Békés Megyei Népújság, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-20 / 67. szám
Már nem alaphiányos a Battonyai Asztalos Ksz Javultak a munkakörülmények: növekedett a termelékenység Egy Hzenkilences veterán visszaemlékezése Á csend őrezred lefegyverzése Egy évvel ezelőtt korántsem volt olyan bizakodó a hangulat a Battonyai Asztalos Kisipari Szövetkezetben, mint most, a március 19-én tartott közgyűlésen. Egy éve ugyanis üres maradt a kassza, alaphiánnyal zárt a szövetkezet, egy fillér nyereségrészesedés sem jutott a tagságnak. Az emberek más miatt is elégedetlenkedtek: nem volt forgács- és porelszívó berendezés a műhelycsarnokban, mely miatt még látni is alig lehetett, ha valamennyi gép működött és egyéb visszásságok miatt is sokan el akartak menni máshova dolgozni, ahol jobb a kereset. Irtunk is erről annak idején. Ezúttal azonban merőben más hangulatban számolhatott be Gazsi Károly elnök, az 1976-os ev gazdasági és munkavédelmi eredményeinek alapján. Mindenekelőtt arról, hogy az 1975-ös 27,6 millióval szemben tavaly 36,5 milliós termelési értéket értek el: 132 százalékra teljesítették a bázistervet, és a javuló munka révén hatnapi keresetnek megfelelő nyereségrészesedés jut átlagosan a tagoknak. Ennek elérését sok tényező befolyásolta. Mindenekelőtt a Tagság helytállása, mely a korábbi rosszabb körülmények ellenére kitartott a szövetkezet mellett, bízva a változásokban. Nem utolsósorban pedig az, hogy ezek a változások lassan be is következtek. Másfél milGeszt határközség. Innen már nem lehet tovább menni. Talán ez az oka, hogy a községbeliek azt mondják: az isten háta megett vagyunk, ide alig jön látogató. Ha az idegenforgalom kicsiny is, a község belső ,,mozgása'’ nagy. és elismerésre méltó. Az alig több mint ezer lelket számláló Geszt például harmadik helyen áll a gyulai járásban a könyvtári mozgalom terén, A lakosság 27 százaléka rendszeres könyvkölcsönző és az 1980-ig előirányzott egy lakosra eső 6 forintos könyvvásárlást Geszten már tavaly három forinttal túlhaladták. Ugyancsak tavaly 3600 látogatója volt emellett annak a 35 rendezvénynek. melyet a könyvtárban bonyolítottak le. Ezért is határozott úgy a tanács, hogy tovább fejleszti a könyvtárat, a mos- j tani ,.eldugott”, régi helyről át- j telepíti a község központjába és , modernizálja, zenei sarokkal bővíti. Erre a célra 180 ezer j forint felújítási költségük van. i de számítanak a társadalmi munkára is. Tavaly csaknem nyolcvan- ezer forint értékű társadalmi hozzájárulást adtak a gesztiek községük fejlesztéséhez. Felépült az ifjúsági klub a sportöltöző. Ravatalozó készült ée az idén már megszűnik a korszerűtlen, egészségtelen háztól való temetkezés. Befejezték a község teljes jár- dásítását, a negyven centiméte- j rés szal'agjáró-helyeket 80 cen- i timéteresre szélesítették s mint- I egy 400 ezer forintot költöttek I az iskolák felújítására. Az idén adják át az új orvosi | lakást, amire még 200 ezer fo- I rintot kell fordítaniuk. Három j sárrázó bekötő utat építenek ; és felújítják a makadám utat, 1 lió forintnyi beruházás valósult meg tavaly. Munkába állítottak egy 4+1 fejes gyalugépet, mely négy munkaműveletet tud egyszerre végezni, ezenkívül új szalagcsiszoló, faipari előtoló. felsőmaró és egy kisebb gyalugép növelte a termelékenységet. És végre működésbe állt a forgács- és a porelszívó berendezés, melyek együttesen csaknem egymillió forintba kerültek. Ezzel gyökeresen megjavult a műhelyben dolgozók egészségügyi helyzete, munkakörülménye. Nem véletlen, hogy az eg.v főre jutó termelés tavaly — az előző évi 109 ezer forint helyett — 153 ezer forintra emelkedett. Gondok akadnak jócskán ma is a battonyai asztalosoknál. A béi-színvonal például még most is alacsony, alig haladja meg a huszonötezer forint átlagot személyenként, mert az alap. amelyről kezdték volt, igen alacsony. De éppen a tavalyi termelés kedvező alakulása folytán az idén 6 százalékos bérfejlesztésre van lehetőség. Az idei terv pedig 40 milliós termelési értéket irányoz elő. Ha ez is megvalósul, sőt, a dolgozók további helytállása következtében meg is tetéződik, akkor a bér- színvonal javítása tekintetében is nagyobbat léphetnek jövőre, hogy előbb-utóbb ebben is pótolják az elmaradást. v—d mintegy 400 ezer forintos költséggel. Az iskolák további felújítására pedig 200 ezer forint jut. , A közelmúltban újból alkal-1 mám Volt meglátogatni az 1919- es Vörös Hadsereg egyik pa- j rancsnokát, a 33. évét taposó I Kiss Zoltán gyulai veteránt. | Asztal felé hajolva rótta a so-1 rókát, előtte rengeteg eredeti i dokumentum, jegyzetek, meg- j sárgult papírok, újságkivágások, j A hosszas beszélgetés alatt meg- ; győződhettem, hogy ilyen ió testi és szellemi frisseséggel ke- j vés ember dicsekedhet túl a nyolcvanon. Jól emlékszem, tavaly Gyuláról gyalog tette meg az utat a Veszelv-i emlékműig — a fiatalok autóbusszal mentek —, ahol ő is virágot tett a gyulai mártírok kivégzésének színhelyén. Sok értékes dokumentummal rendelkezik, amely nek nagvrószét felajánlotta a Párttörténeti Intézetnek, a megyei pártarchívumnak, a levéltárnak. Történelem, amiről beszél: az 1919-es márciusi tava-j szí hadviselés. Ismeri hiszen j egységét többször irányították: olyan helyre, ahol szükség volt) a bátor fellépésre, helytállá.<*ra. Az iratok között lapozgatva hosszasan elidőztem azoknál, amelyek a kecskeméti csendőr- ezred lefegyverzéséről szóltak. Elevenítsük fel ezeket a rég múlt eseményeket: — Április volt már. Budapesten, a Hernád utcai laktanyában állomásoztunk. Ha jól emlékezem, egy Kiss nevű parancsnok a budapesti helyőrségről telefonon hívta fel politikai megbízottamat. Érdeklődött utánam, ki vagyok, mi vagyok, s miután a politikai megbízott megadta a szükséges információkat. megkért, azonnal induljak a budapesti helyőrségre. Ott már várt rám az. aki telefonon keresett. Jelentkeztem: Kiss Zoltán vagyok, a budapesti Népfelkelő Örzászlóalj parancsnoka. Megkaptam a parancsot.' hogy azonnal riadóztassak két! századot, s kora reggel induljunk Kecskemétre, ahol a csendőrség még teljes fegyverzetben i áll és veszélyezteti a diktatúra létét. Titoktartásra hívott fel, senkivel ne közöljek semmit, majd Kecskeméten mindent megtudok. Reggel teljes hadifelszereléssel indultunk útnak, vonattal, a Józsefvárosi pályaudvarról. Délután volt már, amikor Kecskemétre érkeztünk. Az állomáson várt egy civil küldött. Kérte, hogy csapatomat vezessem j a direktórium elé. Ott az el-: nők fogadott bennünket és ismertette a feladatot, mely szerint fegyveres csendőrezred áll készenlétben a laktanyában és azokat mindenképpen le kell fegyverezni, akár szép szóval, akár erőszakkal. Kaptunk egy vezetőt, aki mutatta az utat a laktanyához. Mintegy 100—150 méterre lehetett tőlünk az épület. Távcsővel vizsgálva megállapítottam, hogy a kapubejárat j két oszlopára gépfegyvert helyeztek el. Mi is csatasorba rendeződtünk. Az utca jobb oldalán felállítottam egy ágyút, és két gépfegyvert. Rövid gondolkodás után úgy döntöttem, hogyha csak lehet, kerüljük el a véráldozatot kívánó harcot. Elhatároztam, hogy egyedül megyek be a laktanyába, és megpróbálok szót érteni velük. Meghagytam az ágyúkezelőknek, hogyha tíz perc után nem jövök vissza, akkor ez azt jelenti, hogy elfogtak és akkor haladéktalanul nyissanak tüzet az épületre. Elindultam a bejárat felé. Izgalmas óráknak tűntek a másodpercek. Kigomboltam tiszti köpenyemet, hogy lássák, fegyvertelen vagyok. A kapun szó nélkül beengedtek. Az udvaron szakaszonként ott állt több száz ember, a gúlába rakott fegyverek mellett. Láttam arcukon a meglepődést. Megálltam előttük, s hangomat jól felemelve mondtam: A Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosságának küldötte vagyok. Parancsnokok, tisztek azonnal hozzám. Csend fogadta szavaimat. Egy altiszt oldalgott elém: — Kérem a tiszt urat. fáradjon fel az irodába, ott vannak a parancsnokok. — Nem érek rá felmenni, azonnal jöjjenek le, csak tíz perc időnk van a tárgyalásra — és kifelé mutattam a felállított fegyverekre. Az altiszt elszaladt, s a parancsnokok pillanatok alatt lejöttek. A zsibongás megszűnt, csend lett az udvaron. Emelt hangon mondtam, hogy necsak a tisztek, hanem a legénység is hallja. — A helyi direktóriumnak megrendült a bizalma, önök nem úgy viselkedtek, aho- | gyan egy magyar emberhez illik, önök ellenségei a rendszernek. s ezért parancsolom, te- I gyék le a fegyvert. Meg sem várták, hogy befejezzem, bele- j beleszóltak, hogy ők magya- ! rok, igenis támogatják a rend- j szert, elismerik Kun Bélát. Engedélyt kértek, hogy azonnal testületileg elmenjenek a direktóriumhoz. Természetesen csak fegyverek nélkül. A tisztek és az altisztek el is indultak, s miután elhagyták az épületet, az ott maradt legénység egy emberként éljenezte Kun Bélát. Végtelenül megkönnyebbültem, hogy ilyen simán ment a dolog, s nem került sor harcra. Közben az egyik század beérkezett a laktanyába, és megtörtént a lefegyverzés. Amíg kiürítették a szobákat, átvették a fegyvereket, megérkezett a direktórium embere, aki közölte velem, hogy miután a tiszti küldöttség ünnepélyes hűségfogadalmat tett, visszatérhetnek a laktanyájukba. Én pedig sorakoztattam a százado- | mat. s újra a direktórium elé vonultunk, ahol a vezetőség köszönetét mondott a határozott fellépésért, a lefegyverzésért. Az egész esemény néhány óra leforgása alatt történt meg. Mint később kiderült,, kár volt hinni a csendőreskünek. De ez már egy másik történet. Béla Ottó Automatikus felügyelő A Telefongyárban az elmúlt évben kezdték meg. svéd licenc alapján, az NBK típusú, automatikus. felügyelet nélküli hírközlő és biztosító berendezések gyártását, amelyből az első negyedévben 90 darabot készítenek. Ezeket a készülékeket a földgáz- és olajvezetékek automatikus „fel- ügyelőjekénl” alkalmazzák. A berendezéseket négy, illetve nyolc kilométerenként helyezik el. Az automaták élettartama az előzetes kísérletek szerint elérheti a 40—50 évet. Képünkön: szerelik az NBK-típusú automatikus hírközlő biztosító berendezést, amelyeket a szovjet posta rendelt a Telefongyártól (KS-fotó: Koppány György felvétele) Jelentés egy határközségből
