Békés Megyei Népújság, 1977. április (32. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-20 / 91. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! IPUJSAC 1977. ÁPRILIS 20., SZERDA Ára: 80 fillér XXXII. ÉVFOLYAM, 91. SZÁM M A: hAROM MŰSZAKBAN HARMINC SZÖVŐGÉP (3. oldal). SÁMSONI HÉTKÖZNAPOK (4. oldal) NEMCSAK A MEGŐRZÉS (5. oldal) Ismerje meg vállalatát! A való élet s nem a képzelet bocsátotta s bocsátja szárnyra azokat az anekdotikus történe­teket, melyek a külhonban járó magyar turista némely furcsa kalandját örökítik meg. így an­nak a „csodálatos” cipőnek a megvásárlását Itália egyik szépséges városában, amelyről később kiderült, hogy Pannó­niában, azaz Magyarországon készült. A cipő persze helyet­tesíthető sok mással, kötöttáru­val, kempingcikkel például, a csattanó ugyanaz: lám, mit tu­dunk mi gyártani!'Tényleg, mit tudunk, már mint arról, sző­kébb környezetünk hogyan vesz részt a társadalmi munka- megosztásban, miféle terméke­ket bocsát az áruk nemzetközi és belföldi forgatagába? Sokan vannak ugyanis, akik nemcsak külföldön, hanem itthon szintén rácsodálkoznak a holmin fitye­gő cédulácskára, mondván, jé, ez nálunk készült? Közelítsünk témánkhoz a má­sik oldalról. A több gyáregy­ségre tagolódó textilipari cég szocialista brigádjai — ösztönös felismeréseiket tudatosítva s ér­vényesítve — elhatározták, hogyha másként nem megy, ak­kor szabadságuk terhére, de kölcsönösen felkeresik egymás munkahelyét. A fonó gyáregy­ségek kis közösségei a rostter- melő telepeket, a fonókat a szövők s fordítva, a szövőket a kikészítők s így tovább. Ter­mészetes érdeklődésük szülte az ötletet, fölnevelni azonban már az érdekek nevelték: megtud­ni. hogyan dolgoznak, milyen gondoljaik vannak, hogyan függ össze munkájuk, mi az, amiben segíthetnek egymásnak, ez fo­galmazódott meg a szocialista brigádok kezdeményezésében. Ne tagadjuk, ne szépítsük: kivétel még az ilyen eset. Az általános, a jellemző az, hogy a szunyókáló kíváncsiság csupán ismeretdarabkákat szedeget fel, leginkább várható vagy meg­történt személyi változások­ról, a nyereségrészesedés mér­tékéről. a másik gyáregységben végrehajtott órabéremelésről. A nagy családként emlegetett vál­lalati közösség egészének mun­kájáról, e munka megfogható tárgyi és pénzbeli eredményei­ről viszont az ismeretcsomagok valahogy a földön maradnak, senki nem hajol le azokért. Ta­lán azért, mert maga a válla­lati szervezet és légkör sem kedvez ennek, de esetleg azért is, mert nem keltették fel az egyéni érdeklődést. Üzemszociológiai vizsgálatok­ból leszűrt fontos tapasztalat, hogy emberek — s azok kisebb közösségei, az ún. kiscsoportok — csak azzal tudnak azonosul­ni, azt tekintik saját ügyük­nek, amit jól ismernek. Szintén szociológiai elemzések tárták fel azt a meghökkentő tényt, hogy — a vizsgálj üzemekben — a nagy tapaszlalatú szak­munkásoknak is csupán 36 szá­zaléka rendelkezett elfogadha­tó ismeretekkel munkája és mások tevékenysége összefüg­géseiről, a kezébe kerülő anyag, alkatrész, szerszám értékéről, a termelpberendezések vélt és tényleges, korszerűségéről! Elgondolkoztató adat. Hi­szen annyi minden történik a látóhatár tágítása, a világ meg­ismerése érdekében, s ez na­gyon jó. Nem ezek rovására, hanem ezek, s a másfajta is­meretszerzési források, így az országjáró kirándulások, múze­um- és színházlátogatások mel­lett lehetne, kellene hathatós erőfeszítéseket tenni a — vál­lalat, s munkája fölfedezteté­sére. Ünnepi alkalmak kedvelt szónoki fordulata, hogy a mi vállalatunk nagy családja együtt sír és együtt nevet. Nem a szavak elkoptatottságával van bajunk, hanem éppen valódisá­gukkal, tények igazolta fedeze­tükkel. Hiszen miként sírnak vagy nevetnek ott együtt, ahol a túlnyomó többség azt sem tudja, a sírásnak vagy éppen a kacagásnak jött el az ideje? Az. hogy egy-egv vállalati kö­zösség fölfoghaió nagy család­ként. megengedhető hasonlat. A hasonlat logikáját követve: a családot éppen az érzelmi és értelmi összetartozás teszi egy­séggé, a kölcsönös tisztelet, a jogok és a kötelességek össze­függése, mindenkire kiterjedő hatása. Ha tehát a gyári, válla­lati kollektíva nagy családként, értelmi és érzelmi motívumok­ból vezettetett közösségként akar élni. cselekedni, akkor első lépésként azzal kell e család minden tagjának tisztában len­nie: kikből áll a szükebb és tágabb rokonság, mit csinálnak ők, s mit várnak tőle. Azaz, elhagyva a hasonlatot, meg kell ismernie a vállalatot, a működés hogyanjait s miért­jeit ahhoz, hogy a családomnak tarthassam a többieket, s a magamnak azok dolgát. Az ilyesfajta kötelékek megfonása nehéz és lassú munka, türelem kell hozzá, de megéri, mert a fáradtság kamatostól megté­rül. Veress Tamás Százezer látogató a budapesti vásárközpont kiállításain A Budapesti Nemzetközi Vá­sárközpont négy kiállítása ked­den fogadta a százezredik láto­gatót. A fővárosból és vidékről is sok szakembercsoportot küld­tek el a bemutatókra az érde­kelt vállalatok, mezőgazdasági nagyüzemek. A MEZŐGÉP Tröszt 15 válla­latának és Mezőgépfejlesztő In­tézetnek bemutatójáról és to­vábbi terveiről kedden sajtótá­jékoztatón számolt be Csányi Sándor kereskedelmi igazgató. Elmondotta, hogy összesen 266 gépet, berendezést mutatnak be, s ebből az AGROMASEXPO-díj arany fokozatával tüntettek ki 23, az ezüst fokozattal 39 és a bíonz fokozattal 21 terméket. A műszaki színvonal fejlesztésé­ben tett eddigi erőfeszítések te­hát sikeresek voltak. A tröszt ugyanis 55 magas műszaki szín­vonalú külföldi gyártási licenc alapján bővítette gyártmány- választékát. Jelentősen bővítet­te termelési együttműködését a szocialista országok mezőgazda- sági és élelmiszeripari gépgyár­tóival is. A szovjet partnerekkel folytatott megállapodások sze­rint eddig több mint ötven me- zőgazdjjsági gép gyártására sza- kosodtftc, s most újabb harminc termékre vonatkozó szakosítási egyezményt készítenek elő. Az NDK-beli partnerekkel kialakí­tott kapcsolatok alapján korsze­rű betakaritógépeket kapunk. II Könnyűipari Minisztérium és Békés megye vezetőinek tervegyeztetö megbeszélése Békéscsabán Üjabb munkaalkalom Szeghalmon Kedden délelőtt Sárost San- I dómé könnyűipari miniszterhe- j lyettes Békéscsabán, a megyei I tanács épületében megbeszélést j folytatott Csatári Bélával, az MSZMP Békés megyei bizottsá­ga titkárával és dr. Szabó Sán­dorral, a megyei tanács 'általá­nos elnökhelyettesével az V. öt­éves terv, valamint az 1977. év kijelölt feladatainak teljesítésé­ről. A megbeszélésen a minisz­térium részéről részt vett dr. Maróti János főosztályvezető, Kerényi Gábor osztályvezető, Kara Tibor és dr. Dankó Já­nos főosztályvezető-helyettesek. Békés megyét a tárgyaláson Bankó Mihály, az MSZMP Bé­kés megyei bizottságának gaz­daságpolitikai osztályvezetője, Tóth János a megyei tanács ipa­ri osztályának vezetője, dr. Be­csei József, a művelődési osz­tály vezetője, dr. Molnár Margit munkaügyi osztályvezető, Be- reczki András tervosztályvezető és Bordi István ipari 'osztályve­zető-helyettes képviselte. A vezetői értekezleten egye­bek között arról tárgyaltak, hogy milyen segítséget nyújthat a minisztérium a megyében mű­ködő könnyűipari vállalatoknak és szövetkezeteknek. Egyik fon­tos feladatnak tartották, hogy a tervidőszak hátralevő részében fokozott gondot kell fordítani a személyi feltételek biztosítására, Ezért a munkaerőhelyzet alaku­lását különös figyelemmel kísé­rik. Megvizsgálták annak a lehe­tőségét is, hogy az V. ötéves terv során a munkaerő ésszerű ki­használása érdekében milyen újabb üzemek telepíthetők me­gyénkben. Ügy értékelték, hogy a termelési, a technikai és tech­nológiai átcsoportosítással bizto­sítani lehet a feltételeket. A Budapesti Harisnyagyár [ gyulai telepén újabb munkások j felvételére van szükség. Ennek, j kapcsán a Szeghalmon tervezett | új üzem vágható létszáma 1978 j végéig mintegy 450—500 fő lesz. ] A következő ütemben a városi- asodó nagyközségben további ) 350—400 dolgozó foglalkoztatását j irányozták elő. A megbeszélésen a bútoripari | vállalatok termelési színvonalát, a termékek értékesítési lehetősé­geit, a termelékenység növelé- { sét, a korszerű gyártmányössze- j tételt jelölték meg fontos cél- j nak, melynek kapcsán szüksé- gesnek tartják, hogy a Könnyű- j ipari Minisztérium a megyei ta- • náccsal és az OKISZ-szal együtt áttekintse a megyében működő bútoripari üzemek kooperációs lehetőségeit. A szakmunkás-utánpótlás se­gítésére a kötöttárugyárban megszervezik — esetleg kollégi­um létesítésével — a képzést. A minisztérium ezt a tervidőszak második felében anyagilag tá­mogatja. Végül a tanácskozás részve­vői megállapították: az V. öt­éves tervben megjelölt, s a me­gyét érintő ágazatfejlesztési cél­kitűzések — a munkaerő bizto­sítása, új telepek létesítése, gyáregységek bővítése — reáli­sak és azok illeszkednek nép- gazdasági terveinkhez. fl terület egyötödén földben Békés megyében a termelő-1 szövetkezetek, a háztáji és kis- j gazdaságok tavaszi vetésterve j mintegy 198 ezer hektár. E terű- j let mintegy ötödrészén, 34 ezer j 600 hektáron került már a mag i a földbe. A magborsó és a tavaszi ár- j pa vetését a gazdaságok lassan befejezik. Mindkét növény tér- ; vezett vetésterületéből alig 100 hektár hiányzik még. A tavaszi ( telepítésű lucerna tiszta- és fe- lülvetését a tervezett 8500 hek- I tár 64 százalékán elvégezték. j A cukorrépamag több mint 11 I hektáron — a tervezett 14 ezer­ből — a jól előkészített talaj­ban van. A napraforgó, a sze- í a mag mes és a silókukorica vetése i* szépen halad. Az utóbbi csapadékos időjá­rás miatt, sajnos, nagyon sok növény kipusztult. Mintegy 8000 hektár kalászos, búza, rozs, őszi árpa ment tönkre. A burgonyagumót a termelő- szövetkezetek több mint 500 hektáron, az egyéb tanácsi me­zőgazdasági üzemek, kisgazda­ságok, háztájik 1400 hektáron ül­tették már el. A .zöldségfélék termesztésében is láthatóan je­leskednek a kisgazdaságok, amelyek 1500 hektáron, a terme­lőszövetkezetek pedig 3600 hek­táron vetették el a zöldségnö­vényeket. VETIK A KUKORICÁT A békéssámsoni Előre Tsz-ben április 12-én megkezdték a kukorica vetését. A közös gazdaság az idén 1027 hektáron termeszti e fontos növényt, a háztáji kukorica területe 186 hektár. Az első nap­tól nyolc vetőgép nyújtott műszakban dolgozik a szövetkezet földjein Fotó: Szekeres

Next

/
Thumbnails
Contents