Békés Megyei Népújság, 1977. február (32. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-12 / 36. szám

Közművelődés Csorvason

Szakmai tanfolyamok, továbbképzések

CVt-vas nagyközség lakóné. I nessége a legutóbbi népszámlá- j lás adatai szerint 6694 fő. Nem közömbös, hogy,az itt élők számára milyen művelődési lehe- , tőségek állnak rendelkezésre, a község vezetői hogyan tudják kielégíteni az igényeket, mi több, mennyire tudják befolyásolni, illetve elősegíteni a köz művelődését. Ezért a tanács, a művelődési ház és a helyi üzemek, munkahelyek vezetői, művelődést irányító és ezért felelős szakemberei időről időre értékelik az elért eredményeket, számba veszik a hiányosságokat, s ennek alapján elkészítik a község összehangolt közműve- | lődési tervét a következő idő- I szakra. Így történt ez az 1977-es esztendő első napjaiban is.

Ami a tavalyi esztendőt illeti, a legtöbb embert foglalkoztató T/enin Tsz-ben a szakmai és politikai képzés elősegítése került előtérbe. Növekedett a színházi előadások iránti érdeklődés. Egy alkalommal sikeres „tsz-könyv. napot” rendeztek. Sokan vettek részt kulturális jellegű kirándulásokon és 10 szocialista bri- | gád jelentkezett a községi munkásvetélkedőre. A tsz-nél komoly hiányosság a propaganda- munkában tapasztalható. Nem elég „életképes” az üzemi híradó, s a többi információs eszköz, melyeken keresztül megtudhatnák a dolgozók, hová és miért érdemes elmenniük sza- I bad idejükben?

Az idei közművelődési terv elképzeléseit 3 nagy csoportra osztották: 1. Világnézeti nevelés; 2. A termelést segítő és a műszaki-technikai műveltségi szintet emelő tevékenység; 3. Művészeti nevelés. Mindhárom területet a művelődési ház fog— Majd legközelebb, kisfiam..:

Józsikát otthon már várta felesége.

— Itt volt anyád, hozott néhány dolgot, beraktam a hűtőbe

— nyújtózkodott végig a heve- rőn. Gondolataiban már a szobát rendezte át.

— Te Jóska, új bútor kellene

— mutatott a szemközti szobára

— Oda egy kétszemélyes heverő, az ablak mellé dolgozóasztal, szembe pedig új szekrénysor. Már ki is néztem a bútorüzletben. ..

— Ábrándozás helyett inkább készítsd az ebédet, mert kettőkor tárgyalásom van, s most különben sincs pénzünk

— Megvesszük részletre...

— De most az is nagy kiadás lenne.

— Hát akkor kérünk anyádtól. ..

— Azt már nem! ők adtak pénzt a lakásra, a bútort .vették, segítettek, amikor a kocsit vettük. Egyszer a te anyádék is adhatnának valamit a lányuknak...

— Elhallgatott.

— Mondd, mondd csak végig! — pattant fel Mari.

— Ha anyád, meg apád kevesebbet költené flancra. utazásra, s főleg a hasára, neked is több jutott volna, s nem egvszál ruhában, két váltás fehérneművel jöttél volna hozzám. No. meg tanulhattál volna, hogy ne most-, felnőtt fejjel pótold a nagv űrt!

— kiabálta Józsi, és lerohant a közeli vendéglőbe ebédelni.

Tóth néni ekkor már idősebb fiáéknál ücsörgött. Dénes feleségét. Jolit nem kedvelte, amolyan pesti fruskának tartotta. Ám a fiatalasszony nagyon ragaszkodott anyósához.

— Nagvon kedves, mama, hogy fáradt. Es ennyi mindent hozott?! A gyerekek szeretik a túrót. biztosan örülnek majd a diónak is — mondta.

^ — Azért hoztam.

ja össze, a rendezvényekre is jórészt itt kerül sor.

A világnézeti nevelésben az a meghatározó, hogy a párt-, a KISZ- és szakszervezet által szervezett különböző oktatási formákban — jelenleg 400-an vesznek részt — elősegítsék a sokoldalúan fejlett, szocialista módon gondolkodó embertípus kialakulását. Ennek jegyében rendezik a TIT. és más előadásokat, névadó ünnepségeket, egyéb kis csoportos foglalkozásokat Fontos programnak szánják a „Csorvásiak kérdeznek” elnevezésű fórumokat, melyeken községpolitikai kérdésekről esik majd szó. Külön előadások szolgálják az új jogszabályok ismertetését, magyarázását.

A szakmai műveltség gyarapításának módjait főképp az üzemeken belül szervezik. A Lenin Tsz-ben például 63 hallgató beiskolázását tervezik különböző tanfolyamokra. Az elképzelések közt szerepel az üzemi szak- könyvtárak fejlesztése. A HÖ- DIKÖT-üzemben 26-an még nem végezték el az általános iskolát — itt ennek az aránynak a megváltoztatása a legfontosabb feladat. A szakemberek valamennyi munkahelyen nagy gondot fordítanak az idén arra is, hogy felhívják a figyelmet a könyvtárban található szakkönyvekre, folyóiratokra.

A művészeti nevelés területén az ízlésformálás köré csoportosulnak a tennivalók. Ezt szolgálják a színházi előadások, kiállítások, klubszerű foglalkozások, ifjú zenebarát-hangversenyek, ez utóbbit négyet rendeznek. A községi citerazenekar a helyi néphagyományok ápolásában vállal szerepet.

F. I.

Az öregasszony lassan felmelegedett belülről is.

— Mondogatom Dénesnek, hogy menjünk ki a tanyára egy kicsit segíteni a mamának, de annyi mostanában a munkája. A gyerekekre is ráférne egy kis mozgás.

Ritkán járnak haza a gyerekek. Ha néha ki is jutnak a tanyára, mindjárt sietnek vissza. Ismeri már a beszédüket: „tojásért jöttek, mert ez vagy az megy hozzájuk, vagy éppen viszik a tanyait valakinek.” Pedig Dénes mindig a nagyüzemi mezőgazdaság eredményeivel dicsekszik. Kevesebb munkával többet és könnyebben termelnek

— állítja.

— Anyám, nem érdemes kínlódni az egésszel. Az üzletben mindent megkap az ember — szokta mondogatni.

Az ám. ha nem érdemes kínlódni, akkor ő miért fogadja el, miért nem veszi meg? Pedig amióta igazgató, a pénze is több.

Autó állt meg a ház előtt. Hárman szálltak ki. a télikabátot a vállukra vetve indultak be a házba.

— Parancsoljatok, a szobába

— mutatta fia az utat.

Joli sós süteményt tett az asztalra, elővette a bárszekrényből az italt, amit korábban anyósa hozott.

— Kávét kérnek? — kérdezte a háziasszony.

— Persze, hogy kérünk — válaszolt a vendégek helyett is Dénes.

Joli kiment a konyhába, s oda- súgta anyósának:

— A minisztériumból vannak itt. Valami fejlesztést, vagy tudom is én mit készítenek elő.

A szobában vígan beszélgetett a három férfi, emelgették a poharat.

— Házi főzésű — dicsekedett Dénes

— Finom.. . — dicsérték krá- kogva a vendégek.

Politika, műveltség, internacionalizmus

Fél évszázad az eszperantó mozgalomban

Orosházi munkás cszpcrantisták mitrás Mihály

Idézet a budapesti politikai | nyomozó főcsoport 896 1934. sz. [ jelentéséből: Méltóságos Főkapi_ j tány Ür! A bal és szélsőbalolda- \ li mozgalmak figyelemmel kíséu j rése során nem egy esetben olyan mozgalmi adatokra búk- 1 kantunk, amelyek arra mutat- j tak, hogy az említett mozgal- j mák az élő nemzeti nyelvek j mellett úgynevezett műnyelvet, j másnéven mesterséges világ- i nyelvet is szolgálatukba állítottak tevékenységüknek különösen nemzetközi viszonylatban való kiszélesítésére.

Szakszervezet és munkásotthon

A 19 oldalas jelentést Dumit- rás Mihály, az orosházi járási I tanács nyugalmazott elnöke mu_ J tatja. Természetesen az eszpe- | rántó nyelvről van benne szó, | annak keletkezéséről, terjedésé— Tanyáról való — kezdte I Denes, de a felesege kedvesen ( beszólt.

— Gyere át a másik szobába, segíts egy pillanatra — és a férj szolgálatkészen átsietett.

— Itt van a mama, a konyhában üldögél... — nézett Joli tanácstalanul.

— Az istenit ... — harapta el a mondat végét, s dühösen indult a konyhába.

— Ilyen rossz időben, inkább maradt volna... — de nem fejezte be, mert goromba lett volna.

— Már megyek is, kisfiam. Szervusztok. Olyan régen itt ülök már.

— Majd kimegyünk, hamarosan-meglátogatjuk — mondta, s már félig a vendégek szobájában volt.

— Elkísérem a mamát, úgyis vásárolni megyek — és az ajtó- résen át elbúcsúzott a vendégek-' tői.

A ház előtt a nagy, fekete autóból a néhány u.jjnvira lehúzott ablakon át vidám zene szűrődött ki. A sofőr unottan bámult kifelé a kocsi ablakán.

— Puszilom a gyerekeket, majd gyertek — mondta reménykedve a búcsúzásnál, s hosszan integetett a menye után. j

A farmotoros busz már bent í állt a megállóban, tele gyerekek- 1 kel, és öregekkel.

— Azt hiszem, mehetünk — i szólt a gépkocsivezetőnek a ka- j lauz. — Tóth néni is megérke- j zett.

— Három percet tetszett késni — szólt tettetett rosszallással a fiatal kalauz. — Ha reggel nem szól, hogy ezzel a járattal jön, már elmentünk volna.

— A gyerekek és az unokák. . . Elbeszélgettem velük az időt. j Olyan aranyosak, kedvesek. Ma-1 rasztaltak volna nagvon. de hát, tudja, a tam’a nem maradhat sokáig gazdátlanul.. .

Szekeres András

a húszas évek végén. A felső sor

ről a világban. így hazánkban is és főleg1 veszélyes munkás- mozgalmi szerepéről.

— Mint a fenti pár sorból is látszik, a Horthy-rendszer jól tudta, milyen óriási az eszperantó mozgalom jelentősége, s elsősorban a munkások számára.

Dumitrás Mihály a húszas években mint tanonc az orosházi munkásotthonban ismerkedett meg az eszperantóval, később a dél-magyarországi szervezet titkára lett. Jelenleg az országos választmány tagja és a Békés megyei területi bizottság elnöke. Ötven évet fog össze a működése. Hogy kezdődött? Hol kezdődött?

— A szakszervezetben, az otthonban. De még ennél is előbb, a nyugtalan gyerek és fiatal éveimben. A megízlelt cseléd- sorban, amiből sikerült kiszabadulnom. Ha visszagondolok, most is érzem, milyen hatalmas vágy volt bennem az emberibb életre. Ahogy ma mondjuk, ez volt az indíték. S amikor inas lettem, ez vitt a szakszervezetbe, ez ösztönzött, hogy a hat eleminél többet tudjak, s amit csak lehet megismerjek.

A tanoncok titokban jártak be a munkásotthonba, mert a mesterek tiltották, a csendőrök meg figyelték őket. Épp ezért lázadóknak érezték magukat.

'— Azok is voltunk, teli rebellis hajlammal és érzékenységgel az igazságra. Érzelmileg ez tett bennünket alkalmassá az eszperantóban levő lehetőségek kihasználására. A szakszervezetben ekkor kezdődött a nyelvtanulás és én is öyömmel kaptam rajta. Közben sok munkásmozgalmi embert ismertem meg, olyanokat is, akik a határon -túlról jöttek.

Tíz nap, amely megrengette a világot

Politika és művelődés. Agitáció és irodalmi lehetőség. Egy új világ nyílt ki előttük. Az orosházi munkáseszperantistak száma egyre nő és eléri a százat. Tanulnak, olvasnak, levelez, nek.

— Hamar hozzáfogtam a levelezéshez és egyik legnagyobb és meghatározó élményem lett. Az első levelezőm ugyanis egy francia ifjúmunkás volt, aki kommunistának vallotta magát. Ez olyan csodálatos volt a számomra, hogy egy életre rabjává tett az eszperantómozgalomnak. Hisz nekünk az eszmény a kommunizmus volt és a Szovjetunió.

A munkások a nyelvet a művelődés eszközének tekintették. Az eszperantó irodalom olvasásán keresztül olyan művekkel is megismerkedtek, amelyeket magyarul meg sem lehetett kap. ni.

— Ilyen volt John Reed eszperantóra fordított könyve, a

jobb sarkúban és kinagyítva l>uTíz nap. amely megrengette a világot. Ezt a méltán híres könyvet később a rendőrség elkobozta. de a hatását már nem vehették el tőlünk. Az októberi forradalom és Lenin mélyen a lelkűnkbe vésődött! Az olvasás különben régi munkásmozgalmi hagyomány, a munkásotthonok a művelődés otthonai is voltak. Ereztük, hogy mindazt, amit a mostoha sors megtagadott tőlünk — hisz magasabb iskolába nem járhattunk — magunknak kell pótolni és hogy többek leszünk. ha műveltebbek vagyunk. Ezért fordítottunk annyi időt az olvasásra és a nyelv tanulására.

A népek

barátságának nyelve

Az eszperantómozgalom nem. csák a művelődés eszköze volt, de a munkásszolidfvitást és a nemzetközi gondolatot is erősítette.

— Jó alkalmak voltak erre a kirándulások. Ezek közül is az egyik legnagyob. az 1932 pünkösdjén rendezett kétnapos becsi hajóút, «amelyen — sajnos — én nem vehettem részt, mert Pesten az indulás előtt a politikai rendőrség leszállított a hatóról és őrizetbe vett. Hiába tettem meg a hosszú utat Orosházáról Budapestre kerékpárral! De a hajó a közel ezer eszpe- rantistával mégiscsak elment a „vörös” Bécsbe. ahol osztrák eszperantisták és ifjúmunkások vörös zászlókkal fogadták őket. Meglátogatták az ottani kommunista pártot és a szakszervezeteket. És rengeteg kommunista irodalommal tértek haza, és a két nép barátságával.

Dümitrás Mihály, mint oly sokan a régi eszperantisták közül, ma is aktívan részt vesz a mozgalomban. Ma is — amikor három évtizede már. hogy nem a politikai harc fegyvere hazánkban ez a nyelv — fontos eszközt lát benne.

— A megváltozott viszonyok között megváltozott a szerepe, de most is nélkülözhetetlen a kulturális életben. E^; a békemozgalomban. Ma ugyan minden művelődési lehetőség nyitva áll mindenki előtt, nyelvi kultúránk mégis alacsony. Kevesen beszélnek az anyanvelven kívül más nyelvet. Pedig az anyagi viszonyok mind több ember előtt utat nyitnak a világba, sokan saját gépkocsival járják a környező országokat. Csak éppen beszélni nem tudnak az ottani népekkel és így nagy élménytől fosztják meg magukat. Igazán megismerni másokat, azok életét, kultúráját csak akkor lehet, ha kicserélhetjük gondolatainkat. Ha beszélni tudunk egymással. A népek közötti megértés és barátság is így lesz mélyebb. Ezt segíti a legkönnyebben megtanulható nyelv — az eszperantó.

Vass Maria