Békés Megyei Népújság, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-06 / 55. szám
Nők a műtőben Amikor nincs műiét, törlőket készítenek a műtősnők. (Képünkön balról jobbra: Csóka Aurélné, Szöllősi Józsefné. Abrahám Mária és f'áskerti Istvánné) (Fotó: Veress Erzsi) A gyógyításban, a láthatatlan segítőknek, a mutőasszisztensek- nek legalább olyan fontos és felelősségteljes a hivatásuk, mint az egészségügy bármely területén dolgozóké. Csakhogy őket a betegek ritkábban látják, mert a „színfalak" mögött, pontosabban a műtőben segítik gyógyulásukat. Boszorkányos ügyességgel dolgoznak, nyugtató, együttérző szóval bátorítják a szenvedőket. Az orvosok nélkülözhetetlen segítői ők, vállalják a három műszakot, a gyakori túlórázást, az ügyeletet, a vasárnapi és az ünnepi szolgálatot Mindezt családjuk sínyli meg. mert az állandó távoliét miatt bizony kevés időt szentelnek a magánéletükre. S mindezt vállalják, hivatásszeretet bői. a gyógyításért, az emberért. Munkájukat sok helyen nem ideális körülmények között végzik, így van ez a Gyulai Megyei Kórház I. számú sebészetén is. Négy műtősnő — Szöllősi Jó- zsefné, Fáskerti Istvánné. Csóka Aurélné és Ábrahám Mária — teljesít nap mint nap szolgálatot. segítkezik négy-öt operációnál. — Feladatunk többek között, hogy előkészítsük a műtétekhez az általános és speciális műszereket, kötszereket, azokat a használat sorrendjébe tegyük, majd az orvos kezébe adjuk — sorolja Szöllősi Józsefné, aki 15 éve műtőasszisztens. — Ügy eletekkel egviitt havonta .360—380 órát töltünk a kórházban — mondja Fáskerti Istvánné. — A munka mellett időt kell szakítani nekem is a családra. a gyerekre, a tanulásra. Ez pedig nem könnyű. Egészségügyi szakközépiskola harmadéves le- velezős hallgatója vagyok, s bizony a kolléganők segítsége nélkül nem tudnék tanulni. — Kevés a szabad időnk — folytatja Csóka Aurélné, aki 20 éve egészségügyi dolgozó. — Színházba, moziba csak elvétve jutunk el. — Az egész napos állás, ideg- feszültség után örülünk, hogy végre családunk körében lehetünk, szólal meg Ábrahám Mária. Az egészségügyi dolgozók munkája elismerést, megbecsülést érdemel, de munkájukat nehéz méltóképpen értékelni, meghálálni. — Bármennyire is fárasztó a munkánk, legnagyobb öröm mégis az. amikor a beteget gyógyultan visszaadjuk az életnek, családjának — mondják búcsúzáskor. — Sz. — Hajnali fél öt van. Az óra hangos berregéssel j^lzi: eljött a felkelés ideje. A fürge asz- szonvkéz gondosan elkészíti a tüzelőt a kályhához, becsomagolja a tízórait magának és a férjének, aki a helyi műszaki szövetkezetben raktáros. Jó ez a mozgás. Eltünteti tagjaiból az ágy tompító lustaságát. Közben a két fiára gondol. A kisebbik a szarvasi főiskolán, a nagyobbik pedig a pesti műszaki egyetemen tanul. A gyári úton a kopasz fák között végigszalad egy távoli mozdony harsány füttye. Szekeres Józsefné, a mezőberénvi Pamut- textilművek szövőnője munkába indul. Igyekeznie kell, hat órakor kezdődik a műszak. Az öltözőben sorra dörögnek a vasszek- rények. Az ajtóban még utána kiabál valaki: — Hová sietsz Magdika? — Vár a váltótársam, nem érek rá pletykálni — szól visz- sza sebtében. Válaszát jókedvű nevetés kíséri: Az üzemcsarnokban monoton zúgással csattognak a gépek. Ugyanúgy, mint 25 évvel ezelőtt, amikor 19 esztendősen először megpillantotta őket. Bőrére azonnal rátelepszik a szövődé párás levegője. $ beszippantja a láthatatlan, libegő pihéket. Ahol eddig dolgosán virrasztva egy ember állt. most ketten magyaráznak széles mozdulatokkal. Megkerülik a régi masinákat, lehajolnak, mutogatnak. Njncs semmi baj, folytatódhat a termelés. Szeme szigorúan figyeli az orsókat. keze ügyesen, avatottén mozdul, ha elszakad a szál. Megy a nyolc szövőgép között, melyek egy műszak alatt több mint -félmillió fordulatot tesznek. Néha egy-egy pillanatra kiegyenesedik, jólesik megropogtatni a görnyedő derekat. — Leállt a gépem — harsogja egy hang a sarokból. A műszerész szerszámosládáját cipelve munkához lát. Gyorsan dolgozik, nem szeretné, ha az asszony a „szájára venné". Elmúlik a dél. A munka megy tovább. De már lassulnak a mozdulatok, lazulnak az izmok. Néhány óra és fejront. Aztán brigádgyűlés. Előkerül a Patex ŰjCsattognak a gépek... ság legújabb száma, amely a Zrínyi Ilona ezüstkoszorús szocialista brigád eredményeit méltatja. A riport egyik mondata így hangzik: „Szekeres Józsefné nehéz munkája mellett 1976-ban kitünően végezte el a nyolcadik osztályt.’’ — Gyerekek! Fel kell készülni a munkásbrigádok vetélkedőjére. hiszen az első forduló után vezetünk. És jobban figyeljünk oda az anyagtakaréko6ságra, az elmúlt évhez képest kicsit lemaradtunk. Szombaton pedig ta. lálkozunk a brigádklubban. A férje már otthon van. Sze- keresné siet a vacsorakészítés- sel, hogy tévét is tudjon nézni, hiszen a jövő héten éjszakás létez. A híradó után azonban átmegy a másik szobába és papírt, tollat vesz elő. Levelet ír a fiainak. Seres Sándor Demény Gyula felvétele Tavaly, virág és egy-egy kis üdvözlőkártya dukált a lányoknak nőnapra. Lehet, hogy a fiúk most is készülnek valami ilyesmivel. Nem tudom. Takács Marika csak sejteti velem, de ö sem tudja. Az apropót, hogy Hódmezővásárhelyre látogassunk A kollégiumban, tanulás kézben Takács Mari az életre készül viszont a nőnap adta. Hogy miért éppen ide? Mert ez a kedves kis ismerős, kevermesi kislány, a 10 milliomodik állampolgár itt tanul a Komócsin Zoltán Vendéglátóipari Szakiskolában. Mi viszont születése óta rendszeresen találkozunk vele * úgy 3-4 évenként. Most az érdekelt, hogyan készül az életre, arra a pályára, amit választott. A szülői háztól távol hogyan él a 10 milliomodik állampolgár. A híre természetesen megelőzte. de a kíváncsi kérdések elől a tőle megszokott szerénységgel válaszolt. Csak a lányok — a szoba- és osztálytársai — nagy unszolására, most harmadéves korában hozta el a kollégiumba azt a halomnvi újság- és folyóiratcikket, amit édesanyja összegyűjtött az évelt során, s amelyben róla, a 10 milliomodik állampolgárról írtak. Szerény itt az iskolában, a kollégiumban is. Jól érzi magát. Csak a korai felkeléseket nem szereti. Pedig minden napja — ugyanúgy, mint a többieknek — ezzel és tornával kezdődik. Négyen vannak egy szobában, melyet maguk takarítanak, a maguk ízlése szerint díszítenek. Mi sem természetesebb, mint hogy a falakon, polcokon szakmájuk jelképei: színes fotók hidegtálakról. tortákról és étlapok díszelegnek. Bár sok a ta- nulnivaló, szigorú a rend és fegyelem, azért jut idő moziba; színházba járni és klubdélutánokat rendezni. Legkedvesebb tantárgya a gyakorlati. Érthető, hiszen nem akármilyen konyhán. A kedvenc szakmai gyakorlat az iskola korszerűen felszerelt tanműhelyében készülnek az életre. Tanulják a különböző fogások összeállítását, szóval sütni, főzni és felszolgálni. — Otthon ki főz? Anyu. Úgysem engedné, hogy én főzzek, mert mi egészen másképp csiDemény Gyula felvétele náljuk, a korszerű táplálkozási elveket követjük. Otthon ez még nem divat. Marikának további tervei vannak. Vezetőképzőbe jelentkezik, amint végez. De azt már felnőttként, a napi munka mellett tanulja. Hová szeretne menni? Városba, valami nagyobb étterembe — volt már Szegeden szakmai gyakorlaton —. ahol van perspektívája az iskolából kikerülő ifjú szakembereknek. Mit kíván nőnapra? Hogy teljesüljön ez a vágya. Kasnyik Judit Séta a városba,. <
