Békés Megyei Népújság, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-27 / 73. szám
Miből él Vésztő? A melléküzemágakban nem csupán a szabad munkaerő — a nők — foglalkoztatása a cél, hanem az is, hogy a minél készebb. piacképesebb áruk révén gyorsabban forogjon a pénz. jobban növekedjen a haszon, így tud a termelőszövetkezet — amint azt tervezik is — dolgozói számára- megfelelő munkahelyi szociális és kommunális körül- I menyeket teremteni. E program első 'pontja, hogy a nemrég központosított gépműhelynél öltő-1 zőnek. fürdőnek, étkezdének ■ kell lennie. Világos ugyanis, hogy egy település meghatározó gazd.asági egységének ilyen vonatkozásban is élenjárónak, meghatározónak kell lennie. iem csak a mezőgazdaságból lek a vésztőiek, hiszen a me- >azdasági aktív keresők szái a statisztikai adatok szelt. csak 862, az iparból, a keJuhász Margit, alti az ennult honapuan tervet 152 százalékra teljesítette, bébiruhát varr a kötöttárugyár vésztői üzemében Fotó: Veress szervezése — a csabai központ távolsága miatt is — akadozik, nem kielégítő az anyagellátás, így hiába költenek — egyébként helyesen — új gépekre; ettől meg az ott dolgozók munkaidő-beosztása, keresete nagyon változó marad — úgy is mondhatnánk: bizonytalan. Érthető, ha ezek a kis gazdasági egységek nem tudnak eleget áldozni kommunális, szociális létesítményekre sem, s így nem képesek igazán összeforrni a te- I lepüléssel, idegen testként léteznek annak eletében. * * * Milyen változásra van tehát szükség Vésztőn a foglalkoztatottság szempontjából? Inkább kevesebbet, de jobbat! — összegezhetjük. A már dolgozókkal és később munkába állókkal egyaránt, jobban kell számolni, gazdálkodni. Vésztőn ma már nem követelnek nagyarányú ipartelepítést, mint korábban. A község lakossága megértette, hogy ez az igen költséges, bonyolult, összehangolt, tervező munkát kívánó folyamat csak egységes elképzelés szerint alakulhat. Talán ezért sem hallani ma már a korábban lábrakapott. túlfűtött kritikát, amely szerint a vezetők, úgymond „eladták a nagyközséget .. Azt azonban felvetik és joggal, hogy ha Szeghalom a terület ipari központja, akkor az ottani munka valóban vonzó le. gyen. Jelenti ez azt például, hogy a szeghalmi gyárakban, üzemekben a keresetnek, a szervezettségnek és a gépesítésnek megfelelőnek, vonzónak kell lennie. Jelenti azt, hogy ilyenformán a két településnek közös erővel kell megoldania a bejárás gondját, hogy az utak jók legyenek, és az autóbuszok jókor induljanak. Fölvetették azt is — és nem alaptalanul —. hogy ha már innen, Vésztőről járnak be Szeghalomra dolgozni, akkor közösen kell az óvodai, bölcsődei lehetőségekről — nyitva tartásról, férőhelyről — is gondoskodni. S a vésztőiek szerint meg kell oldani még valamit: a helyi szakmunkásképzést. Textil-, hurkolóipari és vasasszakmák tanításának adhatna helyet az amúgy sem teljesen kihasznált vésztői gimnázium. Ez a nagyközség és a képzett szakmunkás- állományt foglalkoztatni kívánó szeghalmi üzemek szempontjából egyaránt kedvező lenne. Mindaddig ugyanis, amíg ilyen képzés csak a megyeszékhelyen folyik. a képzett tanulók nehezebben mennek vissza Vésztőre vagy Szeghalomra. Varga János Több mini száz nö gyári csomagolt, piacra kész tésztát a vésztői termelőszövetkezetben. Képünkön: folyik a tarhonyakészités Vésztőn több mint húsz gazdasági egység van. Ezek közül azonban csak néhány az igazán számottevő, ezért sokan kedvezőbb munkalehetőséget keresnek, el is járnak a községből. Nem kevesebb mint 1100-1200 az eljáró Gyulára, Békéscsabára, Budapestre. A legerősebb gazdasági egy- j ség Vésztőn is kétségkívül a | téesz. Valaha csaknem tíz kö- J zös gazdaság volt itt — még tavalyelőtt is akadt négy —, ma azonban már egy szövetkezetbe tömörülve művelik földjeiket az itt lakók. A vezetők tudják, hogy Vésztőn ez meghatározó. Amilyen a szövetkezet élete, olyan lesz a községé is. * * * A Körös menti tsz fő célja a termelési eredmények növelése. Ezt a növénytermesztésben — többek közt — talajjavító munkákkal, fokozottabb műtrágyázással, az állattenyésztésben a juhászat és a szarvasmarhatartás fejlesztésével, . s egy csaknem tízmilliós gépesítési programmal kívánják elérni. Hogy a még mindig elég tetemes szanálási hitelt mielőbb visszatérítsék, takarmánykeverő üzemet létesítenek a téesz- és a háztáji állatállomány egvséges takarmányellátására. A szomszédos községek teeszeivel együttműködve kívánják egyébként megoldani ezt is. meg a műtrágyáéi növényvédőszer-ellátást is. Régebben a téesz tésztaüzemében gyártott száraztésztát az ország messzi vidékeire is elvitték. Egyidejűleg az ÁFÉSZ másutt vásárolt hasonló termékeket adott el Vésztőn és környékén. Ez a fölösleges kettősség megszűnt: a tésztát az ÁFÉSZ közvetlenül veszi meg a téesztől. s adja el. Községi érdeket szolgál a szintén közösen létrehozott húsüzem is. < reskedelemből élőké viszont — j az eljáró ezerkétszázzal együtt — csaknem háromezer a nagyközségben. A településnek persze jobb lenne, ha a vésztőiek mind otthon dolgoznának, ám az emberek természetes törekvése a mozgás, a próbálkozás a szebbre, jobbra törekvés. Az eljárók egy részére — koruk, meghatározott szintű képzettségük stb. miatt — otthon már nem is lehet számítani. Számolni kell viszont azzal, hogy a pillanatnyilag háztartásban dolgozó 570 és a gyes-en levő 180 asszony közül mind többen vállalnak majd kötött foglalkozást, és persze azzal is, hogy felnőnek a fiatalok. Jól fizető, hosszú távra szóló, megfelelő üzemi, kommunális és szociális ellátást biztosító munkalehetőséget csak jól szervezett, jól gazdálkodó, nyereséges üzem tud számukra biztosítani. Van Vésztőn ilyen is — de másféle is. Több kisebb-nagyobb ruházati üzem működik a nagyközségben. Az egykori szarvasi háziipari szövetkezet, a mai Szirén vésztői részlegét egy éve a csabai Kötöttárugyár vette át. s jelenleg 130 nőt foglalkoztat. Ezenkívül fenntart a községben egy kisebb üzemet a Férfifehérne- mű-gyár és a békéscsabai Textilfeldolgozó Szövetkezet is. Az utóbbinál például a termelés |F* ' • ’ ' TKitüntették a legjobbakat Önkéntes rendőrök értekezlete Békéscsabán A múlt évben csaknem három J százalékkal emelkedett a gépko- j csiállomány. Napjainkban több mint 64 ezer gépkocsit tartanak nyilván megyénkben. Nem csoda. hogy a közutakon megnőtt a balesetveszély. A megyei rendőrfőkapitányság közlekedésrendé, szeti osztálya nagy gondot fordít a balesetek megelőzésére, a közlekedési fegyelem szilárdítására. Ehhez a munkához nyújtanak hathatós segíséget az önkéntes rendőrök. A múlt évben 60 közlekedési önkéntes rendőr teljesített szolgálatot megyénkben. Tegnap, március 26-án délután a Békés megyei Rendőr-főkapitányság tanácstermében értékez. letet tartottak a rendőr-főkapitányság közlekedési osztályának munkáját segítő önkéntes rendőrök. Az értekezletet Csipei József százados, a forgalomellenőrzési alosztály vezetője nyitotta meg. Majd Beszeda György fő- hadnagv értékelté az önkéntes rendőrök munkáját. Elmondotta többek között: az önkéntes rendőrök tevékenysége nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy megyénkben tovább javuljon a közlekedés fegyelme. A múlt évben csaknem 70 esetben intézkedtek és sokat tettek a balesetek megelőzéséért. Szólt a közlekedés dinamikus fejlődéséből adódó új feladatokról is. Ezután ünnepé. Íves keretek között a több éves szolgálatért, odaadó helytállásért az önkéntes rendőröknek átadták a kitüntetéseket és a jutalmakat. Hankó Tamás, a 8. sz. Volán Vállat dolgozója a 15 éves ökéntes rendőri szolgálatért kitüntetést kapta. Ezenkívül öten a 10 éves önkéntes rendőri tevékenységért vették át a kitüntetést, hárman főkapitány' dicséretben részesültek, ketten pedig a megyei közlekedésbiztonsági tanácstól kaptak jutalmat. Az értekezleten több vállalat és üzem képviselője is részt vett. A vállalatok 24 önkéntes rendőrt jutalmaztak meg. Többszakmás munkások Érzésem szerint már időtlenidők óta nem cserélődnek a munkahelyek bejáratai fölé vagy mellé kifüggesztett táblák; mármint azok. amelyek hírül adják, hogy „felveszünk ilyen-olyan, amolyan szakmunkást, felveszünk segédmunkást, betanított munkást és kisegítőket, szóval: felveszünk mindenkit, aki csak jelentkezik. Érthető: a munkaerő-kereslet és kínálat tényeit, jelzőszámait, felesleges lenne ezúttal is elismételni. Különösen azok a táblák gom dolkoztatnak el, amelyek viszonylag kis üzemek bejáratai mellett olvashatók és — példának okáért —, tmk-műhelyekbe keresnek szakképzett embereket; a dolog természeténél fogva, többnyire olyan munkásokat, akik úgynevezett rokonszakmákban dolgoznak: esztergályosokat, gyalusokat és marósokat — egv. szóval forgácsolókat —, vagy villanyszerelőket és elektromos műszerészeket,.., de nem sorolom tovább, mindenki, aki csak kicsit is járatos az üzemi életben, tudja, mire gondolok. Elgondolkoztatok ezek a hirdetmények azért, mert időről-időre kezembe kerül a hivatalos statisztikai jelentés a két- vagy éppen többszakmás munkásokról, pontosabban ezek számáról. A jelentés időről-időre nemcsak azt rögzíti, hogy egyes iparágakban hányán dolgoznak olvanok.akik több — általában két — szakmához is értenek, hanem azt is közreadja, hogy hányán nem gyakorolják a második szakmát. Ki hinné például, hogy vannak iparágak, ahol a szakmunkások több mint egyharmada két-, sőt háromféle szakmához is ért. ám legtöbbjük csak az egyik szakmáját gyakorolja? Ami persze az esetek nagy részében érthető, hiszen a nagy sorozatokra, a tömeggyártóra berendezkedett műhelyek, üzemek — munka- szervezési okok miatt is — aligha engedhetnék meg maguknak, hogy X mondjuk egyik nap az esztergapad másik nap a maró4 1977. MÁRCIUS 27. gép mellé álljon. De nem is ezekről a munkahelyekről beszélek, hanem azokról, ahol nagyon is elkelnének a több mindenhez értő szakemberek. A karbantartó műhelyekről például, ahol gyakran azért késik egy-egv fontos gép. berendezés jávítása. mert — úgymond — „szűk a kapacitás”; nincs elegendő elektroműszerész, de ugyanakkor és ugyanabban a műhelyben dolgozik olyan villanyszerelő, akinek műszerészi oklevele is van. Csak hát ő, mun- kón.yve és besorolása szerint villanyszerelő, második szakmáját esetleg csak munka után, maszekban gyakorolja... Vagy gondolok az olyan kisebb üzemekre, ahol nagyon is megérné felkutatni az ilyen többszakmás szakembereket és úgy csoportosítani őket, hogy haszonnal gyakorolhassák többirányú szakismereteiket. Nemcsak az üzem. de saját maguk számára is haszonnal. A bértömeggazdálkodás — amikor a hiányzó vagy a feleslegessé vált szakemberek bére a többiek között felosztható — ma már nemcsak kísérleti jellegű, hanem sok vállalatnál alkalmazott bérszabályozási módszer. Például az építőiparban, amely, ugye, súlyos munkaerőgondokkal bajlódik és ahol szintén megtalálhatók szép számmal többszakmás munkások. Netán érdemes lenne meggondolni, hogy miként hasznosíthatók ezek az emberek. no nem úgy, hogy két ember helyett dolgozzanak, hanem akként, hogy ha egyszer az egyik munkahelyen nincs éppen munka — és az ilyesmi, ugye. időnként előfordul? —, akkor besegítenének egy olyan munkába, amihez szintén értenek. Anyagi elismerésükre a bértömegszabályozás lehetőséget ad. de a többféle szaktudás anyagi elismerésére egyéb lehetőségek is kínálkoznak. így aztán mindenki jól járna... és nem véletlen a feltételes módban való fogalmazás. Mert ehhez éppen csak az kellene. hogy a munkahelyek vezetői felismerjék és hasznosítsák ezt a belső tartalékot is. S ez esetben talán mégiscsak változnának a munkahelyek bejáratai mellé kifüggesztett álláshirdető táblák. Vertes Csaba
