Békés Megyei Népújság, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-27 / 73. szám

Legyen, ne legyen? Végül mi lesz és mikor? A világ és Amikor a barlang mélyén a dobverés ritmusának révületé­ben, égre emelt szemmel, el­változtatott hangon arról beszélt a sámán, hogy mit mondanak az istenek; mit kell tenni, hogy kiengesztelödjenek, akkor ,.kö­zönsége” tulajdonképpen egy színházi előadáson vett részit. Tudták, hogy az, akit a tűz fé­nyénél látnak, a sámán, akinek majd a zsákmányból húst is kell adni a szolgálatáért, de amikor beszélt, mozgott. el­hitték neki, hogy most ő nem­csak a sámán, hanem az alvi­lág istene, az égiek istene, vagy éppen valamelyik állat, amelyiknek bőrét magára öl­tötte. Dráma volt ez abban az ér­telemben is, hogy a sámánnak meg kellett küzdeni, verekedni hol a szó szoros, hol annak át­vitt értelmében azért, hogy cél­ját elérje. A küzdés izgalom, s a nézők maguk is átélték e drá­ma fordulatait. Azt is mondhatnánk: évezre­dek óta a dráma lényegében nem sokat változott. Legalábbis ami az alapokat illeti. Mert most is a fénycsóvában ott áll valaki, egy élő személy, egy szí­nész — aki a hónap végén oda­járul a pénztárablakhoz a gá­zsiért —, teljes testi valójában ő az, mégis mi, a nézőtéren, el- liisszük, . hogy nemcsak őt lát­juk, hanem valaki mást: egy királyt, egy bolondot, egy pa­rasztot, egy katonát, egy mun­kást. egy tisztviselőt, vagy ép- peft magát a kaszás halált. Az istenek ugyan kimentek a divat­ból — bár nem egészen, mert a görög drámákban néha ..sze­mélyesen” is találkozhatunk ve­Lehet 12 millióval több? A Békéscsabai Texilfeldolgo- zó Szövetkezet a napokban meg­tartott közgyűlésén Tóth Gyula elnök ismertette az 1976. évi eredményeket és az idei felada­tokat. Elmondta egyebek közt, hogy tavalyi termelés értékben 63 millió forint volt, ami négy­millióval több az 1975. évinél. A többtermelést létszámemeles nélkül érte el a szövetkezet. A nyereség meghaladta a kilenc­millió forintot, s ennek alapján átlag 10 napi keresetnek meg­felelő nyereségrészesedést kap­tak a dolgozók, a bér pedig 7,6 százalékkal emelkedett. Ebben az évben a termelési terv értékben 75 millió forint. A 12 milliós növekedést a kon- fekciós részlegnél gépi fejlesz­téssel, a hurkolórészlegnél fje­dig azzal éri el a szövetkezet, hogy a tavaly év közben üzem­be helyezett három körkötő gép egész évben termel. A kon- fekciós részleg felsőruházati ter­mékeket, férfi-, női és gyermek­kabátokat állít elő. Ebből 84 ezer nyugati exportra, 10 ezer (férfikabát) belföldre. 21 ezer (női és lánykakabát) az NDK- ba és a Szovjetunióba kerül. A tőkés export bérmunkában ké­szül. A hurkolórészleg 50 tonna kötött-hurkolt kelmét gyárt, amiből 243 ezer férfi- és női pu­lóvert, kardigánt állítanak elő. Ebből 90 ezer a hazai boltok­ba jut, a többit exportra szál­lítják. A szövetkezet dolgozói nem­rég csatlakoztak a csepeli fel­híváshoz. Egyebek közt célul tűzték a ' minőség további javí­tását és a szállítási határidők betartását. a színház lük —. de a küzdelem változat­lanul lényege a drámának. S bennünket azért érint olyan közvetlenül, mert a művészet legnagyobb lehetőségét kínálja: azt, hogy mi, akik csak hallgat­juk, befogadjuk a művet, egy­szerre ott üljünk a székeinken, ugyanakkor pillanatokra mások is legyünk. Azonosuljunk a ki­rállyal, a bolonddal, a katoná­val, vagy éppen meggyűlöljük őket, de mindenképpen kilép­jünk önmagunk személyiségé­nek zárt világából, s egyszerre átéljük az emberiség kollektív tudatát. Egyszerre legyünk ön­magunk és a világ. Erre való a művészet, ez a ,.haszna” minden művészetnek. Ezért áldoz rá az emberiség évezredek óta oly sokat, ellentétben a közhiede­lemmel,. amely úgy gondolja hogy az emberek csak a kérzel fogható, materiális haszon ér-' dekében hajlandók áldozatokat hozni. Most a színházi világnapot kö­szöntjük. A Föld legkülönbö­zőbb pontjain színészek állnak a függöny elé, a reflektorok fé­nyébe. és felolvasnak egy azo­nos tartalmú levelet, üzenetet. Köszöntik önmagukat, köszöntik a nézőket, ünnepük a világ egyik legrégibb művészetét. Az emberiség ilyenkor tulajdon­képp önmagát, ünnepli. Kollek­tív létét, s ezzel ember mivol­tának lényegét. Azt. hogy ki tud lépni a biológiai-fiziológiai lét egyetlen személyre korlátozott börtönéből, az állati lét korlátái közül, azonosulni tud az embe­riséggel —i ettől mondhatja büsz­kén: ember vagyok. Bcrnáth László Sok vitát kavar Szeghalmon és j tovább gyűrűzve a döntéseket ki­mondó szervek körében is: ho­gyan oldják meg az 1980-ig több mint kétezer dolgozót foglalkoz­tató Csepel Autógyár telephe- lyeinek szakmai utánpótlását. I Tudvalevő, hogy a városiasodé I nagyközség és környéke nem rendelkezik ipari hagyományok­kal. A korábbi állapotoknak 1 megfelelően, a szeghalmi gimná. t zium tagozata csak mezőgazda- [ sági gépnevelőket képezett ki. A Csepel Autógyárnak forgácsoló géplakatosokra, esztergályosok­ra, ezentúl középvezetőkre van szüksége. A szakmai utánpótlás már most is gondként jelentke­zik. Mi az elképzelés, mi lehetne a megoldás útja, milyen mozgás van ebben az irányban? — ezt kérdeztük meg: Kovács Páltól, a szeghalmi gyáregység vezetőjétől. — Csak annyit mondhatok, hogy a szakmai utánpótlás ége­tő kérdés nálunk. Olyan gépbe- állítóink vannak, akik nem szak­munkások. Márpedig főkövetel­mény szakmánkban a minőség, a lehető legkisebb selejtszázalék­kal történő munka. Ezt csak jól kvalifikált szakmunkásgárda tudja biztosítani. Középvezetők dolgában sem állunk rózsásan. Véleményem szerint ezért lenne helyes a gimnázium mostani gép- I szerelő tagozásának átprofilozá- j sa az új igényeknek megfelelően. A gyakorlati oktatáshoz — ez tervünkben szerepel —, mi tan­műhelyt hozunk létre. Vezetősé­günk, tudomásom szerint, olyan támogatástól sem zárkózna el, hogy megfelelő gépeket adjunk át hivatalosan egy ilyen tagoza- nak. Boros Mihálytól, a IV-es szá­mú gyáregység igazgatójától: — Sok elképzelés van szakmai utánpótlásunk biztosítására. Egy biztos, szükség van a megoldás­ra. Mi tudnánk fogadni .gyakor­lati munkára egy kihelyezett ta­gozat II. évfolyamát. Szó van arról is, hogy megfelelő létszá­mú jelentkezés esetén három- j éves kihelyezett tagozatot terem­tenek Szeghalmon. Minden se­gítségre szükség lenne ezen a vonalon, mert a szakmunkás- utánpótlás mellett középvezetői utánpótlásunkat (diszpécser, technológus stb.) sem látom je­lenleg biztosítottnak... A felnőttoktatás helyzetének j alakulására a választ a megyei tanácson kerestük. Róta Pál, a megye felnőttok­tatásának vezető szakreferense a következőket mondotta: — Ez év szeptemberétől Szeg­halmon a dolgozók gimnáziumá­nak négyéves levelező tagozata: a szakmunkások hároméves szakközépiskolája; a ruhaipari szakközépiskolások hároméves ; levelező tagozata; a közgazdasági szakközépiskola levelező tagoza­ta: a kereskedelmi iskola négy­éves levelező tagozata indul és a békési gépgyártás-technológiai szakközépiskola kihelyezett ta­gozata. mely az első évfolyamán forgácsoló. esztergályos szak­munkásképzést biztosit. Raffay József tanácsos, a szak- középiskolák megyei tanulmá- j nvi felügyelője részletesebb- fel­világosítást adott a jelenlegi és a várható helyzetről: — A megyei tanács 1976. szép . j tember 23-i ülésén tárgyalta töb_ j bek között a szeghalmi gimná­ziumi tagozat átprofilírozásának 1 ügyét is, melyet korábban a KGM nem fogadott el. A tanács­ülés. majd az ezt követő vb-ülés határozatot hozott két bizottság felállítására, melyeknek fel­adata a lehetőségek újbóli felül­vizsgálása és a konkrét javasla­tok kimunkálása ez ügyben. Munkájukból 1977. szeptember 30-ig kell jelentést tenniük és azt a tanácsülés elé terjeszteni. Ebben az évben tehát profilvál­tásra nem kérül sor a szeghalmi tagozatnál, erre azonban lehető­ség nyílhat majd 1978-tól. ICülö- lönesen akkor,, ha a csepeli tröszt is kívánatosnak tartja ezt és a maga vonalán megteszi hoz­zá a lépéseket. A párthatározat­nak megfelelően 1978-tól kell rendezni a szakmunkás-utánpót. lás fejlesztésének ügyét. Addig is mi várható' Szeghalmon? A békéscsabai 611-es Szakmunkás- képző Intézet már ebben az év­ben kihelyezett tagozatot in­dít: esztergalyosképző osztályt. Ugyanakkor lehetővé teszi, hogy Békésnek felnőtt vonalon kihe­lyezett tagozata legyen Szegha­lomban. az ottani igények kielé­gítésére. A megyei tanacs tehát éppen a szükségleteket figyelem­be véve indokoltnak tartja Szeghalomban a gépészeti szak- középiskola beindítását, és en­nek lehetőségei felmérésén mun­kálkodnak a létrehozott bizottsá. gok. Ez történik a vitás ügyben. Re­méljük, mire az üzembővítés és fejlesztés megvalósul Szeghal­mon, akkorra már jól képzett szakmunkások is kikerülnek majd a leendő szakközépisko­lákból. V. D. ről, amikor megtaláltam a pa­pírt: „A traktorhoz megjött az alkatrész, kimentem éjszakai szántásra”. Másnap elmondtam, mikor jöttem haza, de akkor könnyebben esett. Elmondják azt is, hogy külö­nösen a Május 1. Tsz-től kap­nak sok segítséget, ha kirándul­ni mennek vagy kiállítást ren­deznek. Az asszonyok zöme ugyanis ott dolgozik. Egyébként úgy megszokták a társaságot, hogy véradásra is kollektiven je­lentkeznek. Rockov Milos biztat, ja őket: meséljék el. hogyan lett a szórakozásból kenyérkereset. Szórakozásból kenyérkereseh — Valóban szórakozásból kezdtük a kézimunkázást — ma­gyarázza Varga Sándorné. De evés közben jön meg az étvágy. Emlékszem, amikor az első es­téken elkezdtem a varrást, olyan ügyetlenke voltam, hogy azt mondták: nekem nem is érdemes ezzel kínlódni. De nem hagytam magam! Ma már én is bedolgo­zója vagyok a tótkomlósi Házi­ipari Szövetkezetnek. Battonyán 18 asszony kapott bedolgozásra megbízatást a tót­komlósi szövetkezettől. Exportra hímeznek női blúzokat. A minő­ségi követelmény igen magas, ezért is büszkék munkájukra az asszonyok. A termelőszövetkeze­tet oly nagymértékben gépesítet. ték, hogy egyre kevesebb női munkaerőre tartanak igényt. A kosztpénz kiegészítésére jól jön a beldolgozói kereset. A több- cvermekesek, az idős. beteg szü­lőket gondozó nők amúgy sem tudnának eljárni rendszeresen hazulról. Búcsúzóul elmondják még: május 1-én kiállítás nyílik Bat- tonván a szakkör kézimunkáiból. Krizsánné még utánam kiáltja: — Addigra valóban megtanu­lom a kalocsai hímzés színezé­sét. No, majd látjuk... Ary Koza Kapukulcsos kimenő... Esti beszélgetés a battonyai kézimunkaszakkörben Alkonyaikor érkeztünk Battonyára, Elcsendesedtek az üze­mek, irodák, zárnak a boltok. Az utcákon, tereken gyerekek han- cúroznak, a presszóban, italboltokban lölcg férfiak beszélgetnek. Magyarul, románul és szerbül folyik az eszmecsere. A konyhák nyitott ablakaiból a frissen készült vacsora ínycsiklandozó illata árad. Villanygyújtás után a lányok, asszonyok sorra érkeznek a szerb klubba. Népi motívumokat druk­kolnak vászonra, kézimunkáz­nak, tereferélnek, jókat nevet­nek. tréfálkoznak az egyetlen férfivendéggel, Rockov Milos klubvezetővel. — Az elmúlt esztendőkben többször költözködtünk, végül is a szerb klub adott nekünk ott­hont — magyarázza dr. Lehóczky Pálné. a József Attila Művelő­dési Központ kézimunkaszakkö­rének vezetője. — öt éve dolgo­zunk együtt. Kilencen kezdtük, ma csaknem félszázan vagyunk. Megismertük a Békés megyei hímzéseket, de varrunk kalocsai mintákat, beregi keresztöltést, furtai mintát fehér cérnával pi­ros vászonra, sárközit fehérrel feketére, összegyűjtjük Batto­nyán az ősrégi szerb és román népi hímzések motívumait. Na­gyon szeretnek és tudnak is a battonyai nők kézimunkázni. A színezés külön hjdomóny — No meg a kikapcsolódás is nagyon jól jön — veszi át a szót Krizsán Károlyné. — Én a bé­késcsabai Szőnyeszövő Szövetke­zet battonyai üzemében dolgo. zom, két gyereket nevelek, de nagyon jól esik itt elbeszélgetni, kirándulni az asszonyokkal. Az élményekről szinte egymás szavába vágva mesélnek. Jártak már többek között Budapesten, Debrecenben, a matyóföldön, Kiskunhalason megnézték a csipkeházat, Mezőkövesden a Kisjankó Bori Múzeumot. Ha a környéken kézimunka-kiállítás nyílik, kollektiven tekintik meg. Megbeszélik, melyik volt a leg­szebb, hol hibáztak a színössze­állításnál. — A varrás egymagában kevés — magyarázza a szakkörvezető. — A színezés külön „tudomány”. — Én már színezni is megta­nultam — mondja vidám jó kedvvel Krizsánné. — Legutóbb hányoztam a közös foglalkozás­ról, de nem tétlenkedtem. Büty­kölök minden este. Tessék meg. nézni... , Ezzel a szatyrából előveszi a legutóbbi kézimunkát. Harsány nevetésben törnek ki az asszo­nyok. Krizsánné ugyanis a kalo­csai terítő rózsáinak szirmait nem megfelelően színezte. Meg­vitatják, hogyan lett volna jó. Bemenjek, ne menjek Krizsánné csak legyint. Annyi j baj legyen, majd hímez szebbet, megköszöni a jó tanácso­kat s anyai büszkeséggel mesél most már a tizenkét éves éves kislányáról, aki valóban gyönyörűen kézimunkázik. Aztán az alakulásra terelődik a beszél- I getés. I — Emlékszem, amikor meglát­tam a plakátot, amely az alakuló kézimunkaszakkörre invitált, tíz percig álltam a kapuban és az ujjamon számolgattam: bemen­jek, ne menjek — emlékszik visz. sza Sebők Andrásáé. Ma már el sem tudnám az életemet képzelni a szakkör nélkül. Ha kirándulni I megyünk, inkább szabadságot [ kérek, de itthon nem maradok. Rendkívül sokat tanulunk nem- : csak egymástól, hanem mindé- j nütl, amerre járunk. Megismer- | tűk az ország más tájain élő em­berek szokásait, népviseleteit, régi kézimunkáit. Mindenütt szí­vesen adják át a tapasztalato­kat. — Bizony, sok mindennel meg I kellett birkóznunk — avatkozik a beszélgetésbe Radoszáv Szte- rozúnné, egyik alapító tag. Bat­tonyán nem volt szokás, hogy az asszony este eljárjon hazulról. A férjeket túlságosan elkényeztet­tük. Hiába dolgozunk mi a föl­deken. a kiskertben, a ház köi-ül látástól vakulásig. az ételnek es­te idejében az asztalon kell len- ! ni. Kiszedjük tányérba az enni- | valót, kiöntjük pohárba a vizet; stb. A férjek attól félték: ha ! kimozdulunk, ohahaza meg kell osztanunk a munkát. De most már megszokták. Tudják, hogy jó helyen vagyunk. Estenként azért megkérdezzük egymástól: neked meddig tart a kapukulcsos kimenőd? — Az én férjem is elvárja, hogy korán hazamenjek — mondja mosolyogva Szénási Ist- vánné. — Egyszer kiállításra ké­szültünk és későig itt maradtam. Félve mentem haza. mit szól az uram. Nagy kő esett le a szívem.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents