Békés Megyei Népújság, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-16 / 63. szám

„Árok szélén réccfojás Ez a kislány jobbik szoknyás...” Máreiusi egy tanyasi iskolában Regényes, romantikus törté- f n-elmi nevek őrzik a tájegység múltját Gyoma—Endrőd kör­nyékén : Péesipáskun, Polyák- halom, Csejtpuszta. Varjas, Nagylapos, Kocsorhegy. Néhány évtizede még e tanyaközpontok iskoláiba bukdácsoltak a nebu­lók fagyban, hóban, tűző nap­sütésben. Ma már a tudásszom­jas R esztendősök Endrőd köz­ség központi iskolájába karikái­nak, buszoznak Ottjártamkor éppen telefonált az igazgató, egyeztette a tanáccsal a' közös gondot: — Behívták katonának a rajz szakos tanárt. Hogy? Nincs] csak matematikus?! Az iskola-j nak rajzoktatóra van szüksége, í lakás, illetményföld, jó pénz i várja! Leteszi a telefont, hozzám for­dul. Kedélyes beszéde, kiegyen­súlyozottsága megnyugtató, méginkább az, amit mond. — ötvenhárom pedagógus dől-] gozik az iskolában, jó a szakos j ellátottság, de a váratlan ka­tonai behívó nekünk is feltette a nagy kérdést: ki tanitia majd rajzolni a diákokat? Két évei már, hogy körzetesítettük az ok- | tatást a mi vidékünkön is. A j messziről bejáró kisdiákok bir-j tokba vették a 100 férőhelyes j kollégiumot. Alig kerül többe havonta a szülőknek egy piros bankónál, hogy a kisfiúkat, kis­lányukat beadták a kollégium­ba. Nem fogadták el azért itt sem könnyedén az embere’-: ezt a megoldást. Eleinte sok volt a szóbeszéd: „Nem is lesz az én gyerekem, ha csak egyszer egy héten jár haza, elromlik a drá-I gám, lenézi majd a szüleit!” | Most iratkoznak az új elsősök, i őket pedig már majd mindegyik I szülő kollégiumba adná. Egyet­len tanulócsoportunk maradt I még, távolabb a modern isko­lától, Öregszöllőn. 24 gyerek ta- j nulja ott együtt a betűve* est. I osztatlan csoportban elsőtől a negyedikig. • ♦ * öregszöllő nem is igazi ta­nyaközpont, majdnem külön fa­lu, utcákkal, több mint ezer lé­lekkel. Nagy a vándorlás az ott i lakók között, mert olcsón lehet házat, lakást szerezni, kicsit tol- lasodni, addig míg összegyűlik annyi a takarékban, hogy End - rődön vagy Gyomán saját há­zat, OTP-s lakást építhet az ember. Sokfelé dolgoznak az it­teniek,, van munka a tsz-ben a halászoknál, híres az Énei cipő­műhelye. jól lehet keresni a Szabó Ktsz-ben. Nyáron különösen szép ez a táj. gazdagon zöldellnek a fák, bokrok. Van még olyan ház is. ahol esténként petróvilágnál körmöl a gyedek. Nincs könnyű dolga Soczó Bálintné tanítónő-, nek, míg 0 kicsi elsősét beveze­ti'a tudományok világába. Köz­ben a nagyobbak számára is meg kell találni a megoldandó, fejlesztő feladatokat. A táblára ügybuzgó napos ke-ek rótták a sorokat* öregszöllő. 1977. március 7 „Pista boltba megy.” Pe ne­héz a girbe-gurba gyerekbetű-' ket egy sorba gyömöszölni! Há­rom táblán folyik egy időben a tanítás. A negyedikesek hely­határozókat keresnek: kosárba- kosárban, boltba-boltban. Villan a fotóriporter vakuja, lélegzetelállító csendben fi gyei ’ k a gyerekek. Aztán hirtelen ol­dódik a csend, mindenki mon­dana valamit. Tréfálkozik is Margitka tanító néni: — Ne fe­csegj te Pista, mert az is rajta lesz a képén' A harmadikosok nvissák ki a fiizetü'-et. a má«o- d'kosn'c a számtankönyv felada­tát otd.iák meg.' S'uttogóra fogott hangon, mi­be léptekkel íár eszik csemeté­től a másikig. inví+. ellenőriz, dicsér. fedd és biztat. Kifino­mult mó'tszoreV, so1- pnvónj fog­lalkozás kell az osztatlan tanu­„5x5 az mennyi? Számold csak ki pontosabban!” Számtanórán ta­nulnak a másodikosok az öregszőlői iskolában (Fotó: Gál Edit) lócsoportban ahhoz, hogy meg­értsék, megtanulják a gyerekek a tananyagot. * * * Tizenöt éve így oktat, nevel ■Soczó Bálintné: .— Tudom jól, hogy hamaro­san meg kell szűnnie az ilyen iskolának, tanulom* én is az új j matematikaoktatás rendszerét. , Ha azt itt is bevezetnék, a sok j segédeszköz csörögne-csaltogna az osztályban, a többi gyerek j nem tudna másra figyelni. Most j még sajátos feladatlapokat kap- | nak az osztatlan iskolák, a kér­dések igen jók. Nemcsak a tan­anyaggal) ismertetik meg a tanu­lót, hanem a mai, valóságos vi­lággal is. Mégis nehéz a tanítás, elég sok a gyerek. Több idő kel­lene az elsősökhöz, mert ritkán tud otthon melléjük ülni az anyuka, amikor tanul a gyerek. Apukáról még nem is hallottam, hogy segített volna. A gyermek- nevelés nálunk jórészt anyai feladat. Hogy osztályozom? Év végén nem elég csak a jegyeket néz­ni. Ismerem én a nebulóimat, tudom kinek mi lakik a fejé­ben, melyik a szorgalmas és lei a lusta. Amelyik gyerkőc itt igyekszik, az a nagy iskolában is megtalálja a helyét. A felső- tagozatunk tavaly szűnt meg, ők már kollégisták Endrődön. A régi osztályokban tornázunk a kicsikkel, ha az udvaron na­gyon fúj a szél vagy nagy a hi­deg. * * * Vonalzó csattan a földön. Tí­már Ildiéknek csendes órájuk lenne, olvasnak. A harmadiko­sok hangosóráznak nyelvtanból: — Mondjatok élettelenre vo­natkozó igéket! — Megnyúz! — pattan fel egy sörtefejű lurkó. — Gondolkozz csak, lehet élet­telen testeket nyúzni? — in­gatja a fejét a tanítónéni. — Lehet hát. ha lelövik a nyu- lat, az már nem él. Ilyenfajta ’ okoskodáson gyak­ran meglepődhet a pedagógia. Mindenki jót mosolyog a vála­szon. Együtt tisztázzák az igaz­ságot. A tanyasi iskola bizony már öreg épület. Hatalmasak az osz­tályok. a megtömött vaskályha is alig-alig melegíti fel a leve­gőt. Az igaz. hogy nem is fáz­nak ezek az izgő-mozgó terem­tések. Szünetiosö, ugrásra kész mozdulattal nézi a tanító nénit az osztály focicsapata. Gurul- hatnékja van már a labdának is. Mint tele üvegből a dugó, úgy pattannak a gyerekek óra vé­gén az udvarra. Ragyogó ez a március, tavaszi meleggel, simo­gató napsugárral várja őket. Pillanatok alatt iocimeccsen iz­gulunk a csapatokért. A kislá­nyok pedig körbekarikáznak: ,,Árok szélén récetojás, ez a kislány jobbik szoknyás ... ” Bede Zsóka Brigádok olvasókönyve A szocialista brigádok közművelődési vetélkedőjének egyik fontos részfeladata szépirodalmi müvek olvasása, megbeszélése. Ehhez nyújtunk segítséget a vetélkedőn részt vevő brigádoknak, bár nemcsak a benevezettek olvashatják haszonnal Szabad Olga könyvtáros rövid ismertetőit. Sarkadi Imre: A gyáva Sarkadi vívódó íróalkat volt. bén álló férfit. Bebizonyosodik, hogy Éva. aki értelmetlen, vak­merő. bizarr „hőstettekre” (pl. hernyóevés) bármikor kapható, az élethez valójában gyáva. Megfutamodik a változtatás elől, visszatér összkomfortos ottho­nába, megunt férjéhez, s alkal­mi szeretőihez. A gyáva női típus nem egye­dülálló a magyar irodalomban. Móricz Zsigmond Betyár c. re­gényében Dea nem vállalta „em­berét”. Az ilyenfajta Évák csak csil­logni tudnak, a hétköznapok ter­heit nem vállalva, azok szépsé­geit sem képesek megélni. A gyáva szereplői plasztiku­san kifö’-mált alakok. Éva külö­nösen árnyaltan raizolódik ki előttünk. Pista portréja kissé se­matikus, talán azért, mert Sar­kadi pozitív figurái általában a lázadás alapjáról küzdenek, de Szabó István előre megy, nem tiltakozik, ő egyértelműen igen- li az alkotó életet. Müveit többször át-átírta. A gyáva c. kisregény jelentős ál­lomás életművében, főhősnőjé­nek alakját szinten több ízben kiformálta. Ki ez az Éva? — ö a kisre­gényben egv unatkozó, elké­nyeztetett szépasszony, aki el­kitartja magát ..menő” szobrász férjével. A szobrász nem tűi eredeti tehetség. Éva ezért már rég nem csodálja, sőt kissé meg­veti. Egy ötletszerű autókirándűlá- son megismerkedik Szabó Ist­vánnal, akinek még meg sem száradt mérnöki diplomáján az aláírás, s aki diákkorában sze­relmes volt a szép és akkoriban szintén egyetemista lányba. Ez a szerelem a váratlan találko­zás után újra fellobban. Az asz- szony elfogadja, s úgv tűnik, viszonozza is ezt a szerelmet, dé hamar ráébredünk, hogy er­kölcsi tartásából csak pár «■•zen nan eltöltésére futta, élettársul nem fogadja el a pályája küszö­Szakonyi Károly: Francia fanya Kétszeres keretjáték köteléké­ben játszódik le a történet. Svetz József életét úgy ismerjük meg, hogy előbb táljuk idősnek, ko­rán leszázalékolt rokkantr ak, mint fiatal, Nyugatra hajtott le­ventének, holott a sorsa Fran­ciaországban állította a legna­gyobb etika.i kérdések elé. Gyermek, levente, mikor Hit­ler Németországát védeni Nyu­gatra dobják. Amerikaiak sza­badítják tel. Később egv ret­tenetes táborba kerül, ahol ide­genlégióba toboroznak, majd francia parasztok munkásokat keresnek. Öt is kiválasztja két asszony, Madame Bertine és a fronton elesett fiának özvegye. Amelie. A teljesen legyengült Svetz eiőre kan a „francia ta­nyán”. Szerelem bontakozik ki a magyar fiú és a francia fia­talasszony között. Van egy kis­fiú. az is kedveli Svetzet, sőt az, öregasszony is, él-annyira, hogy fiává akarja fogadni. Svetz. azonban hazavágyik. S ekkortól kettős életet él. Szereti a fran­cia családot, de idegenek szá­mára. A jóságért hazugsággal, apró lopásokkal fizet. Készül a hazatérésre s titkon teszi ezt. Megszökik a tanyáról, azért, mert az francia. Otthagyta az őt életre ápoló családot. Elítéljük ezért? Nem. mert Magyarország hiv- ta haza. igen. mert gyáván, hát mögött járt el. Bűnös? Igen, mert bűnt bűnnel leplezett. Nem. mert a honvágy erős. Hős tehát? — Nem. Egysze­rűen magyar ember. Itt van a hazája. • Néprajzi estek Az orosházi Szántó Kovács Múzeumnak igen jelentős sze­repe van abban, hogy megis­mertesse a város és környéke néprajzi múltját, fejlődését. Ennek több lehetősége is kí­nálkozik és ezeket jól hasz­nosítják. Igen gazdag a nép­rajz tárgyi emlékeinek gyűj­teménye, ugyanannyira, hogy azok bemutatása is egyre ne­hezebb, éppen a sokféleség, gazdagság és számszerű nagy­ság miatt. A példás raktáro­zás azonban bármely pilla­natban könnyen hozzáférhe­tővé teszi azokat. Szép pél­dája az intézmények közötti kapcsolatok bővítésének az, amely a városi könyvtár és a múzeum között létrejött. E kapcsolatból csupán egyetlen mozzanatot emelnék ki, tör­ténetesen néhány igen szép néprajzi tárgy állandó kiállí­tását a könyvtárban. Ennek folytatását is örömmel ven­nénk, ha módot találnának arra, hogy a művelődési köz­S mis MI rirvJSM. 1977. MÁRCIUS 16. pont hosszú folyosóit, előcsar­nokait néhány olyan tárló díszítené, amelyekben a mú­zeum kiállíthatna néhány da­rabot a gyűjteményből. A ha­szon kettős lenne. E kapcsolatokon túl szól­nunk kell egy szép kezde­ményezésről, amelynek las­san hagyományai lesznek Orosházán, a Néprajzi estek megrendezéséről. Már az el­múlt évben is nagy sikerrel rendezték meg, s e hónap utolsó hétfőjén ismét meg­rendezik a városi tanács mű­velődésügyi osztályával, a vá­rosi könyvtárral és a Petőfi Művelődési Központtal közö­sen. Az est programja igen gazdagnak ígérkezik. Citera- zenekar és a Madrigál kórus népdalokat mutat be. önélet­írásukból olvasnak fel Erdős Tóth Sándor, Csarejs János- né, Koczka Pál, közben nép­rajzi filmeket mutatnak be, mint a Néprajz szerelmese, Kenyérsütés Tótkomlóson. Orosházi öreg házak, Tanya, Fafaragó címűeket. Az est egyik érdekes eseménye lesz a közönség kérdéseire adan­dó válaszadás.-fb­Eszperantó könyvritkaság A Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának közelgő évfor­dulója ad különös aktualitást annak az eszperantó nyelvű könyvnek, amely a dicsőséges 133 napról szól és 1930-ban ad­ták ki Lipcséiben. A könyv most került elő Pécsett egy eszpe- rantista munkás — Guderna Rudolf amerikás magyar — ha- gvatékából. Igazi nemzetközi összefogásból született meg a könyv. Csehszlovák kommunis­ták állították össze a szöveg- anyagot. szovjet eszperantisták segítették a fordítást, német nyomdászok készítették el a könyvet és — többek között — amerikai munkások terjesztet­ték. A pécsi példány a bélyeg­ző tanúsága szerint a New York-i munkáskor tulajdona volt. A ritkaságnak számító könyv címe: ..Cent tridek tri tagoj”, azaz ..Százharminchárom nap”, alcíme: „Történelmi vázlatok a magyarországi proletáríorrada- lomról”. A 142 oldalas kiad­ványban huszonöt cikk, tanul­mány, illetve irodalmi mű sze­repel. Leninnek az. „Üdvözlet a magyar munkásokhoz” című írá­sa vezeti be, majd Kun Béla, Landler Jenő, Szántó Béla. t Lengyel József, Varga Jenő, Lukács György, Karikás Fri­gyes, Magyar Lajos és mások cikkeit, valamint több egykorú dokumentumot tartalmaz. Guderna Rudolf egyik veze­tője volt az eszperan- tisla munkásmozgalomnak az Egyesült Államokban. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents