Békés Megyei Népújság, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-20 / 67. szám
Változó világunk Munkást érlel a Sárrét Szeghalom. A Sárrét központ- [ ja. Itt, az Alföld közepén vala- | ha tikkasztó, forró szelek perzseltek mindent mozdulatlanságba, poros unalomba. Most j bármerre tekint az ember, szeme j ^z újon akad meg. Ott ahol a Végtelennek tűnő szikes földek kezdődnek gyár áll, benne vasa- j sok dolgoznak. Tegnap még ta- j nulók, háziasszonyok, mezőgaz- j dasági dolgozók voltak. Ma pedig. .. Ügy mint Csepelen — Munkásnak érzi magát? Vastag, olajtól fénylő ujjait nézi. Vállas, erős alakja kissé efőre hajlik, amikor njegszólal: — Az vagyok. Fúrógépen dolgozok, szépen, precízen. Pontosan úgy, mint a többiek Csepelen, vagy másutt. Havonta 130— 150 százalékos a teljesítményem. Így megkeresem a négyezer forintot. Mérges vagyok, ha akadozik az anyagellátás és fegyel- mezetlenkedik valamelyik fiatal. Mint csoportvezető 11 ember munkájáért felelek. A Csepel Autó 4-es számú [ gyáregységében Vigh Imre 48 j éves. betanított munkás vélekedik így. Elmondja, hogy 20 j évig kereskedő volt, 1973-ban cserélte fel a fehér köpenyt a ! kék overállal. — Miért? — Nem szépítem a dolgot, a j fizetés miatt. Meg aztán a sza- j bad idő is vonzott. A három | műszak sok mindenre lehetősé- j get ad. Ha délelőttös vagyok, j kettőkor már mehetek haza, se- J giteni az asszonynak. Kertes j házban lakunk, van baromfi, malac, ez, az... — Megszokta már az ipari munkát? — Igen. Mindig vonzódtam a gépekhez, a vashoz, az acélhoz Csak azt sajnálom, hogy nem előbb települt üzem a községbe. [Egyébként a 21 éves fiam is itt dolgozik, villanyszerelő. — Mi az, hogy munkásöntudat? — Lehet, hogy nem tudom megfogalmazni. Egy biztos: én azért tanulok, érdeklődöm a világ dolgai iránt, mert egyszerűen tudni akarok. Mindig többet Amikor először jöttem a gyárba, néhány hét alatt begyakoroltam a legszükségesebb fogásokat. Ez ma már kevés. Munkásnak lenni rangot jelent. Éppen ezért lépést kell tartani a fejlődéssel. A politikában is. Két évvel ezelőtt felvettek a pártba. JÜgv érzem, ezzel is kifejezem hovatartozásomat ebben az újfajta közösségben. Hosszú folyamat — Többségük hamar megkedveli a gyárat — mondja Hajdú István párttitkár. — Olyan érzelmi kötelék is létrejön, amely a munkássá válásnak fontos ele- me. Persze hosszú folyamatról van szó. A pártszervezet, a társadalmi szervek igyekeznek ezt a folyamatot elmélyíteni az emberekben. A politikai munka nem könnyű, mert a vezetőgárda sem vert még gyökeret nálunk. Itt állandó „taposómalom” van, ami mindennapi készenlétet kíván. — Attól nem lesz valaki ipari munkás, hogy üzemben dolgo. zik — veszi át a szót Kovács Imre gyáregységvezető. — Ez egyelőre kereseti lehetőség, életforma-változás. A mi feladatunk a feltételek biztosítása, hogy mindenki örömét lelje a munkájában. Az üzemet 1971- [ben hozták létre, azóta tavaly sikerült először a tervet teljesíteni, ami 12ö millió forintos termelési értéket jelent. És ebben nagy szerepe van annak Tigh Imre szépen, precízen dolgozik Dcmény Gyula felvétele a 300 dolgozónak, akik három évnél régebben lépték át az üzem küszöbét. Közéjük tartozik Varga Julianna is. A gyáregység elődjénél, a szövetkezetben fúrógépen kezdte. Most az automata eszter. gagépen piciny alkatrészeket készít. — Nem unalmas a munkája? — Én érdekesnek találom, meg jobban lehet vele keresni, mint a borjúneveléssel. Tizen-' nyolc évig a Szeghalmi Állami Gazdaságban dolgoztam. Hajnali négykor indultam kerékpáron a nyolc’ kilométerre levő telepre. Esőben, sárban. . . Az üzem biztonságot ad az embernek. Sebestyén Katalin, a Fővárosi Ruhaipari Vállalat fehérneműt gyártó szeghalmi részlegének vezetője: — Az üzem 239 dolgozója között igen sok lány és asszony akad, akik öt-hat évvel ezelőtt a földet művelték, a jószágot gondozták odahaza, vagy a termelőszövetkezetben. Én magam is soros munkás voltam az állami gazdaságban. Közösségi kapocs Az első nemzedékes munkások másik csoportja az iskolából kikerülő fiatalok. Szőke Jánosné nyolc évvel ezelőtt kimaradt a gimnáziumból, s munkásnő lett. — Nagyon szeretek varrni — bizonygatja a fiatalasszony. — Tanultam szabás-varrást az iskolában, mégis időbe tellett, míg teljesíteni tudtam a követelményeket. Jelenleg speciális gépen dolgozok, és a kezdeti 1400-ról a fizetésem 2000 forintra emelkedett. Pedig a minőségre nagyon vigyázni kell, francia exportra termelünk. — A munkássá válást nem szabad siettetni — magyarázza a 21 éves Makra Ilona. — A legjobb kohó. formálóerő a szocialista brígádmozgalom. Itt alakul ki az igazi közösségi kapocs. Rá kell vezetni az embereket arra: miért jó az. amit a munkájukon kívül, egymásért és másokért tesznek. Nem egyszerű idáig eljutni Igaz. külsőre már munkások. De gondolkodásukban, életvitelükben még keveredik a tegnap á mával. Emberek a mezsgyén. A keskeny földcsíkon állnak. De már döntöttek, hogy merre lépjenek. Seres Sándor — Érdemes megnézni a megye legnagyobb szövetkezetét, a szarvasi Szirént — mondta Ki- szely Pál, a KISZÖV szövetkezetpolitikai osztályvezetője. — Náluk szerencsére nem úgy alakultak a dolgok, ahogy sokan várták. Két ezer fős szövetkezet egyesült a tavalyi év elején és a termelés ahelyett hogy visszaesett volna — amint j ilyenkor lenni szokott —, jelentősen növekedett. Olyan egye- j sülés volt ez. ami igazan példa lehet mindenhol. Verhás Mihály műszaki vezető. Balangó Mátyás, az értékesítő és Kiszely Mihály, az áruforgalmi osztály vezetője voltak beszélgetőpartnereim. Ok segítettek megoldani a „Kejtélvt”, hogyan sikerült egy év alatt csaknem megduplázni a tőkés exportot és növelni a termelést mintegy 30 millió forinttal. Sza- J vaikboi erdekes kép bontakozott i ki. 1A sikernek két összetevője ! volt. Az egyik egy szubjektív körülmény: az egyesítés utáni nem merültek fel személyi prob- i lémák. A másik az objektívkö- ! rtilmény. hogy két azonos pro- < filú szövetkezet egyesítette j erőit. Mert hogyan is volt régen? Aj két szövetkezet két kocsija jóformán egymást követve ment az alapanyagyártókhoz megvenni ugyanazt az anyagot. Utána elmentek megvenni ugyanazokat a gépeket, létrehoztak egy azonos feladatot ellátó szerviz- szolgálatot és legyártották ásókban megegyező termékeket. A vevők is ugyanazok voltak, és ha végeztek az egyik helyen, csak párszáz métert kellett sétálniuk. és kezdhették elölről a tárgyalást a másik szövetkezetnél. Különösebb gazdaságossági számítások nélkül is belátható: ennek így nincs sok értelme. És ha még hozzátesszük, hogy a gyártmánystruktúrák sok szempontból kiegészítették egymást, nyilvánvalóvá válik: célszerűtlen volt tovább halogatni az | egyesítést. | Körkérdés az észak-békési tsz-eknek A Békés megye északi terű-: létén fekvő termelőszövetkeze- j tek közül kerestünk meg hármat. Mit terveznek 1977-ben) Okányban. Zsadányban és Bél-1 megyeien? Haladás Termelőszövetkezet, j Okány: 1976. január 1-én egye- [ sült az okányi Alkotmány és a Petőfi Termelőszövetkezet. A kettőből lett a község mai egyetlen gazdasága, a 6300 hektáros Haladás Tsz. Ezt az évet már! mint KITE-tagok kezdték, a kenyérgabonát és a kukoricát tér- 1 mesztik rendszerben. Nagy területen, mintegy 1300 hektáron termelnek napraforgót és cukorrépával is foglalkoznak. Az állattenyésztési ágazatok közül a juhászatot és a hús- csirkenevelést korszerűsítik elsősorban. Mivel a sertéságazatot felszámolták, az üresen maradt sertésólakat folyamatosan átalakítják a növekvő juhállomány elhelyezésére. Év végére 1800- as anyalétszámot terveznek. Okánynak évek óta szerződése van a Bábolnai Állami Gazdasággal és a BOV-val húscsir- kenevelésre. Ebben az évben a termelőszövetkezet éoítőbrigád- ja ennek az ágazatnak épít két 14 ezer férőhelyes csirkenevelőt. A gazdaság 314 ezer aprójószágot tervez átadni ebben az évben feldolgozásra. Érdemes megemlíteni a ház-1 táji gazdaságoknak nyújtott se- i gítségüket. Elérték, hogy a, község területén levő háztáji forgalmazás évek óta dinamikusan nő. 1976-ban 22 millió forintos forgalmat bonyolítottak le a hízósertés- és hízómarha-értékesítéssel. Ebben az évben mintegy 10 ezer tojótyúkot helyeznek ki a háztájikba, főleg az otthon maradó asszonyok munkaerejének kihasználására. Űj Barázda Termelőszövetkezet, Bélmegyer: Az aránylag kis területen, 3280 hektáron gazdálkodó mezőgazdasági üzem fő ágazata a növénytermesztés. A búza, a napraforgó és a szója termesztésével foglalkoznak legnagyobb mértékben. Lucernamagot a szeghalmi rendszer gesztorsága alatt 150 hektáron termelnek A gazdaság öntözésre is berendezkedett, összesen 120 hektárt öntöznek. így a cukorrépát. a szóját és a telepített gyeoet. Állattenyésztésükben a szarvasmarhatartás és a juhászat jelentős. A szabadtartésos, 166 hektár műréten legeltetett növendékmarhák és a te j hasznú tehenek száma ez év végére 415 lesz. A juhászatot kétezres anyalétszámra kívánják felfejleszteni. Ezért hat darab 500 férőhelyes juhhodályt építenek, melyek közül három már elkészült, benépesült. A juhászat fejlesztésére ebben az évben több mint 4 millió forintot fordítanak. Szarvasi a Szirén — külföldi a vevő Az egyesítés sok mindent leegyszerűsített. Megszűnt a párhuzamos készletezés, szállítás, termelés, értékesítés. Egy telephelyre költözött a két szövetkezet jelentős része, így koncentrálódtak a termelési eszközök is. Abbahagyhatták néhány kevésbé gazdaságos cikk gyártását, mert a nagyobb választékból már tudtak más. kifizetődőbb terméket ajánlani vevőiknek. Ezek mind nagyon fontos dolgok, de a leglényegesebb talán, hogy sikerült a szellemi kapacitások egyesítése is. És hogy miért tartják ezt a legfontosabbnak? Azért, mert gyakorlatilag új beruházás nélkül, jobb munkaszervezéssel, korszerűbb termékek gyártásával sikerült egy év alatt csaknem háromszorosára növelni a nyereséget. Ugyanilyen arányban nőtt az egységnyi álló- és forgóeszközre, valamint bérköltségre jutó termelési érték is. Nemcsak nagy, hanem ..felnőtt'’ szövetkezet is lett a \ szarvasi Szírén. Ezt bizonyítja, hogy a nehéz piaci körülmények ellenére megkétszerezte tőkés exportját, amely most több mint 40 millió forintnyi. És ehhez nem kellett más — ahogy mondták —, mint jó anyagból jó árut készíteni. Igaz, nem volt könnyű az út. míg a munkaruhától eljutottak a pup- lin-ingig, de megérte. Ilyen nagyságú termelésnél törvényszerű, hogy elég sok hulladék keletkezik. Mit lehet ezzel csinálni? Ki lehet dobni, el lehet adni a MÉH-nek. vagy fel lehet használni valamilyen hasznot hozó termék előállítására. Szarvason ezt az utóbbi megoldást tartották a legcélravezetőbbnek, és ehhez kapóra jött, hogy a volt háziipari szövetkezetben működött egv textiljá- tékgyártó részleg, önként kínálkozott a lehetőség: ezt kell fejleszteni és a hulladék nagy részét itt kell felhasználni. Ez a koncepció — nem túlzás azt mondani — fényesen bevált. Tízcentistől a másfél méteresig számtalan különböző méretű, formájú kedves figura készül a szövetkezetben, évente 18 millió forint értékben. És ami a legfontosabb: ebből 16 millió forintnyi a tőkés piacokon talal vevőt. Természetes, hogy ezekután a játékrészleg további fejlesztését tervezi a szövetkezet. Van még egy gyártmánya egyesített szövetkezetnek, mely jó nyereséget hoz: ez a szövődé, ahol különféle bútorszöveteket készítenék. Mivel meny- nyiségben nem konkurálhatnak a nagy gyárakkal, színben és mintában igyekeznek felvenni a versenyt — sikerrel. Olyan eredményesen, hogy a szövetkezet valamennyi részlege közül ők hozták 1976-ban a legnagyobb arányú nyereséget. Ahol minden ilyen szép és jó, az mindig gyanús egy kicsit. Mielőtt azt hinné valaki, hogy túl rózsaszínűre festjük a szarvasi Szirénről kialakult, képet, lássunk egy gondot — nem is kicsit. A Szirénnél ez úgy van, hogy az export fokozásának legfőbb akadálya az alapanyaghiány. Mintegy kétmillió négyzetméter hiányzik, ennyivel tudnának többet feldolgozni és külföldön értékesíteni. Ezt a mennyiséget elő is állítja a hazai ipar, csakhogy a gyárakat is az export fokozására ösztönzik, eladják tehát termékeiket külföldön méterré. ' Ennek megítélése azonban — természetesen — túlnő a szarvasiak hatáskörén, ök csak any- nyit tudnak tenni, hogy a nehézségek ellenére is teljesítik 55 millió forintos exporttervüket és elkészítik a vállalt 1 millió 600 ezer darab inget. Lónyai László 3 «iBSz ’Ö77. MÁRCIUS 20.
