Békés Megyei Népújság, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-16 / 63. szám

Pólók, köntösök Népfrontélet Füzesgyarmaton A Békéscsabai Kötöttárugyár m ntaboltjában igen nagy a forga­lom. Nagy sikere van az exportból visszamaradt nyírottplüs kön­tösöknek, pólóknak Fotó: Veress Erzsi Továbbképzés az egészségügyi szakközépiskolában A haza védelme állampolgári 1 kötelesség. A kötelesség teljesí­tése békében és háborúban egj> aránt szükséges és nélkülözhe- ] teilen. Az elmúlt héten történt romániai katasztrófa is azt bi­zonyította, hogy a magas szintű szervezettséget, jó felkészülést békés körülmények között is kell biztosítani. A fiatalokat, a felnőtt lakosságot időben meg­felelő elméleti és gyakorlati is­meretekkel kell felvértezni, hogy adandó alkalommal, ha szüksé­ges a tanultakat hasznosítani tudják. Az általános és középiskolá­inkban 1968. óta a fiatalok fel­készítése, honvédelmi ismeretek oktatása keretében, szervezetten történik. A tapasztalatok azt bi­zonyítják. hogy az oktatás szint­je évről évre emelkedik. A pol­gári védelmi feladatok elsajá­títása .terén is számottevő ered­ményt értünk el. A tanulók jó felkészüléséhez nagymértékben hozzájárult a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya és a megyei polgári védelmi parancs­noksás között létrejött több év­re szóló elvi megállapodás. Az elmúlt napokban Békés­csabán az iskolacentrumban to ­vábbképzést rendeztek, melyen részt vettek az általános és kö­zépiskolák tanárai és a megyei honvédelmi munkaközösség ve-' zetői. Március 10-én dólelőtt a Bé­kési 3-as számú Általános Isko­la 7. osztályának tanulói adt^k számot n felkészültségükről dr. Martin Ferencné vezetésével. A bemutató osztályfőnöki óra két­ségtelenül tanúsította, hogy mi­lyen alapos gyakorlati és elmé­leti ismeretekkel rendelkeznek a tanulók. Különösen színvona­las volt a szükséges légzésvé­dő eszközök alkalmazása és az a találéknnvság. ahosv a tanu­lók ezeket az eszközödet önálló­an előábították. Elismerésre méltóan adtak számot az. álta­lános polgári védelmi ismere­tekről is. Másnap az egészkáoügvi szak­középiskola 3. osztályos leány­tanulói mutatták he felkészült­ségüket Erdős Lásjdóné tanár­nő vezetésével a segélvpynitás . tanításának hetőkonv módsze­reiről A továbbképzés példa­mutatóan adott választ arra ís. hogyan, milyen színtan kell ok­tatni. nevelni a fia+aiiainkat. ho»v békében vQBv esetleaps el_ lonsóepa támadás alkalmával készek legyenek embertársaikon f’C'<7ÍtPnji pásy.t vett n tnváV»bV"*»r>7ác*n dr. Bumhera József a mentőál­lom á- főorvosa. aki az. ói élet­mentő orvosi táska használatá­ról tájékoztatta a megyei hon­védelmi munkaközösség vezető­it. a honvédelmi ismereteket ok­tató tanárokat. Az orvosi fel­szereltség gyarapodása is a tár­sadalmi létünkből adódó ember­társi kötelesség teljesítéséhez nyújt komoly segítséget. Esetle­ges elemi csapásoknál, közúti baleseteknél megkönnyíti a gyors orvosi beavatkozást. A kétnapos tanácskozás során beigazolódott, hogy nálunk min­den intézkedés a dolgozók érde­kében. a társadalmunk tovább­fejlesztését és védelmét célozza. —di Három és fél millió forint értékű társadalmi munka Tavaszi nap simogatja a fák1 duzzadó rügyeit. A kerítésen át jól lehet látni a takaros házak előtt a szépen gondozott ker- tecskéket, a nyíló jácintokat, virágokat. Két önfeledt gyermek pálci­kával piszkál a frissen zöldéi- ! lő fűben égy izgő-mozgó gilisz- j tát. — Mondjátok gyerekek, merre találom a népfrontot? — A népfrontot? — kérdez­nek vissza, jól látható tanács­talansággal. Megpróbálok segíteni. — Biztosan apukátok is volt már társadalmi munkán. Ki! szólt neki? — Ja! . . . Tudom már — vil­lan fel az egyik szeme —, hát az igazgató bácsi. Így kerültem az általános is-1 kola Igazgatói szobájába, ahol j nemcsak az igazgatót, Mocsko- j nyi Istvánt, a népfront nagy- j községi bizottságának titkárát J találtam ott, hanem az elnököt! is, Nánási Jánost. Faggatom őket a mozgalom- i ról. Milyen szerep jut a nép­frontnak a község éleiében, tud-e mozgósítani, ha arra kerül a sor. hogyan tevékenykednek az aktivisták? Ezek mind olyan kérdések, melyekre bőségesen tudnak válaszolni. Örömmel és némi büszkeség­gel újságolták, hogy tavaly 3,6 millió forint értékű társadalmi munkát sikerült megvalósítani. Ez a lakosság számát tekintve azt jelenti, hogy egy-egy em- • bérré 514 forint teljesítés ju­tott. Hogy mindezt minek lehet köszönni? Nagyszerű kapcsola­tot alakítottak ki a Füzesgyar­maton levő gazdaságokkal, in­tézményekkel. Nagyon, fontos­nak tartja, hogy a népfront hí­vó szavára jönnek az emberek. Megemlítették, hogy az elmúlt évben az általános iskola kor­szerűsítésénél csaknem negyed­millió forint értékű a társadalmi munka. Szép összeg a 237 ezer forint is. Ennyi gyűlt össze az ,.Egy nap az iskoláért” akció-, ban. Ezt a pénzt szemléltetőesz­közök beszerzésére, az óvoda és bölcsőde felszerelésére fordítot­ták. Ezenkívül parkosították a Kossuth utcát. Az elmúlt évhez hasonlóan az idén készített munkaterv is sok hasznos és olyan feladatot tar­talmaz, amelynek eredményét az egész község élvezheti. Csatla­koznak a népfront megyei bi­zottsága felhívásához, és a Vö­röskereszttel együtt életbe hív- ják a ...Tiszta udvar — rendes ház” mozgalmat. A környezet- védelemért — ez is fontos cél­kitűzésük — megrendezik a „Fák, madarak napját”, amely­nek keretében az iskola 840 ta­nulója egész napos kiránduláson vesz részt a környező erdőkben, ahol megismerkedhetnek a kör­nyezet értékeinek megóvásával. Jó kapcsolat alakult ki a he­lyi Vörös Csillag Termelőszövet­kezettel, amelynek tervezőgár­dája társadalmi munkában el­készítette a kézilabdapálya ter­vét. Besegített a tervezésbe a Békés megyei* Tervező Vállalat is. 1 A jelenlegi iskola mellett már épül az újabb négv tante­rem, amelyhez a termelőszövet­kezet 400 ezer forint értékű tár­sadalmi munkával járul hozzá. A tavasszal és az ősszel tovább folytatják az intézmények te­rületén a fásítást, és sportud­varokat alakítanak ki a gépállo­mási. a Klapka és a Rajk utcai iskoláknál. Dicsérő szavakat mondtak a társadalmi munka­mozgalom hajtóerőiről, a szo­cialista brigádokról. Név sze­rint említették Vízi Bélát é.s Gulya Józsefet, akik nagy részt vállaltak az iskola villamosí­tási munkáiból. A népfront és a nagyközségi tanács tervezte, hogy a kiemel­kedő munkát végzett aktivistá­kat ez évtől kezdve emlékpla­kettel és oklevéllel jutalmazza. A tárgyalóteremből Á tetten ért tolvajok A napokban tárgyalta a bé­késcsabai városi bíróság Köteles István és Köteles József, Do­boz, Vas Gereben u. 8. sz. alat­ti lakosok bűnügyét. A két testvér a múlt év októ­Szolgálatát híven teljesítve ■ ■ ■ Nem látszik negyvenötnek se, pedig elmúlt ötvenöt is. Harminc­öt évet és 332 napot dolgozott a vasútnál. A legnehezebb fron­ton : vonatkísérőként. — Az utazószolgálat nem könnyű — mondja volt főnöke, Nagy Zoltán. — Távol az ott­hontól, a lakástól, 300—350 óra havonta ... „Pályamunkásként kezdtem, mint krampácsoló — emlékezik Vetési Sándor. — Nasv volt a szigorúság. meg volt szabva, mennyi ■ talpfát kell kirakni, mennyi sínnek kell a követ alá­verni bizonyos idő alatt. Né­hány hét után iskolára küld­tek. Jött a háború, bevonultam,! fogságba estem. " Vonatfékező­ként dolgoztam a felszabadulás után. Ma már kevesen Indiák, hogy ez mit jelent. Akkoriban a tehervonatokon még nem lég­fékkel lassítottak, hanem a moz­donyvezető sípjelére a fékezők állították le a szerelvényt...” — A vasútnál katonás fegye­lem van, nem kell nagyon sok egy fegyelmihez ... „Persze, derűs esetek is elő­fordultak ... Kötegyánnál tör­tént, kezdő fékező koromban ... Leakasztottunk egy kocsit, a mozdony meglökte; én rajta vol­tam, s fékeznem kellett volna. Láttam, hogy rövid a távolság, s nem áll meg, mire kellene. Ijedtemben visszafelé csavartam a fékező karját szerencsére bal­eset nem lett belőle ... Évekig jártam a Békéscsaba—Vésztő, Békéscsaba—Békéssómson vona­lakon. korszerűtlen, keskeny vá­gányt! kisvasútion. Előfordult, hogy „alávállotlunk”, ami any­nyit jelent, hogy egy kocsi első kerékpárja az egyik irányba fu­tott, a második meg a másikba. Volt olyan is, bár csak egyszer vagy kétszer, hogy a kocsi le­esett; az utasokkal együtt fog­tuk meg. és tettük a helyére . . . Ott voltam az 1961-es tiszate- nyői balesetnél is, de erre nem szívesen emlékszem ... Ez olyan szolgálat, hogy a legkisebb gon­datlanságnak is nagyon komoly -következménye lehet... — A tavalyi karácsony volt az első nagyobb ünnep, aminek mind a két napját itthon töl­tötte — jegyzi meg a felesége. — Nem is tudják a vasutasok, mi az ünnep. Emlékszem, egy éve, újév napján, éjjel*egy óra­kor biciklire ült, s ment Csabá­ra, szolgalatba . .. „Pedig mindennek eleget kell tenni itthon is ... Szegény sor­ból származtam. Első házassá­gom rosszul sikerült. Az új élet­nek szinte egy szál magunk vág­tunk neki második feleségem­mel. Mint lakók kezdtük, ro­konoknál, a Magyar utcában. Mindketten dolgoztunk, takaré­koskodtunk. szüléinktől is kap­tunk némi támogatást. Ez a ház, ahol most lakunk, vályogból épült, a padlója földes volt. Először a padlót csináltuk meg, ketten, a feleségemmel. Házak bontására jártam, a munka fe­jében kaptam ajtót, ablakot. A fürdőszobát; WC-t, konyhát ma­gam építettem, csak a vízve­zetéket szerelte és a csempéket rakta szakember. Olyan vagyok, hogy ha valamit látok, ellesem. Sokan nem is hiszik el, hogy már nyugdíjas vagyok. Ma is kell a munka, a cselekvés, a mozgás ... Tervünk az, hogy az idén megcsináljuk a központi fűtést...” — Gerinces ember volt. kri­tizált — mondja róla a főnöke, Nagy Zoltán —, de el 'kellelt tőle fogadni, mert jó szándékú volt, tisztességes. Az ilyen em­ber több figyelmet vár, nagyobb megbecsülést... „Ittas soha nem voltam, ké­sésem. szolga latmegfagadásom vagy más fegyelmezetlenségem sem volt. Ricweisz Ferenc, ré­gi kedves kollégám, Litvai Er­zsébet vagy Kovács Lajos, volt beosztottjaim, azt hiszem, ma is jó szívvel emlékeznek rám .. . Mindig a jó munkára tanítot­tam a velem dolgozókat. Ha csak lehetett, megvédtem a be­osztottjaimat, s ezt nem min­denki értette meg. Igyekeztem emberszerető lenni, s megbe­csülni azt, aki elvégzi a mun­káiét. Bár akadt olyan is. akin nem fogott semmi, hiába oró- há'tam előbb jó szóval, maid erősebben . . . Később maga mondta el. hosv még s7i«orúb- ban kellett volna . . . Mégis az a véleményem, hngv a munka­társi kanesoigtban a ió bánás­mód. a megértés a lénves. s ’ö- indulattal könnyebb pi’eSrapnvt elérni, mint ha katonásdit ját­szunk ...” — Hány kilométert utazhatott, s hány ember jegyét kezelhette közben? Csaknem két és félmil­lió kilométert tett meg: ötven- hétszer kerülhette volna meg az Egyenlítőt. Több mint négymil­lió emberrel utazott; az csak­nem a fél Magyarország ... Varga János bet’ 28-án lovas kocsival Békés­csabáról Dobozra sört szállított. Útközben eltört a kocsik rúdja, s letértek a kövesűtról M. György, Gerla, Vadasáért 212. sz. tanyájába. A tanya üres volt. A tulajdonos hétvégi háznak használta. Az udvaron Köteles István kocsirúdnak való anyag után nézett. Eközben az öccse, József kiverte a tanya egyik ab­lakát, majd kifeszítette a kony­ha ajtaját. Ezután behatolt a kamrába. Különböző élelmisze­reket, így befőttet, diót. burgo­nyát hordott össze a konyha kö­zepére. A szobában feltépte a szalmazsákot s kiürítette. Bir­kasubát, plédet, hálózsákot, fér­fi- és gyermekpulóvert s egyéb ruhaneműt gyömöszölt bele. Ezt követően szólt a bátyjának, hogy segítsen a holmit felrak­ni a kocsira. Köteles István, tartván attól, hogy a kocsinyo­mokból könnyen rájöhet a rend­őrség. hogy ki járt a tanyán, le akarta beszélni az öccsét. Ám, hogy csend volt, végül mégis kötélnek állt. Alaposan megpa­kolták a lovas kocsit. Éppen in­dulni akartak, amikor M. György a tanyára érkezett. A tolvajokat tetten érték. A szom­szédok segítségével értesítették a rendőrséget. A városi bíróság jogtalan be­hatolás útján és visszaesőként elkövetett lopás bűntette miatt Köteles István 8 hónapi szabad­ságvesztésre ítélte, melyet szi­gorított börtönben kell letölte­nie. Mellékbüntetésként egy év­re eltiltotta a közügyek gyakor­lásától. Köteles Józsefet pedig egy év 4 hónap fegyházban letöltendő szabadságvesztéssel sújtotta. Ezenkívül két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Feltéte­les szabadságra esvikőiük sem bocsátható. Az ítélet jogerős. —di 4 NtPmsAc, 1977. MÁRCIUS 16.

Next

/
Thumbnails
Contents