Békés Megyei Népújság, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-02 / 51. szám

Érlrhexlct a húnhomhinniban Tudna-e Ön jobban dolgozni? — kérdeztük a Férfiíehérnemű-gyárban Mi a különbség a fehérnemű- j gyártás és — mondjuk — a ha­jógyártás között? Például az, hogy az előbbi alapanyaga a textil, az utóbbié a vas. Különb­ség az is, hogy az egyik, a könnyű-, a másik a nehézipar­hoz tartozik. Mindez nem lenne baj, de különbség még az is, hogy a központi fejlesztésből hu­zamos ideig viszonylag keveset szántak a könnyűiparra. Persze, fontos ágazata a nép­gazdaságnak a hajógyártás is. Am a könnyűiparra, s vele a fehérneműgyártásra — mint Nagy Lajos, a békéscsabai Fér­Ankét Orosházán Elemezték az elmúlt cv répatermesztési tapasztalatait Tegnap, március 1-én, kedden cukorrépa-termesztési ankélot tartottak az érdekeltek részvé­telével Orosházán, a Petőfi Mű­velődési Otthonban. A Békés ! megyei Tanács mezőgazdasági I és élelmezési osztálya, a Ma- j gyár Agrártudományi Egyesület Békés megyei szervezete, a Dél- Békés megye és a Körösök vi­déke termelőszövetkezetei, va­lamint a mezőhegyesi és a Sar- kadi Cukorgyár képviselői ele-, mezték az elmúlt év répater- j mesztésének tapasztalatait. A résztvevők véleményt cserél- j tek az agrotechnikai eljárás al- i ka Imazásáról, az ipari feldolgo- i zás gondjairól. Az 1977-es tervekről szólva, j megállapították, hogy jelentősen növelni kell a cukorrépa hek- J táronkénti terméshozamát és a cukortartalmát. Az idén a fa- j valyival azonos területen, 18 • ezer hektáron termesztenek cu- j korrépát a megyében. Az 1976- I 296 mázsa hektáronkénti ter- j mésátlagot 350 mázsára kell no- I vélni. E célkitűzések teljesítésé- I nek legnagyobb tartaléka a | technológiai fegyelem megszi- ' lárdítása, állapították meg a 1 résztvevők. [ fifehérnemű-gyár igazgatója el-j mondja — épp azért érdemes többet áldozni, mert a beíekte -1 tett érték gyorsabban megtérül, 1 gyorsabban forog, mint számos j más ágazatban. Ehhez azonban szervezetteb­ben, jobban is kell dolgozni. Tudnának-e? — kérdeztük a gyár dolgozóitól. * * * „Kiskorom óta dolgozok; sze­retem is a munkát. Nem nehéz, ha tudom, hogy a saját érde­kemben csinálom — mondja egy darabolómunkás. — Elsősorban az kell, hogy jók legyenek a munkaeszközök. Az egymásra rétegzett textíliákat vágom egy 25 kilós villamos géppel. Ha szólnak hozzám, odafordulok, le­teszem a gépet. Az aztán, eze­ken a , hullámos, toldott-foldott asztalokon a súlyánál fogva j odábbcsúszik és belevág az' anyagba. Azt sem szeretem, ha J sürgetnek, idegesítenek. Néha az| is dirigál, fölöslegesen, akire a | dolog nem tartozik. Sok függ aj főnöktől; hogyan irányít.. . Kö- j veteljen is, de ha kell, megér-1 tő is legyen. Persze, azt se hall- j gatom el, hogy rajtunk, mun-! kásokon is sok múlik. Nem tu- j dóm, megfigyelte-e már, hogy j a hét elején sokszor álmosak, idegesek az emberek. Túlzásba I viszik a tévézést vagy a más- j féle szórakozást. Pedig nagyon fontos, hogy az ember kialudja magát...” „Nem valami jók a csipeszek, amivel az anyagokat összeszo­rítjuk — így egy fiatalasszony. — Rosszak a terítőa«ztalok is. .. A társaság jó; én jól érzem itt magam. Ügy érzem. mindent megmondhatok a főnökömnek s ez nagyon fontos. Nem is azt várjuk, hogy ne szóljon ránk, ha hibázunk, hanem azt, hogy ő is hallgasson meg minket. Ko­rábban bizony előfordult, hogy a közvetlen vezetőm, ha meg akartam magyarázni valamit, el­hallgattatott. Pedig a magvará- j zat nem mindig kimagyarázko- j dás. . . *** Az ezerfős gyárban valaha munkaköpenyeket, ingeket, pi­zsamákat gyártottak. Ma női ruhákat készítenek. Nemcsak a termékek változtak, hanem a A laboráns (Kóló: Veress Erzsi) követelmények is. Ez azzal függ össze, amit a ruházati boltba be­lépve magunk is napról napra tapasztalunk' nem akármilyen konfekcióruhát keresünk, ha­nem csinosai. ízléseset. Olyat, mintha ránk öntötték volna. — Ügy érzem, mindent bele­adok — mondia Hajtmann Palná férfifehérnemű-készítő. — „Visz- szavetésem” alig 3-4 fordul elő egy hónapban, de sokszor e°v se. Az idén sok az új forma, és egy-egy ruha sok kis részből áll. Nincs elég időnk például a nvalrpántletűzéshez. Alig lehet vele jól haladni, mert a milli­méterek is számítanak. Pedig mindenki igyekszik, hiszen ettől függ a keresetünk. Reméljük, ezt az igyekezetét a vállalat is méltányolja. Ilyen körülmények között sokat jelent, hogy Szász Jánosáé, a művezetőnk, rende­sen, szépen beszél velünk. Ná­la nincs semmilyen megkülön­böztetés, egyformán beszél fi­atallal, időssel.. . — Természetesen jobb lenne nagyobb tételekben dolgozni, de nem tehetünk róla, ha így kéri a megrendelő — véli Horváth Mária. — Nagy segítség, hogy munkaidő után gyakorolhatjuk a reszortokat, azokat a munkákat, amit még nem végeztünk. Fon­tos az is, hogy aki megmutatja az új munkát, érthetően magya­rázza is el. És persze, a jó mun­kához igyekezet is kell. Ha va­laki eleve úgy kezd hozzá, hogy „nem fog menni”, annak tény­leg nehezebben sikerül... * * * A szalagrendszer a beosztot­taknak könnyebb volt, de ha valahol elakadt a folyamat, csökkent a teljesítmény. Néhány hónap óta csomagból, nagyobb tételekből dolgozik mindenki, s így jobban tudja a munkáját be­osztani. Többszörösére nőtt vi­szont a munkavezetők felelős­sége. mert nehezebb a folyama­tot áttekinteni, szervezni, prog­ramozni. — A varrodai munka fejlő­dött— így Vnyatyinszki Ádám műszakvezető —, de a gyártás- előkészítés még nem tart lépést ezzel. A normaóra kötött, telje­síteni kell, akkor is, ha a mo­dellt csak akkor látjuk, amikor megjött a kamion. S ha jut idő a mintadarab elkészítésére, ak­kor se könnyű, ha meg nincs rá idő, akkor végképp nehéz megszervezni a folyamatot... * * * A készáruraktárban egy néniéi technikusnő vizsgálja a szebbnél szebb ruhákat. És nem akárho­gyan, hanem egyenként, apróra, sokáig. Szinte nagyítóval.. A nyereség, amit a gyár dol­gozói a nyugati exporttal ter­melnek meg, az idén a tavalyi kétszeresére nő. A vállalat hat­millió dolláros bevételt tervez 1977-re, s ennek nem egészen a kétharmadát a csabai gyár munkájából. Jelentkezik ez ter­mészetesen a kelesetekben is. 1970-hez képest tavaly 43 száza­lékos volt az átlagbér-növeke­dés; ezen belül a fizikai dolgo­zók és a közvetlen termelésirá­nyítók átlagbér-növekedése 34 százalék. A gyár legnagyobb külföldi megrendelőjéhez, a nyugatnémet Hausbrand céghez, az idén há­rom másik nyugati megrendelő is csatlakozott. A vállalat veze­tői épp a napokban, nagyon he­lyesen, úgy döntöttek, hogy ez.ek közül csak azokat vagy azt tart­ják meg, amelyik szervezetten, pontosan szállít, és mindig jó minőségű alapanyagot küld.^Ity módon lehet majd a belső szer­vezést javítani, s — beosztott­nak. vezetőnek egyaránt — nvu- godtabb. tervszerűbb, s tovább­ra is jól fizető munkál biztosí­tani. Varga János 3 BÉKÉS ífEGYEL ~ HFMlJStCi 1977. MÁRCIUS Z. 1/ ■■ ■■ r I I | Közös erdek, közös gond Csíki József, a húskombinát vezérigazgatója beszámolóját tartja Gyakran elcsodálkozunk azon, hogy kézenfekvő dolgok felis­meréséhez milyen sók időre van szükségünk. Bosszankodás is van ebben, hogy miért nem le­hetett már korábban, hiszen mindannyiunknak eszébe jut­hatott volna már régen. Ilyen volt hétfőn délután a Gyulai Húskombinát mérlegismertető értekezlete. Ugyanis az már kialakult jó gyakorlat, hogy a vállalati eredményeket és terveket a gaz­dasági év fordulója körül a munkáskollektivákkal megtár­gyalja a vállalati vezetés és fi­gyelembe veszi e megbeszélé­seken elhangzó, a termelést se- gitő észrevételeket. Most azon­ban nem a kombinát munkásai j ültek a teremben, hanem a part- j nervállalatok és -gazdaságok ve­zetői. képviselői. , Abból az egyszerű felismerés- | bői fakadó rendelkezés alapján j került sor erre a tanácskozásra, hogy a társgazdaságokkal való kapcsolati rendszer milyensége* meghatározó a vállalat eredmé­nyességére. Ugyanis nyersanya- ! gát, a mezőgazdaság szolgáltat­ja, termékeit pedig a kereske­delem értékesíti. Viszont a kom­binát felvásárlási munkája be­folyásolja a mezőgazdasági ter­melést, termékkibocsátási üte­me, árujának minősége pedig a kereskedelemre hat. Kölcsönös érdekek találkoznak tehát. A jó és tartós kapcsolat, pedig feltételezi az őszinteséget. A j megszűrt és áttételesen eljutó információ mindig magában hordozza a félreértés, a gyanak­vás lehetőségét. A kölcsönösen egymásra utalt, egymás tevé­kenységéhez szervesen kapcso­lódó termelési egységek, ame­lyeknek jövedelme is függ egy­mástól; nem tűrheti a gyanak­vás vagy a kiszolgál taíottság légkörét. Nos, a mérlegismertető értekezlet célja ez volt; kendő- zéstől mentesen bemutatni a Gyulai Húskombinát 1976. évi te­vékenységét, megismertetni ez évi feladatait és az egvüttgon- dől kodást elindítani, hogyan le­hetne jobban a közös érdekek alapján, Csiki József vezérigaz­gató beszámolója elérte ezt a i célt. A legfogósabb és folyamatos feladat a mind több vágóállat biztosítása. Az elmúlt évben 554 ezer vágósertést és 33 ezer 590. szarvasmarhát | vásároltak fel. De ennek még csak negyed­részét sem voltak képesek hely­ben feldolgozni. Ez év végére a kombinát felépül. Jövőre meg­ugrik a feldolgozás aránya, és 1979-ben már 550 ezer sertés feldolgozására lesz képes. Ezt folyamatosan kiszolgálni nem­csak kölcsönös érdek, hanem igen nagy feladat is. Legtöbb gond jelenleg ugyanis az, hogy j a vágóállatok egyenetlenül ér­keznek az üzembe. A két mű­szakos üzemeltetéshez napi 2500 —2600 sertésre lesz szüksége.' A kombinát napi termelési értéke 8 millió 700 ezer forint. Elgon­dolni is sok, hogy mennyi lesz itt az álláspénz vagy túlóra, ha a szállítás egyenletességét nem sikerül biztosítani. Költségét a népgazdaság s végső soron mi fizetjük. Aztán, már most fel kell készülni arra. hogy ezt a töméntelen vágóállat-mennyisé­get biztosítani legyünk képe­sek, amit a húskombinát „el­fogyaszt". Ehhez adottságaink megvannak. A húskombinát a termelőszö­vetkezetekkel és állami gazda­ságokkal jól működő szerződé­ses viszonyban van. Ennek alap­ján — és ez a jövő útja — a nagyüzem a területén, a ha­tókörében levő áruértékesítést (tenyésztést, szerződéskötést, át­vételi) teljes egészében integ­rálni képes és ezzel a'/- adott munkaerőt és munkaeszközöket maximálisan kihasználni. A kis- és háztáji gazdaságok nagyüze­mi irányítását is jelenti ez. a kölcsönös érdekek alapján. Tényleges lehetősége ennek a formának — egy fél év tapaszta­lata áll még csak mögötte —, most rajzolódik ki. Indokkal ál­líthatjuk, hogy a nagyüzemek és azok segítségével, irányításá­val a kisgazdaságok képesek a jelenleginél lényegesen nagyobb mennyiségű és jó minőségű vá­góállat biztosítására, a húskom­binát folyamatos és biztonsá­gos nyérsanyag-ellátásara. A véleményt nyilvánító mezőgaz­dasági nagyüzemek képviselői kivétel nélkül ezt erősítették. A vitában részt vett Király László, a TERIMPEX vezérigaz­gató-helyettese biztató külke­reskedelmi kilátásainkról. jó piaclehetőségeinkről szólt, Sza­bó Berény, az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt vezérigazgató- helyettese több együttműködést érintő probléma között a köl­csönös szerződési fegyelmet és érdekeltséget hangsúlyozta. A Gyulai Húskombinát az el­múlt évben a háztáji értékesí­tési versenyben elért sikerekért az orosházi Új Élet. a békési Egyetértés, a gyulai Munkácsy, a osorvási Lenin, az orosházi Béke és a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezetek­nek anyagi és erkölcsi elisme­rését fejezte ki. A tanácskozás végeredményét Báli Mihály szavaival lehetne legjobban összefoglalni: ..A szö­vetkezetek urai a felvásárlási helyzetnek s a mezőgazdaság biztosítja a szükséges alapanya­got a Gyulai Húskombinát ré­szére” — S — i

Next

/
Thumbnails
Contents