Békés Megyei Népújság, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-27 / 73. szám
Fiúk a leánykollégiumban Zenei neve'és, közízlés, közművelődés Gondolatok és kérdőjelek egy tanári hangverseny után „Nem emlékszünk ilyen szép tanári hangversenyre!" — mondtak a zeneiskola tanárai. „Szép volt!’ A békéscsabai Bartók Béla Zeneiskolában, március 16-án volt ez a hangverseny, melynek közreműködői: Csonka Barna zongora, Kerekes Teréz fagott, Horváth Elek gordon, Marton György és Mészáros Edit fuvola, Nátor Éva mv. zongora, Pukánszky Béla cselló, Tóth István hegedű voltak. Zene volt! Komoly gyakorlást, együtt muzsikálni tudást igénylő és feltételező művészi teljesítmény. És nem utolsósorban hazai zene, ami itt született belőlünk, nem import, amit nagy lelkesedéssel megfizet a város. Egy város zenekultúráját mindig az ott élő és tevékenykedő helyi erők határozzák meg. Jó zenei nevelés, az iskoláskor után is pezsgő kórusélet, lelkes zenei amatőrmozgalom. Ebben a mozgalomban irányító, meghatározó szerepe van az itt elő és tevékenykedő zenetanároknak. ■A jól sikerült, sok értékét rejtő tanári koncert, mely a jó szervezés ellenére sem volt túl látogatott, gondolatokat ébresztett bennünk. Különös tekintettel arra. hogy a március 15-i forradalmi dalok fesztiváljának élményei még erősen bennük élnek. Kikből alakul a zeneértö közönség? Hol, milyen fokon áll a zenei élményeket befogadó képességünk? Vannak-e igényeink, szokásaink, van-e önművelési lehetőségünk ezen a területen? Kialakult-e városunkban a közös zenélés, éneklés gyakorlata? Amikor Kodály Zoltán évtizedekkel ezelőtt meghatározta a zenei nevelés útját, az ifjúságot jelölte meg kiindulópontként, ahol meg kell alapozni a zenei műveltséget. Azóta nagy utat tett meg a zenei nevelés. Generációk nőttek fel, hatalmas lendülettel bontakozott ki az amatőr ének-zenei mozgalom. Felnőttkórusok soksága alakult szerte az országban és töltődött fel az időközben felnőtté vált, a kodályi alapelveken nevelődött fiatalokkal. Van-e elég felnöttkórusunk, s a meglevőkben ott i'an- nak-e azok a zeneiskolát, zenei általánost végzett fiatalok, akiknek nevelésére, tanítására oly nagy gondot fordítottunk? Megtettünk-e mndent annak érdekében, hogy az iskolában tanultakat ,,átmentsük” az életbe? A zene hatása — de beszélhetünk általában a művészetekről — nem érhet véget az iskolaévekkel. Van-e olyan erő, mely tovább tudja vinni a művelődés iránti vágyat, esetünkben a zene további aktív művelése iránti vágyat? Van-e erre elég szakemberünk, s ha igen, megfelelően segítik-e őket az illetékesek? Társadalmunk hatalmas összegeket fordít a zenei nevelésre, mert felismerte a zene hatalmas, emberformáló erejét. Sokan úgy kívánnak élni a társadalom adta lehetőségekkel, hogy gyermeküket öt-hat különórára beíratják. Ezek a tanulók, egyik vállalt kötelezettségüknek sem tudnak eleget tenni, mások elöl foglalják el a helyet, hiszen mindenütt csak vendéghallgatói minőségben tudnak teljesíteni. Ezek a növendékek — sajnos sok felnőtt is így gondolkodik — a zenetanulást csak a hangszertanulásra kívánnák korlátozni, félretéve mindent, ami hozzásegít ahhoz, hogy valóban zeneszerető és -értő emberré váljanak. A nem zenei pályára készülő növendékek számára a közösségi muzsikálás és az abban való résztvenni tudás adja meg a zenetanulás értelmét. Kinek-kinek tudása szerint, de minden zenét tanulóknak részt, kellene venni a közös zenélési-ének- lési alkalmakon, mert csak azoktól várhatjuk el később, hogy maguk is aktív amatőrök és zenehallgatók lesznek. Jelenleg* a zenét tanulóknak csak öt százaléka vesz részt a közös muzsikálásokban! A többi igen nagy százalék különböző okokra hivatkozva igyekszik kivonni magát. Ezek a passzívak, akik érdektelenek maradnak akkor is, ha a Kodály-vonósnégyes vagy a rádió gyermekkórusa látogat el hozzánk. Valamikor számunkra elképzelhetetlen volt, hogy iávol- maradjunk tanáraink hangversenyéről. Ök voltak a példaképeink, akiket feltétlen meg kellett hallgatnunk. Ma elvárható-e a zenét tanuló fiataloktól, hogy tanárát meghallgassa? Kialakítottuk-e igényét a zene befogadására? Ha nem, akkor az elvárás nem segíti-e az igény kifejlődését? Szép, ha valaki magának muzsikál, de sokkal szebb, ha közösségbe olvad és így a társadalom és a maga javára hasznosítja azt a tudást, melyet hosszú éveken át a társadalom biztosított számára. közművelődési szakemberek minden szinten, megteszünk-e mindent ennek érdekében? Az az ember, aki megízlelte a közösségi muzsikálás örömeit, sokkal előbb válik beavatottá, a műélvezésre érzékenyebbé és zenét szerető és értő közösségi emberré. Egy tanári hangverseny kaocsán vetődtek fel ezek a kérdések, melyeket szántszándékkal nyitva is hagytam. Érdemes ezekről beszólni, hiszen egy művelt, szocialista társadalom felépítése elképzelhetetlen esztétikai — ezen belül — zenei nevelés nélkül. Rázga József Pedagógusok honvédelmi klubja Szentendrén, a helyőrségi i klubban megalakult a helyi iskolák pedagógusainak honvédelmi klubja. A klub tagjai: a nagy múltú Móricz Zsigmond Gimnázium és a város általa- ! nos iskoláinak tanárai közül azok a pedagógusok, akik a hon-, védelmi ismereteket oktatják a , tanulóknak. A honvédelmi klub keretében az érdekelt nedagó- gusok rendszeresen találkoznak egymással, kicserélik tapasztalataikat, meghallgatják az általuk meghívott, honvédelmi szakkérdésekben jártas szakemberek előadásait. A kezdeményezés jelentős segítség a honvédelmi ismereteket oktató pedagógusok munkájához. Érthető, hogy valamenv- nyien őrömmel fogadták a klub életrehívását. (KT) Senkit se téveszen meg a cím,| nem holmi széptevő ifjú tru-1 hadúrokról lesz szó. akik belő- pakodtak egy leánynevelő inté- J zetbe. Békéscsabán, a Kun Béla j utcai lánykollégium ugyanis I teljes egészében „fiúsítva” lett. Csupán a kapura szegezett táb- [ la hirdeti még mindig, hogy a j regi lakók a gyengébb nem kép- viselői voltak. Egy éve már, J hogy fiúk lakják a korszerűnek egyáltalán nem nevezhető háló- í termeket. Az emeletes vaságyakkal zsúfolt szobák piciny ablakain át csak gyéren szűrődik be a világosság. A tanulóban és a hálótermekben is csupasz villanyégők meredeznek. nehogy a búra is elnyeljen a fényből egy keveset. A mosdóban szennyes fehérneműk hevernek. Egy kukára való gazdátlan zoknit és alsónadrágot lehetne hirtelenjében összeszedni. Elvadult vidék benyomását kelti az egesz kollégium. Mátyus Péter, a 611. sz. Szak- munkáslanuló Intézet tanulója az egyik hálószoba főnőkét. — Az a legfontosabb törekvésünk, hogy ne történjenek nagyobb fegyelmezetlenségek — mondja a szakállas fiatalember. — Így is előfordul néha" egy- egy farmerlopás, s az is megesett, hogy az egyik fiúnak eltűnt 300 forintja, de sose sikerült lefülelni a tettest. Negyvennégyen élünk a kollégiumban, sokan közülük olajos szakmában dolgoznak, de naponta legfeljebb hat gyereknek jut meleg víz a mosdóban, utána kihűl a tartály. Van, aki reggel 6-ra megy dolgozni, másoknak este 10-ig tart a munkaidejük, így aztán egységes szobarendről nem nagyon beszélhetünk. Püski Imre, a Kemény Gábor Szakközépiskola Ifi. osztályos tanulója, aki első lett a megyében az orosz nyelvi tanulmányi versenyen. — Az elmúlt tanévben a Lé- kai János Kollégiumban laktunk, de sajnos, „átcsoportosítottak” bennünket — mondja. — A modern környezet után ez bizony alfele ..éjjeli menedékhelynek” látszik. Megpróbálunk itt, is kollégiumi közösséget kialakítani, de ez bizony nem könnyű dolog. Sokunknak van színházbérlete, voltunk már közös társadalmi munkán is, de annyira különböző a fiúk érdeklődési köre, hogy néha hiábavalónak tűnik minden jószándékú szervezés. Iroda, szertár és a nevelők hálószobájába az a pici helyiség, ahol Tóth Imre tanárral beszélgetünk. A fiatal pedagógus, mint megyénk társadalmi ösztöndíjasa jött a kollégiumba. Éveinek számát tekintve, nem sokban különbözik az idősebb fiúktól. — Aligha van még egy olyan kollégium, ahol ilyen sokszínű társaságból verbuválódtak a gyerekek — mondja a nevelőtanár. Legfiatalabb diákjaink a középiskola II. osztályába járnak, a korosabbak pedig érettségizett szakmunkástanulók. Van olyan lakónk is, aki letöltötte a katonaidejét és most tanul szakmát. A 15 éves fiúktól a 24 éves fiatalemberig minden korosztály képviselve van a kollégisták között... Ha az .,anvaiskola” kifejezés a diákotthonokra is érvényes, akkor a Szabadság téri lánykollégiumra valójában el lehet mondani, hogy anyáskodva irányítja a fiúk életét. ■—Mindenki tudja, hogy a Kun Béla utcai épület régen megérett a lebontásra. Szükségmeg- oldásként mégis el kell fogadnunk — mondja Pocsai Jánosné g BÉKÉSJMil^ 1977. MÁRCIUS 27. igazgatónő. — Elavult például I az épület elektromosvezetékhálózata. azért, ha egy erősebb I égőt bakapcsolunk. azonnal ki- j csapja a biztosítékot. Zsúfoltak, | egészségtelenek a szobák, de a 1 legnagyobb gondot mégis az okozza, hogy a pedagógus számára szinte áttekinthetetlenül vegyes társaság van egy helyen. Népgazdasági érdek, hogy a 6zükségépületben is szállást biztosítsunk a jövendő szakmunkásainak, ám arra még ilyen körülmények közt is vigyázni kellene, hogy hasonló korú fiatalokat tegyünk egy kollégiumba. Szerencsére nagyon sok segítséget kapunk a Kemény Gábor Szakközépiskola pedagógu- j saitól, akik rendszeresen korre- petlálják a kollégistákat. A I Pénteken este mutatta be színházunk Braginszkij—Rjaza- nov: „Ma éjjel megnősülök” című zenes komédiáját. Az elöMEZÖGßP Vállalat is patronál bennünket, s néha úgy látszik, hogy a fiúk jobban érzik magukat a vállalati KISZ-klubban, mint a saját lakószobáikban. Sportversenyeken, ifjúsági vetélkedőkön rendszeresen jól szerepelnek fiaink, s most már csak az hiányzik, hogy fiatalemberekhez méltó körülményeket sikerüljön kialakítani a Kun Béla utcában is. Munkásszálló és középiskolás kollégium sajátos keveréke lett egy békéscsabai diákotthon. Senki se érzi jól magát az öreg falak között, bár jobb szervezéssel — a szűkös lehetőségek mellett is! — talán tartalmasabbá lehetne varázsolni az itteni életet. Andódy Tibor adást Orosz György rendezte vendégként, jelmezeit Greguss Ildikó m. v., díszleteit Csinády István m. v. tervezte. Amikor még úgy tűnik, minden félreértés tisztázódhat; Péter (Forgács Gábor) és Félix (Székely Tamás) A sors és a véletlenek útjai kifúrkészhetetlenek. Két fiatal találkozik Leningrádban: Anna (Zsolnai Júlia) és Péter( Forgács Gá botj (Bemenj fclv.) Színházi bemutató Békéscsabán: Ma éjjel megnősülök
