Békés Megyei Népújság, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-06 / 55. szám
Hunyó Márta versel: Vass Márta: JÁ 7 ÉK ÉS JELL árva kettesük sem volt. Petársaságban az emberi tulajdonságok körül folyt a vita. Volt aki. azt mondta, hogy csak kétféle ember van; jó és rossz, mert végül is mindig ez a kettő bújik ki a szervezet vegykonyhájából. Persze vagy egyik, vagy másik. A következő a nevelés mindenhatóságát bizonygatta; a harmadik a lélek furcsa kiis- merhetetlenségét, azt — és itt egy híres íróra hivatkozott —, hogy a legnagyobb jó mellett a legnagyobb rossz is megfér egyugyanazon emberben. Aztán a „nagy idők kényszerítenek igazi színvallásra és mutatják meg ki kicsoda'’ elmélet következett. Bártfai sokáig hallgatott, ő csak becsöppent ide a sógorával, akinek hétvégi vendége volt a szomszéd megyéből. Amikor a társalgás odaért, hogy „nagy időkben”, két szóval ő is letette a garast: — Meg a kicsikben. — Ö. a hétköznapok észrevétlen apró jellempróbáit akarod mondani? Most nem erről van szó, hanem a rendkívüli, a drámai helyzetekről. amikor gyorsan kell dönteni és meg lehet bukni egy egész életre — próbálta terelni a házigazda. — Pontosan erre gondoltam, csak ... magyarázat helyett inkább elmesélek valamit. Nem most történt. Ügy tíz évvel ezelőtt az egyik közepes nagyságú megyei vállalatnál dolgoztam mint ifjú jogtanácsos. Ha valakire ráillett a tanácsos kifejezés a szó eredeti értelmében, az én voltam, mert az igazgatónak valóban csak tanácsot lehetett adni, aztán ő döntött, ahogy jónak látta, a maga józan, de makacs fejével. Nem is maradtam sokáig, de nem ez az érdekes, hanem egy pénteki nap története. Sokan lottóztak a cégnél — ki egyedül, ki csoportban próbált szerencsét —, mi hárman a szobában nem. Egyszer aztán Erzsi és Pali belépett egy társaságba. Csak öten játszottak. Kettejükön kívül az egyik vidéki művezetőnk; aztán egy fiatalasszony, a pénztáros Kati; meg a vállalat esze és legrégibb dolgozója, a már nem fiatal Katalin, Erzsinek a régi barátnője. Akiket említettem — beleértve magamat is — mind jó humorérzékkel megáldottak voltunk. Így hát időnként jókat szórakoztunk. különösen mi hárman a szobában. Az én humoro-, mat feketének hívták a többiek — volt is benne valami —- Pali meg a kövér emberek angyali kedélyével nevetett még a sérelmeken is, Erzsi egy jó viccért kiment a világból. Katalin pedig, a hosszú, sovány, de finom, szép arcú Katalin szellemes és igen találó megjegyzéseket mondott, nem' kevés csípősséggel. És csöndes kajánsággal. Isrneí- tem jól, mert mindennap együtt utaztunk a vonaton. Négytagú családját egymaga tartotta el. A kis Katát inkább a többiek ugratták és ő, kedves naivsággal ugrott is. Hosszú hónapok óta lottóztak már, csak éppen nem nyertek semmit. Még egy dig Pali a pénteki napokon szinte ráült a rádióra, hogy ő legyén az első, aki az örömhírt körülhordja. Tizenegy óra után viszont hétről hétre hervadtan adta tudtára társainak, hogy . .. majd legközelebb. A történet idején húsvét előtt voltunk egy-két héttel és eléggé pénztelenül. Már nem tudom kinek támadt a mi szobánkból az az ötlete, hogy ugrassuk bé-a Katákat — hogy örüljenek egy kicsit, hogy lesz pénz —, tény az: eljátszottuk az ócska trükköt. Azt, hogy négyesük lett a lottón. Az ötöst úgy gondoltuk, nem vennék komolyan. Előre élveztük magunkat Fortuna istennő szerepében s alig vártuk, hogy bemondja a rádió a húzás eredményét és Pali már szaladt is hozzájuk a nagy újsággal. Vitte a ceruzával leírt öt nyertes számot, amelyből persze négy hamis volt, men a közösen megjátszottakból választotta ki. Vajon hogyan fogadják a szerencsét? És mi lesz, ha megtudják az igazat? Ezt latolgattuk Erzsivel és jókat kuncogva vártuk Palit, jönne már mielőbb, hogy együtt hahotáz- zunk, amikor apró részletességgel elmesél mindent. Aztán Katáék sem késnek sokat — itt lesznek leszámolni velünk. Majd magyarázkodnak, mit képzelünk, őket bolonddá tenni!? De később beismerik mégis, hogy egy pillanatra megállt bennük az ütő .. . szóval egy kicsit csak elhitték. Aztán ők is velünk nevetnek. A várakozás alatt külön is megsaccoltuk a két nő várható reagálását a nyereményre. Szinte hallottuk, melyik mit mond. De már gyanúsan telt az idő és nem jött senki. Csak nincs valami cvikli? Hiszen biztosra vettük az egészet. Vagy talán túl jól sikerült és már elméletben költik is a pénzt, ami ha gyengén fizetne is a négyes, akkoriban nekünk nagy volt Vagy már szárnyra kelt a szerencse híre az egész emeleten? Mégcsak ez hiányzik, hogy hetekig az egész cég rajtuk szórakozzon. Pali meg képes hagyni. Közbe kell lépni mielőbb. Egyszerre ugrottunk fel. indultunk el és nyitottunk be hozzájuk. És egyszerre döbbentünk meg. Kata az asztalra borulva sírt, Katalin mellette állva vigasztalta, mint egy gyereket. — Na ... na ... csillapodj már... te csacsi. Más is járhatott volna így • 1 ■— de a fiatalasszony csak zokogott tovább, észre sem véve, hogy Katalin csöndesíti. Mi Erzsivel— ahogy mondani szokták — szinte megkövültünk. Kata meg ahogy észrevette Erzsit, még jobban rázendített, közben el- csukló hangon marcangolta magát: — Én vagyok ... igenis én ... mindennek az oka ... miattam nem lesz pénzetek ..., én, én ... azért lett hármas a négyes helyett... Katalin halkan nyugtatta tovább, hogy nem kell úgy szívre venni, nem hibáztatja őt senki, hagyja már abba. jó lesz a hármas is. De ennek se volt foganatja. Végül Katalin megelégelte és erélyesen rászólt; — Hát nem érted, hogy senki se ,/harágszik? A fene enné meg azt a tíz-húszezer forintot! Bár még mindig nem értettem tisztán a helyzetet, gyorsan közbeléptem a valóságot mondva: hogy a négy szám tréfa volt, be akartuk csapni őket, Kata az igazságtól teljesen kicserélődött. Boldogan fellélegzett, és abban a pillanatban a kétségbeesést hangos vidámság váltotta fel. — Halljátok? — s elkezdett kacagni — nincs semmink! Se négyes, se hármas. Nincs és nem is lett volna! — aztán a sírástól összemaszatolt szelvényt á kezébe véve sorolta, -mint állított be Pali ragyogó képpel, meg a nyertes számokkal. amiket ő először leírt magának, majd izgatottan egyeztette a szelvényekkel. Az elsőn nem volt találat, a másodikon sem, de a harmadikon ... egy, kettő, három. Mondaná Katalinnak, amikor Pali rákezd: — Drága Katám, nézze csak végig nyugodtan újból. hátha akad még valami rajta — s ezzel odalépett hozzá segíteni., — Nem akartam hinni a szememnek — vette át a szót Pali. — Csak három szám stimmelt. Egy számot a kitöltésnél úgy látszik eltévesztettem. Ilyen a véletlen, gondoltam, visszalőtt nekünk. Már éppen mondani akartam valamit, de Kata megelőzött a kétség- beesésével. — Hát persze, mert rájöttem, micsoda baklövést csináltam! Meg hogy emiatt elúszott a négyes. És rettentőn félni kezdtem. Mi lesz most? Akár a zsebükből vettem volna ki a pénzt a többieknek. Még szép, hogy zokogtam. Pali és Kata csak mondták, mondták és nevettek. Egyszercsak Erzsi megállította őket: — Gyerekek, várjatok csak.. . addig mondom meg, még. .. szóval, egészen őszintén ... én képtelen lettem volna úgy tenni, mint Katalin. Nemcsak szó nélkül lenyelni, de még vigasztalni is... ? Ez ... ugye értitek? Értettük. Reggeli jelenés Varsa Zoltán Vonulnak fegyveres férfiak arcomra-irt, szetdúlt hazabav. Vonulnak — homlokom alatt — szilánkos tükör-villanásban. • Énekelnek. Micsoda dal! J'letre-meresz, halálra .bátor! Tüzet, ember-iihart kavar, verheti eső, golyózápor. Kaptárotok? Megunt legendák? Az elfelejtett forradalmak! Törvényeit hiába rontják, és tőlük tanulok — hitet, hatalmat! Bár sápadt vagyok s fegyvertelen. (Borostám kinőtt vastagon.) Tűnődő, fegyveres férfiak vonulnak — át az arcomon. Várkonyi Janos Öreg hazak Békésén Nyújtózkodó Álmaink, fenn a vékony kötélen, aztán mezítláb, pengeélen. ...de'jó is menni utánuk! Mert hát nem a galambot várjuk, s mégis. ha. örülünk is a tiszta vetésnek, a meleg szóval szegett kenyérnek, valami többet, valami erőnkre méretezettet: vékony kötélen és pengeélen táncoló álmokat vágyunk. Még pöröl velünk a fiatalság. Bújócska Laza ujjaim mint tétova homokóra ... görcsök sincsenek varrott keszkenőmön. A kiszámolósdiban rám jutott az egy év, hunytam hát falnak fordulva. Most a játéknak vége. A Hold zsinegét pöndölyös gyerekek felfele húzzák, vacsorázni kiált a sűrű alkony, hát kifordulok. Remélem, elbújtatok. Te is, kedvesem, messze vagy régen, vége a játéknak, vége a gyászévnek. Aforizma Fiatalnak születtem. Csak most veszem észre: nő az esélyem az öregedésre. Téli este Két perc múlva fél négy. Szürkül már, és a havat sűrűn szitálja az ég. Azt hiszem, ez. az alkonyat., Európában vagyok, egy nagy-nagy házban, » apró lámpa jelzi ablakom: így megtalálsz. Vállad lesöpröm majd, kályhám duruzsol, jó meleg. Leteszed útból szőtt irhád, és biztosan megkérdezed vártalak-e, s mióta. Én csak mosolygok majd, közben felforr a tea, szürcsölünk, nevetjük egymást. Itthon Gömbakácok sorra arcomba hullnak. Fölnézek, látom a fűszálak hegyét. Bokámat körülmossa kegyesen az ég. Bárányfelhők nyakában farkas csilingel, rétnyi szívemen kérődzik a hajnal. Utazás előtt Kút káváján szalma-álom, két varjú ül diófámon. Sötét leplem éjbe hintem, nagyon meleg, éget az ingem. Háromsoros Utat török az éjszakában. Nyakig-fűben mosom kajla mezitlábam.
