Békés Megyei Népújság, 1977. március (32. évfolyam, 50-76. szám)

1977-03-02 / 51. szám

Vakolókanál és vándorbot Két kőműves levele Január 21-én jelent meg la­punkban a „Vakolókanál és vándorbot” című írás; mely né­mi betekintést adott megyénk építőipari egységeinek életébe. Az írással kapcsolatban néhány olyan levél érkezett szerkesztő­ségünkbe, melyeket építőmun­kások írtak. Tokai László (Gyoma, Fáy András u. 9. szám) a követke­zőket írja: „Munkáshiányról be­szélünk. 1972-től 1976. decem­ber 31-ig önálló kisiparos vol­tam Gyomán. Ez év január ele­jén bementem Csabára, az ÁÉV-hez, hogy elhelyezkedjem, mint kőműves. A Munkaügyis felvilágosított: van felvétel. Kértem magamat a gyomai munkahelyünkre. Az itteni épí­tésvezető pedig kijelentette: majd márciusban jelentkezzem, mert ők senkit sem teleltetnek ki. Hiába mondtam, hogy vég­legesen akarok elhelyezkedni. A másik: december közepén új­sághirdetésre jelentkeztem a békéscsabai iKV-hez kőműves­nek. Még a mai napig sem kaptam rá választ. Ilyen oldala is van a munkaerőhiánynak!” Bajaczán Mihály (Elek, Liszt F. u. 4.) a következőket írja: „A január 12-i újságban arról van szó, hogy a termelőszövetkeze­tek nem engedéllyel működő épí­tőipari részlegeit felszámolják, hogy a megyében a tényleges építőiparban több dolgozó le­gyen”. A továbbiakban olvasónk a tanácsi költségvetési üzemek építőinek helyzetéről ír, így sa­ját munkahelyéről is. „Novem­ber 29-én jöttünk az eleki mun­kahelyre; négy ember félnapi munkára. December 2-i'e 13 fő­re szaporodtunk. Persze az a félnapi munka lett az egész heti teljesítményünk. Mi felhív­tuk az üzemvezető figyelmét, hogy az ilyen nagy munkához milyen felszerelések szüksége­sek. Mégis térdig érő sárban — az emberek 80 százaléka gumi­csizma nélkül, csekély szer­számmal és anyagkészlettel —, 2.5— 3 méter mély, 1,3 méter széles és 12 méter hosszú ala­pot ástunk. Itt, ahol egy mé­ter után kezdődik a talajvíz, 2.5— 3 méter mélyre ástunk, alig-alig működő szivattyú mel­lett. Ilyen körülmények között kel­lett egv köbméter földet kidob­nunk 43 forintért, s 13 ember körülbelül 2,5 köbméter földet kínlódott ki egy nap. Sokszor olyan hideg volt, hogy az em­ber keze odafagyott a szerszám- nyélhez. Karácsony előtt 400— 700 forint előleget kaptunk. A végelszámolás 600—1200 forint volt. A munkaszervezés a szer­szám- és gépellátás, a munka­fegyelem. a munkamorál szinte a nullával egyenlő. Az üzemve­zető munka hiányában haza- küldi az embereket, természete­sen ilyenkor nem fizetnek. Iga­zolatlan napot adnak, ha a dol­gozó egy hét tétlenséggel eltöl­tött idő után szombaton, ami­kor szintén nincs mit csinálnia, nem megy be dolgozni.” Ennyit a két levélből. S még valamit: a sorozat részei vitajel­leggel íródtak. Továbbra is vár­juk olvasóink észrevételét és hozzászólását. HEGY A IIIV9 0 — JOY 1 DOLLÁR A kocsiszekrény koristából készül Lehet, hogy furcsán hangzik, de igaz: Békés megye sajátos „járműprogramja” Európa-hírű. De miről is van szó? Azokról a diszhintókról, amelyeket Füzes­gyarmaton, e sárréti községben gyártanak. A járműkészítŐ és -javító ipari szövetkezet profilja sokat változott az évek során, de hintókészítéséről ma is Európa- szerte híres e békési szövetke­zet. A legelső hintókat — díszko­csikat Az idén 141 millió forinttal gazdálkodik Gyula város Tanácsa hpiil a húskombinát munkásszállása — Megkezdődik a bel víztelenítés A közelmúltban ülést tartott Gyula város Tanácsa, amelyen egy napirendi pont megtárgya­lása szerepelt. Juhász András. a pénzügyi, terv-, munkaügyi osztály vezetője számolt be a költségvetés és fejlesztési alap 1976. évi felhasználásáról, vala­mint az ez évi tervekről. Szóbeli kiegészítőjében ismer­tette, hogy az 1976-os év az V. ötéves terv első esztendeje volt és magán viselte a tervidőszak kezdeti évének indulási problé­máit. Sajnos ez meglátszott a kivi­telezésben és tervezésben, mert a tervezett beruházások, felújítások egy része nem va­lósult meg. másrészt a lakos­ság által év közben felvetett jogos gondokat eszköziiiány miatt már nem lehetett ter­vezni. A költségvetésről szólva elmon­dotta, hogy erre a célra 80 mil­lió forint állt rendelkezésre. Ez 3 és fél millióval volt több az előző évinél. Ez az összeg biz­tosította, hogy az intézmények az elmúlt évben is — a koráb­bi évekhez hasonlóan — jó szín­vonalon tudtak üzemelni. Jelen­tős volt a kulturális intézmé­nyeknek a gázfűtésre való átállí­tása. Jutott a pénzből az Emi- nescu utca portalanítására, a Tö­rökzugi és Kuznyeck lakótelep, valamint a Henyei úti óvoda parkosítására és tovább bőví­tették, korszerűsítették a közvi­lágítást a Kuznyeck és Török-j zugi lakótelepen, a Rákóczi és! Beleznai utcában. Gondok adódtak a kommuna- j lis ellátásban, köztisztaságban, a belvízelvezetésben, útkorsze-i rűsítésben, mert terv és ka- j pacitás hiánya miatt a terve­zettnek mindössze a felét tud-j tók megvalósítani. Ugyancsak e miatt nem kezdőd­hetett meg a Kohán-képtár ki­alakítása. Fejlesztésekre az elmúlt év­ben 60 millió forint volt. Jelen­tősnek ítélték meg a társashá­zak terület-előkészítését, terület- rendezését a Törökzugban, a Szabadság és az Április 4 téren. Elkészült mintegy 4 millió fo­rintos beruházással az északi ipartelep szennyvízcsatorna-há­lózata. A városi tanács csaknem 6 millió forinttal támogatta a vízműveket az ívóvízhálózat bő­vítésére, a szennyvíz elhelyezé­sére. A már említett kapacitás­hiány miatt nem valósult meg az elmúlt évre tervezett 60 álla­mi lakás átadása, a 75 szemé­lyes óvoda, a 40 személyes böl­csőde, a 18 tantermes általános iskola a Törökzugi lakótelepen és anyagi eszközök hiánya mi­att a Törökzugban tervezett ABC-áruház és bisztró építése. Az viszont örvendetes, hogy a város lakossága az elmúlt évben 4,7 millió forint értékű társadalmi munkát végzett, ami azt jelenti, hogy minden lakos 177 forintot érő munká­val járult a város gazdagítá­sához, szépítéséhez. Az idei tervekről szólva el­mondotta, hogy költségvetésre 84, fejlesztésre 57 millió forint áll a városi tanács rendelkezé­sére. Megvan a reális lehetősége annak, hogy az idén be tudjak hozni az elmúlt évi lemaradást. Az idei célkitűzések között csak [ azoknak a terveknek a megva-1 lósítása szerepel, amelyeket már az eredeti V. ötéves terv tartalmaz. A költségvetésből portalant- ■ tott utat kap a Kálvin, a Kissj Ernő utca és a Csikoséri sor.! Bekötő utat építenek és körtől- [ tést a városerdei üdülőtelephez.1 Tovább folytatják a tanyavil­lamosítást, ezúttal a Sándorhe- gyen. Megkezdik a Kohán-kép­tár kialakítását. A fejlesztési alapból az I. fél évben elkészül és átadják a Törökzugban épült 60 állami lakást. Ugyancsak az idén kerül átadásra az óvoda és bölcsőde és megkezdik a Török­zugban egy 16 tantermes iskola építésének első ütemét, amely­ben 8 tanterem és egy torna- csarnok készül el. Több mint másfél száz OTP-s lakás átadá­sa várható és ugyancsak meg­kezdődik mintegy 330 lakás épí­tése a Törökzugban és a busz- pályaudvar körnvékén. Az idén indul a 18 millió forintos bel­vízelvezetési program első üte­me. Tovább folytatják a telep­szerű több szintes lakóházakhoz a terület-előkészítést. Hozzálát­nak a húskombináthoz készülő munkásszállás építéséhez. Gázvezeték épül a Székely Aladár, Széchenvi. Thököly, Huszita, Hajnal, Bartók Béla utó cákban. Megkezdik az idén a piactér rendezését, korszerűsítését, amelyhez jelenleg az az 540 009 forint áll rendelkezésre, amit a város kapott az 1975. évi társadalmi munkában elért megyei második helyezésért. Félmillió forintot költenek a Törökzugi lakótelep szoláltatá­sának fejlesztésére. Űj telenet kap a temetkezési vállalat, több kereskedelmi és vendéglátóipari egység készül el. Az idei tervek, valamint az elmúlt évről áthúzódó lemaradá­sok teljesítésére minden remény megvan, hiszen most valamivel kedvezőbb a helyzet úgy a ter­vezési. mint a kivitelezési kapa­citás biztosításában. — Bó. for- I a 13—14. század dulóján hazánkban Kocs község­ben gyártották. A kocsigyártás a 18. század közepén is virágzott Magyarországon, s az előkelők járműve volt világszerte. Nap­jainkban már csaknem kizáró­lag sportcélokra használják. Úrihajtó, vadászhintó A még ma is gyártott hin­táknak két alaptípusa: az Esz- terházy és a Cseklészi. Az előb­bi belépővel készül, íves vona­lai teszik kecsessé, az utóbbinak merevek, szögletesek a vonalai. — Mintegy 12 féle hintót ké­szítettünk, s valamennyit kézi erővel — mondja Kegyest János, a szövetkezet 69 éves nyugdíja­sa. Kis katalógust kotor elő a kopott gyalupad fiókjából. Ab­ból mutatja a fóti kocsit, az úri- hajtót, a vadászhintót, sorban valamennyit. Az utolsó lapón díszes postakocsi képmása zár­ja a sort. — Erre vagyunk a legbüszkébbek, két éve készí­tettük a posta külön megrende­lésére. — Honnan vették a szakmai segítséget? — A Közlekedési Múzeumnak restauráltuk a hintókat még a hatvanas évek elején Akkor egy idős mérnök segített, ő adta a tervrajzokat — folytat ja a mes­ter. miközben mellettünk a hin- tókészítők komótosan dolgoznak. A műhelyben mindig temérdek a munka, az itt szorgoskodók nyugodt te-mészetű. türelmes emberek. A gvalunadokon több tucat véső. különféle gyalu so­rakozik. Kezük alatt nyer for­mát, kel új életre a ta. — Több mint öt évtizede kezd­tem a szakmát, az Rt dolgozók tanulóim voltak — int a fiatalok felé, akik sorban bemutatkoz­nak: Csató Imre, Bodár István és Tokay Sándor. A szakma rangjára terelődik a szó. — Igaz, országosan elárvulnak a gyalupadok, ez a szakma is ki­haló félben van, de nálunk akad utánpótlás — s hangjából ér­ződik: szívesen adta át szakmai tapasztalatát. Rugózásuk vetekszik a gépkocsiéval Hogyan készülnek ma a hin- tók? Pontosan úgy, mint fél évszá­zaddal ezelőtt: kézi szerszámok­kal. Azaz változás mégis van. — A világversenyen a nálunk gyártott hintókkal aratnak szép sikereket a magyar fogathajtó válogatott tagjai — büszkélke­dik Csató Imre. — A versenyíoga­tok minden egyes részét ma is kézzel illesztjük össze. A technika viszont hozott vál­tozást, A gumiráfos fogatok csa­págyas és tűgörgős kivitelben, mechanikai és olajfékkel készül­nek, s rugózásuk vetekszik a személygépkocsikéval. S közben arról beszélgettünk, milyen fát használnak fel. — A szekrény a bakkal, a ru­galmas szívós kőrisből, a kere­kek szilből, a küllők akácból, a rúd a hajlékony nyírfából ké­szül — mondja Tokay Sándor. — A nagy nemzetközi versenye­ken a külföldiek nehéz, kevésbé esztétikus kocsikkal versenyez­nek. A mi hintóink könnyűek, jól fekszik az utat, szépségükre pedig a legtöbb pontot kapják. Valóban csodálatosak ezek a fogatok. Festésük vetekszik a személygépkocsik fényezésével. Az angol királynő is innen rendelt Egy-egy hintó három fő mű­veletből áll: a fa-, a vas- és a kárpitosmunkából. Az összes vas alkatrészt itt ko­vácsoljuk — magyarázza Kunos Sándor kovács, s munkatársa. Galambos Sándor egyetértőén bólint. ^— A kerékvasalás, a ru­gókészítés a legnehezebb — mondják. — A tengelyt is mi kovácsoljuk — büszkélkednek a fiatalok. S közben sorolják, melyik fo­gathajtónak milyen hintó k“U. Abonyi Imre a széles nyomtá­vút szereti. FiilÖp Sándor a dob­fékest kedveli, Finta Gábor a tűgörgős hintót pártolja. Minden egyes elkészített jár­műre büszkék. Termékeik elju­tottak az USA-ba. az NSZK-ba, Svájcba, Hollandiába, Ausztriá­ba, Jugoszláviába és a KGST- országokba. Amire a legbüszkéb­bek: az angol királynő is Fü­zesgyarmaton készült hintón ko- csikázik. Ma már vesztett jelentőségé­ből a hintókészítés. A szövetke­zet az év első felében nyolc fo­gatot készít, amelyből ötöt tő­kés exportra szállítanak. Egy- egy hintó értéke megközelíti a legújabb típusú Lada személy­gépkocsi árát. Ha nem is nagy tételben, de megy a hintó — jön a dollár. Az igazi fizetséget pedig fogathajtóink a rangos nemzetközi versenyeken elért szép helyezéseikkel szolgáltatják. Szekeres András 4 BÉKÉS MEGYEI­*AtrhjSAC, 1977. MÁRCIUS *.

Next

/
Thumbnails
Contents