ke, a probléma nagyságát érzé­keltetendő, felveti a kérdést: „vajon hogyan erősödhet a párt vezető szerepe, hogyan folyta­tódhat Mao elnök forradalmi vonala, hogyan változhatnak meg azok a vezető testületek, amelveket a gyengeség, a lusta­ság jellemez. n zairei események ürügyén A leszerelés és a „harmadik világ jj A leszerelésről és a fegy­verzetkorlátozásról folyó Szovjet—amerikai párbe­szédben az egész világ ér­dekelt. a fejlődő országok is. A dialógus tárgya a nukleáris katasztrófa meg­előzése, melynek akaratun­kon kívül más országok is áldozatai lehetnek. Állandó napirendi kérdés: a fejlődő országokba irányuló fegyverszállítások kérdése. A világon sok olyan hely van, ahol igazságos harc folyik a szuverén fejlődés jogáért. Az imperializmus védi. pénzeli, sőt igyekszik megteremteni az olyan rendszereket, amelyekre a monopolisták a jövőben is tá­maszkodhatnak neokolonialista politikájukban. A szocialista kö­zösség viszont támogatja a nemzeti felszabadulásért, a tár­sadalmi haladásért, a nemzet­közi kapcsolatokban a politikai és gazdasági egyenjogúságért küzdő népeket. A közelmúlt történelme a szocialista gyakorlatot igazolja. Az Egyesült Államok közvet­lenül is részt vett az indokínai hazafias erők elleni agresszió­ban a bukott, népellenes rezsi- mek oldalán, s a népi erők győ­zelme törvényszerű volt. A Szovjetunió és a többi szo­cialista állam erkölcsi, politi­kai, gazdasági és katonai segít­séget nyújtott az igazi függet­lenségért, a demokráciáért és az alapvető emberi jogokért harco­ló indokínaiaknak. A múlt évben Colombóban. nyolcvanhat el nem kötelezett ország csúcskon­ferenciáján nagyra értékelték az indokínai népeknek az imperia­lizmus és reakció erői felett aratott győzelmét és ezzel elis­merték a szocialista világ poli­tikájának helyességét. A szov­jet fegyverek segítettek a tör­vényes angolai kormánynak a harcban kivívott függetlenség megvédésében a fajgyűlölők és más imperialistabarát erők — beleértve a zsoldosokat is — tá­madásaival szemben. Végzetes szerepet játszanak az amerikai fegyverek a népelle­nes bábkormányok hatalomra juttatásában és hatalmon tartá­sában. A New York Times adatai szerint az Egyesült Államok idén tízmilliárd dollár értékben szállít fegyvert külföldre. Igaz, hogy az új elnök nyilatkozott a fegyverszállítások korlátozásá­nak szándékáról, eddig az ilyen kísérletek nem hoztak érdemle­ges eredményt. Washingtonról tudják, hogy a fejlődő országokba irányuló fegyverszállítások az amúgy is csekély gazdasági tartalékok el­herdálásához vezetnek, a mono­póliumok továbbra is szorgal­mazzák a fegyverszállításokat. Ez a helyi fegyverkezési verseny kialakulásához, a feszültség nö­vekedéséhez vezet. Annak ellenére, hogy a szov­jet fegyverek az elnyomott né­pek függetlenségének kivívását, az igazság helyreállítását, az emberi jogok védelmét szolgál­ják, a Szovjetunió a nemzetkö­zi küzdőtéren következetesen fellép a fegyverzetkorlátozásért, az általános es teljes leszerelé­sért. A múlt években a Szovjet­unió több mint hetven olyan ja­vaslatot terjesztett a világ köz­véleménye elé, melyek célja a fegyverkezési verseny megféke­zése, a béke és biztonság meg­őrzése. az enyhülési folyamat el­mélyítése, a nemzetközi kapcso­latok egyenjogúságának helyre- állítása volt. A szovjet Kormány többször javasolta a katonai költségveté­sek csökkentését. 1973-ban a Szovjetunió az ENSZ-ben ja­vaslatot terjesztett elő a Bizton­sági Tanács tagjai katonai költ­ségvetésének tízszázalékos csök­kentéséről, hogy az így felsza­baduló anyagi eszközök egy ré­szét a fejlődő országok megse­gítésére használhassák fel. Becs­lések alapján ez akkor 1.5 milli­árd dollárt jelentett volna. A nyugati katonai-ipari komplexum által szított hábo­rús pszichózis a fejlődő orszá­gokra is átterjed. Egy ENSZ- bizottság adatai szerint a fejlő­dő országok a múlt évben 54 milliárd dollárt fordítottak ka­tonai célokraf!) Szükségtelen bizonygatni. a fejlődő országok katonai kiadá­sainak csökkenése nemcsak a gazdasági életükre nehezedő sú­lyos terhen könnyítene, de csök­kentené a világ számos térségé­ben meglevő katonai és politi­kai feszültséget is. Az ENSZ-bi- zottság nem minden alap nélkül véli, hogy a „harmadik világ” katonai kiadásainak csökkenése megkönnyítené a nagyhatalmak között a leszerelésről folyó pár­beszédet is. Alckszandr Lavrentyev Szovjet—szíriaí tárgyalások Kedden a moszkvai Kremlben folytatódnak a szovjet—Szíriái tárgyalások. A hétfő délutáni első tárgyalási fordulón szovjet részről Leonyid Brezsnyev, Nyi- kolaj Podgornij, Alekszej Ko­szigin és Andrej Gromiko, Szí­riái részről pedig Hafez Asszad vezetésével vettek részt a kül­döttségek. A felek a kétoldalú kapcsolatok bővítésén túlmenő­en rátértek a mostani szovjet— Szíriái legfelsőbb szintű tárgya­lások fő témájára: a közel-kele­ti helyzetre. Leonyid Brezsnyev a vacso­rán elhangzott pohárköszöntő­jében a szovjet szakszervezetek kongresszusán egy hónappal ez­előtt mondott beszéde óta elő­ször fejtette ki részletesen a kö­zel-keleti helyzettel kapcsolatos jól ismert, elvi álláspontot. „A győztes szocializmus országai és a nemzeti felszabadító mozga­lom erői természetes szövetsé­gesek” — mondotta az SZKP KB főtitkára, aki ismételten síkra szállt azért, hogy Szíria és az agresszió többi áldozata feltétel nélkül visszatérhessen az Izrael által megszállt ősi földjére. Hasonlóképpen hang­súlyozta, hogy minden Közel- Keleten élő népnek — így a pa­lesztinai és az izraeli népnek is — joga van az önálló állami­ságra. a függetlenségre és a biz­tonságos létezésre. A keddi szovjet sajtó részle­tesen tájékoztat a szovjet—Szí­riái tárgyalásokról. Valamennyi reggeli moszkvai újság első ol­dalas, fényképes beszámolókat, tudósításokat közölt a szíriai párt- és kormányküldöttség megérkezéséről, a tárgyalások megkezdéséről és ismertette a vacsorán elhangzott pohárkö­szöntőket. Béke és együttműködés Kedden Belgrádban nyilvá- | nosságra hozták az el nem köte­lezett országok koordinációs bi- I zottságának múlt heti ülésén a j Földközi-tenger térségével, a ciprusi helyzet rendezésével kapcsolatban jóváhagyott állás- foglalást. Az el nem kötelezett orszá­goknak — emeli ki az Új-Delhi­ben elfogadott állásfoglalás — minden erőfeszítést meg kell tenniük annak érdekében, hogy az említett térség a béke és az együttműködé% övezete legyen. A közlemény hangsúlyozza: az el nem kötelezett államok külügyminiszterei ülésükön le­szögezték, hogy szolidaritást vál­lalnak Ciprus kormányával és népével. Felszólítottak minden államot, hogy tartsák tisztelet­ben a Ciprusi Köztársaság füg­getlenségét, területi sérthetet­lenségét, szuverenitását és el nem kötelezett irányvonalát. fl belgrádi találkozó előtt Bonn A belgrádi találkozó előtt a nyugatnémet jobboldali ellenzék fokozza támadásait a bonni kor­mány külpolitikája ellen. Werner Marx, a CDU-CSU külpolitikai szóvivője azzal vádolta a kor­mányon levő szpciáldemokratá- kat, hogy „meghátrálnak” a szo­cialista országok előtt és „túlsá­gosan engedékeny politikát” folytatnak az „en^bei jogok" kér­désében. A kere nténypárti poli­tikus igyekezett szembeállítani Willy Brandtot, az SPD elnö­két, és Helmut Schmidt kancel­lárt, követelve, hogy a kormány a belgárdi találkozót változtas­sa az „emberi jogok fórumává”. Klaus Bölling, a kormány szóvivője határozottan vissza­utasította Marx követeléseit. fi Szovjetunió GO éve Lenin Áprilisi Tézisei A békéscsabai Lenin Mg. Tsz FELVESZ gyakorlattal rendelkező vízvezetékszerelő szakmun­kást, hegesztő képesítéssel rendelkező lakatos szak­munkásokat és hálózati vil­lanyszerelő szakmunkást. A cárizmus évszázados ural­mát megdöntő polgári demokra­tikus forradalom után a hatalom sajátos, előre nem látott formá­ja — a kettős hatalom jött létre: a burzsoáziát és pártjait tömörí­tő Ideiglenes Kormány és a dol­gozó osztályokat képviselő szov­jetek, a munkásosztály és a pa­rasztság osztályszervezetei, s egyben demokratikus diktatú­rájának hatalmi szervei. A szovjetek megalakulásuktól kezdve öntevékeny, a döntési és a végrehajtói hatalmat egyesítő forradalmi szervezetek voltak, amelyek a forradalom vívmá­nyainak megőrzését és elmélyí­tését szolgálták. Azonban a szov­jetekben ekkor még a kispolgári tömegek óhajának politikai ki­fejezői — a mensevikek, az esz- szerek — voltak többségben, akik szerint a politikai vezetést a burzsoá kormányra kell bízni, amelyek tevékenységét szovjet „ellenőrzés” szorítaná a helyes irányba. A petrográdi szovjet példája azonban bebizonyította, hogy ennek a politikának enged­ményekkel, majd a burzsoá kor­mánnyal való megegyezéssel kell végződnie. A kormány és a szovjet közöt­ti együttműködés ellenére is a februári forradalom egyik alap­vető ellentmondása e két hatal­mi szerv között bontakozott ki, mivel a petrográdi szovjet tar­totta kézben a felfegyverzett tö­megekre épülő reális hatalmat, míg a burzsoá Ideiglenes Kor­mán}' a régi államgépezettel rendelkezve csupán formális hatalommal rendelkezett. A polgári demokratikus forra­dalom győzelme utáni hetekben az ország politikai életében megnövekedett a heterogén ösz- szetételű és a szükséges politikai jártasságai nem rendelkező kis­polgári demokrata pártok szere­pe. Ugyanakkor a legálissá vált bolsevik párt gyors ütemben kezdett tömegpárttá válni. Fel­ismerte és leleplezte az Ideigle­nes Kormány ellenforradalmisá- gát, szembefordult az imperialis­ta háború folytatásával. E pozi­tívumok mellett azonban több értékelési hibát is elkövettek ve­zetői. A kialakult hatalom sajá­tos jellegét nem ismerték fel, nem vették észre, hogy a szovje­tek minden politikai heterogeni­tásuk ellenére is megtestesítet­ték a munkás-paraszt demokra­tikus diktatúrát. A bolsevik ve­zetők közül többen úgy véleked­tek, hogy a polgári demokratikus forradalom még nem fejeződött be, s a kialakult helyzetet az 1905-ös forradalom tapasztalatai és a lenini „két taktika” általá­nosításai alapján vizsgálták. Má­sok a kormány azonnali meg­döntését, a fegyveres felkelés gyakorlati megszervezését sür­gették. A kispolgári pártok meg­alkuvó politikájából azt a követ­keztetést vonták le, hogy a bol­sevikoknak távozniuk kell a szovjetekből. A bizonytalanság Lenin ápri­lisi hazatértekor szűnt meg, ami­kor a párt konferenciája a szo­cialista forradalomért harcoló bolsevik párt konkrét program­jául fogadta el a helyzetet elem­ző téziseit. Lenin a kialakult politikai helyzetet úgy értékelte, hogy a forradalom egyik szakaszából a másikba fejlődik át. Leszögezte, hogy a kettős hatalom sokáig — különösen az adott viszonyok között — nem maradhat fönn és sorsát az osztályok harca dönti ej. Megállapította, hogy a bur­zsoá forradalom befejeződött, s

Next

/
Thumbnails
Contents